Bár a szeszélyes időjárás a délután és az este folyamán
többször csúf tréfát űzött az ilinyi Derelyefesztivál résztvevőivel, az
ételkülönlegességek iránt érdeklődő vendégek remekül érezték magukat szombaton
Nógrád megye egyik legkisebb településén.
Verőfényes napsütésben érkezünk a falu központjába. Hosszú
kocsisor és autóktól zsúfolt ideiglenes parkolóhely jelzi, itt rangos
rendezvény zajlik. A szalagkordonon túl már nem mehetünk, hiszen sportolók
cikáznak át előttünk az úttesten. Javában megy a kísérő esemény, a Földrengető
terepfutás. A főszervező Sztancsik
József folyamatosan beszél a mikrofonba, nógat, buzdít, üdvözöl, lelkesít.
Jobbról, a parányi templom felől – a falu újat akar építeni, és egy magyar
válogatott mezt el is árvereznek most, a bevételt erre a célra fordítják majd –
apróságok loholnak lelkesen, néha még kell a családi segítség, de a pici lány,
amint meglátja a célt akkora sprintelésbe kezd, mintha csak száz méteres
kocogás állna mögötte. A másik irányból, az emelkedőn kissé korosabb próbázók
„caplatnak” fel a dombra. Ők hosszabb távot választottak, van, aki olyan bátor,
hogy huszonnégy kilométeres kitartó futásra merészkedik. A célegyenes
fordulójában tucatnyi buzgó szurkoló ujjong minden egyes beérkező láttán.
Hatalmas lengyel zászló lobog, „dobzse, dobzse, hujj, hujj”, „gyerünk, gyerünk,
már csak pár méter” – több nyelven szól kánonban. Régi ismerősünk, Kovács
József testnevelő tanár is most érkezett, lihegve állítja le stopperóráját,
nézi, mennyire teljesítette a saját maga által elvárt időeredményt.
Tovább lépünk, hiszen az Idősek Klubja udvarán van a
Derelyefesztivál központja. Bár a hivatalos megnyitót fél egyre tervezték, és
bár még csak 12 óra 25 percet mutat az időmérő-szerkezet, megállapíthatjuk,
hogy elkéstünk. Dovicsin Ottó helyi polgármesterrel találkozunk, sajnálkozik,
nem a mi hibánk, de előbbre kellett hozni a köszöntőt, mert Balla Mihály
országgyűlési képviselő igyekszik tovább Karancsaljára. Valóban, fél perc múlva
a honatya toppan elénk, mondja, sajnos nem tudta volna megvárni a szentmise
végét, azért elmondja, korábbra tett üdvözlő szavaiban a helyi közösségek
mozgósító erejéről beszélt, meg arról, hogy egy ilyen pici helyre is igazi
európai hangulatot lehet varázsolni – a testvértelepülések meghívásával.
Nézzünk is körül, kik vannak itt. Élénkpiros, pompás
népviseletben Lizums-i lett leányzó jön, kezében kis tálca, nyújtja felénk –
„pazsálujszta”, kínál ékes orosz nyelven. A tálkán kis kolbászdarab, párolt
káposzta és egy szelet rozskenyér. Igen ízletes falatok, nyugtázzuk, és az
„ócseny vkúszna”, azaz „nagyon finom” feleletre a hölgy szélesen elmosolyodik.
Egy másik sátor alatt az alpesi kis talján faluból,
Alpagoból érkezett olaszok mi mással, mint sajttal kedveskednek, de a Blizynből
ideutazott lengyeleknél és alaposan kitárult a bőségszaru. A magyarok inkább az
édességekre esküsznek, felvidékiek, és itthoniak egyaránt. Nem is tudjuk, hol
rostokoljunk le pár pillanatra, a szlovákgyarmatiak, a leszenyeiek, az
ipolyszécsénkeiek, vagy a hugyagiak, őrhalmiak, nógrádmarcaliak, esetleg a
házigazdák bázisán. Kattog a fényképezőgép, amint a szorgos kezek egymás után
sorban készítik elő a derelyét. Emitt még a tésztát gyúrják, amott már
szeletekre vagdalják, a harmadik helyen a lekvárt potyogtatják cseppenként a
tetejére, de akad, ahol már a tálalást készítik elő. Az édesszájú nép pedig
szinte sorban áll, csak azt várja, mikor majszolhassa már a derelyét. Főleg a
mise végén elevenedik meg a tér, és telnek meg az árnyat adó fedéllel ellátott
asztalok, meg a hosszú „sörpadok”. R. Kárpáti Péter, a kereskedelmi csatornán
futó televíziós sorozatból ismert színész éppen befejezte az étkezést, és siet
is a színpad felé, elég volt a pihenő, folytatódik a műsor. Dovicsin Ottó és
Veres Béláné alpolgármester – ő egyébként az egész Derelyefesztivál „motorja” –
köszöntik a vendégeket, kis ajándékkal is kedveskednek minden „testvérnek”. Gyors
programismertető, majd lassan-lassan benépesül az előadótér. Helyi fiatalok
éneklik a Honfoglalás című film közismert dalát, majd egymás váltják a
hagyományőrző csoportok, népi játékok, íjászbemutató és egyéb műsorok – a
Tolnai László mesterszakács vezette zsűri eközben tollat és papírt ragad,
serényen mustrálva és értékelve a derelye-különlegességeket.
Időben búcsúzunk a kavalkádtól, mert amint elhagyjuk az
„Iliny” táblát, a távolban megdörren az ég, és mire kiérünk a 22-es főútra, már
kövér esőcseppek koppannak a szélvédő üvegén.
Ahogy aztán később hallottuk, a zivatar a nap folyamán
többször „elmosta” az eseményt, nem kímélve a hangtechnikát sem, de a felüdítő
záporok mit sem rontottak a kiváló hangulaton.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése