A küldetés csak félig-meddig sikerült. A Nap ugyan
előbukkant a felhők közül, mi több, vakító tisztasággal fénylett és
csillogásával elárasztotta a várost, de valahogy a meleg sehogy sem akart vele
megérkezni. A csípős hidegben így is remekül érezték magukat kicsik és nagyok a
rétsági Kereplő Néptánc Egyesület – ahogy egy kollégánk mondta-írta – inkább
télijesztő, mint téltemető farsangi mulatságán.
Fenn, az emelkedő tetején, a benzinkút közelében egy
tisztáson gyülekezett az „aprónép”, hogy aztán egy laza sétás felvonulással a Nagyparkolóba érjen. A menet élén két cseppet sem bús kedvű busó ragadott karon
egy népviseletet öltött ifjú hölgyet, s ha nem látta volna senki őket, bizony
azon nyomban talán el is „rabolják”. Mögöttük asszonyságnak álcázott, szoknyába
bújt pirospozsgás orcájú férfiak kurjantották világgá „fenenagy” boldogságukat.
Hatalmas dobot kitartóan csépelve haladt az egész mulatság
„főtáncos” háziasszonya, Simon Katalin, mellette „társa” buzgón fújta a furulyát,
ami beillett egyfajta talpalávalónak is, hiszen előttük a férfias asszonyságuk
igencsak riszálták a ritmusokra termetes hátsó felüket. De volt a csapatban
piros orrú „Ludas Matyi” és ősmagyar vajákos varázsló is.
Ahogy a mintegy
hatvan-hetven fős sereglet a nagyparkolóba ért, már ott várta sorsát az
aszfalton a felállított kiszebáb. Gyorsan oda is gyűlt a nép, és előbb pompás
körtáncot jártak kicsik és nagyok, a következő pillanatban pedig azt láthattuk,
amint tüzet fog a „csuhé” és pillanatok alatt a lángok martalékává lesz a telet
jelképező figura. Amikor az utolsó szalmaszál is parázzsá vált, hangos
üdvrivalgással köszöntötte mindenki, hogy hamarosan eljő a várva várt tavasz.
A házigazdák zsíros kenyérrel, forró itallal kínálták a
téltemető felvonulás résztvevőit, majd a művelődési házban kerestek meleget adó
menedéket az emberek. Az előtérben a Bekecs együttes három kiváló zenésze
szolgáltatott muzsikát, s hogy nem fáradt el a nép ebben a sétában, jól
mutatta, még egy kis vonatozás is elindult: tárult az ajtó és a „lokomotív”
tagjai elfoglalták székeiket a színházteremben. Hiszen most nem a Kereplő
fiatalabb és idősebb táncosai lepték el a színpadot, hanem éppen fordítva, az ő
tiszteletükre szervezték meg „jó gazdáik” ezt a mulatságot, mondván úgyis
annyit fellépnek az esztendő minden havában, megérdemlik ezt a „kényeztetést”.
A műsorról először a Maszka Színház két bábosa gondoskodott,
akik korabeli viseletben pompázva mutatták be a gyerekeknek, milyen fondorlatos
módszerekkel tette lóvá Mátyás király udvari bolondja a gonoszokat. Nem
maradhatott el a jelmezes verseny sem, majd táncház zárta a Kereplő
téltemetőjét.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése