Pompás járművek a parton és a vízen. Bóják között
araszolnak, miközben irányítójuk bámulatos ujj-ügyességgel navigálja őket. A
Bánkon ezekben a napokban zajló hajómodell világbajnokság forgatagában jártunk.
Vajon miként viselték a hőhullám utáni hirtelen jött
enyhülést a hajótulajdonosok és precíz alkotásaik? Ez a kérdés motoszkál a
fejben, amikor a második versenynap kezdetén megérkezünk a Bánki tó partjára,
és egy erős széllöket szinte hátrahőkölésre késztet bennünket. A vízen egyre
inkább fodrozódó hullámok, amelyek mindenképpen megnehezítik e technikai
sportág szerelmeseinek életét.
Mire odaérünk az első stégsorhoz, látjuk, megindult a
küzdelem. Piros dzsekis kínai fiú a soros. Mintha csak egy esemest írna (persze
„vakon”) a mobiltelefonján, olyan mesteri módon kezeli a távirányítót. Szeme a
kedvencén, hol gyorsít, hol lassít, a két bója között viszi át a hajót, majd
nemsokára a jármű vissza is tér a kiindulási pontra. De hátra maradt még a
dekkolás, a legnehezebb mutatvány. Ha teljesen sima lenne a tó tükre, még így
sem könnyű a feladat, hát ha még a hullámok is felcsapnak a fedélzetre. Két
rámpa közé viszi be a fiú a hajót, a legkörültekintőbb óvatossággal,
tökéletesen ütközésmentesen. A versenybíró ujjával int, „minden oké”, már csak
az időeredményre várnak.
Mi tovább ballagunk. Lengyel és cseh csoport beszéli meg
éppen egymással a legfőbb teendőket, egy német házaspár – feltehetően kísérő
családtagok – napoznak az egyre erősebb kora délelőtti napfényben. Jobbra, a sétányt
kísérő partfal tetejére helyezve egy üvegoldalú boxba helyezve remekül
megmunkált halászhajóra vetjük tekintetünket. Ahogy a fotós kolléga buzgón
kattintgatni kezd, a gazda odajön hozzánk, és németül kezdi el ecsetelni e
pompás darab értékeit – néhány szófoszlányt értünk belőle, és kérésünkre, egy
alkalmi fénykép erejére ölébe veszi féltve őrzött kincsét. Ahogy távozunk, még
utánunk kiált, valami olyasfélét: ma már vége sajnos a balti halászatnak, nem a
régi.
Pár lépéssel odébb kiragasztott modell-tervrajzok függenek a
tájékoztató táblán. Ínyencek itt biztos megállnak, hosszasan szemlélik a
méretarányokat, a különböző részletekbe elmélyülve. A laikus csak ámul, megnézi
a feliratot: ez bizony egy második világháborús brit cirkáló, a Sussex.
A víziszínpad mellett elhaladva feltekintünk a részt vevő
nemzetek lobogóira. Egy.. kettő.. három.. összesen tizennégyet számlálunk.
Főként európaiak, de ugye itt vannak a kínaiak, és kazah zászlót is lenget a
szél.
Távolabb, Joe Murányi szobrán túl, sátrak alatt a zsűri
központja tanyázik. Mielőtt vízre bocsájtják a hajókat a versenyzők, itt át
kell menniük az előzetes szemlén. Lám a kínaiak Sárga-tengeren mentőszolgálatot
ellátó Hsziang Jang Hong 10 (angol ábécé szerint írva: Xiang Yang Hong Shi)
hajóját ellenőrzi egy három tagú bizottság. Szemközt egy olasz, jobbra egy
francia, elöl pedig egy orosz úr megmustrál minden egyes négyzetcentimétert. A
francia bíró el is hessegeti az érdeklődőket, több hely kell neki, hogy mindent
lásson. Hoppá: emeli fel hirtelen az ujját, és oda is hívja magához a kínai
legényt. Mivel közös nyelv nincs, tipikus latinos módon, gesztikulálva, néhány
hangutánzó szó kíséretében igyekszik elmagyarázni, bizony a tatcsavar egy kissé
piszkos. Lám-lám mire nem figyelnek a szigorú szakemberek.
Régi ismerősünkkel, Hűvös Ferenccel, a magyar válogatott
kiválóságával, aki most a szervező bizottságban vállal kulcsszerepet – vele
májusban a bánki „előversenyen” találkoztunk – váltunk pár szót. Elmondja, több
kategóriában hirdetnek világbajnokot, de csak ott, ahol legalább három nemzet
képviselője, és minimum öt hajó nevezett. Van, aki saját tervrajz alapján két
keze kitartó munkájának nagyszerű eredményével száll „harcba”, mások készletből
eredetileg már összeállított darabokkal indulnak. De a gőzhajók és a vitorlások
is külön-külön küzdenek, junior és felnőtt korosztályokban. Megtudjuk, hogy a
tizennégy országból összesen több mint kétszáz versenyző érkezett Bánkra, és
háromszáz hajó siklik majd a tó vizén a nyolc nap során.
A sátor alatt egyébként rengeteg kis csoda között
bóklászhatunk. A franciák René Descartes-ról elnevezett, „élőben” Dunkerque
kikötőjében horgonyzó tengerjáróját állják körül, még az utolsó simításokat
elvégzik, mielőtt a vizsgáló hármas elé állítják a hajót. Egy bajszos mogorva
orosz pedig a Fekete-tengeri flotta büszkeségét, a Tagilt őrzi, mint egy
vérbeli, zordon tengerész.
Még megtekintünk két többtestű (katamarán) vitorlást, az
orosz srácok pózolnak egyet velük, és fordulunk is vissza. A stégeknél még
néhány kép készül, amint elindul útjára egy kistestű hajó, és búcsúzunk is a
bánki világbajnokságtól.
Hegedűs Henrik
Képek: Gyurkó Péter és Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése