Sok helyen november végén rendezik meg a
településeken az Idősek Napját. Ipolyvecén más a szokás: a farsangi ünnepkörhöz
kapcsolódva köszöntik a szépkorú falubelieket.
Ezen a szombati délutánon zsúfolásig megtelt a község
kultúrháza. Ami azért „nagy szám”, mert a korábbi években csak hatvan-hetven
idős jött el az eseményre, most viszont legalább százan-száztizen megjelentek,
kíváncsian várva, milyen programokkal rukkolnak elő a szervezők.
A „nyugdíjas induló” közös eléneklése után Molnár János
polgármester szólt néhány szót a megjelentekhez. Elmondta például, hogy a
tavalyi évhez viszonyítva „korosabb” lett a falu, ma pontosan 122 ember él itt,
aki betöltötte hatvanötödik életévét. Ipolyvece legidősebb polgára, a
kilencvenhat esztendős „Anka nene” nem tudott eljönni, őt távollétében
köszöntötték, míg a jelen lévő legidősebb férfi, Tóth Ferenc a
nyolcvanhatodikat „tapossa”.
A műsor első részeként a citerazenekar kíséretében az öt
esztendeje alakult férfi kórus dalolt a közönségnek. Mikor felcsendült a
„Réten, réten, a vecei réten…” kezdetű nóta, bizony az egész terem zengte
vissza az ismert sorokat. De az „Ipoly vize de széles, a babám csókja de édes”
is éneklésre késztette a résztvevőket.
A „nótafákat” táncosok követték. A helyi hölgykoszorú Tóth
Zsuzsanna betanításával október óta gyakorolja új „repertoárját”, amelynek
központi része a kalocsai táncokra épül. Ebből adtak elő kis ízelítőt. Aztán a
fiatalabbak következtek, akik jobbágytelki ritmusokra járták a „párost”.
A finom palócgulyás elfogyasztása után kis meglepetés érte
az időseket: gitáros fiú „segedelmével” egy női kórus lépett a színpadra, és
közismert, közkedvelt dallamokkal kedveskedett a vendégeknek. Felcsendültek
többek között Máté Péter és Ihász Gábor szerzeményei is.
A mulatság pedig folytatódott tovább. Tangóharmonika szólt,
vidám nótázással telt az ünnepség hátralévő része.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése