Házy Attila és a csúsztatások „Csimborasszója”

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy válaszoljak-e egyáltalán az ipolyinfo.com oldalon Házy Attila tollából november 4-én este megjelent „komcsizós” véleménycikkre, amiben engem is pellengérre állít, és messzemenő személyeskedéssel vádol meg ezzel-azzal. Néhány barátom, ismerősöm jó szívvel javasolta, csak legyintsek az egészre, ne törődjek vele, aztán mégis eltöprengtem: vajon, ha nem felelek rá udvarias talpraesettséggel, mennyiben tartana majd a balassagyarmati és környékbeli közvélemény, vagy az említett portál olvasótábora megfutamodó gyáva kukacnak? És persze az is sokat nyomott a latba, hogy megannyi csúsztatást, igaztalanságot fogalmazott meg a szerző velem kapcsolatban, amire feltétlenül reagálnom kell, nehogy valós tényeknek tűnjön, amit a szerző állít. Szándékosan a saját blogomon válaszolok, hangsúlyozva, ez szigorúan saját álláspontom, nem a KözTér Médiáé.

Házy Attila először azzal próbálja tövig belém mártani a kését, hogy én köpönyegforgató újságíró lennék, mondván most a KözTér Médiának dolgozom – amúgy társadalmi munkában (!) – előtte pedig a Mi Hazánk alelnökét (azaz Dócs Dávid országgyűlési képviselőt) szolgáltam, míg azt megelőzően közösen koszorúztam az MSZP-MSZDP politikusával. Először ezt az ominózus koszorúzást említsük. Való igaz, megtörtént. Ámde 22 évvel ezelőtt. Igen, Tresó Gábor kollégám, akivel akkortájt közös lapba írtunk, az Ipoly Hírnökbe, felkért, hogy a csehkiverés január 29-i évfordulóján koszorúzzak vele együtt a városházi emléktáblánál, mondván a szociáldemokraták részéről senki más nem vállalta, ő pedig egyedül nem szeretne. Kisebb töprengés után rábólintottam a kérésére, és akkor nem is mérlegeltem, nem is mérlegelhettem, hogy ezután milyen éles „froclikban” lesz részem, még a barátaim, közeli ismerőseim részéről is. Ámde miként gondolhattam volna, hogy két évtized múltán ezt újra valaki előássa a múltból.

Azt viszont nem említette meg Házy Attila, hogy 2012 és 2024 között a Nógrád Megyei Hírlap alkalmazott, amely köztudomásúan Fidesz-kötődésű médium volt, azaz akár ezt is az orrom alá dörgölhette volna, bár innen két és fél esztendővel ezelőtt politikai alapon, egyik napról a másikra bocsájtottak el, mivel nem voltam hajlandó egy követ fújni az akkori kormánypárt embereivel, és ezt kritikus formában a nyilvánossággal is közöltem.

A kirúgásom utáni létbizonytalansági „vákuumban” nyújtott segítő kezet Dócs Dávid, amiért ma is hálás vagyok neki. Jól tudta, egyáltalán nem szimpatizálok a Mi Hazánk elvrendszerével, nem is kért, hogy teljes szélességgel, hithű módon írjak a párt minden apró fejleményéről, csupán annyit, Palócország sorsa, fejlődése lebegjen a szemem előtt. Úgy gondolom, ezt teljesítettem is, mindaddig, amíg 2026 nyár elején a honatya sajnálattal közölte, nem tud tovább alkalmazni. Megértettem, elfogadtam a döntését, korrekt módon távoztam, nem úgy, mint anno a Nógrád Megyei Hírlaptól. Ezután vettem fel a kapcsolatot a KözTér Médiával, ahol megbecsülik a tevékenységemet, és annak ellenére vállalom az írást, hogy egyelőre társadalmi munkában körmölgetem náluk a cikkeket. Tehát a munkahelyváltásaimat elsősorban a kényszer szülte, és nem a tudatos „színváltás”, amit a cikk sejtet.

Házy főszerkesztő úr következő vádja az volt, hogy megvédtem Kulcsár József kollégámat azzal, hogy nem teregettem ki róla az ügynökmúltja felszínre bukkanását, hanem kiírtam a facebook-ra, nem tartom tisztességes eljárásnak, ha valaki az interneten élcelődik az ismerőse előző életének efféle kínos mozzanatairól. Nos, kedves Médiacézár, ezt teljes szívemből írtam, főleg azért, mert általánosságban ítélem el, ha bárkin azért gúnyolódunk kárörvendve, mert x évvel ezlőtt megtévedt és (hozzáteszem, esetleg) másokról jelentett. Semmilyen másfajta szándék nem vezetett, és aki ismer, tudja jól, hogy ez így is van.

Harmadsorban nem kis személyeskedéssel burkoltan, ugyanakkor a szövegkörnyezetben nyilvánvaló utalással kitért a szerző az alkoholhoz fűzendő szorosabb viszonyomra, és hogy ittas állapotban bélyegzek meg társadalmi csoportokat, kézilabdázókat. Nos, ezt igazán nem kellett volna. Nem tagadom, kocsmába járó típus vagyok, erre megvan a saját privát okom, de ez nem tartozik más orrára, miként tényleg kritikusan szemlélek bizonyos folyamatokat, még a korábban szeretett sportágamban is, amit nem rejtek véka alá. De az vesse rám az első követ, aki valóban teljesen makulátlan. Mert aztán én is nyugodtan beszélhetnék, hogy Házy Attilának is akadnak olyan magánéleti „megtévedései”, amelyek viszont össztársadalmi szempontból sokkal súlyosabb elítélést szenvednek, mint az én kocsmai haveri közegem.

Egyszóval éppen Házy Attilát vezette az a személyes bosszúvágy ennek a cikknek a megírásakor, amivel engem vádol. Ajánlatosabb lett volna bizonyos tekintetben inkább csöndben maradni…

 

Nyugat-Nógrádban is megjelent a KözTér Média

 

A bátonyterenyei központú KözTér Média hatványozott célja, hogy minél nagyobb lendülettel betörjön a nyugat-nógrádi sajtópiacra is. A 2026 júniusától kezdődött előzetes, felmérő próbálkozásaink meglepően kedvezően alakultak. A feldolgozott témáink iránt egyre bővülő érdeklődés nyilvánul meg, akadt olyan írásunk, megjelent cikkünk/tartalmunk, amelynek olvasottsága meghaladta a több tízezer „kattintást”, ami egyértelműen mutatja, jó úton haladunk.

Természetesen nem állhatunk meg, sőt, fokozni kell a lendületet, hogy minél szélesebb körben váljunk ismertté, a balassagyarmati és rétsági járások lehetőleg minden településén. Nem csupán írásos anyagokkal rukkolunk elő, hanem készen állunk videós tartalmak közlésére, sőt podcast műsorok készítésére is. Ehhez feltétlenül szükségünk van az Önök, az olvasók, esetleg leendő támogatóink segítségére is. Amennyiben a KözTér Média felkeltette az érdeklődésüket és bármilyen formában segítenék a munkákat, kérjük, jelentkezzenek a press@kozter.info e-mail címen. Bízunk benne, hogy a mi tevékenységünk által is színesebbé tehető, megújítható a nyugat-nógrádi sajtó világa!

Tisztelettel: Varga Sándor alapító-főszerkesztő, Hegedűs Henrik nyugat-nógrádi vezető szerkesztő (www.kozter.info)

Új utakon indulva a médiában

 Bevallom, nagyon régen éreztem akkora elégtételt, mint kedden délután, nem sokkal négy óra után, amikor elsötétült a „királyi televízió”, az M1 képernyője és szinte meghatódva olvashattam a feliratot, amely azóta valósággal belevésődött az agyamba: „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” Mennyei, éteri, sokak által várt, vágyott mondatok.

Számomra július hetedike mostantól legalább olyan fontos ünnepnap a magyar sajtó történetében és mai valóságában, mint március tizenötödike.

De! Miután néhány hangos kurjongatással, boldog, felszabadult kiáltással csillapítottuk, mit csillapítottuk, egyenesen elűztük szívünkből-lelkünkből az iszonyatosan hosszú ideje felgyülemlett fojtogató dühöt, amit az alázatosan alávaló „kollégáinkkal”, a Hírhamisítóval, a Pitbullal, és másokkal kapcsolatban joggal alakult ki bennünk, ideje lesz megnyugodnunk és gondolkodnunk. Most következnek az igazán lényegi feladatok, most kell összeszedettnek, megfontoltnak, okosnak és legfőképpen korrektnek lennünk, hogy a média – és nem csupán a közmédia – átalakítása úgy és akként valósuljon meg, amit a nagyközönség igénye, illetve a mi szakmai meglátásaink és megfogalmazott színvonalbeli követelményeink elvárnak. Lesz dolgunk bőven, nekünk, a megmételyeződést, a korrumpálódást elkerült, tenniakaró újságíróknak, riportereknek, operatőröknek, szerkesztőknek, vágóknak és megannyi munkatársnak, akiben a sajtó iránti tisztelet nagyfokú becsületességgel és valóban szakmai alázattal párosul.

Itt, vidéken is. Talán tényleg átélhetjük, hogy végre eljön a mi időnk, újra megmutatva, hogy tudjuk-értjük, kellőképpen tudatosan műveljük azt, ami a nagybetűs SAJTÓ, ami nem csupán mindennapos munkánk, hanem hivatásunk. Jómagam például kiváltképp óhajtanám a helyi redakciók, az ízig-vérig szerkesztőségek újjáéledését, ahova oldottan és büszkén mehetünk-járhatunk be, nem szívdobogva-félve, a mindenkori főnökök hatalmától rettegve, a fogunkat kocogtatva. Ahol megteremtődik az a szabad és lelkesítő légkör, ami a cikkírást, az interjúkészítést, a szerkesztést könnyedebbé teszi.

Gyerünk tehát előre, bízva az új éra áldásaiban!

Üdvözlet ismét a méltóbb megyevilágban

Marty McFly a klasszikus időgépes filmtrilógiában először visszamegy a múltba, majd kedve szerint előre utazgat a jövőbe.

Valahogy ez a történet jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy a kormányzat ismét átkereszteli a vármegyéket megyékre és a főispánokból újra kormánymegbízottak lesznek.

Igazat kell adnom Magyar Péternek, hogy eleve archaikus, teljes mértékben a múltba tekintő, idejétmúlt döntés volt a vármegyék elnevezése 2023-ban, nem egy huszonegyedik századi modern Európában meghatározó szerepre vágyó nemzethez méltó. Hiába hivatkozott a rendelkezés meghozatalakor a bukott kormánypárt arra, hogy a magyar állam tekintélyéhez alapvetően hozzájárul és megerősíti a vármegyei rang, amely Szent István korától egészen 1950-ig jellemezte a Kárpát-medencei miliőt. Az én szememben azonban az elejétől kezdve visszatetszést okozott a Fidesz eme határozata. A történelemhez az átlagembernél jobban értő személyiségként sem tudtam elfogadni, hogy attól kezdve minden egyes cikkben azt kellett-illett leírnom, hogy „dr. Szabó Sándor, Nógrád vármegyei főispán”, vagy „Skuczi Nándor, Nógrád Vármegye Közgyűlésének elnöke”. Nehezen is ment, szentigaz. Nálam az ispán kifejezésről mindig a Lúdas Matyi, a főispánról meg Mikszáth Kálmán besztercei várura, Pongrácz István jutott az eszembe. A vármegyéről pedig azok a díszes térképek, amelyek például Borovszky Samu Nógrádról szóló vaskos könyvét illusztrálták az 1900-as évek elejéről. Vajon, ha marad a Fidesz hatalmon, milyen más ősi kifejezések kerültek volna elő a kelléktárból egészen a királyság intézményéig?

Mindenesetre most helyreáll a régebbi, megszokott, és a modern magyarsághoz teljesebben alkalmazkodó rend. Nem lesz ugyan olcsó mulatság a változtatás technikai kivitelezése, beleértve a megyehatárokon található táblák, az egyes hivatalok homlokzatán szereplő feliratok, akár hatósági pecsétek lecserélését, meg még jó néhány további kötelező szeletét az átállásnak, ám mindenképpen megéri, és biztos vagyok benne, hogy honfitársaink többsége elégedetten biccentett egyet, amikor ez a bejelentés a legutóbbi kormány-sajtótájékoztatón elhangzott. Csak sajnálhatjuk, hogy a régi táblákat a Magyar Közút Zrt. újrahasznosítva átfestette, nem gondolva az utókor színeváltozásaira.

Három napig dübörög Romhányban a rockabilly zenével vegyített amerikai autós őrület

Már csak pár óra, és felhangzanak az első akkordok Romhányban, a Laszkáry-kúria parkjának színpadján, amihez gyönyörű ódon járművek motorzaja ad majd aláfestést. Június 25-től beindul a három napos amerikai őrület, a hatalmas népszerűségnek örvendő Pick Up Drive Fesztivál.

Hiába az elképesztő hőség, az elementáris erővel tomboló hőhullám, az igazi megszállottakat, az elszántabbnál elszántabb rajongókat semmi sem tántoríthatja el attól, hogy június utolsó hétvégéjén felkeressék Romhányt, és három napon keresztül kitombolják magukból a nyár elején bennük felgyülemlett feszültséget.

A falubeliek, de most már a visszajáró vendégek által is csak Angolkertnek, becenevén „Anginak” hívott tágas park, benne a hűsítő alkalmakat adó árnyas fákkal hosszú évek óta megbecsült otthona ilyenkor a veterán amerikai autók szerelmeseinek. A réten, a fák tövében egymás mellett díszelegnek a múlt század közepének csillogó szépségei: emitt egy Buick, odébb egy Chevrolet, távolabb egy Cadillac, jó pár furgon, amelyekkel a Pomádé című filmben versenyeztek Travoltáék, de a második világháborús frontokról ismert dzsip sem ritka látvány errefelé.

A bámészkodás közben persze illik néhány pillantást vetni a színpadra is, ahol egymást váltják a fergeteges hangulatot élesztő rockabilly és rock’n’roll zenekarok, villámgyorsan a tánctérre penderítve a pergő lábú ifjakat és idősebbeket. Ha pedig a nép megszomjazott, irány a romkocsma, ahol jófajta italokat hörpinthet fel az ember, majd a forgatagban elvegyülve szemrevételezheti a piros pöttyös szoknyákban mellettük elsuhanó csinosabbnál csinosabb lányokat.

Egy kis útbaigzítás: helyszíni térkép a látogatóknak

Az idei Pick Up Drive fesztivál június 25-én, csütörtökön kezdődik, az első együttes kora este, hat órakor lép fel, míg másnap délután háromtól és szombaton délután egytől autós felvonulás indul, bejárva a környező falvakat. A zenekarok pedig kitartóan húzzák majd a talpalávalót egészen a szombati éjszakáig.

Parlamentben csörtézett egymással Berki Ákos és Balla Mihály

Nagyon ritkán fordult elő Magyarország Parlementjében, hogy két Nógrád megyei képviselő vitázzon egymással. Most ez történt meg Berki Ákos és Balla Mihály között az önkormányzati vezetők tervezett fizetéscsökkentése, bérbefagyasztása témájában.

A fenti kérdésben elkészülő törvényjavaslat június 23-i vitája kapcsán kétperces időkeretben kért szót az országgyűlésben Berki Ákos, a TISZA Párt Nyugat-Nógrádban élő listás képviselője, aki egyben a Tisztelt Ház legfiatalabb tagja. Már elöljáróban nekiszegezte a kérdést Balla Mihálynak, hogy bele tud-e nézni a Nógrád megyei emberek szemébe, el tudja-e mondani nekik, hogy a Fidesz-KDNP frakciójában miért kardoskodnak, miért küzdenek azért, hogy a megyei közgyűlés elnökségének fizetését tovább emeljék. Hozzátette, eltekintve attól, hogy ezek a személyiségek milyen pártszínekben indultak a tisztségükért, meg tudja-e Balla Mihály magyarázni a nógrádiaknak, hogy a megyei önkormányzati vezetők, mint Barna János, vagy Becsó Károly végeztek-e olyan munkát, amiért mindezt az amúgy is több millió forintos juttatásukat megnöveljék. Berki Ákos kifejtette, a három „B”, azaz a Balla-Barna-Becsó (Zsolt) trió rendkívüli haszonélvezője volt az államnak, és Balla huszonnyolc éve képviselő a parlamentben, de ritkán hallották őt olyan hevesen küzdeni a frakcióban, mint most, az önkormányzati vezetők bérezéséért. Végezetül arra kérte honatya-társát, most igazán itt az ideje, hogy a nógrádi emberek oldalára álljon.

Berki Ákos önkormányzati témában kérte számon Balla Mihályt (fotó: internet)

Balla Mihály viszontválaszában kissé eltérve a tárgytól, inkább a települési polgármesterek helyzetére tért ki. Megemlítette, a városok és községek irányítói sokrétű feladatkört látnak el, intézményeket, bölcsődéket, óvodákat, szociális ellátórendszert működtetnek, és nagyon sokat tesznek azért, hogy a települések lakosságától megkapják a támogatást, meghálálják a bizalmat, amiért megválasztották őket. Ugyanez vonatkozik a megyei közgyűlés elnökségére és képviselőire is. Balla kijelentette, és ha ez négy-öt évente megtörténik az önkormányzati világban, a polgárok részéről komoly elismerést jelent számukra. Ha most a kormányzat csökkenti, vagy befékezi a bérüket, nem jó üzenet a TISZA Párttól az önkormányzatok, a polgármesterek felé, amennyiben őket időről-időről megválasztották, akkor a támogatást minden szinten, parlamenti oldalról is meg kell adni nekik, bármilyen kormány van hatalmon.

 

Nyugat-Nógrádba is berobbant a hőhullám

Szinte pontosan a nyári napfordulóval együtt megérkezett hazánkba az első komolyabb felmelegedés, amely az előrejelzések szerint hosszú ideig kitart majd. A hőmérők higanyszála lassan már árnyékban is átlépi a harminc Celsius fokot, az emberek részéről sem árt tehát a megelőző védekezés.

A hatóságok június 19-én, pénteken hajnaltól egészen június 23-án kedd éjfélig elrendelték a másodfokú hőségriasztást, amihez természetesen az egyes önkormányzatok is alkalmazkodnak. Balassagyarmaton Csach Gábor polgármester a világhálón tájékoztatta a lakosságot arról, hogy a város több pontján is ingyenes vízvételi lehetőségeket alakítottak ki, elsősorban a központban, illetve annak közvetlen környékén. Ezen kívül az intézményekben és hivatalokban klimatizált helyiségekben is lehet pihenni, illetve hűsölni.

A hőhullámokat általában veszélyesebb időjárási jelenségek kísérik, mint például a sűrű jégesővel járó zivatarok. E tekintetben is érte riasztás a hétvégén a nyugat-nógrádi térséget, ám a Romhányban élő amatőr meteorológus és időjárás-megfigyelő Póth Ariel mindenkit nyugalomra intett. Ahogy a facebook-bejegyzésében fogalmazott, sokan érdeklődtek nála, érdemes-e tartani a fölénk terpeszkedő fekete felhőktől. Kijelentette, lesznek zivatarok a térségben – mint ahogy ez beigazolódott -, ám a jégesős övezetbe nem tartozunk bele. Számítása szerint ezekben a napokban elsősorban Kelet – és Északkelet-Magyarországon törhetnek ki zivatarok, de ott sem a „mind meghalunk fajtából”. Hozzátette, Nógrádban nincs mitől félni, ám az UV-sugárzással feltétlenül vigyázzunk.

Megkerestük Gaál Dénest, a balassagyarmati strand üzemeltetésének vezetőjét, aki elmondta, június 20-án nyitották meg a létesítményt, és a kiváló időjárásnak köszönhetően a hétvégén a várakozásnak megfelelő vendéglétszámmal szembesültek. Szombaton és vasárnap kétszáznál több fürdőzőt fogadtak, összehasonlításképpen a tavalyi rekord egy napon belül háromszázötven fő volt.

Érdeklődtünk néhány járókelőtől, miként védekezik az elviselhetetlen hőség ellen. A megkérdezett személyek kérték, csak a keresztnevüket tüntessük fel: Péter elmondta, szabadtéren, az építőiparban dolgozik, ezért különösen tikkasztó számára ez az időszak, de meg kell birkózni a feladatokkal. Szerencsére kap kötelező védőitalt, és amint végez, azonnal iszkol a hűvösbe. A nyugdíjas gépkocsivezető, Tibor hozzátette, lakásában nincs klímaberendezés, ezért a legforróbb órákban inkább felkeresi a közeli kocsmát, ahol hűvösebb helyen eltöltheti az időt, de bízik benne, hogy éjszakánként képes lesz a tartósabb alvásra.