A hagyományok szellemében idén is március első szombatján
rendezte meg a Palóctáj Méhész és Környezetvédő Egyesület az Ipolymenti
Nemzetközi Méhész Találkozót, amelyet vásárral és termékbemutatóval kötöttek
össze.
Balassagyarmat – Ahogy egyre közeledtünk a helyszín, a
Mikszáth Kálmán Művelődési Központ felé, egyre nagyobb tömeg lépdelt előttünk –
hasonlóképpen a mi végcélunk felé haladva. Az épület előtt egy férfiú a
terített asztal mögött fennhangon kínálta portékáit, s hogy sikeres volt a
termékismertető, a kasszában csörrenő aprópénz jelezte.
Betoppanva a házba, a bejárat mögött jobbra tekintve
hatalmas üstökön akadt meg a szemünk. Ezekben pergetik a mézet, aztán az édes
nedű majd alul kifolyik egy csövön. Sokan bámészkodtak itt, egy idős férfi jó
mélyen bele is nézett az üstbe.
Szemközt az információs pultnál már a kész, üvegbe rakott
mézek sorakoztak, s aki akarta, egy kiskanállal péksüteményre kenve
kóstolhatott is bátran a finomságokból. De nem csupán a kaptárak közeli
látványához nem szokott kíváncsi édesszájúakat szolgálta ki ez a bemutató.
Odébb munkavédelmi felszerelések között böngészgettek szakavatott méhészek,
pattogtak a kérdések bőven, „ez mi, amaz mire használatos, mire figyeljünk”, s
jött is azonnal a kielégítő válasz. De sok minden más áru között válogathatott
az embersereg: anyarácsok, fedelezési eszközök, méhviasz gyertyák, fújtatók,
füstölők, egyéb kaptár-tartozékok. Egyszóval, aki a tavaszi munkákra készül,
itt minden hozzávalót beszerezhetett.
Nemsokára a központi ünnepély is megkezdődött az emeleti
nagyteremben. A megnyitó első felvonásaként a Kispalócok és a Vadóka
néptáncegyüttes ifjú növendékei szórakoztatták a nézőket, rimóci karikázóval,
gömöri csárdással, és szilágysági ritmusokkal. Ezután az elnökség foglalta el a
helyét a díszasztalnál: Antalka István és Gyepesi Béla, a palóctáji méhészek
örökös elnöke fogta közre a gyönyörűséges magyar mézkirálynőt, a
Karancskesziben élő Simon Diánát, akinek udvarhölgye, Fenes Noémi is a közelben
foglalt helyet, dr. Mészáros László országos méhész-elnök társaságában.
Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere köszöntötte a
megjelenteket, és kiemelte, a rendezvény nagyságán is megmutatkozik, mennyire
gyarapodik az Ipoly-menti méhészek közössége, hiszen lassan kinövik a házat, annyian
vannak, és annyi érdeklődőt vonzanak. Gyepesi Béla szavait követően előbb Simon
Diána tréfás-kedves hangon szólt a hallgatósághoz, büszkén említve, hogy a
„palócföldi akácméznek nincs párja”, majd Diósi László a házigazda egyesület
elnöke osztotta meg gondolatait. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy három,
egybecsengő vezérelv irányítja a folyó mindkét oldalán serénykedő méhészeket,
akik ezek jegyében végzik minden tevékenységüket: a szakmai munka minősége, a
határtalan mézszeretet és az egészségvédelem.
Az egyesület Kolompár István néhai tagtársuk tiszteletére
vésetett emlékérmét idén poszthumusz Annus Antal érdemelte ki, aki elmúlt
tíz-tizenöt évben nem csupán aktívan részt vett a szervezet mindennapos
életében, hanem titkárként buzgón szervezte az eseményeket, összejöveteleket. A
díjat özvegye vette át.
A központi ünnepség leglátványosabb „eleme” maradt a
legvégére. A 2008-ban létrehozott Palóctáj Mézlovagrend, illetve a vendég
erdélyi Udvarhelyszéki Mézlovagrend személyiségei, a zászló mögött Szandai
József palóc-nagymester vezetésével vonultak fel a színpadra, s „középkori
módon”, a térdeplő vitéz vállait karddal érintve avatták a rend soraiba a
szécsényi Várszögi Balázst, valamint a bátonyterenyei Horváth Tibort. A
sárga-fekete színű köpenybe öltözött férfiak vérbeli lovagként egy-egy szál
virággal üdvözölték nőnap alkalmából a teremben lévő hölgyeket.
A méhésztalálkozó későbbi eseményein, az emeleten szakmai
előadásokkal folytatódott a program, a földszinten pedig átadták a „Mézcsupor”
gyermekrajz-pályázat jutalmait – a legsikerültebb alkotásokat az aulában
állították ki -, míg a vásári böngészde késő délutánig várta látogatóit.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése