Tulajdonképpen már a címben említett fogalommal is sokan
vitába szállnának: mondván melyik időszakot is számítsuk a balassagyarmati
labdarúgás aranykorának? A fiatalabb nemzedékek, a huszonévesek, a harmincas-negyvenes
korosztály számára minden bizonnyal a 2002-2004 közötti esztendők merülnek fel
az emlékezet nem is olyan távoli mélységeiből. Maga Gaál Dénes, a BSE
nemrégiben lemondott elnöke is megemlítette: számára ez volt a nagy csapat,
amelyben Szabó Csaba, Lenkey Gábor, Mohácsi László, Forgó Péter és társai
rúgták a bőrt. Igen, valóban okozott ez a társaság emlékezetes perceket a
szurkolóknak: a saras-latyakos nagyligeti pályán a Vasas legyőzése, vagy a
Honvéd elleni idegenbeli diadal Kispesten. Ám hozzá kell tenni: az ebben a
csapatban futballozó srácok nagy többsége nem kötődött ezer szállal a városhoz.
Becsülettel, küzdve-hajtva lejátszották a meccset, ha nyertek, kicsit
ünnepeltették magukat, aztán lezuhanyoztak, átöltöztek, váltottak még pár szót az
ismerősökkel, majd autóba szálltak és csak a következő edzésre tértek vissza
Balassagyarmatra. Méltatlan lenne rájuk – és kissé túl militáns is – a
„zsoldos” minősítés, de azzal mindenki egyetért, hogy ezek a fiatalok „nem a mi
kutyánk kölykei voltak”, nem beszélgettek a drukkerekkel a bolti pénztárnál
bevásárlás után sorba állva, nem koccintottak kisfröccsel a kocsmákban, nem
anekdotáztak a Thököly utcai piacon a kofákkal, nem állították meg őket
kutyasétáltatás közben, hogy „ugyan mi lesz a következő rangadón”.
Bezzeg az 1978-1982 közötti, NB II-ben szereplő gárda
merőben más kérdés. Rájuk bátran elmondható az „Aranycsapat” kifejezés, hiszen
rengetegen fejből mondják a névsort, akárcsak Puskásékét a kisgyerekek: Tresó –
Pribeli, Robb, Hornyák, Lajkó – Hugyecz, Jelen, Erdélyi – Szalai, Kovács,
Szedlák. Ugyan Cziborékhoz hasonlóan talán ők is ritkán játszottak ebben az
összeállításban, mégis, ez a névsor maradt meg közszájon. És valamennyien
idevalósiak voltak, vagy a közvetlen környékről származtak, mint a mohorai
Hornyák Pál, vagy a herencsényi Szalai István.
E sorok írója, mivel ebben a fénykorszakban még nagyon
kisgyerek volt, keveset látta őket a pályán a labda után futkosni, de 1994-ben
a Nógrád Megyei Hírlapban interjúsorozatot készített velük, emlékeztek a régi
szép időkre. Azóta viszont, sajnos már néhányan nem élnek közülük, legendás
edzői közül is többen az égi kispadokról irányítanak. Ahogy telik-múlik az idő,
az emlékezet is kopik, és a gárda „Benjáminjai” is lassan betöltik a hatvanadik
életévüket.
Arra gondoltam tehát, felelevenítem ezt a legendás
korszakot. Teszem mindezt azért, mert biztattak is erre. A balszélső Szedlák
Gábor a múltkor épp azt mondta nekem, mára szinte elfelejtették őket, alig
idézik a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóját. Az ifjúsági válogatottba is
bekerült Fábri János egy beszélgetés alkalmával szintén azt említette, illene
már összeszedni a múlt tengernyi emlékét, és valahol, valamilyen formában
megjelentetni. Biztos, hogy tudnék sorolni még pár nevet, akikkel nem hozott
össze az utcán jártamban-keltemben a sor, de igényelnének egy ilyen
visszatekintést.
Egy kezdőpontot mindenképpen találni kell, valahonnan el
kell indítani a történetet: vajon mi legyen ez a dátum? Netán 1969? Hiszen
negyvenhat esztendővel ezelőtt épp ezekben a február eleji napokban jött létre
az egyesületi összeolvadás után a központi városi klub, a BGYSE. Aztán úgy
döntöttem, az 1974-es évet választom. Egyrészt ekkor nyeri meg az együttes a
megyei első osztályt, és jut fel ismét az NB III-ba, és innen egyenesen ível
felfelé a pálya az NB II-ig, másrészt ekkor zajlik le egy generáció-váltás,
amikor a fiatalabb nemzedék véglegesen átveszi a vezérszerepet az idősebb,
rutinosabb korosztálytól. A zárást pedig 1983-nak szánom, amikor az NB II-es
kiesés után már nem sikerül a visszakapaszkodás. Így kereken tíz év, tíz szezon
históriáját lehet végigtekinteni.
A kutatás során az első lépés a korabeli újságok, a Nógrádok
végigböngészése lesz. Természetesen nem maradhat el a ’94-es interjúk
felemlegetése, és a még élő szemtanúkkal is érdemes váltani néhány szót. Nem
csupán a játékosokkal és edzőkkel, hanem a szurkolókkal is.
Nosza, tehát, kimondva a jelszó: vágjunk bele! Természetesen
a Nyugat-nógrádi Napok olvasótáborával folyamatosan megosztok menet közben
néhány érdemi információt, különösképpen, ha kifejezetten érdekes részletekre
bukkanok!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése