2015. július 14., kedd

Két világrész hajói a bánki Bábelben



Pompás járművek a parton és a vízen. Bóják között araszolnak, miközben irányítójuk bámulatos ujj-ügyességgel navigálja őket. A Bánkon ezekben a napokban zajló hajómodell világbajnokság forgatagában jártunk.

Vajon miként viselték a hőhullám utáni hirtelen jött enyhülést a hajótulajdonosok és precíz alkotásaik? Ez a kérdés motoszkál a fejben, amikor a második versenynap kezdetén megérkezünk a Bánki tó partjára, és egy erős széllöket szinte hátrahőkölésre késztet bennünket. A vízen egyre inkább fodrozódó hullámok, amelyek mindenképpen megnehezítik e technikai sportág szerelmeseinek életét. 

Mire odaérünk az első stégsorhoz, látjuk, megindult a küzdelem. Piros dzsekis kínai fiú a soros. Mintha csak egy esemest írna (persze „vakon”) a mobiltelefonján, olyan mesteri módon kezeli a távirányítót. Szeme a kedvencén, hol gyorsít, hol lassít, a két bója között viszi át a hajót, majd nemsokára a jármű vissza is tér a kiindulási pontra. De hátra maradt még a dekkolás, a legnehezebb mutatvány. Ha teljesen sima lenne a tó tükre, még így sem könnyű a feladat, hát ha még a hullámok is felcsapnak a fedélzetre. Két rámpa közé viszi be a fiú a hajót, a legkörültekintőbb óvatossággal, tökéletesen ütközésmentesen. A versenybíró ujjával int, „minden oké”, már csak az időeredményre várnak.

Mi tovább ballagunk. Lengyel és cseh csoport beszéli meg éppen egymással a legfőbb teendőket, egy német házaspár – feltehetően kísérő családtagok – napoznak az egyre erősebb kora délelőtti napfényben. Jobbra, a sétányt kísérő partfal tetejére helyezve egy üvegoldalú boxba helyezve remekül megmunkált halászhajóra vetjük tekintetünket. Ahogy a fotós kolléga buzgón kattintgatni kezd, a gazda odajön hozzánk, és németül kezdi el ecsetelni e pompás darab értékeit – néhány szófoszlányt értünk belőle, és kérésünkre, egy alkalmi fénykép erejére ölébe veszi féltve őrzött kincsét. Ahogy távozunk, még utánunk kiált, valami olyasfélét: ma már vége sajnos a balti halászatnak, nem a régi.
Pár lépéssel odébb kiragasztott modell-tervrajzok függenek a tájékoztató táblán. Ínyencek itt biztos megállnak, hosszasan szemlélik a méretarányokat, a különböző részletekbe elmélyülve. A laikus csak ámul, megnézi a feliratot: ez bizony egy második világháborús brit cirkáló, a Sussex.
A víziszínpad mellett elhaladva feltekintünk a részt vevő nemzetek lobogóira. Egy.. kettő.. három.. összesen tizennégyet számlálunk. Főként európaiak, de ugye itt vannak a kínaiak, és kazah zászlót is lenget a szél. 

Távolabb, Joe Murányi szobrán túl, sátrak alatt a zsűri központja tanyázik. Mielőtt vízre bocsájtják a hajókat a versenyzők, itt át kell menniük az előzetes szemlén. Lám a kínaiak Sárga-tengeren mentőszolgálatot ellátó Hsziang Jang Hong 10 (angol ábécé szerint írva: Xiang Yang Hong Shi) hajóját ellenőrzi egy három tagú bizottság. Szemközt egy olasz, jobbra egy francia, elöl pedig egy orosz úr megmustrál minden egyes négyzetcentimétert. A francia bíró el is hessegeti az érdeklődőket, több hely kell neki, hogy mindent lásson. Hoppá: emeli fel hirtelen az ujját, és oda is hívja magához a kínai legényt. Mivel közös nyelv nincs, tipikus latinos módon, gesztikulálva, néhány hangutánzó szó kíséretében igyekszik elmagyarázni, bizony a tatcsavar egy kissé piszkos. Lám-lám mire nem figyelnek a szigorú szakemberek.

Régi ismerősünkkel, Hűvös Ferenccel, a magyar válogatott kiválóságával, aki most a szervező bizottságban vállal kulcsszerepet – vele májusban a bánki „előversenyen” találkoztunk – váltunk pár szót. Elmondja, több kategóriában hirdetnek világbajnokot, de csak ott, ahol legalább három nemzet képviselője, és minimum öt hajó nevezett. Van, aki saját tervrajz alapján két keze kitartó munkájának nagyszerű eredményével száll „harcba”, mások készletből eredetileg már összeállított darabokkal indulnak. De a gőzhajók és a vitorlások is külön-külön küzdenek, junior és felnőtt korosztályokban. Megtudjuk, hogy a tizennégy országból összesen több mint kétszáz versenyző érkezett Bánkra, és háromszáz hajó siklik majd a tó vizén a nyolc nap során. 

A sátor alatt egyébként rengeteg kis csoda között bóklászhatunk. A franciák René Descartes-ról elnevezett, „élőben” Dunkerque kikötőjében horgonyzó tengerjáróját állják körül, még az utolsó simításokat elvégzik, mielőtt a vizsgáló hármas elé állítják a hajót. Egy bajszos mogorva orosz pedig a Fekete-tengeri flotta büszkeségét, a Tagilt őrzi, mint egy vérbeli, zordon tengerész.
Még megtekintünk két többtestű (katamarán) vitorlást, az orosz srácok pózolnak egyet velük, és fordulunk is vissza. A stégeknél még néhány kép készül, amint elindul útjára egy kistestű hajó, és búcsúzunk is a bánki világbajnokságtól.
Hegedűs Henrik
Képek: Gyurkó Péter és Sztranyovszky Béla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése