A Balassagyarmatra érkezett hírek szerint különösen
fordulatosan, és a végjáték, illetve a lefújás utáni események kapcsán igazán
érdekesen alakult a Békési FKC – Kábel SE, 30-29-es végeredménnyel zárult
rangadó a kézilabda NB I/B Keleti csoportjában. Bár még nem érkezett el hozzám
a mérkőzés „hivatalos” tudósítása, illetve a házigazdák honlapján, illetve
facebook-oldalán sincsenek különösebben részletezve a történtek, azért a
különböző információk alapján levonhatóak logikai következtetések.
A helyszíni tapasztalatok alapján elmondottakból kihangzott,
a Horváth-Simó páros végig a hazai gárda pártját fogta és vitás esetekben
rendre a gyarmatiak kárára döntöttek. Állítólag több hétméteres-szituációban is
néma maradt a sípjuk. Ez még „okés” is lenne, hiszen az egy góllal, azaz a
lehető legszerencsétlenebb arányban vesztes társaság nyugodtan keresheti az
okokat akár a játékvezetők ténykedésében is – ez a világon mindenhol így van.
Az is bosszankodás tárgya lehet, ha hat gólos hátrányt ledolgoz egy legénység,
kiegyenlítenek a fiúk, és az utolsó percekben mégis kikapnak – ez is előfordult
már a sportág históriájában. Még talán arra a felettébb kényes – és a bírók
által felvállalt – helyzetre is rábólinthatunk, hogy öt másodperccel a
befejezés előtt a vendégeknek megítélt hétméterest a játékos bedobja, majd
valamilyen szabályellenes cselekményre hivatkozva a találatot visszavonják a
sípmesterek, újra lövetik a büntetőt, amit aztán kihagy a játékos. Nos, azért ennyi
körülmény „bűvös összejátszása” már a laikusban is gyanút ébreszthet.
De mi történt a lefújás után? A szemtanúk egybehangzó
állítása szerint a békésiek mestere, aki már a kétszer harminc perc alatt sem
tudta türtőztetni az idegeit, ahelyett, hogy a szívinfarktusos állapotban
kivívott sikert követően minden egyes játékosa nyakába sírva borult volna,
indulatosan nekirohant a saját klubvezetőinek (!), és nyomdafestéket nem tűrő
hangon sűrű kiabálások közt trágár szemrehányásokkal illette őket, ugyan már,
hogy a „büdös francba” tudott az ellenfél mínusz hatról kiegyenlíteni: „hát nem
zsíroztátok le ezt előre a játékvezetőkkel?”
Nos, ezekre a kijelentésekre már bátran bárki mondhatná, itt
kérem szépen igen erős, mi több, émelyítő a csalás szaga. Ha valóban így
történt az eset – mondom, csupán a puszta intellektuális logikámra hivatkozom,
a szemtanúk elmondására, tárgyi bizonyíték nincs a kezemben (egy másodpercnyi
hangfelvétel sem), – akkor bizony megtörtént a játékvezetők szemtől-szembeni
megvesztegetése, vagyis a Békés edzője azt emlegette fel „főnökeinek”, hogy
talán nem helyeztek nagyobb nyomást a játékvezetőkre. Ha megtörtént mondjuk a
meccs kezdése előtt a megvesztegetési kísérlet, akkor a két játékvezetőnek
erről azonnal legalább jelentést kellett volna írnia és mindenképpen értesíteni
a Magyar Kézilabda Szövetség illetékeseit. Sőt, én előírnám a játékvezetőknek,
bárkiről is legyen szó, ha nyílt megvesztegetési kísérlettel találkoznak, ott,
helyben hívniuk kell a rendőröket, és majd a zsaruk veszik fel az ügyről a
hivatalos jegyzőkönyvet.
Persze nem tudni pontosan, mi történt Békésen, március
21-én, szombaton este, fél nyolc körüli időben, a belvárosi sportcsarnokban. Ám
a körülmények nagyon egy irányba mutatnak: felmerül tehát a kérdés, történt-e
kézilabda-csalás Békésen?
Egy biztos: a Magyar Kézilabda Szövetségnek illő lenne
hatékonyabb korrupció-ellenes tevékenységet végezni, mondjuk akár egyesületi
vezetők fejének „porba hullatása” által, néhány sípmester esetleges
kiebrudaltatásával, már csak pusztán a mundér becsülete érdekében…
Végezetül egyet mindenképpen szeretnék leszögezni: a
Balassagyarmati Kábel SE egyetlen játékosa, egyetlen edzője, egyetlen vezetője
sem hangoztatta nekem konkrétan, csalás történt Békésen. Ilyet közülük senki
sem mondott nekem, senki sem írt le betűvel. Pusztán, kizárólag a saját
újságírói logikám alapján vontam le az esetlegesen élesen hangzó, de szerintem
egyértelműen gyanúsnak mondható következtetéseket!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése