A 2-es út színe és fonákja (1.)

Többféle szempontból is Nyugat-Nógrád ütőerének számít a 2-es főközlekedési út. A „pusztától-pusztáig”, azaz Parassától Katalinig tartó megyei szakaszon a nap minden órájában hatalmas a forgalom, ami komoly gondokat jelent a három leginkább érintett településen, Nagyorosziban, Rétságon és Szendehelyen. Ám erre a helyzetre egyre inkább késik a megnyugtató megoldás, és a lakosság akár még a forgalomlassító „sztrájk” megszervezésétől sem riad vissza.

Már egy 1975-ben, az akkori megyei napilapban megjelent cikkben boncolgatták a témát, vajon mikor vezethet autópálya Nógrád megyén keresztül: hiszen a tervek szerint a lengyelországi Gdyniától az Adriai-tengerig, illetve egészen Szalonikiig észak-déli irányban sztráda szelné át Európát. Nos, ezek a szépreményű elképzelések egészen máig a tervezőasztalokon maradtak, igaz, a politika és a közvélemény azóta is rendszerint napirendre teszi a kérdést, különösebb eredmény nélkül. Körbenéztünk tehát, mi a helyzet jelenleg, milyen esély látszik a fejlesztések mielőbbi megvalósulására – leginkább a 2-es út településeket elkerülő új nyomvonalának kialakítására.

Hétköznap, dél körül jár az idő, amikor megérkezünk első állomásunkra, Nagyoroszi központjára. A pataki elágazóban lévő gyalogosátkelőnél épp egy botra támaszkodó idős néni halad át a túlsó oldalra. Óvatosan, többször balra-jobbra tekintget, majd amikor biztonságosnak érzi az átkelést, elindul. Mindennapos látvány ez. Beszélgető-partnerünkkel, Gönczöl József polgármesterrel szándékosan ide, a hivatal ajtaja elé kértük a találkozót.

-        Nézze – mutat dél felé, a domb irányába a polgármester -, ott közeleg három kamion. Figyelje majd meg, mire ideér, a túloldali buszmegállónál mekkorát huppan majd a kocsi.

Valóban, a monstrum, hiába megy látszatra is ötven kilométer per órás sebességgel, egy nagy kátyúba szaladva akkorát zökken, hogy szinte befogjuk a fülünket.

-        Különösen a kora délutáni órákban hatalmas a forgalom, ilyenkor igazán elviselhetetlen a zaj – folytatja. – Nem csak a kamionok, hanem buszok, furgonok, személyautók jönnek-mennek százával. Nemrégiben végeztünk egy nem hivatalos forgalomszámlálást. Tessék...

A papíron megdöbbentő számok sorakoznak. Huszonnégy óra leforgása alatt mintegy tizenkétezer különböző jármű halad át Nagyoroszin. Ebből 1120 (!) kamion, 1100 egyéb teherautó, 330 busz, a többi személygépkocsi.

- Ezzel kell szembesülnünk, de már igen fogy a türelmünk – panaszkodik Gönczöl József. -  A 2-es út közel három kilométer hosszan megy át a községünk belterületén. Az érintett szakaszok lakossága tavaly nyáron aláírásgyűjtésbe kezdett, és a petíciójukat eljuttattuk a megyei közútkezelőhöz. Ebben sérelmezik, hogy hiába volt a közelmúltban útfelújítás, annak minősége értékelhetetlen, és a 30-40 tonnás járművek percenként akkora rezgéseket okoznak, mint egy kisebbfajta földrengés. Ráadásul egyes utcarészeken a házfalak alig egy-két méteres távolságra vannak az úttól, ami még nagyobb gond. Attól félnek az emberek, hogy komolyabb károk is keletkezhetnek az épületekben, ezért mielőbbi intézkedéseket kérvényeznek, különben perre viszik az ügyet, kártérítést követelnek, és az esetleges útlezárásoktól sem riadnak vissza. Még szerencse, hogy tíz éve nem történt komolyabb baleset, de ez inkább a lakosság fokozottabb óvatosságának köszönhető, mert bizony a közlekedők, ha nem észlelik a traffipaxot, erőteljesebben lépnek a gázpedálra.

De milyen megoldások merülhetnek fel? A polgármester szerint a végleges és helyes, kizárólag a Nagyoroszit elkerülő szakasz kiépítése lenne. Addig azonban lehetne még tenni egyet s mást, csak kár, hogy akadályokba ütköznek.

-        Beszálltunk volna egy közlekedésilámpa-építési tenderbe, ide a pataki kereszteződésbe – említ egy esetet a község vezetője. – Beadtuk szépen a pályázatot, elkészültek a tervek, az előkészítésre valamivel több, mint nyolcszázezer forintot költöttünk. Mindenre odafigyeltünk, még egy olyan sebességmérő szenzorra is, amelyet ha a megengedettnél gyorsabban közelít meg a jármű, a lámpa automatikusan átvált pirosra, még akkor is, ha nincs gyalogos a zebrán. De nem nyertünk, ám senki sem. Forráshiányra hivatkozva az állam visszavonta a pályázatot, így közel egymillió forintot szó szerit kidobtunk az ablakon. Szerettünk volna több gyalogátkelőt létesíteni, de ez sem sikerült. Itt, feljebb, az élelmiszerbolt magasságában talán a legrosszabb a helyzet. Amikor egy-egy hatalmas teherautó beáll parkolni, a mellékutcákból érkezők elől teljesen eltakarja a kilátást, ami balesetveszélyes. Még odébb van egy olyan terület, ahol a járda olyan szűk, ha többen mennek, vagy libasorban kell haladniuk, vagy kénytelenek az aszfalton sétálni, szembe meg jön velük a nagy forgalom. Szóval, nem leányálom itt élni a mindennapokat Nagyorosziban, a 2-es út minden nyűgével együtt.

A polgármester búcsúzóul hozzáteszi: őszintén remélik, hogy a politika legújabb ígéretei, miszerint a 2020-ig tartó jelenlegi uniós ciklusban megvalósul az autóút egészen Parassapusztáig, nem lesz üres szólam, és valóban kiépül az új nyomvonal, elkerülve Nagyoroszit.

Ahogy a buszmegálló felé haladunk tovább, egy idős férfi állít meg bennünket – talán hallotta az iménti beszélgetést:

-        Tudja uram – fordul az újságíróhoz -, legutóbb nagyon megijedtem. Ballagtam hazafelé egy este a járdán, és legalább százzal elrobogott mellettem egy kamion. Fittyet hányt a sebességkorlátozásra. A „löket” annyira megtántorított, hogy ha nem kapaszkodom idejében a korlátnak, akkorát „nyekkenek”, hogy talán meg is sérülök. Ezeken az áldatlan állapotokon mindenképpen változtatni kell.
(folytatjuk)

Hegedűs Henrik