Különleges könyvet kapott kezébe a minap a balassagyarmati
olvasó – Majdán Béla helytörténész tollából. A „Fohász… másféle Istenhez” címet
viselő kiadvány mind külalakjában, mind tartalmában rendkívül egyedi.
A kötet nyilvános bemutatójának igencsak megadta a módját a
remek szervező hírében álló szerző. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ
nagytermében nem csupán zsúfolt ház, legalább kétszáz fős nézősereg előtt
zajlott a rendezvény, hanem a meghívottak között is neves személyiségek
szerepeltek. Majdán Béla beszélgetőtársa a közismert Széchenyi-díjas történész,
tanszékvezető professzor dr. Gerő András volt, míg a hallgatóság első sorában
többek között a magyarországi zsidóság egyik vezető alakja, Zoltai Gusztáv is
helyet foglalt. A színpadon pedig Csábi István Madách-díjas előadóművész,
Nógrádi Gergely operaénekes, író, a budai Frankel Leó zsinagóga kántora,
Baranyi Gábor Gipsy-Klezmer Band együttese, valamint Lombos „El” Marci jazz-triója
színesítette műsorával az eseményt.
A beszélgetésben megtudtuk, miért is különleges ez a könyv?
Egyrészt, mert hátulról kezdődik, azaz a végéről visszafelé kell olvasni – mint
a héber írást. Másrészt: eredetileg Lombos Mártonnak, Balassagyarmat egykori
tanácselnökének életútját mutatja be, olyan megközelítésben, miként is lett az
orthodox zsidó családból származó fiú a kommunizmus élharcosává. Hogyan jutott
el a második világháborús meghurcoltatásokon és szerencsés megmenekülésen át
odáig, hogy az 1956-os forradalom népe azt kiáltotta rá: „Munkát, kenyeret,
Lőwy Marcinak kötelet”. Majd jöttek a hatvanas-hetvenes évek, amikor
tanácselnökként tagadhatatlan főszerepet játszott a város fejlődésében, a
lakótelepi otthonok sorozatos felépítésében, az egykori modern városközpont
kialakításában, az ipari üzemek létesítésében, vagy az Ipoly szabályozásában.
Olyannyira, hogy bár ma is megosztott a megítélése az emberek körében, mégis, rengetegen
adóznak tisztelettel emlékének, egyéniségét sok-sok legenda övezi, a kötet
írója nem is restelli a kifejezést odabiggyeszteni: ilyen legendákat a
rendszerváltás utáni polgármesterekről nem költött az utókor. Ugyanakkor az
életrajz egyben szubjektív korrajz is, hiszen az életút ismertetését
keresztül-kasul átszövik Majdán Béla személyes megjegyzései, gondolatai, a
zsidóságról, a történelmi idők felidézésről a ’48-as szabadságharctól a
Kiegyezés korszakán, az első világháborút át Trianonig, a Horthy-rendszerig és
azon túl is, egészen a mai idők politikai visszhangjaiig.
A terefere során Majdán Béla elmondta, nem sokkal halála
előtt, a nyolcvanas évek végén készített helytörténészi interjút Lombos
Mártonnal, ennek a hanganyagnak tizenegy magnókazetta hosszúságú lett a
terjedelme, amit most felhasznált a könyvben. A végkicsengés pedig azonos Edith
Piaf híres dalának címével: az egykori tanácselnök halálos ágyán azt mondta,
„nem bántam meg semmit” – az író szerint ez egyfajta összegzése ennek a
szélsőségektől nem mentes életútnak.
Dr. Gerő András pedig menet közben megjegyezte: „nem
normális ez a könyv”, ezt a formája és tartalma egyaránt sugallja – nem pusztán
életrajz, hanem valóban „összevissza elmélkedések” tárháza, de talán éppen így
jó és így érdekes.
***
Állhatna itt egy
hosszabb beszámoló is az eseményről. Teljesebb, részletesebb, elemzőbb,
értékelőbb. Hogy ez miért nem történt meg: annak oka maga a szerző, Majdán
Béla. Az még hagyján, hogy önmaga vállalta a moderátor, a műsorvezető
szerepkörét is, hiszen ismerjük, tudjuk róla milyen egyéniség, a maga feje után
járja a saját útját. No de ami utána következett!
Amikor megtudtam, hogy
könyvet ír, majd megismertem a címét, és azt, hogy hátulról kezdődik, egyből
arra gondoltam, itt biztosan a zsidó kultúrkör kerül a középpontba, hiszen
ennek a vallásnak, ennek a világnak az elszánt, és elismert kutatója.
Szándékosan nem érdeklődtem, mi rejlik a háttérben, szándékosan nem
tudakozódtam, ugyan mi is lehet a tartalom. Talán éppen ebből a naivitásból
fakadóan hökkentem meg igazán, hogy mekkora tömeget vonzott a művelődési házba
ez a könyvbemutató. De betudtam ezt is Béla egyéniségének. Mondván ő
akkurátusan ügyel arra, hogy minél többen tudjanak az ő művéről, minél többen
érdeklődjenek a kötet iránt, minél szélesebb sereget vonzzon, ezért aztán
bizonyára sok-sok személyes invitáló telefont is lebonyolított.
Aztán hirtelen,
amolyan „in medias res” módon szembesültem azzal a rendezvény közben, itt
bizony Lombos Márton a téma, a néhai tanácselnök. Nosza rajta, felbuzgott
bennem az érdeklődés, milyen jót is tereferél majd a szerző az általam igencsak
kedvelt Gerő András történésszel. Óriásit kellett csalódnom – és szerintem
ezzel nem vagyok egyedül.
Bevallom őszintén,
körülbelül egy óra tíz percet bírtam ki a helyszínen, aztán az első műsoros
blokknál kimentem a teremből. Olyan érzésem volt e hetven-hetvenöt perc alatt,
mintha nem csupán egy emelvény, hanem egy széles árok, illetve egy átlátszó
függöny is húzódna a színpadon beszélgetők és a közönség között. Mintha Majdán
Béla és historikus-társa ügyet sem vetnének a hallgatóságról, csak az érdekli
őket, a saját belső értékrendjüknek, a saját hivatástudatuknak feleljenek meg.
Nem törődtek azzal, milyen igényt formál a közönség, mit akar hallani, milyen
irányba szeretné tereltetni a beszélgetést. Az emberek pedig elsősorban Lombos
Marci bácsi miatt jöttek el, valóban az ő emlékének szerettek volna adózni, esetleg
egy pár kulisszatitkot is igyekeztek volna megtudni ebből a regényes, sok
útvesztővel teli életrajzból. Ehelyett az első röpke másfél órában alig esett
szó a főhősről. Olybá tűnt, mintha egy barokk színdarab közepébe csöppentünk
volna, amelynek elején jó húszpercnyi időtartamban a korra jellemző tágas
körmondatokban a szerző egyfajta önigazolást tart olvasóinak, hogy miért is
választotta ezt a témát, miért is nyúlt hozzá, mi áll mögötte, és persze
mindezt keszekuszán, összevisszaságban, térben-időben ugrándozva. Aztán a
következő felvonásban negyven percen keresztül arról szólt a párbeszéd, milyen
kötödése van az írónak a zsidósághoz, és hogy az izraeliták népe miként
illeszkedett be évszázadokon keresztül a magyar társadalomba, honnan fakad a
gyűlölet ellenük és így tovább. Szóba került a nemzeti liberalizmustól a
tiszaeszlári vérvádon keresztül a kikeresztelkedett zsidó honvédelmi
miniszterig minden – csak éppen a lényeg, azaz Lombos Márton nem került
terítékre. Az ilyen barokkos színdaraboknál a türelmetlen néző a harmadik
felvonás elejére teljesen elveszti a türelmét, alaposan megcsappan az
érdeklődése, aztán felkel – mint én tettem – és otthagyja a termet. Persze a
többség erre aligha vállalkozhatott – megtisztelték a szerzőt, megtisztelték a
vendégeket, megtisztelték a könyvet, és kínos-keservvel kivárták a végét.
Majdán Bélát értem is
és mégse. Értem azért, mert a magányos tudós-egyéniségnek igenis kellenek az
ilyen féle kitárulkozási formák, hiszen a mindennapok egyhangú munkájában
aligha akad olyan közeg, amelyben a véleményét, nézeteit, kutatási eredményeit,
érzéseit megoszthatja, értő fül felé tárhatja. De nem értem azt, miért nem
alkalmazkodik a műfaj követelményeihez: egy könyvbemutató legyen frappáns,
végig érdeklődést gerjesztő, tömör, és nem elnyújtott, hosszan elemző,
exhibicionista kitárulkozás.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése