Nógrád megye nyugati részén
szinte minden településen megemlékeztek a március tizenötödikei forradalmi
ifjakról. Összeállításunkban nem időrendi sorrendben, hanem keleti irányban
haladva idézzük fel néhány településre fókuszálva az ünnepi eseményeket.
Diósjenő - Nem véletlen, hogy az
ünnepségre a református templom előtt gyülekeztek a megemlékezők, hiszen a
diósjenői Nagy Gedeon lelkész-esperes a szabadságharc honvédtisztje volt, és
számos itteni férfi állt be honvédnak Damjanich vörössipkásai közé, illetve a
szabadcsapatokba. Gyülekeztek iskolások és „szépkorúak”, bár nem tömegesen.
Talán az időjárás tette? Szürke felhők rohantak a Csóványos felé, akár eső, hó
is lehetett volna. Ám bizakodtunk: március idusát nem ronthatják meg holmi
északi hatalmak.
Tóth János polgármester idézte
fel az 1848-49-es eseményeket, amelyek Diósjenőt is érintették:
- Felemelő érzés megemlékezni
ezen időszak hőseiről, bátorságukról, önfeláldozásukról, és a hazáért érzett
önfeláldozó szeretetükről - mondta. - Minden magyar embernek jó példaként
szolgálnak. 1848-ban eggyé vált a nemzet, egyet akart: a szabadságot. E nemes
ügyért sokan vérüket ontották országszerte. Innen, a mi községükből is szép
számmal jelentkeztek Damjanich seregébe. Ma az ő emléküket idézzük. Diósjenő
népe már a márciusi események után lelkesen támogatta az új eszméket, amit az
is bizonyít, hogy a falunkban két alkalommal is megtartott toborzáson
harmincnyolc katonával gyarapodott a honvédsereg. A helyi hagyományok szerint a
diósjenői honvédek Damjanich veressipkásaiként mindenütt a legvitézebbül
harcoltak. Ennek elismeréséül kaptak lehetőséget a helyi leventék a
századforduló után, hogy emlékezve hős elődeikre a szokásostól eltérő színű
levente egyenruhát viseljenek.
Skuczi Nándor, Nógrád Megye
Közgyűlésének elnöke meghatottan kezdett ünnepi megemlékezésébe.
- Óvatosan formálom a mondatokat
– fogalmazott a politikus –, hiszen jól tudom, hogy felülről két csillag is
figyeli szavaimat. Az egyik fényesség Nagy Gedeon, helyi református lelkész. A
másik Bory László, ugyancsak diósjenői nemesember. Mindketten a szabadságharc
honvédtisztjei voltak. S mellettük még mások, akik közül kevesen jöttek haza
élve. Így valósult meg itt helyben ’48 egyik nagy vívmánya, a nemzeti egység.
Együtt adta vérét jobbágy, nemes, és lelki vezetőjük, a pap. Örök hála nekik.
Érdemes elgondolkodni, hogy az 1848. március 15-ei szellem miért tudta egykor
meghódítani szinte napok alatt a Kárpát-medence teljes magyarságát. Miért
lehetséges, hogy most, 167 év után ez a halványulni nem hajlandó csillag
összehívja a világban szétszóródott, vagy csak új országhatárokkal szétszabdalt
magyarságot: mert ezen a napon ugyanúgy szavalják a Nemzeti dalt Sydney-ben,
mint Rozsnyón. Ugyanúgy fújja a szél a piros-fehér-zöld zászlót a Hargitán,
mint Szabadkán. Ugyanazt a kokárdát tűzik ki a mellükre a pesti és a diósjenői
diákok. Szeretjük ezt az ünnepet, mert a miénk, mindannyiunké. Szeretjük, mert
mindenki lelkében szól a Nemzeti dal. Benne meglátjuk az igazán magyaros
megnyilvánulásokat: a vitézséget, az elszántságot, a „most vagy sohát”, a
virtust, az önfeláldozást, az önzetlenséget. A jobbik, szebbik arcunkat, a
magyar arcunkat.
Skuczi Nándor beszéde alatt a
felhők elvonultak, és a napfényben felragyogott a református templom hófehér
tornya.
Rétság - A Honvédelmi Minisztérium Nemzeti
Rendezvényszervezési Hivatala felhívására Rétságon közösen szavalták el a
Nemzeti dalt a Petőfi utca sarkán, vasárnap, pontban 15 órakor. Talán
hetven-nyolcvan ember gyűlt össze erre az ünnepélyes aktusra. Először Hegedűs
Ferenc, a város polgármestere méltatta az 1848/49-es forradalom és
szabadságharc csodálatos napjait. Többek között kiemelte a rétságiak szerepét a
szabadságharcban. Elmondta, hogy 1849 nyarán Rétság mellett harcoltak a honvédek
az orosz seregek ellen. E csata manőverei olyan különlegesek és sikeresek
voltak, hogy ma a világ összes katonai akadémiáján is oktatják. Rövid
beszédében hangsúlyozta, hogy a forradalom és szabadságharc szereplői a
hazaszeretet példáját adják kései utódaiknak, azaz nekünk. Az odaadás és a
bátorság példáját. De példát mutatnak bölcsességből is. Ennek köszönhető, hogy
Európában egyedül Pest-Buda utcáin nem folyt vér. Békésen vették át a hatalmat.
Emlékezzünk – mondta – azokra a hősökre, hétköznapi emberekre, honvédekre, akik
tetteikkel bizonyították, ha kell, életük árán is megvédik a kivívott
szabadságot, küzdenek az elnyomás és a hamisság ellen. Emlékezzünk azokra a
rétságiakra, akik tagjai voltak a nemzetőrségnek, akár rosszul felszerelten,
kaszával, vadászpuskával, de beálltak Görgey mögé, hogy kivívják a nemzet
önrendelkezését. Legyen előttünk példa az ő bölcsességük, bátorságuk és
hazaszeretetük – fejezte be beszédét a polgármester, akinek szavai után a
résztvevők közösen elszavalták a Nemzeti dalt.
A közös versmondás után a
művelődési központban folytatódott a műsor. Az
iskolások itt dalokkal, irodalmi betétekkel és népi tánccal idézték 1848.
március 15-e eseményeit.
Drégelypalánk – A helyi
művelődési házban megelevenedett a Petőfi korabeli Pilvax kávéház. Zábrádi
Zsuzsanna, a községi általános iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, az
országos események mellett helyi vonatkozásokat is megemlítve. Az ünnepi
műsorban pedig a hagyományőrzők és a nyugdíjas klub tagjai játszották a
főszerepet. A Nemzeti dalon és A költő visszatér című éneken kívül többek
között elhangzott Szép Ernő: Imádság című verse is, és gitárjáték is
színesítette a programkínálatot.
Őrhalom – A helyi művelődési
házban Rados Zsófia ifjú népdaléneklő tehetség vezette be a műsort, majd Farkas
Egon polgármester beszélt március tizenötödike jelentőségéről és a mának szóló
tanulságairól. Ezután az óvodások, Pilisiné Varga Anna és Fábiánné Kollár Zita
betanításával adtak elő nagyon hangulatos műsort.
A kisebbeket kicsit nagyobbacska
nebulók, az iskolások követték, ők a Barázné Takács Ágnes és Tóthné Csábi
Viktória által szerkesztett irodalmi összeállítást mutatták be. A nemrégiben alakult
nyugdíjas klub tagjai verses-zenés „csokorral” kedveskedtek, és felléptek a
Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Kör apró táncosai – oktatójuk, Takács Bernadett
külön ez alkalomra tanított be számukra egy fakardokkal-kalapokkal ékített
„ropogóst”. A Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság megemlékezését
követően a szécsényi Palóc Néptánccsoport három hölgytagjának, Huszár Krisztinának,
Sándor Évának és Takács Bernadettnek előadása zárta az őrhalmi megemlékezést.
Összeállította: Hegedűs Henrik és Sztranyovszky Béla
Képek: Hustyava Zoltán
(Diósjenő), Girasek Károly (Rétság), Pásztor Ildikó (Drégelypalánk), Farkas
Andrea (Őrhalom).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése