Parlamentben csörtézett egymással Berki Ákos és Balla Mihály

Nagyon ritkán fordult elő Magyarország Parlementjében, hogy két Nógrád megyei képviselő vitázzon egymással. Most ez történt meg Berki Ákos és Balla Mihály között az önkormányzati vezetők tervezett fizetéscsökkentése, bérbefagyasztása témájában.

A fenti kérdésben elkészülő törvényjavaslat június 23-i vitája kapcsán kétperces időkeretben kért szót az országgyűlésben Berki Ákos, a TISZA Párt Nyugat-Nógrádban élő listás képviselője, aki egyben a Tisztelt Ház legfiatalabb tagja. Már elöljáróban nekiszegezte a kérdést Balla Mihálynak, hogy bele tud-e nézni a Nógrád megyei emberek szemébe, el tudja-e mondani nekik, hogy a Fidesz-KDNP frakciójában miért kardoskodnak, miért küzdenek azért, hogy a megyei közgyűlés elnökségének fizetését tovább emeljék. Hozzátette, eltekintve attól, hogy ezek a személyiségek milyen pártszínekben indultak a tisztségükért, meg tudja-e Balla Mihály magyarázni a nógrádiaknak, hogy a megyei önkormányzati vezetők, mint Barna János, vagy Becsó Károly végeztek-e olyan munkát, amiért mindezt az amúgy is több millió forintos juttatásukat megnöveljék. Berki Ákos kifejtette, a három „B”, azaz a Balla-Barna-Becsó (Zsolt) trió rendkívüli haszonélvezője volt az államnak, és Balla huszonnyolc éve képviselő a parlamentben, de ritkán hallották őt olyan hevesen küzdeni a frakcióban, mint most, az önkormányzati vezetők bérezéséért. Végezetül arra kérte honatya-társát, most igazán itt az ideje, hogy a nógrádi emberek oldalára álljon.

Berki Ákos önkormányzati témában kérte számon Balla Mihályt (fotó: internet)

Balla Mihály viszontválaszában kissé eltérve a tárgytól, inkább a települési polgármesterek helyzetére tért ki. Megemlítette, a városok és községek irányítói sokrétű feladatkört látnak el, intézményeket, bölcsődéket, óvodákat, szociális ellátórendszert működtetnek, és nagyon sokat tesznek azért, hogy a települések lakosságától megkapják a támogatást, meghálálják a bizalmat, amiért megválasztották őket. Ugyanez vonatkozik a megyei közgyűlés elnökségére és képviselőire is. Balla kijelentette, és ha ez négy-öt évente megtörténik az önkormányzati világban, a polgárok részéről komoly elismerést jelent számukra. Ha most a kormányzat csökkenti, vagy befékezi a bérüket, nem jó üzenet a TISZA Párttól az önkormányzatok, a polgármesterek felé, amennyiben őket időről-időről megválasztották, akkor a támogatást minden szinten, parlamenti oldalról is meg kell adni nekik, bármilyen kormány van hatalmon.

 

Nyugat-Nógrádba is berobbant a hőhullám

Szinte pontosan a nyári napfordulóval együtt megérkezett hazánkba az első komolyabb felmelegedés, amely az előrejelzések szerint hosszú ideig kitart majd. A hőmérők higanyszála lassan már árnyékban is átlépi a harminc Celsius fokot, az emberek részéről sem árt tehát a megelőző védekezés.

A hatóságok június 19-én, pénteken hajnaltól egészen június 23-án kedd éjfélig elrendelték a másodfokú hőségriasztást, amihez természetesen az egyes önkormányzatok is alkalmazkodnak. Balassagyarmaton Csach Gábor polgármester a világhálón tájékoztatta a lakosságot arról, hogy a város több pontján is ingyenes vízvételi lehetőségeket alakítottak ki, elsősorban a központban, illetve annak közvetlen környékén. Ezen kívül az intézményekben és hivatalokban klimatizált helyiségekben is lehet pihenni, illetve hűsölni.

A hőhullámokat általában veszélyesebb időjárási jelenségek kísérik, mint például a sűrű jégesővel járó zivatarok. E tekintetben is érte riasztás a hétvégén a nyugat-nógrádi térséget, ám a Romhányban élő amatőr meteorológus és időjárás-megfigyelő Póth Ariel mindenkit nyugalomra intett. Ahogy a facebook-bejegyzésében fogalmazott, sokan érdeklődtek nála, érdemes-e tartani a fölénk terpeszkedő fekete felhőktől. Kijelentette, lesznek zivatarok a térségben – mint ahogy ez beigazolódott -, ám a jégesős övezetbe nem tartozunk bele. Számítása szerint ezekben a napokban elsősorban Kelet – és Északkelet-Magyarországon törhetnek ki zivatarok, de ott sem a „mind meghalunk fajtából”. Hozzátette, Nógrádban nincs mitől félni, ám az UV-sugárzással feltétlenül vigyázzunk.

Megkerestük Gaál Dénest, a balassagyarmati strand üzemeltetésének vezetőjét, aki elmondta, június 20-án nyitották meg a létesítményt, és a kiváló időjárásnak köszönhetően a hétvégén a várakozásnak megfelelő vendéglétszámmal szembesültek. Szombaton és vasárnap kétszáznál több fürdőzőt fogadtak, összehasonlításképpen a tavalyi rekord egy napon belül háromszázötven fő volt.

Érdeklődtünk néhány járókelőtől, miként védekezik az elviselhetetlen hőség ellen. A megkérdezett személyek kérték, csak a keresztnevüket tüntessük fel: Péter elmondta, szabadtéren, az építőiparban dolgozik, ezért különösen tikkasztó számára ez az időszak, de meg kell birkózni a feladatokkal. Szerencsére kap kötelező védőitalt, és amint végez, azonnal iszkol a hűvösbe. A nyugdíjas gépkocsivezető, Tibor hozzátette, lakásában nincs klímaberendezés, ezért a legforróbb órákban inkább felkeresi a közeli kocsmát, ahol hűvösebb helyen eltöltheti az időt, de bízik benne, hogy éjszakánként képes lesz a tartósabb alvásra.

Hétvégén nyit a strand Balassagyarmaton

Már csak néhányat kell aludni és ismét belecsobbanhat a nép a balassagyarmati strand medencéinek vizébe, élvezve a fürdőhely szolgáltatásait.

Hagyományosan az iskolai tanév befejezését követő hétvégén nyitja meg a kapuit Balassagyarmaton, a város nyugati kapujában található strand. Az idén immár 91 éves létesítmény már a hivatalos idő előtt fogadja, még zártkörű módon a diákok seregletét.

Az előkészületek idén is remekül sikerültek. Legalábbis erre utalnak Olexa Miklósnak, az I. Kerékpár Múzeum tulajdonosának helyszíni felvételei, aki a facebook-on a nagyközönség elé tárta, milyen körülmények várják június 20-tól a látogatókat. A víztükör szemlátomást kristálytiszta, a fák gondozottak, a fű frissen vágott, és minden bizonnyal az egyéb szolgáltatások állapota is felettébb kielégítő.

A balassagyarmati strand eredetileg első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd tervei alapján készült Magos (Munk) Dezső építőmester és szakértő csapata kivitelezésében, amit úszóversennyel színesített látványos rendezvény keretében adták át a fürdőzni vágyóknak. A második világháború után siralmas idők következtek, az igényesen kialakított kabinsor faszerkezeteit hazahordta a nélkülöző lakosság, de a hatvanas évektől kezdve ismét népszerű hely lett. Aztán eljött egy újabb válságkorszak, hosszú évekre bezárták, az enyészeté vált az egész terület, mígnem az 1990-es évek közepén újíttatta fel az önkormányzat. Az újabb megnyitó különlegessé volt, hogy az akkori télies időjárásra fittyet hányva, dr. Kiss Tamás akkori alpolgármester úszódresszben mártózott meg a medence vizében.

Persze vélhetően nagyot emelne a látogatottságon, ha Balassagyarmaton meleg termálvízben is lubickolhatnának az emberek. Ugyan történtek erre anno kezdeményezések, de a próbafúrások sikertelenül végződtek, és aligha adódik majd mód újabb hasonló kísérletekre. Mindenesetre kíváncsian tekintünk az eljövendő nyár elé, milyen időjárással, mekkora hőhullámokkal kecsegtet majd bennünket a természet.

Károgó platánok

Balassagyarmaton emberemlékezet óta gondot okoz a varjak fokozott jelenléte. A károgó madarak miatt rendszeresen dohog és káromkodik a lakosság nagy része, különösen azokon a pontokon, ahol a hihetetlenül hangos szárnyasok telepednek, akik elsősorban a platánokat részesítik előnyben a fészekrakásnál.

Ilyen helynek számít a kisvárosban például az Ipolyart utcának az a része, ahol a sportlétesítmények, a Városi Sportcsarnok vagy a Révész László Tanuszoda találhatóak. Hasonlóképpen kedvelik a Madách-liget lakóövezetét, vagy a Kiss Árpád Általános Iskola és a Palóc-liget bejáratának környékét, nem beszélve a dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézetnek a Szontagh utca felé nyíló fertályáról.

Ez utóbbi területről érkezett portálunkhoz a legutóbbi panasz. Az emeletes tömbök egyik közeli lépcsőházában élő idősebb asszony szomorúan mesélte, lassan képtelen elviselni a varjúcsapatok folyamatos károgását, amely a hajnali óráktól egészen estik szinte pokollá teszi a mindennapjait. A madaraknak be sem áll a csőrük, állandóan zajongnak, és hiába üldözték már el őket a múltban különböző fortélyos módszerekkel, mindig és mindig visszatértek a kedvenc vidékükre, képtelenség elzavarni a fekete tollú példányokat. Már-már arra gondolt, hogy fogja magát, kezébe vesz egy fejszét és bármi is történik, önhatalmúlag kivágja azokat a fákat, amelyekre a varjak telepedtek, de egyrészt miként nézne ki, hogy ott buzgólkodna a szekercével, másfelől ezek a madarak védelmet élveznek tilos és büntetendő az elpusztításuk.

Korábban az önkormányzat is igyekezett változtatni ezeken az állapotokon, de azok a lépések csupán tüneti kezelésnek bizonyultak, az áldatlan körülményeket nem szüntették meg. Úgy tűnik, ha a közeljövőben nem módosulnak mélyrehatóan a varjakkal kapcsolatos természet – és környezetvédelmi előírások és hatályos szabályok, hosszabb távon válik még elviselhetetlenebbé a „károgó platánok” környékén az élet.

Mi lesz veled nógrádi sajtó?!

 A hír, ami hétfőn érkezett, nosztalgikus alapon rendkívül elkeserített, ám racionálisan gondolkodva jól tudtam, előbb-utóbb visszafordíthatatlanná válnak a bomlasztó folyamatok és bekövetkezik az elkerülhetetlen vég.

A Mediaworks Zrt. ugyanis június 15-én közleményben jelentette ki, a cégcsoporthoz tartozó Nógrád Megyei Hírlap papíralapú formában július 1-től többé már nem jelenik meg.

Keserűségem oka egyértelmű: lényegében ott, a „Nógrád” kebelében nőttem fel, a múlt század kilencvenes éveinek elején ott lettem pelyhedző állú ifjoncként egyre képzettebb, pallérozottabb firkász, természetesen az idősebb nemzedék féltő-óvó, ugyanakkor kifejezetten kritikus szemei által követve, bízva a szakmai támogatásukban, amit rendre meg is kaptam.

Ám az elmúlt három évtizedben akadtak bőven olyan momentumok is, amelyek miatt fortyogott bennem a düh, különösen azután, hogy egyre inkább megváltoztak a belső viszonyok, és már nem számított a tudás, az újságírói nívó, a kiemelt íráskészség, csupán a lojalitás volt meghatározó, a „főnökök” érdekeinek alázatos kiszolgálása. Amikor 2024-ben váratlanul és kényszerűen megváltam a Nógrád Megyei Hírlap kötelékéből, némiképp örültem is a „kirúgásomnak”, mondván többé nem kell kötelességszerű, „sztahanovista robotos” feladatokat ellátni, és ismét teljes mértékben a magam ura lehetek. Meggyőződésem, az újságíró kizárólag úgy válthatja meg a világot, úgy terjesztheti ki legszélesebben a képességeit, ha teljesen szabadon, mindenfajta külső befolyástól mentesen fogalmazhatja meg gondolatait.

Most már azonban a jövőbe kell tekinteni, feltéve a szinte már költőinek ható kérdést: vajon milyen sors adatik meg ezután a nógrádi sajtónak? A nyomdai változatot, a lepedőszerű újság lapozgatását végképp elfelejthetjük, ez egyértelműen bevallható. Ahogy egy szerkesztő jóbarátom úgy tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt kijelentette, addig lesz Nógrád Megyei Hírlap, ameddig az utolsó kazári bányász él. Nos, nem lett igaza, mert akadnak még bőven vájárok az élők sorában. De az is felettébb elismerhető, hogy a digitális formákból még rengeteg kiaknázható elem van. Ezt illik most, a mai generációnak, akik látnak fantáziát a nógrádi hírek árasztásában, akiknek fontos az, hogy állandó tájékoztatást nyújtsanak az immár internetessé változott olvasóközönségnek, a térség fejlődése érdekében, a szélesebb közvéleményt érdeklő témák felvázolásával, videós tartalmakkal, podcast-beszélgetésekkel, a modern világ követelményeinek jegyében. Persze ehhez elengedhetetlen a megfelelő fórum, a világhálón könnyedén-egyszerűen elérhető portál, az anyagi-pénzügyi háttér, amely az írástudó egyéniségeknek biztos megélhetést ad, mert ötletben, tervben, elképzelésben nincs hiány.

Személy szerint arra is roppant kíváncsi vagyok, hogy a kormányváltást követően miként alakul majd tovább a sajtószakma közege. Az első lépésekből, a fejleményekből mind körülhatároltabban látszik, a Fidesz-érát lehajtott fejjel, gátlástalanul kiszolgáló orgánumoknak befellegzett, de az szinte biztos, ha megmaradnak is, az érdeklődés egyre kisebb lesz az irányukban. Ez vonatkozik a mi szűkebb pátriánkra is: kérdéses például, hogy a Házy Attila vezette nyugat-nógrádi médiabirodalom az elkövetkező hónapokban mekkora veszteségeket szenved el, megtépázottan is megmaradhat-e a porondon, bár aligha jelentős presztízsveszteség nélkül. Hasonló felvetés, hogy a TISZA-kormányzatnak milyen mértékű érdeke lesz a vidéki sajtó fellendítése, átalakítása, esetleg új megjelenési formákkal való kibővítése.

Merre tovább tehát, nógrádi sajtó? A kérdés nyitott, a válaszokat remélhetőleg mihamarabb megkapjuk.

Nyugat-nógrádi napló (5.) – Múlt és jelen a Diákjuniálison

 

Június 12-én tartották Balassagyarmaton a középiskolások tanévzáró fesztiválját, a Diákjuniálist. Bár mostanra erősen megkopott a rendezvény fénye, és korántsem akkor a „hepaj”, mint volt anno huszonöt-harminc évvel ezelőtt, és lényegében csak néhány órás időkeretre korlátozódnak a programok, azért a fiatalok serege fergeteges hangulatot varázsolt az Ipoly-parti város központjába.

Ezzel párhuzamosan a polgármesteri hivatal előtti szabadtéri kiállításon, a nyolc oszlopból álló tablótáron megelevenedett a Diákjuniális négy évtizedes múltja. Ahogy kíváncsian fürkészve szemlélgettem a kifüggesztett fotókat és a mellékelt szövegeket, kellemes érzés kerített hatalmába, hiszen több helyen is olvashattam a saját nevemet, elvégre szervezőként, pedagógus felkészítőként és újságíróként az 1990-es évek második felében és a 2000-es esztendők elején én magam is tevékeny részese voltam a fesztivál forgatagának. Sajnáltam viszont, hogy arról nem leltem felvételt a sorban, amikor 2001-ben a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola csapatának tanár-vezéreként tetőtől-talpig pirosban pompázva díszelegtem, miközben amolyan „római módra” egy utánfutó platójáról integettem a népnek a felvonuláson.

Ugyanakkor némi hiányérzetem is támadt, mivel hiába kerestem a képeken néhai barátomat és kollégámat, a Diákjuniális ötletgazdáját és kezdeti mindenesét Fűrész Istvánt. Felhívtam hát Tornyos Ákost, akit a városháza részéről megbíztak a tablótár összeállításával, némi tájékoztatást kérve, milyen szempontok alapján formázták meg ezt a tárlatot. Kiderült, Fűrész tanár úr a hozzájuk beérkezett fotók közül mindössze egyetlenen volt látható, akkor is nagyon elmosódva, a háttérbe szorítva, így nem is lehetett feltüntetni az alakját. Máskülönben – mondta Ákos – a fő vezérelvként azt tűzték ki, hogy nem időrendben tárják a nagyközönség elé a Diákjuniális fejlődésábráját, hanem a programrészek szerinti tematikus bontásban. Így kerültek az egyik tablóra a felvonulásokról készült fotók és információk, a másikon a nagyvetélkedők mozzanatai, illetve a tanári produkciók pillanatai bukkantak fel, de külön oszlopot kapott a sport és a délutáni-esti zenei koncertek és bulik hangulata.

Végeredményben tehát egyáltalán nem lehetek elégedetlen a kivitellel. Ajánlom mindenkinek, aki még nem látta, sétáljon el a Civitas Fortissima tér sarkára, és tekintse meg a tablótár-kiállítást. Érdemes!

Nyugat-nógrádi napló (4.) – Balla is aggódik az önkormányzatokért

Reggelizés közbeni feladat: szörfölgetés az interneten. Általában kétnaponta megszemlélem, hogy Balla Mihály, a nyugat-nógrádi térség sokadjára megválasztott országgyűlési képviselője – pontosabban valószínűleg a megbízottja – milyen új információkat oszt meg a nyilvánossággal a facebook-oldalán. Ezúttal egy olyan témában szólalt meg, amit én is taglaltam a közelmúltban: a magyar önkormányzatiság jövőjét érintve.

A blogomban a közelmúltban azt fejtegettem, hogy az egyes nyugat-nógrádi településeken élénk figyelemmel fordulnak a vezetők a kormányzati intézkedések felé, de egyelőre még várni kell, míg a Magyar-kabinet ténylegesen foglalkozik majd az önkormányzatok ügyes-bajos dolgaival.

Balla Mihály parlamenti képviselő ugyanebben a kérdéskörben fejtette ki álláspontját. Elöljáróban leszögezte, a térségből több polgármester kereste meg őt, az önkormányzatok működését, valamint a települések jövőbeni feladatellátását érintő kérdésekkel kapcsolatban. Hozzátette, az új kormányzati ciklus elején már napvilágot láttak olyan szakpolitikai elképzelések, amelyek az önkormányzati rendszer jelentősebb, felépítményi átalakítását vetíthetik előre, de ezek még nem minősülnek hivatalos döntésnek.

Érsekvadkert mindenképpen településközpont lenne az új rendszerben

A honatya kifejtette, a kisebb falvak irányítása kerülhet veszélybe, ugyanakkor az ott ténykedő polgármesterek személyesen és aktívabban vesznek részt a mindennapi fenntartásban, akár kétkezi fizikai munkát vállalva, és a lakosság a nap bármely szakában számíthat a segítségükre, beavatkozásukra. Éppen ezért – hangsúlyozta Balla – minden olyan felvetés a Tisza-kormány részéről, amely az illetményük csökkentését, netán előrehozott helyhatósági választások lehetőségét firtatja, nem más, mint indokolatlan erőfitogtatás, ami felelőtlenül kelt bizonytalanságot a kisközségek vezetőiben. A képviselő szerint joggal elővételezhető, hogy központilag már komolyan előkészítik az önkormányzati választások technikai szabályozását, ami a kétharmados felhatalmazással könnyedén megoldható és legkésőbb 2029-ig megtörténhet, ám pontos részleteket csak akkor tudhatnak meg erről a folyamatról, ha a Terület – és Vidékfejlesztési Minisztérium kidolgozza a konkrét törvénytervezeteket. Ugyanakkor reméli, ha ezek a részletek kiderülnek, előzetesen társadalmi egyeztetésre bocsátják, azaz a települési polgármesterek egytől-egyig, tételesen véleményezhetik az átalakítási terveket. Mindenesetre személy szerint Balla Mihály ígéretet tett arra, hogy ha bármilyen hivatalos információ a birtokába jut a leendő elképzelésekről, arról feltétlenül a legrövidebb időn belül tájékoztatja majd az érintetteket.

Ebben a posztjában a honatya nem említette konkrétan, hogy mik ezek a tervek. Az önkormányzati ügyekben járatos ismerőseim szerint nagy valószínűséggel egy lengyel, vagy román minta alapján alakulna át a magyar önkormányzati struktúra. Itt úgynevezett települési központok működnek, azaz a szomszédos falvak kerülnének közös igazgatás alá (mint például eddig is a körjegyzőségek), vagyis a szűken vett terület legnagyobb falva lenne a központ, itt működne minden helyi ügyekkel foglalkozó iroda és adminisztráció, és az ötszáz főnél kisebb lakosságú településeknek csak egy-egy ügyintéző (aki akár a polgármester is lehet) jutna. Ami voltaképpen nem is „hülyeség”, hiszen például mi szükség lenne külön hivatali egységet fenntartani például Kisecseten, Kétbodonyban, Szécsénkén vagy Pusztaberkiben és Horpácson, Ilinyben, esetleg Csitáron, amikor minden hasonló feladat a települési központban elvégezhető.

De most még minden képlékeny, várjuk ki a végét.