Liturgia és hagyományőrzés, vallásos magasztosság és
paraszti népviseletek, szent emelkedettség és profán népzenei dallamok. Mindez
a palócság egysége jegyében. Vasárnap Szent Anna napját ünnepelték
Balassagyarmaton.
Az előző napok hatalmas hősége már a múlté, a vasárnapi
délelőttön erős szél fúj a gyarmati főutcán keresztül, amikor a katolikus
nagytemplom környékén sorba rendeződnek a hívek, hogy megtegyék útjukat a Palóc
ligetig. A Nap is kíváncsi Szent Anna napjára, bár néha-néha szégyenlősen bújik
meg egy-egy felhődarab mögé. Fotósok hada és érdeklődő emberek serege állja
körbe a kockaköves úttestet, és várja, hogy pontban tízkor elinduljon a fényes
menet. A vezér-kereszt mögött a cserháthalápiak haladnak elöl a búcsújárásban, három
pici lány büszkén viszi a nagy zászlót, utánuk jönnek a kemenceiek, az
Ipoly-völgyre oly jellemző szarvacskás főkötőben, majd az érsekvadkertiek,
akiknek díszes fejkendőjén, a gyöngyökön megcsillan a napfény. Messze még a sor
vége, megállapíthatjuk, jóval többen jöttek el idén Jézus nagyanyja előtt
tisztelegni, mint az előző esztendőkben. Nem győzzük olvasni a feliratokon a
települések neveit: Ipolybalog, Cered, Bercel, Karancskeszi, Szügy, Ipolyvece,
Nagycsalomja, Ipolynyék, Őrhalom, Nógrádsáp – a teljesség igénye nélkül. Sőt,
előtűnik egy piros-fehér lobogó, lengyel lányok lengetik, pompás öltözék feszül
rajtuk, és magukkal hozták hangszereiket, amelyeket nemsokára meg is
szólaltathatnak. Négy, „markos” rimóci ifjú hölgy hozza Szent Anna szobrát, s
bár nincs tikkasztó meleg, így is komoly, férfias feladat ez. Hasonlóképpen a
cserháthalápi menyecskék, akiket az egyházi személyiségek követnek, köztük dr. Udvardy
György pécsi megyéspüskök és dr. Stella Leontin balassagyarmati plébános-kanonok.
Araszol a menet szépen lassan, a régi megyeháza előtt
befordul balra, a Bajcsy útra, a cél, a Palóc liget árnyat adó fáinak hűvöse
felé. Közben röpke állomás. A Palóc Múzeum udvarán lévő káponkánál rövid imát mond
a házigazda plébános, majd miután beért mindenki, az emberáradat elfoglalja
helyét a nemrégiben felújított szabadtéri színpadon – ki-ki ülve, avagy állva,
talán egy tűt sem lehet itt leejteni.
A szentmise felvezetésében dr. Stella Leontin arról beszél,
hogy „aki le tud borulni és imádkozni, azé a jövő”, majd dr. Udvardy György
emlegeti fiatal korának palócföldi emlékeit. Hiszen innen származik, itt
nevelkedett, pályakezdőként Érsekvadkerten, Csitárban, Nógrádgárdonyban és
Ilinyben szolgált, ezer szál köti ide. Felidézi azt, mennyi tapasztalatot
szerzett ezen a nógrádi tájon, mennyi baráti kapcsolatot épített és ápol mind a
mai napig. Hozzáteszi, a palócok búcsúja Isten kegyelmének ajándékozó napja, és
az ő jóságából ezt az ajándékot meg is kapjuk. A hívők pedig nyugodtan nyissák
ki a szívüket felé, hogy amit adni akar, bele is férjen.
Alig ér véget a mise, a tér egy másik pontján, fent, a
kisszínpadnál máris felhangzik a trombitaszó, a Rimóci Rezesbanda – amely a
vallási menetben az aláfestő muzsikát szolgáltatta – most a „profán” részt
nyitja meg. A szervezők úgy időzítették az idei programokat, hogy nem a
versengésre tették a hangsúlyt, nem az a fontos, ki viselheti egy esztendeig a
„Palócország szépe” címet, nem a ruhaköltemények egymással szembeni
megmérettetése, hiszen nem is lehet ésszerű elvek alapján összehasonlítani az
egyszerűbb és a dekoratívabb kivitelű népviseleteket. Ám a tarkaság egyben
egységet is mutat, és az a színpompás világ, ami erre a vidékre jellemző,
minden ízében táruljon az érdeklődő embertömeg elé.
Milyen érdekes is, mikor az
ipolybalogiak képviseletében Lőrincz Aranka Sarolta mesemondó ékesszólóan
ecseteli a folyó menti települések viseletének részleteit. Miként is lehet
megkülönböztetni a menyecskét a gyermekes anyától, és hogy a „szarvaskendőt” az
asszonyok már egy órával a vasárnapi mise előtt gondosan elkezdték készíteni,
hogy a legtökéletesebben mutasson. Aztán szépen sorban jönnek a többiek,
északról-délre, keletről-nyugatra, a palóc tájegység falvai, a Karancs-vidéktől
a Cserhát legmélyebb zugaiig. Felhangzik a dal, amit mindenki visszazeng a
széltől susogó ligeti fák tövében: „Rózsa, rózsa, labdarózsa levele…”
Szent Anna napján egységbe forrt a palócság.
H.H.
Foto: Gyurkó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése