Hagyományőrzés és az olimpizmus szelleme – ennek a két
eszmének jegyében rendeztek eseménysorozatot pénteken Nógrádon, a Napraforgó
Hagyományőrző és Szociális Egyesület, illetve a helyi dr. Hesz Mihály Általános
Iskola szervezésében – a névadó kajakos olimpiai bajnok, valamint a szintén
ötkarikás győztes vívónő Sákovicsné Dömölky Lídia közreműködésével.
A híres vár tövétől mintegy száz méterre lévő,
tizennyolcadik században emelt katolikus templom szomszédságában található
egykori egyházi iskolájánál – amit nemrégiben közösségi házzá korszerűsítettek
– gyülekeztek a programok résztvevői. Benn, az épületben dr. Hesz Mihály, a
település szülötte, az 1968-as mexikóvárosi olimpia kajak egyes ezer méteres
győztese beszélgetett népviseletes asszonyokkal, Szórágy Gyuláné
polgármesterrel, illetve a váci Boronkay szakközépiskola „olimpiatudor”
diákjaival, míg egy másik szobában helybéli hölgyek szorgosan készítették elő a
nap főszereplőjének, a böjti étekként számon tartott csörögefánknak a
hozzávalóit – serényen „kezelték” a nyújtófát, dagasztottak bőszen. Nemsokára
megérkezett a másik díszvendég, Sákovicsné Dömölky Lídia, az 1964-es tokiói
játékok női tőrcsapatának aranyérmes tagja, akit dr. Jakabházyné Mező Mária, a
Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára kísért el – így kezdődhetett az ünnepség
megnyitója, Bényi Endre egykori nógrádi kántortanító emléktáblája előtt.
Babatiné Márton Márta, az iskola igazgatója köszöntő szavait
követően Piroska János, a nógrádi Nagyboldogasszony Alapítvány kuratóriumi
elnöke idézte fel a kántortanító életútját, felemlegetve, hogy a két
világháború közötti időszakban Bényi Endre mi mindent tett a kis község
kulturális életéért, a cserkész – és leventemozgalom fejlesztéséért, a katolikus
hitközség megerősítéséért. Dr. Hesz Mihály szintén szólt néhány szót az
elődről, köszöntve az érdeklődők soraiban a kántortanító kilencven esztendős
leányát.
Ezután következett a „főzőcske de okosan” programrész. A
közösségi ház egyik szobájában berendezett „sütőhelyen” a hatodik osztályos
tanulók vállalták, hogy a csörögefánkot együtt készítik el a hírneves
sportolókkal – akik szintén kötényt kaptak, Hesz Mihályén például „a konyha
királya” felirat díszelgett. Nyilas Kálmánné, a Napraforgó egyesület vezetője
és egy segítője iránymutatásával indultak a műveletek, és természetesen kis
ismeretterjesztő foglalkozás is zajlott menet közben, milyen alapanyagok
szükségeltetnek eme ízes étel előállításához, milyen elmaradhatatlan
hozzávalókkal kell még finomabbá tenni ezt a süteményt. Némi anekdotázás is
vegyült a munkákba, amelyekben a víg kedélyű kajakos bajnok járt az élen.
Amint befejeződött a főzőcske-oktatás a nép elindult a
közeli művelődési házba, amelynek kistermében Végh József nyugat-nógrádi
helytörténész várta a résztvevőket. Diaképes előadásában a farsangi ünnepkör
különböző szokásait mutatta be, a rönkhúzástól, a dőrejáráson át a szlovák ajkú
vidékek kiszebábu-égetésén keresztül a hamisítatlan mohácsi busójárásig.
Megtudhattuk azt is, hogy a busóknak emléket állító mohácsi oszlopművet a bánki
Laluja András szobrászművész készítette.
Az olimpiai bajnok vendégekkel Hegedűs Henrik
balassagyarmati újságíró-olimpiatörténész
beszélgetett pályafutásuk nagy napjairól, a tokiói és mexikóvárosi
sikerekről. Sákovicsné Dömölky Lídia felidézte a női tőr csapat finálé
legizgalmasabb pillanatait, amikor a szovjet válogatott ellen az utolsó
asszóban ő vitte be a végső győzelmet jelentő találatot. Hesz Mihály – akit a
gyerekek csak „Misa bácsiként” szólítanak itt, Nógrádon – pedig arról mesélt,
micsoda erőfeszítések szükségeltettek, hogy a mexikói magaslati, oxigénhiányos
viszonyokban is maradjon kellő energia az utolsó méterekre, s így előzze meg
hatalmas hajrával a szovjet-orosz Saporenkót.
Az élménybeszámoló végén a diákok virágokkal és a
csörögefánk okleveles formába bújtatott receptjével köszönték meg a
hírességeknek, hogy eljöttek hozzájuk, majd együtt elfogyasztották a finom
ebédet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése