Egy erős mozdulat, egy hatalmas rántás, és a motorfűrész
nagy robajjal beindul. Berreg a szerkezet, forog a lánc, élesen hasít bele a
nyárfába. A derék favágók mit sem törődve a rekkenő júliusi hőséggel, egy napon
át kitartó kedvvel versenyeztek Keszegen – az erdészeti munkákon ámuló
nézősereg nagy örömére.
Éppen jókor érkezünk a megye nyugati részének
legdélibb csücskében lévő kies cserháti község központjába, a futballpálya
melletti közösségi térre. A Keszeg Feszt, a regionális fakitermelő verseny
forgatagában éppen a leglátványosabb bemutató következik. A szervezők nevében
mikrofont ragadó, és e forró napon a konferanszié szerepét betöltő Lengyel
László – „civilben” az Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetője – sorra
hívja fel az alkalmi színpadra a magyar Timbersport – tudják, a közkedvelt
favágó versenyek az Eurosport tévécsatornájáról – nagyágyúit. A Bakó testvérek,
András, Norbert és László, Nógrád megye jó hírét keltik a nagyvilágban, hiszen
érsekvadkertiek, és közülük Norbert nemrégiben az ifjúságiak között második
lett a sportág világbajnokságán. Mesterükkel, Juhász Istvánnal, aki a felnőttek
között volt már hetedik, fergeteges bemutatót tartanak. Előbb Norbert esik neki
egyénre szabott baltájával egy termetes rönknek, éket hasít bele, és nem telik
el másfél perc, a jókora darab máris kettészakad. István pedig egy magasba törő
nyárfát vesz célba. Oldalt egy éket „készít”, ahhoz falapot rögzít, rálép, és
azon dolgozik tovább, újabb ék, újabb lap, bizony nem könnyű egyensúlyozni
kétméteres magasságban, és közben a baltával hasogatni. Amint a feladat
végeztével leugrik a földre, meg is jegyzi, bizony nem sikerült a pallót úgy
„odaragasztani”, hogy távolabbról suhintson, így hosszabb lett a művelet.
De még nincs vége a produkciónak. Párhuzamosan, versenyben
„gallyaznak” a fiúk, a kis szilánkon csak úgy röpködnek körbe, míg a hosszú
fahasábot sec-perc alatt tökéletesen megszabadítják a kilógó ágaktól. Végül egy
igazi mestermunka következik – a játék, a szórakozás része, ilyesmi nincs a
kőkemény, izzasztó viadalokon: a motorfűrésszel precíz, de rendkívül gyors
mozdulatokkal vágnak bele a fába. A kívülálló, laikus szemlélődő számára úgy
tűnik, mintha egy királyi koronát készítenének, de nem. Az izmos férfiak
benyúlnak középre: kis székeket alkottak. Kettőt, négyet és nyolcat. A
nézőközönségből gyerekek ugranak elő, és nagy boldogsággal veszik át az
ajándék-ülőalkalmatosságokat.
A bemutató után körbenézünk a helyszínen. A verseny első két
fordulója, így a láncszerelés már befejeződött, és egy zöldre festett nagy
erdész-gép készíti elő a következő pályát. Hatalmas karjával fordul és a
„markolókarmokkal” felnyalábolja a fahasábokat. Oldalán latin felirat: Equus
–azaz magyarul ló. Megtudjuk, egy speciális szlovák fejlesztésről van szó,
Selmecbányáról, északi szomszédaink erdészeti iparának szívéből származik.
Egyedülálló különlegessége, hogy teljesen kézi vezérlésű, azaz a fakitermelés
során a legmostohább körülmények között, az erdőrengeteg kellős közepén is
kiválóan kezelhető. Egyik tervezője el is mondja, nagy az igény az ilyen
szerkezetre a környékbeli országokban, évente ötven-ötvenkettő darabot
gyártanak le belőle.
Nincs azonban sok idő a kavalkádban nézelődni: máris jön a harmadik
forduló, elhangzik a „rajt” jelszava, és a Börzsönyből, a Cserhátból, a
Pilisből érkezett markos legények nekiveselkednek a „lánckímélő hasítás”
feladatának. Ennek lényege, hogy a Stihl-szerszámmal hajszálpontos korongot
kell a lehető legkörültekintőbben levágni. Néhány másodperc, és leválik a
darab, ekkor jönnek a versenybírók, majd különböző mérőműszerekkel alaposan
megvizsgálják, mennyire pontosan sikerült a „nyisszentés”. Jön utána a „hasas
fűrészelés”. A Generál együttes dala jut eszünkbe, mikor a két férfiú, egymással szemközt a kézifűrésszel dolgozik:
„húzd meg jobban, menjen a munka, aki itt van mindenki húzza…”, persze az egész
nem ennyire mókás, a hőségben buzgón törölgetik a homlokukat a versenyzők.
Még egy kicsit szemlélődünk a különböző Stihl-gyártmányok között,
hátratekintve látjuk, amint az Equus vezetőfülkéjébe két kisgyermek kapaszkodik
fel – majd búcsút intünk a favágó-forgatagnak.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése