A 2-es út színe és fonákja (2.) – Szendehely és Rétság

Többféle szempontból is Nyugat-Nógrád ütőerének számít a 2-es főközlekedési út. A „pusztától-pusztáig”, azaz Parassától Katalinig tartó megyei szakaszon a nap minden órájában hatalmas a forgalom, ami komoly gondokat jelent a három leginkább érintett településen, Nagyorosziban, Rétságon és Szendehelyen. Ám erre a helyzetre egyre inkább késik a megnyugtató megoldás, és a lakosság akár még a forgalomlassító „sztrájk” megszervezésétől sem riad vissza.

(folytatás)

Nagyorosziból indulunk tovább, Szendehely felé igyekszünk. A gyönyörű tavaszi napsütésben a dombtetőről balra tekintve egészen Érsekvadkertig ellátni. Előttünk a másik sávban éppen feltorlódott egy kocsisor. Hat-nyolc kamiont számolunk meg, mögöttük egy Opel sofőrje kíváncsian kukkant ki a volán mögül, mikor előzhet. Ez is mindennapi kép errefelé.

Szendehelyre érve úgy délután fél kettő felé jár az idő. Viszonylag nyugodtabb a forgalom. Felmegyünk a templommal szomszédos kis kaptatón és a borozó elől tekintünk szét. Innen belátjuk azt a lejtőt is, amelynek közepén ott a gyalogátkelőhely, a falu legveszélyesebb pontja. Néhány kattintás, ahogy egy kamion lefelé, szinte lépésben közelíti meg az iskola és a vendéglő előtti kereszteződést – kivételes alkalom, ha mindez az éjjeli órákban történik, aligha lassít ennyire. Iskolások állnak meg a zebra előtt. A tanító néni gondosan körbenéz, és csak azután engedi át a csoportot. Mi utánuk megyünk át, megállnánk a középen lévő kis terelőszigeten, de csakhamar lemondunk az itteni fotózásról, mert félelmetes érzés, ahogy jobbról-balról robognak mellettünk az autók – pedig most nem is jön kamion.

Keressük Altsach Ignác polgármestert, de nem találjuk a hivatalában, így telefonon beszélgetünk vele a szendehelyi gondokról.

-        A mi községünk az egyetlen a 2-es út teljes hosszában, ahol belterületen megy három sáv – mondja, szinte kérdezés nélkül. -  A temetőtől kezdődő kapaszkodó plusz sáv rendkívül balesetveszélyes. Gondoljunk csak bele: jön a jármű a párhuzamos jobb oldali részen, majd lefékez a templomnál lévő zebránál, átengedi a gyalogost. De ott jön mögötte egy gyorsabb kocsi, amely már képtelen megállni, kikerüli az előtte állót, de a manőver következtében elgázolja szegény járókelőt. Hál’ Istennek azért az itteniek annyira hozzászoktak ezekhez a mostoha körülményekhez, hogy nagyon körültekintőek, amikor átmennek a túloldalra.

Amikor azt kezdjük firtatni, hogy milyen megoldási lehetőségek merülnek fel a bajok orvoslására, a polgármester azonnal folytatja:

-        Mi mindenben partnerek vagyunk. Akár ideiglenesen csökkentik a veszélyt, akár végleges kiutat találnak. Csak találjanak. Amikor felvetettük, jól jönne ide, a gyalogátkelőhöz egy közlekedési lámpa, a közútkezelő rögvest visszavágott: a baleseti mutatók ezt nem támasztják alá. Hát jöjjenek el, és töltsenek csak egy órát itt. Lehet, hogy megváltozna a véleményük. Azt is kezdeményeztük, hogy legalább a falu belterületén szűkítsék le a forgalmat egy-egy sávra, de ez a felvetésünk sem talált értő fülekre. Ráadásul, amikor lejjebb, a Katalinpuszta előtti szerpentinen mondjuk esős időben, vagy jeges úttesten keresztbeáll a kamion, akkora torlódást idéz elő, hogy mindkét falurészen szinte megáll az élet. Egyértelmű: epekedve várjuk az elkerülő szakasz megépítését, de ahogy most látom, ez 2020-ig aligha valósul meg. Gondolkoztunk a polgári engedetlenségen, forgalomlassításon, sőt útlezáráson is, de nem tudom, ez mennyire lenne helyénvaló. A lényeg: a politika felé rendíthetetlenül kell továbbra is lobbiznunk, és egyszer a sóhajok valóban meghallgatásra találnak.

Körutunk utolsó állomása Rétság. Éppen a legnagyobb zajban érkezünk. Az új autóbusz-fordulóból jönnek-mennek a járatok. A szűk mellékutcából fordulna ki egy Ikarus, de legalább másfél percig „dekkol”, míg egy előzékeny autós a főútra engedi. A rendőrség felől sorra robognak át a kamionok, a belvárosi balkanyart óvatosan közelítik, mert éppen néhányan átmennek a zebrán. Feljebb, ahol az iskolánál ott a jelzőlámpa, a pirosnál három hatalmas teherautó is „bedugul”. Pár percen belül legalább negyven-ötven jármű elhalad előttünk.

Hegedűs Ferenc polgármester a városházi, emeleti irodájában fogadja az érdeklődő „sajtót” és máris az ablakhoz invitál. Az egyik legfontosabb kérdéssel kezdi:

-        Nagyon örülünk, hogy a volán társaság elvitte a buszmegállót a főutcáról. Ezzel egy nagy terhet levett, nem csak a mi vállunkról. Ám továbbra sem megoldott a járatok kifordulása. Már megbeszéltük a közútkezelővel, hogy szemközt, a sarkon még jobban „lecsippentenek” a járdából, így amikor balra kifordul a busz, nem kell a másik sávot érintenie. Más lehetőségeket is kerestünk: így például a benzinkútnál saját erőből, félmillió forint felhasználásával felszerelünk egy sebességmérő táblát, ami hasonló elven működik, mint ami Nagyorosziban meghiúsult, azaz a megengedettnél nagyobb sebesség esetén a lejtő végén lévő lámpa átvált piros jelzésre. Kirakattunk negyven kilométer per órás korlátozó táblákat is. Hasonlóképpen sikerült elérni, hogy a vasútállomás használaton kívüli parkolójában megállhassanak a kamionok, legalább ott pihennek, ahol tágas a hely, és úgy mennek tovább. Már a rendőrök sem büntetik őket ezért. Folyamatosan tárgyalunk a közútkezelő szakembereivel, mérlegeljük, mi egyéb módszereket alkalmazhatunk még a forgalom csillapítása érdekében, de azt sem szeretnénk, ha túlságosan „bedugulna” a város és naponta többször Rétság belvárosában torlódna fel kocsisor.

A polgármester amondó, hogy nem vetne jó fényt senkire, ha olyan „drasztikus” döntésre jutna, megkockáztatja az útlezárást, vagy bármilyen demonstrációt szervez. Hegedűs Ferenc biztos abban, hogy ha már nem Rétságon át vezetne a 2-es út, a lakosság ennek bármi kárát látná – mert aki ide akar jönni, úgyis megérkezik. Bízik abban, a politikai döntéshozók minél előbb elindítják a településeket elkerülő „projektet”.

Miután a személyes tapasztalatok és a hallott panaszok birtokában befejezzük körutunkat, nincs más hátra, mint arról a reménykedésről meggyőződni, ami a polgármesterekben megfogalmazódott – 2020-ig megvalósul-e az M2 autóút folytatása egészen az országhatárig.

Balla Mihály országgyűlési képviselő kertelés nélkül kimondja: az út kiemelt célként szerepel a 2014-2020-as, Nógrád megyére vonatkozó infrastrukturális fejlesztési elképzelésekben. Ez pedig mindenképpen mutatja, legkésőbb a fenti időszak végéig megindulnak a munkálatok. A honatya hozzátette, jelenleg a nyomvonal tervezése zajlik. Első körben Vácig négysávosítják a meglévő szakaszt, ám a Naszály hegytől már a terepviszonyok nem teszik lehetővé az út kiszélesítését, így a „frekventált” településeket, mint Szendehely, vagy Rétság, később Nagyoroszi, feltétlenül ki kell kerülni. A másik kérdés az – vélekedik a politikus -, a szlovák fél milyen jellegű fejlesztéseket akar megvalósítani Besztercebányától Parassapusztáig, és mikor szán rá erre forrásokat, hiszen a magyarországi autóutat az előírások szerint majd észak felé csatlakoztatni kell a szlovákiaihoz.

Információink szerint a Váctól az országhatárig haladó nyomvonalra a közelmúltban több változat készült. Felmerült a hegy „átfúrása” és alagút építése, de ez költségesnek tűnik, így a leginkább elképzelhető megoldás a Naszály keletről történő kikerülése, így a leendő új M2-es autóút Rétságot is keletről kerüli meg. Ám egyelőre nem tudni pontosan, mikor lesz a tervezőasztalon megszületendő rajzokból munkás valóság. Addig viszont az érintett településeknek el kell viselni a zajt, a dübörgést, a fölrengésszerű rezonanciát, a tömény benzingőzt, a balesetveszélyt.

Hegedűs Henrik