No, azért nem eszik ennyire forrón a kását. Talán…
Tény és való, hogy Csepelyi Adrienn (csak hogy némi nógrádi
vonatkozást is említsek: az ismert futballblogger, a romhányi származású
Hegedűs Henrik – druszám – felesége) cikkei, amelyek a Népszabadság online
oldalán jelentek meg a közelmúltban, felettébb felkeltették az érdeklődést,
sőt, lehet, hogy egyes nagyobb fantáziájú emberekből némi rémületet is
kiváltottak. Márpedig az tény, és ezt tudós szakemberek is bizonyították: a
műfüves sportpályákon rendszeresen alkalmazott tömörítő anyag, amelyek
gumiabroncsokból készülnek különböző őrlési technológiákkal, vagyis az a fekete
sűrű „valami”, amit minden egyes, ilyen játéktereken megfordult ember
láthatott-tapasztalhatott már, tartalmaz rákkeltő anyagokat.
A témára egyébként Dzurják József – alias „Csöpi” – a
Ferencváros egykori kiváló csatár-gólkirálya hívta fel a figyelmet, mondván
felnőtt fejjel diagnosztizáltak nála leukémiát az orvosok, holott korábban igen
ritkán volt náthás beteg is. Ezt pedig a korábbi sztárfocista egyértelműen
annak tulajdonítja: évekig edzősködött a Maldív-szigeteken, ahol a hatalmas
nyári forróságban műfüves pályákon rúgták a bőrt az „aranylábúak”.
Az is kiderült a cikksorozatban leírtakból, hogy a kimutatások
alapján a korábban – azaz hat-nyolc évvel ezelőtt – pályák tűnnek e tekintetben
veszélyesebbnek, míg a modernebb kivitelezések már biztonságosabbak. Egy
biztos: a granulátumok minőségét megvizsgáló tudós doktorok, vegyészek szerint
ugyan nem valószínű, hogy a nyáron akár hetven fokosra is felforrósodó
abroncs-maradvány közvetlenül rákot okozna, de nem lehet semmit sem kizárni.
Tudjuk ugye, hogy szűkebb hazánkban – vegyük most e
megközelítésben kizárólag Balassagyarmatot – nem egy műfüves pálya épült a
közelmúltban. Ráadásul a legnagyobb terhelésnek kitett, és télen-tavasszal-ősszel-nyáron
kiváltképp használatba vett Ipoly-parti műfüves játéktér bizony 2006 óta állja
már az idők próbáját. Bár az elmúlt időszakban ez a „rákkeltő” vád nem hangzott
el egyértelműen, de sok sportszakember panaszkodott a városban, a térd és boka
igencsak megsínyli, ha tartósan ilyen jellegű pályákon mozog az illető
labdarúgó. Most meg jött ez az ügy.
Nemrégiben beszélgettem egy létesítmény-üzemeltetésben
járatos emberrel, aki azt mondta: külföldön sok helyütt a nyári nagy melegben
egyenesen bezárják az ilyen műfüves pályákat, ha nem csökken a legmelegebb órák
hőmérséklete tartósan egy bizonyos hőfok (25-26 Celsius) alá, addig
nem engednek senkit oda. Mások saját tapasztalatból azt vetették fel, egy-egy
ilyen sportpálya mellett elhaladva, a kánikulában igenis tömény, égett
gumiszagot éreztek.
Nem kívánva senki fölött sem pálcát törve – hiszen jómagam
csak látogatóban járok néhanapján ilyen műfüves területeken – azt kell
gyanítanom, a háttérben egyfajta lobby is meghúzódhat. Mire értem ezt?
Feltételezem, hogy megjelent a piacon egy új gyártó, aki úgy akar magának
üzletet csinálni, úgy akarja magát befúrni a Magyar Labdarúgó Szövetség
bizonyos döntéshozó köreibe, hogy a korábbi gyártmányok rákkeltő hatásával
ijesztget. Ha pedig ez így van, és netán sikerrel végzi ezt a befurakodását,
elképzelhetőnek tűnik, hogy kis hazánk összes, mondjuk 2006 és 2012 között
létesített műfüves labdarúgó – és egyéb sportpályáját bezárják, lakatot tesznek
rá, majd jön az új gyártó, és jó pénzért teljesen kicserélik a borítást, ami
már tökélyre biztonságos, komoly szaktekintélyek által bevizsgáltatott
gumi-őrlemény tömörítő anyagot tartalmaz majd.
Ez azonban idő, és felmerül a kérdés: vajon mit tesznek a
bezárás és a „talajcsere” alatt azok a focisták, akik napról-napra az ilyen
pályákat használják, akár a legmelegebb nyári napokban?
Igaz: az egészség a legfontosabb!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése