Három helyen – fenn, a várban, a hegy tövében, a
Schaffer-kútnál, illetve a község központjában – fogadják megújult
idegenforgalmi látványosságok a történelmi múlt iránt érdeklődő vándorokat
Drégelypalánkon.
Ilyen gyönyörűen tiszta időben egyáltalán
nem hanyatlik felhőbe a „drégeli rom”, ellenkezőleg: az ormokon megcsillan a
délelőtti napfény. A faluba beérve, ahogy körbetekintünk, a nem is olyan távoli
messzeségben méltóságteljesen sorakoznak a Börzsöny bércei. A Fő utca 22. számhoz
igyekszünk, itt alakították ki az átadásra váró Szondi-kiállítóteret, amely
voltaképpen egy helyi „múzeum”, telis-teli a várvédő hősnek és maroknyi harcos
gárdájának emlékét őrző kincsekkel.
Amikor megérkezünk, az első, amire odafigyelünk, az udvar
közepén felállított ágyú. Vajon mi célt szolgál itt? Még el sem merengünk a
kérdésre adandó lehetséges válaszokon, amikor egyre-másra érkeznek a
kiállítótér megnyitójára érkezett vendégek: politikusok, a szomszédos
települések polgármesterei, egyházi személyiségek, és mindazok, akik
kisebb-nagyobb részt vállaltak a turisztikai központ kialakításában. Dombai
Gábor drégelypalánki polgármester – miután meghallgattuk László Péter „Szondi”
című versét: „ébredj Szondi György, ébredj nemzetem” szólt az utolsó sor – fel
is sorolja mindazoknak a nevét, akik nélkül ez a fejlesztés nem valósulhatott
volna meg.
Mivel ebben a tikkasztó hőségben nem szabad sokáig a tűző napon
ácsorogni, a házigazdák a légkondicionált, hűs bemutatóterembe invitálnak
mindenkit. Itt Dombai Gábor röviden ismerteti a vár felújításának történetét.
Annak idején, a hatvanas-hetvenes években Drégely vára elég elszomorító
látványt mutatott, a vadregényes ösvényeken, a buja növényzeten áthatolva csak
a legbátrabbak merészkedtek fel a négyszáznegyvennégy méter magasan lévő
romokig, de ott sem fogadta őket üdítő kép. Az 1980-as években érkezett el a
fordulópont, ekkor a Környezetvédelmi Minisztérium nagyoroszi származású magas
rangú tisztviselője, a börzsönyi tájegységi körzet erdészeti vezetője, Teszári
Károly – aki ott ült most a vendégek közt az első sorban - ötletére indult meg
a komolyabb feltárási munkák előkészítése, és a rendszerváltást követő években
nagyon hamar egymásra talált a drégelypalánki önkormányzat és a frissen
létrehozott Drégelyvár Alapítvány. Lényegében innen kezdődött Drégely várának
újjáélesztése, Szondi György alakján keresztül. A polgármester kifejti, a most
záruló programban három helyszínen öt lényegi elemben történt a felújítás. A
várban az volt a fő szempont, hogy az egykori erődítmény „kontúrjai” teljesen
láthatóvá váljanak, elkészült a körbástya is, de még a belső udvaron sok
feltárás vár a szakemberekre. A Schaffer-kútnál, ami a hegy lábánál egyfajta
utolsó pihenőhely a várba igyekvőknek, szintén teljesen megújult a tisztás és
környezete, a Szondi kiállítótér pedig tökéletesen kiindulási pont azoknak,
akik komolyabban szeretnének megismerkedni azzal az időszakkal, amelyben
Drégely virágkorát élte.
Az ismertető után ismét a szabadba vonulunk. Az ünnepélyes
szalagátvágás előtt Barna János, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke mond
beszédet. Kiemeli, hogy a történelmet bemutató értéktárak hidat képeznek múlt
és jelen között, Szondi példája pedig a helyi értékek eltökélt megőrzésének ás
átörökítésének szándékára vetít rá. Nem felejti el megemlíteni, hogy a
kormányzat is fokozott jelentőséget tulajdonít a kulturális hagyományoknak, hiszen
a most beinduló várprogramban három nógrádi erődítmény, Hollókő, Nógrád és
Drégely fejlesztése is szerepel.
Két iskolás lány előadásában szép népdalok csendülnek fel,
majd Lutheránus Péter plébános áldja meg az új épületet. „Füleket befogni” –
hangzik a jelszó, és a tüzér odalép az ágyúhoz. Engedélyt kér a lövéshez,
kanócot gyújt, és egy hatalmas dörrenés rezegteti a levegőt.
Hamarosan már benn szemlélődhetünk. A bejárati ajtó mellett
vitézi vért áll őrt, a sisak rostélyán betekintve bárki kipróbálhatja, milyen érzés
néhány másodpercre Szondi bőrébe bújni. A belső teremben szakértő idegenvezetést
tart Guba Szilvia, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régésze. Felhívja a
figyelmet a korabeli ruhákba öltöztetett életnagyságú bábukra, illetve az
üvegfal mögött látható, „pártás” kislány-csontvázra, amelyet a drégelypalánki
középkori temető feltárása idején találtak. Egy másik szobában
irodalomtörténeti kalandozásokat tehet a látogató, és itt van a drégelyi vár
makettje is.
Amikor végzünk a kiállítótér bejárásával, és ismét átmegyünk
a bemutatóterembe, egy Szondiról szóló rövidfilm megtekintésére, máris
megérkezik az első turistacsoport. Pozsonyból jöttek, szlovákok, és máris a
pecsétet keresik, amivel a látogatásukat rögzíthetik. Amint a példa is mutatja:
nem vitás, lesz forgalma az idegenforgalmi központnak Drégelypalánkon.
(hegedűs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése