Az északi rangadó. Mondták ezt már
Eger-Ózd, Salgótarján-Eger, Salgótarján-Balassagyarmat összecsapásra, attól
függően, hogy mikor játszottak azonos osztályban és azonos csoportban az
említett férfi kézilabda csapatok. Most az Ózd – Balassagyarmat volt soron.
Ha a tabellán elfoglalt pozíciót nézzük, a
papírforma a kohászvárosi alakulat mellett szólt, ám idén még csupán egy pontot
gyűjtöttek, és legutóbb, Békésen kiadós vereségbe szaladtak bele. Ráadásul a
hírek szerint kapusposzton gyengültek meg, és ez a tény, illetve a két meccsen
megszerzett három bajnoki pont ha nem is nagy elbizakodottságra, de pontszerző
balassagyarmati regényekre mindenképpen okot adott. Csakhogy a felkészülés hete
az Ipoly-partiak számára sem alakult kedvezően, arra pedig csak a helyszínen
derült fény, hogy a házigazdák a legeslegutolsó pillanatban klasszis hálóőrt
szereztek meg.
(Molnár Ferenc vezetőedző: „Az egész hét a betegségek jegyében telt el.
Egy kapussal készülni nem lehet egy olyan mérkőzésre, ahol a nyerő taktika
végig a futáson, a gyors lerohanásokon alapul – természetesen feltételezve a
kitűnő védekezést. Ráadásul szombat reggel Jakubecz és Almási egyaránt jelezte,
nem tud velünk tartani, ez pedig felettébb gond az edző számára, hiszen
rászorul, hogy fejben gyorsan új taktikai változatokat eszeljen ki.”)
A találkozó mindenesetre jól indult a
gyarmatiak számára, hiszen az elején 4-2-re vezettek, és negyedóra elteltével is
8-8 állt a táblán. Ekkor azonban megtört valami a Kábel SE teljesítményében.
(Molnár F.: „Egyértelműen mi irányítottuk a játékot, aztán érthetetlenül megálltunk.
Nem futottunk, lassan vezettük a támadásainkat, az átlövések gyatrák voltak, a szélsők
pedig kritikán aluli teljesítményt mutattak. Mondjuk Bécsi egész héten nem
edzett, Damjant, azaz Radjenovicsot pedig azért állítottam be, hogy
labdaszerzéseknél minél gyorsabban indulhassunk. De ez a megoldás sem vált be.”)
A szakvezető által felvázolt sikertelen
időszakban egymás után ötször rezdült meg a vendégek hálója. Elsősorban a két
„szokásos” góltermelő, a csoport legpontosabb bombázója, Fekete László,
valamint a szerb légiós Vojinovics vitte hátán a borsodi legénységet. Bár menet
közben Szabó Tamás vezérletével többször eredményesen zárkózott a Kábel, de
három találatnál közelebb egyszer sem került. A harminc perc alatt kapott
tizenkilenc gól pedig Molnár Ferenc véleménye szerint „enyhén szólva is
siralmas”, pedig a játék eme vonulata elsősorban „akaraterő kérdése”.
A második játékrész eleje az eddigi két
tavaszi összecsapáson egyik alkalommal sem sikeredett túl rózsásra a gyarmatiak
számára. E tekintetben a fiúk követték a hagyományokat, hiszen az Ózd
villámgyorsan elhúzott, negyven perc után már 27-19-re vezettek a házigazdák –
és időközben Szabó Tamást is emberfogással őrizték, amit ezúttal sem tudtak a
társak megfelelően lereagálni.
(Molnár F.: „Egyedül Szabó Tomi volt az, aki eredményes tudott lenni, aki megfelelő
szinten kézilabdázott. Sok okos ember megkérdezi mindig, hogy miért Piroska a
jobbátlövő. A válasz egyértelmű, és most is bebizonyosodott: Jakubecz hiányában
nincs megfelelőbb alternatíva, főleg akkor, ha Danisovszki és Albert-Tóth is
gyengén, bátortalanul kézilabdázik.”)
Az egyik csapat határozatlanságából pedig
általában a másik erényt kovácsol. Az ózdiak is felettébb élvezni akarták a
pillanat minden ízét. A hazai védekezés mind masszívabbá vált, és az akcióikat
is pontosan fejezték be Nyestéék. Felrémlett a nagy kudarc víziója, hiszen az
ötvenegyedik percben már 36-24 volt az állás. Úgy tűnt, megalázó vereséget
szenved a társaság, de a végén kiengedtek az ózdiak, ezt pedig kihasználták a
kábeles támadók, így a hajrában felzárkóztak és „csak” 39-36 lett a vége.
A meccs végén a vezetőedző értelemszerűen
nem a legboldogabban összegzett.
(Molnár F.: „Nem rohantunk, hanem
andalogtunk, és kétszer öt perc teljes zárlat után nem is lehetett más az
eredmény. Az ózdiak az utolsó pillanatban leigazolták a PLER szlovák kapusát,
aki ezen az estén kiválóan teljesített. Ahhoz, hogy mérkőzést tudjunk nyerni,
három-négy extra teljesítménynek kell lennie, ma csak egy volt: Szabó Tamás, és
ezen a szinten nyerni egy emberrel képtelenség! Előrevetítve a
lehetőségeinket, nem a legjobbak a jelek, hiszen a hírek szerint úgy Szegeden, mint
Orosházán kiadták a vezetők a parancsot, bent kell maradni ebben az osztályban,
így több NB I-es kerettag is visszajátszhat majd, aminek most épp a Kecskemét
itta meg a levét. Egyszerű a dolgunk, meg kell nyerni a következő két
mérkőzést, amennyiben ez nem sikerül, minimális lesz az esélyünk a bennmaradásra.”)
A jegyzőkönyv:
Ózdi KC – Balassagyarmati Kábel SE 39-36 (19-15)
Ózd, Városi Sportcsarnok, 650 néző, Vezette: Herczeg, Südi.
Balassagyarmati Kábel SE: Djukanovics - Bécsi 7, Piroska 2,
SZABÓ T. 11/5, Maletics 6, Albert-Tóth 7, Radjenovics 2. Csere: Siró (k),
Tihanyi, Danisovszki, Szabó A. 1, Széles, Bán.
Az Ózd legeredményesebb dobói: Vojinovics 11/1, Fekete 10/1,
Kalics 4.
Hétméteresek: 5/4 illetve 6/5. Kiállítások: 18 perc + 2
kizárás (Scitovszky, Pillár mindkettő a harmadik kétperces büntetés után),
illetve 12 perc.
Az eredmény alakulása: 9. perc: 2-4, 15. perc: 8-8, 19.
perc: 13-8, 24. perc: 15-12, 35. perc: 22-15, 40. perc: 27-19, 47. perc: 33-22,
54. perc: 36-28.
Kanyó Ferenc (Nógrád Megyei Hírlap) tudósítása és Molnár
Ferenc beszámolója alapján írta: Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése