Balassagyarmat egyik legszebb részén található az
egykori Csendőrpalota épülete. Amióta utolsó lakói, a határőrök elhagyták,
üresen áll. Az önkormányzatnak lennének ötletei a hasznosításra, de nem ők,
hanem az állam rendelkezik a tulajdonjoggal.
A trianoni békediktátum alaposan leapasztotta a magyar
katonai és rendfenntartó erők létszámát. De mivel Balassagyarmat határvárossá
vált, így szükség volt egy nagyobb méretű Csendőrpalotára. A Bajcsy és Ady
utcák kereszteződésében a híres építész, Munk Dezső tervei alapján 1928-ban
készült el az épület, amely szorosan kapcsolódott az előző század végén
létesült honvédlaktanyához, ez utóbbi „frontja” a Kossuth utca felé néz. Így
kialakult a település egyik legnagyobb zárt terű ingatlanja.
Az ötvenes évektől a palota a határőrök otthona lett. A
fegyveres testület igazgatósága rendszeresen végzett itt különböző bővítési
munkálatokat, és az első migráns hullám jelentkezésekor itt, a laktanyai
„szárnyon” helyezték el a menekültszállót. Utoljára 2004-ben végeztek
korszerűsítést az épületen, majd 2008-ban a Határőrség Rendőrséghez történt
„integrálásával” a komplexum nagy része kiürült, mindössze az idegenrendészeti
szállást nyitották meg újra.
Már hat-hét évvel ezelőtt felmerült az azonnali hasznosítás
lehetősége. Az elképzelések úgy szóltak: ide költözi át a Városi
Rendőrkapitányság állománya, és itt alakítják ki a fegyház és börtön nagyfokú
zsúfoltságára való tekintettel az előzetesen fogvatartottak celláit is. Sőt,
ide jön a tűzoltóság és a mentőszolgálat. Mivel egy meglévő, kész, és jó
állapotban lévő épület állt volna így a szervezetek rendelkezésére, a
számítások szerint hosszú távon gazdaságilag előnyös , több tízmilliós
megtakarítást eredményezett volna, ha a Csendőrpalotában alakítják ki a három
„egység” rezidenciáit. Ám a számítások nem váltak be, „lefújták” a költözési
akciót. Időközben a katasztrófavédelem saját hatáskörben felújította a Baltik
utcai tűzoltó-központot, ennek folytán a korábbi terv tárgytalanná vált – igaz,
a mentősök továbbra is igen mostoha körülmények között dolgoznak.
Azóta minden egyes esztendőben, az idő múlásával romlik az
hatalmas épület állaga. Ugyan továbbra is van biztonsági őrzés, és a kötelező
karbantartásokat is elvégzik a szakemberek, de mégis, teljesen kihalt képet
nyújt kívülről a kaszárnya. Jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., azaz
állam a tulajdonos. Persze az ilyen cégnek nincs napi rálátása az ingatlanokra,
ezért fontos, hogy időről-időre felhívják a figyelmet az esetleges
hasznosításra.
Az egyik elképzelés szerint a megyei és a városi
rendőrkapitányság közös otthona lehetne a Csendőrpalota, a fentebb már jelzett
előzetes fogvatartási helyiségekkel kiegészítve. Ez azonban, miután a megyei
közgyűlés székhelyének Balassagyarmatra való áttelepítése meghiúsult, már nem
valószínűsíthető – legalábbis rövid – és közép távon semmiképpen.
A másik: ide „központosítanák” a Mikszáth Kálmán
Középiskolát. Ahogy Csach Gábor alpolgármester fogalmazott ésszerű lenne a
jelenleg három „bázison” működő intézmény összevonása, amelynek eredményeképpen
a tanároknak és diákoknak nem kellene ingázniuk egyik állomáshelyről a másikra.
De ez is csupán ötlet, a döntő szót nem mondhatja ki az önkormányzat, csak a
tulajdonos. Annyi bizonyos: a város nem kívánja megvásárolni a Csendőrpalotát,
ez nem aktuális.
***
Ideális helyszín
Az elmúlt két
évtizedben, amíg működött a Határőrség, rendszeresen, legalább havonta egyszer
megfordultam a Csendőrpalota épületegyüttesében. Láttam a tágas,
futballpálya-méretnél is nagyobb udvart, a korszerűen felszerelt műhelyeket és
garázsokat, sőt, az állomány kényelmét szolgáló egyéb létesítményeket, konditermet,
konyhát és így tovább. Jártam belül is, az irodákban, amelyek az emeleteken egy
hosszú folyosóról nyíltak balra és jobbra. Egyszóval: ez az épület egykor
minden egyes „ízében” rendvédelmi szerv részére létesült, tehát ha komolyan
gondolkodik a tulajdonos a reménybeli hasznosításról, ezt a szempontot kell a
legfontosabbnak tartania. Az biztos, hogy látva a megyei rendőrkapitányság
jelenlegi, salgótarjáni körülményeit, elhelyezését, a balassagyarmati helyszín
szinte minden tekintetben ideálisabb lenne. Tehát, egyfajta megközelítésben,
pusztán a szakmai indokokat figyelembe véve nyugodt szívvel áttelepíthetnék
központjukat a megyei zsaruk. Nem beszélve arról a cseppet sem elhanyagolható
tényről, hogy a megyei törvényszék, ügyészség és a börtön is az Ipoly-parti
városban található. Persze vannak érzelmi, vagy inkább úgy fogalmaznék,
politikával átitatott emocionális megközelítések is. Ezek pedig éppen az ilyen
elképzelések ellen szólnak. Mindenesetre remélem, hogy a gondolat ilyen módon
is „felébred”, mert sokáig nem „panghat” üresen a város egyik legpatinásabb, és
állítom, hogy a legszebbek közé sorolható épülete.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése