Hagyomány, hogy a Börzsöny lábánál fekvő festői településen
nyár közepén, Jenő napja táján tartják a falunapi vigasságokat. És az is
megszokott, hogy ekkor adják át ünnepélyesen a nemrégiben elkészült
fejlesztéseket.
A szombati drégelyi „túrát” követően az egyre melegebb
időben éppen kettő órakor hagyjuk el a vasúti kereszteződés után a Diósjenő
táblát – pontosan érkezünk. A falu központjában, a szabadtéri színpad környékén
nagy a nyüzsgés. Emitt a díszvendégek beszélgetnek, köztük Tóth János
polgármester és Balla Mihály országgyűlési képviselő, néhány méterre tőlük egy
udvar felől pedig finom illatokkal csalogatják az embereket, éppen véget ért a
főzőverseny.
Pár perc múlva már Tóth János áll az emelvény mikrofonjánál
– kezdődik a műsor. A polgármester ismerteti a nap programját, hangsúlyozva,
hogy igyekeztek sokszínű kínálatot összeállítani, amelyben minden korosztály
kedvét leli. Balla Mihály kiemeli, Diósjenőn mindig történik valami, és beszél
a Start-munkaprogram fontosságáról, amely értéket termel, ha jól csinálják, és
a községben most nyolcvanhét személy foglalkoztatását biztosítják így.
Hozzáteszi, a huszonegyedik században sajnos az emberek inkább elfordulnak
egymástól, mintsem, hogy összejárjanak, és éppen a tevékeny közösségek
jelenthetik ebből a válságból a kiutat. Megemlíti még a dr. Göllesz Viktor
Rehabilitációs Intézetet, ahol példaértékű módon foglalkoznak az értelmi
fogyatékos fiatalokkal, és sportolásban is kiemelkednek, hiszen a speciális
olimpia magyarországi fellegvára működik itt.
A beszédek után átsétálunk szemközt, az óvoda mögötti Öregek
Napközi Otthonába. Ez az egyik fejlesztés, ami megvalósult. A szalagátvágás
előtt Tóth János röviden elmondja a lényeget: ötvenhat-millió forintos összköltségből
– amelynek döntő hányada a pályázati támogatás – végezték el az épület
korszerűsítését, hogy immár méltó körülmények között pihenjenek és töltsék el
idejüket az idős emberek. Nem csupán megszépítették, hanem bővítették is a
létesítményt, teraszt és zöldövezetet alakítottak ki, a minél nagyobb kényelem
érdekében. A polgármester megemlíti a másik beruházást is: ezt az épületet,
illetve az iskolát és az óvodát napelemes rendszerrel szerelték fel,
negyvenhat-millió forint értékben, és a számítások szerint ezzel a megoldással
lényegesen javul az energiahatékonyság – igaz, a pontos mutatókat majd csak egy
éves összehasonlításban kapják meg.
Miután bejárjuk az otthon szobáit, és megtekintjük, miként
kezelik eszközeiket a helyi önkéntes tűzoltók, az egykori Villtesz-telephely
felé vesszük az irányt – egy fotó kedvéért megörökítjük a Start-munkaprogram
részeként vásárolt vadonatúj traktort.
A község más részein is akad látnivaló most. A piactér felé
vesszük az irányt. Diósjenő neves szülöttjének, Surányi Endre motor – és
motorcsónak versenyző emlékére gyűltek össze a patakparton a veterán autók
szerelmesei. A Citroen DS büszke tulajdonosa felnyitja a csomagtartót, majd
ráül a szélére, mutatva a bámészkodóknak, milyen profi a lengéscsillapítója.
Odébb néhány „kacsa”, más néven „dösövó” parkol, ablakaikat matricák díszítik,
jelezve mennyi helyen jártak már a járgányokkal. De nem csupán a francia
autóipar „csodáit” lehet itt megtekinteni, a piactér távolabbi részén veterán
traktorokat szemlélhetünk.
Visszatérünk a szabadtéri színpadhoz: itt megkezdődött a
kultúrműsor, éppen a dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet ifjú művészei
lépnek fel, de hamarosan indulnunk kell a következő állomáshelyre.
A Jenő-napi programok későbbi részében átadták még a díszpolgári
címet, amelyet Alaksa Mihály volt alpolgármester kapott meg, míg a „Diósjenő
Szolgálatért” kitüntetést Freistag János nyugalmazott építész-technikus, és Kis
István nyugdíjas asztalos, református presbiter vehette át.
H.H.-Sz.B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése