Vasúti ünnep – biztató jövőképpel

Hangulati hullámzástól nem mentes vasúti ünnepséget tartottak a közelmúltban Magyarnándorban, annak kapcsán, hogy százhúsz évvel ezelőtt, éppen ezekben a szeptemberi napokban gördültek végig az első szerelvények az Aszód-Balassagyarmat-Losonc vonalszakaszon. A múltat dicső fény övezi, a valóság keserédes, a jövő azonban lehet biztató.

Az eseményt azért éppen Magyarnándorban, a művelődési házban tartották meg, mert a község önkormányzata vállalt fel a nyugat-nógrádi vasút leendő fejlesztéseivel kapcsolatos több kezdeményezést, illetve itt született megállapodás a település vezetése és a MÁV Zrt. közötti együttműködésről, amely a faluban található állomás környezetének folyamatos rendbetételéről szól.

Elöljáróban a házigazda, Sándor István polgármester tekintett vissza röviden az Aszód-Balassagyarmat-Losonc vasútvonal múltjára, utalva arra, hogy az 1867-es Kiegyezést követően milyen lobbytevékenység nyilvánult meg a nógrádi vármegyei vezetők részéről, hogy mielőbb rácsatlakozhassanak az országos hálózatra, ez azonban csak később, az 1890-es évek elejétől valósult meg. A vidéki, addig meglehetős elzártságban élő emberek számára milyen meghökkentő meglepetést hozott az első gőzmozdonyok megjelenése, de a jót hamar megszokta a lakosság, és hamarosan megtérült a befektetett munka, hiszen a személy – és teherforgalomban egyaránt ütemes fellendülés mutatkozott. Trianon, a felvidéki országrész elcsatolása azonban rövidesen igen hátrányos következményekkel járt, ma pedig ott tartunk, hogy a magyar mellékvonali hálózatban sem foglal el előkelő helyet ez a szakasz, a teherszállítás szinte teljesen eltűnt, az utasforgalom lehanyatlott, mert nem képesek versenyre kelni a közúttal. A polgármester a MÁV Zrt. helyszínen lévő vezetői felé három konkrét kérést is megfogalmazott, amelyek előzetes felmérésen alapulnak. Egyrészt szeretnék, ha újra megindulna a közlekedés Balassagyarmattól a magyar-szlovák határon át Losoncra. Másodsorban ajánlatos lenne, ha a korábban közkedvelt közvetlen járat, az úgynevezett „sebesvonat” újra forgalomba állna Balassagyarmat és Budapest között. Harmadjára pedig a vonatok korszerűsítése tekintetében kérik, hogy a főváros és Esztergom közötti vonal villamosítását befejezően a kényelmes és komfortos Desiro motorvonatokból erre a szakaszra is kerüljön néhány, bizonyos járatokon kiváltva az elavulttá vált BZ-ket.

Veszprémi László, a MÁV Zrt. budapesti pályavasúti területi igazgatója miután hasonlóképpen, több történelmi adattal bővítve mondandóját kitért az ünnepelt vasútvonal múltjára – megemlítve például, hogy az adott kor színvonalán mekkora építészeti bravúrnak számított a becskei alagút „kifúrása” -, azonnal válaszolt is a polgármester felvetéseire. A Losonc felé nyitás elsődleges feltételéül a szlovák fél hozzáállását emelte ki, de a két állam közötti következő határforgalmi egyeztetésen ezt a kérdést-indítványt napirendre fogják venni. A „sebesvonat” újraindításával kapcsolatos javaslatot lakossági kezdeményezésként tegyék meg a nógrádiak a területi igazgatóság felé, és annak megfelelően bírálják majd el, milyen lehetőség szerint valósulhat meg a közvetlen vasúti összeköttetés Balassagyarmat és Budapest között (a MÁV Zrt. által működtetett Indóház Magazin hírportáljának tájékoztatása szerint, ha nem is csúcsidőben, de jó szervezéssel működtethető lesz egy vonatpár). A Desiro motorvonatok áttelepítésével pedig egy ideig várni kell – mondta az igazgató –, mivel a főváros és Esztergom között 2017 év végén fejeződik be a villamosítás, addig ott „szolgálnak” a vonatok. Ezalatt azonban megtörténhet a Balassagyarmat – Aszód pályaszakasz minőségi felülvizsgálata, hogy az új szerelvények forgalomba állításához milyen karbantartási, felújítási munkák elengedhetetlenek, de a MÁV részéről nincs akadálya, hogy a Desirók itt is színesítsék a járműparkot.

A rendezvényen Balla Mihály országgyűlési képviselő is szót kért, teljes támogatásáról biztosítva a nyugat-nógrádi vasútfejlesztési elképzeléseket. Álláspontja szerint a jelenlegi ingadozónak mutatkozó utasforgalom is pozitív irányba egyenlítődhetne ki a korszerűsítések és a forgalmi rendben bekövetkező változások által. Ha biztonságosabb, kényelmesebb és gyorsabb lenne a közlekedés ezentúl a vasúton, sokkal többen választanák a kötöttpályás közlekedést, mint eddig. Reményét fejezte ki továbbá, hogy ha öt év múlva elérkezik a vonalszakasz 125. évfordulója, a felvázolt ötletekből minél több valósággá válik.

A köszöntő beszédeket, Barát Attila előadóművész élvezetes szaxofonjátékát, illetve a Sándor István és Veszprémi László kézjegyével ellátott együttműködési megállapodás aláírását követően (ennek lényege, hogy mostantól a helyi önkormányzat végzi el az állomáson és környezetében a takarítási, tereprendezési munkálatokat), a vendégek átsétáltak a szomszédos galériába, ahol két kiállítás is megnyílt. Egyrészt fényképekkel, korabeli újságcikkekkel illusztráltan mutatta be az Aszód-Balassagyarmat-Losonc vonal régmúltját Gere József helytörténész. Néhány érdekes tárgyat, így régi, még petróleummal működő jelzőlámpát is bemutatott a hallgatóságnak, majd Galbács Tamás tárlatra tett fotóit méltatta. A Magyarnándorban élő fiatal művész elhivatott fényképésze a vasútnak, és őt valóban érdekli az, mi történik a mindennapok során a pályavonalon, és a ritkaságszámba menő közlekedési eszközök – így az Árpád sínautóbusz, vagy a Nógrádszakálon áthaladó szlovák „teher-kígyó” szerelvény – megjelenítése mögé odailleszti a gyönyörű nógrádi tájat is.

Hegedűs Henrik