Fegyelem és motiváció diadala

Amilyen módon, amekkora lelkesedéssel és várakozással beharangozta Molnár Ferenc vezetőedző a Szeged U23-as csapata elleni szombati kézilabda rangadót, úgy érlelődött meg bennem az elhatározás, minden úton-módon igyekszem odaérni a meccsre.

Így is lett. Édesapám sofőri „segedelmével” az érsekvadkerti Zacher Gábor-előadásról elindulva úgy kalkuláltam, a második félidő közepe táján kapcsolódhatom be a balassagyarmati találkozóba. 

Szerencsémre kissé elnyújtották az első játékrészt, így 7 perc tizenöt másodperc telt el a második félidőből, amikor betoppanva a terembe az eredményjelzőre pillantottam. 17-15-re vezetett akkor a kábeles társaság és gyorsan érdeklődtem is a mellettem állóktól, mi volt addig. A rendezők „főnöke”, Szűcs József tájékoztatott: először 9-8-nál vették át a vezetést a hazaiak, és már a szünetben háromgólos előnyt birtokoltak – bizonyíték gyanánt pedig elővette a mobiltelefonját, amelyen rögzítette a harminc perc utáni állást. Kanyó Ferenc így írt erről az időszakról a Nógrád Megyei Hírlapnak szánt tudósításában: „Nyolc-nyolcas állást követően Bécsi Mihály góljával a huszadik percben a Balassagyarmat visszavette a vezetést, és ekkor még nem gondoltuk, csupán bíztunk benne, nem engedi át az előnyt a mérkőzés további részében. Amikor pedig emberhátrányba került a csapat, Szabó András a szélről, befutásból, Piroska remek passza után lőtt gólt. Aztán jött egy hazai lerohanás, melyet Albert-Tóth fejezett be magabiztosan, majd újra Szabó András jeleskedett, ezúttal szélről megindulva átlőtte a szegedi védőfalat. A három hazai találatra nem érkezett válasz a vendégek részéről, köszönhetően Siró Zoltánnak, és a jól működő hazai védőfalnak. Az első játékrész utolsó öt percében Szabó Tamás elhajlásos góljának és Albert-Tóth újabb átlövésből elért találatának tapsolhatott a hazai publikum. Ezekre a gólokra, mindig megvolt a Szeged válasza, így a háromgólos előnyt növelni nem, de megtartani sikerült az első dudaszóig.”

Nos, tehát 17-15 után már én is szemrevételezhettem a játékot. Ami azonnal feltűnt, Albert-Tóth László feltűnő eredményessége. A fiatal veszprémi átlövő a korábbi, általam látott hazai meccseken vagy egyáltalán nem brillírozott, vagy egy félidőn keresztül tartott csak az ereje. Most azonban indulócselek után, felugrásos lövés imitálását követően a földre érkezve, szóval szellemes, ötletes megoldásokkal szerezte góljait, mindenképpen a támadó-szekció legjobb embere volt – hiszen Szabó Tamást ebben az időszakban végig szigorúan őrizték. Szombati kiváló produkciójára mestere egyértelmű magyarázattal szolgált: „ő imád a Szeged ellen játszani, mint mondta, soha nem veszített még ellenük a 12 eddigi mérkőzés alatt, ez volt a 13. És most is jól játszott!”

A másik érdekes motívum a jobbátlövő posztján a védők között kígyóként átbúvó és betörésekből pontosan célzó Piroska Krisztián volt. Ő sem a kiemelkedő vállalkozókedvéről volt eddig nevezetes, sokkal inkább az ügyes „kiszolgálásairól”. Molnár Ferenc ezt így jellemezte: „Sokan megkérdőjelezik, hogy miért ő játszik ott, hát ezért, mert megbízható, és több olyan taktikai elemünk akad, amivel beállóba kerülhet, illetve az Albert-Szabó kettős mellett nagy helyei lehetnek – ezeket ő most tökéletesen kihasználta.”

A csata közben lankadatlan hévvel zajlott. Előbb még csupán két-három gólos maradt a Kábel SE előnye, később azonban kezdett elhúzni a házigazda gárda. Ugyan Bécsi figyelmetlenül fölé ejtett egy indítást, a jobb szélről ellenben nem hibázott, Szabó András pedig középre sodródva is betalált. Piroska egymást követő, már fentebb emlegetett két betörése következtében három perccel a lefújás előtt behozhatatlanra nőtt a fór (27-22). Nem is sikerült innen, csak kismértékben zárkózni a „kis Szegednek”.

A lefújás után az érthető módon boldog és büszke edző így értékelt:

„Már két hete érzem a fiúkban az erőt, az akarást. Ezért mertem azt nyilatkozni, hogy itt nem fog a Szeged pontokat elvinni. Sokan kérdezték, hogy Széles Zolit miért nem játszatom, még a játékos is. A válasz egyértelmű: nem volt még itt az ideje. Erőnlétileg nem került arra a szintre, illetve a sérült lába sem volt tökéletes - teszem hozzá gyorsan, még most sem az. Az 5-5 elleni játékban például le is kellett cserélnem, de a hatosfalas védekezésünknél kiválóan oldotta meg a feladatát. Azt a célt fogalmaztuk, hogy sok ütközéssel küzdjön meg minden egyes centiméterért a Szeged, valamint a fiatal játékosok erejét ezzel vegyük el. A támadásaiknál meg kellett akadályozni, hogy gyors lerohanásokból könnyű gólokat szerezzenek. Ezt is kiválóan megoldották a játékosaim, ezért minden dicséretet megérdemelnek! A közönség fantasztikus volt ezen az estén, és végig, főleg a második félidőben hatalmasat szurkolva segítették át a csapatot a kisebb hullámvölgyeken. A második félidőben már hamarabb lezárhattuk volna a találkozót, de az ellenfél ott lihegett továbbra is a nyakunkon. Motiváltak vagyunk, és a feladatom a jövőben az lesz, hogy ezt a tüzet, ami a srácokban benne van, megtartsuk a soron következő két idegenbeli találkozóra, amelyekre tökéletesen fel fogunk készülni.”

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – MOL-PICK Szeged U 23 27-24 (14-11)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző, Vezette: Ács – Tóbiás.

Kábel SE: Siró - Szabó T. 5/2, PIROSKA 2, JAKUBECZ, MALETICS 5, ALBERT-TÓTH 9, Szabó A. 3. Csere: Djukanovics (k), Bécsi 3, SZÉLES.

A szegediek legjobb dobói: Haszilló 5/1, Sztojanov 4.

Hétméteresek: 4/2, illetve 5/4. Kiállítások: 16 illetve 10 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 3-4, 16. perc: 6-6, 20. perc: 9-8, 25. perc: 12-9, 37. perc: 16-15, 46. perc: 20-16, 54. perc: 24-19, 57. perc: 27-22.