„A hozzászokás a szenvedélyek előszobája”

A címben idézett mondat is elhangzott azon a tartalmas, érdekes, humoros megjegyzésekkel és adomákkal kevert, ugyanakkor nagyon komoly témákat boncolgató előadáson, amelyet dr. Zacher Gábor, a médiából közismert, népszerű toxikológus főorvos tartott szombaton este Érsekvadkerten, a Közösségi Házban.

A zsúfolt teremben a „Mindennapi függőségeink” címszóval beharangozott rendezvényen az orvos szépen végigvezette a hallgatóságot azon az úton, amely a függőségek kialakulásának okain át a szenvedélyek kezeléséig és kúrálásának lehetőségeihez vezet. Kiemelte, minden embernek vannak függőségei, ez alól senki sem kivétel, ő sem, hiszen nem tud és nem is akar lemondani a pipázás „gyönyörűségeiről”. Ezek a függőségek genetikai alapon is kialakulhatnak, de meghatározó erővel bírnak a családi és baráti környezetben felvett minták. Erre a következő példát hozta fel: ha a kisgyermek jelenlétében az apuka egy izgalmas focimeccs utolsó perceiben hangosan elkáromkodja magát, az óvodás mindezt a trágárságot a nagymamának mondja másnap a szemébe vásárlás közben. A nagyi erre szinte szívszélhűdést kap, szomorúan panaszkodik a szülőknek, az apuka pedig azt feleli: „ejnye-bejnye, mit szedett fel ez a gyerek az óvodában”. De egy másodpercig sem gondol arra, hogy ez a viselkedésminta éppen tőle származik. Hasonlóképpen indulhat el a dohányzás vagy az alkohol iránti érdeklődés is. Dr. Zacher Gábor elmondta: az a kiskamasz, aki tizenkét éves koráig megismerkedik a cigarettával, nagy valószínűséggel egész életén át dohányozni fog, de ha mindezt huszonegy éves kora után kezdi, csak tíz százalék az esély a halála napjáig tartó pöfékelésre.

Az előadó további számos érdekes tanulságon át hozta megfogható közelségbe az érdeklődőkkel, miként is formálódnak a függőségek. A drogozást például egyértelműen a baráti „rossz társaság” eredményének tartja, ám kijelentette: a kábítószer-fogyasztás területén hazánk azon a szinten helyezkedik el Európában, ahol a magyar foci – nem az élvonalban. Ez pedig minden ellenkező híreszteléssel szemben jó jel, mert azt mutatja, a társadalom jelentős része egyáltalán nem szembesül személyesen a drogokkal.

A szenvedélybetegségek kialakulása szempontjából a szakember szintén veszélyes „faktornak” ítéli a lélektani hajlamosító tényezőket, a nehéz gyermekkort, az ebből fakadó esetleges kisebbségi érzéseket és önértékelési zavarokat. Ezekből feszültségek erednek, folyamatos a stresszhatás, és közismerten a legjobb feszültségoldó szer a szesz, amitől az egyébként gátlásos fiatal is azonnal magabiztos lesz – „persze nem kell ettől egyből az én osztályomon kikötnie” – tette hozzá dr. Zacher Gábor. Hozzáfűzte: az idült alkoholistákban akkor is táplálni kell a reményt a belső értékrend megváltozására, ha szakmai értelemben már nem látnak visszautat.

A több mint másfél órás, érdekes előadás során szóba kerültek még a modern kor egyéb függőségei: a televíziós sorozatok iránti szenvedély, a folyamatos internetezés veszélyei, amely során egy tizenhárom éves gyermek a virtuális világban akár huszonhárom esztendőssé is idősödhet, csak az a baj, hogy a „való világban” is rajta maradhat a személyiségén ez az álca. Vagy a játékszenvedély: a profi szerencsejátékos függő, de nem beteg, mert ismeri a saját kontrollját, akkor terjed a kór, ha ez a visszacsatolás elveszik, elenyészik és a szerencsehajhászat „minden mindegy” cselekvéssé alakul át. A csokoládé mértékletes szeretete viszont hasznos lehet: bizonyítást nyert, hogy azok az anyák, akik a terhesség stresszes időszakai során rendszeresen fogyasztottak csokit, sokkal optimistább gyermekeket hoztak világra, mint azok, akik elfojtották magukban a feszültségeket.

Zacher doktor beszélt még a kifejezetten női függőségekről. A hölgyek alkoholhoz való viszonyát a férfiakkal ellentétben „egyéni sportágként” határozta meg, de például a nők körében gyakoribb a szesz és a gyógyszer keverése a nagyobb hatás érdekében. A vásárlási szenvedélybe viszont nem lehet belehalni. Érdekes csoportként említette a főorvos az úgynevezett „hashajtó-függőséget”: az egyén egész héten nem eszik, nem mer enni, aztán a széklet-ürítési problémáit a hét végén hashajtók által oldja meg, és ez az idők folyamán szokássá formálódik.

Ugyancsak megdöbbentő kijelentés volt – és az előadás során elhangzottakat ezzel zárjuk –, hogy a gyógyszerfüggőség Magyarországon valósággal tabutémának számít. Míg Mick Jagger 1966-ban a Rolling Stones együttes „Mother’s little helper” című számában nyíltan énekelt arról, hogy „anya sárga pirulát vesz be minden nap”, addig 2015-ben hazánkban erről még beszélni sem szabad…

Hegedűs Henrik