Hétvégén nyit a strand Balassagyarmaton

Már csak néhányat kell aludni és ismét belecsobbanhat a nép a balassagyarmati strand medencéinek vizébe, élvezve a fürdőhely szolgáltatásait.

Hagyományosan az iskolai tanév befejezését követő hétvégén nyitja meg a kapuit Balassagyarmaton, a város nyugati kapujában található strand. Az idén immár 91 éves létesítmény már a hivatalos idő előtt fogadja, még zártkörű módon a diákok seregletét.

Az előkészületek idén is remekül sikerültek. Legalábbis erre utalnak Olexa Miklósnak, az I. Kerékpár Múzeum tulajdonosának helyszíni felvételei, aki a facebook-on a nagyközönség elé tárta, milyen körülmények várják június 20-tól a látogatókat. A víztükör szemlátomást kristálytiszta, a fák gondozottak, a fű frissen vágott, és minden bizonnyal az egyéb szolgáltatások állapota is felettébb kielégítő.

A balassagyarmati strand eredetileg első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd tervei alapján készült Magos (Munk) Dezső építőmester és szakértő csapata kivitelezésében, amit úszóversennyel színesített látványos rendezvény keretében adták át a fürdőzni vágyóknak. A második világháború után siralmas idők következtek, az igényesen kialakított kabinsor faszerkezeteit hazahordta a nélkülöző lakosság, de a hatvanas évektől kezdve ismét népszerű hely lett. Aztán eljött egy újabb válságkorszak, hosszú évekre bezárták, az enyészeté vált az egész terület, mígnem az 1990-es évek közepén újíttatta fel az önkormányzat. Az újabb megnyitó különlegessé volt, hogy az akkori télies időjárásra fittyet hányva, dr. Kiss Tamás akkori alpolgármester úszódresszben mártózott meg a medence vizében.

Persze vélhetően nagyot emelne a látogatottságon, ha Balassagyarmaton meleg termálvízben is lubickolhatnának az emberek. Ugyan történtek erre anno kezdeményezések, de a próbafúrások sikertelenül végződtek, és aligha adódik majd mód újabb hasonló kísérletekre. Mindenesetre kíváncsian tekintünk az eljövendő nyár elé, milyen időjárással, mekkora hőhullámokkal kecsegtet majd bennünket a természet.

Károgó platánok

Balassagyarmaton emberemlékezet óta gondot okoz a varjak fokozott jelenléte. A károgó madarak miatt rendszeresen dohog és káromkodik a lakosság nagy része, különösen azokon a pontokon, ahol a hihetetlenül hangos szárnyasok telepednek, akik elsősorban a platánokat részesítik előnyben a fészekrakásnál.

Ilyen helynek számít a kisvárosban például az Ipolyart utcának az a része, ahol a sportlétesítmények, a Városi Sportcsarnok vagy a Révész László Tanuszoda találhatóak. Hasonlóképpen kedvelik a Madách-liget lakóövezetét, vagy a Kiss Árpád Általános Iskola és a Palóc-liget bejáratának környékét, nem beszélve a dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézetnek a Szontagh utca felé nyíló fertályáról.

Ez utóbbi területről érkezett portálunkhoz a legutóbbi panasz. Az emeletes tömbök egyik közeli lépcsőházában élő idősebb asszony szomorúan mesélte, lassan képtelen elviselni a varjúcsapatok folyamatos károgását, amely a hajnali óráktól egészen estik szinte pokollá teszi a mindennapjait. A madaraknak be sem áll a csőrük, állandóan zajongnak, és hiába üldözték már el őket a múltban különböző fortélyos módszerekkel, mindig és mindig visszatértek a kedvenc vidékükre, képtelenség elzavarni a fekete tollú példányokat. Már-már arra gondolt, hogy fogja magát, kezébe vesz egy fejszét és bármi is történik, önhatalmúlag kivágja azokat a fákat, amelyekre a varjak telepedtek, de egyrészt miként nézne ki, hogy ott buzgólkodna a szekercével, másfelől ezek a madarak védelmet élveznek tilos és büntetendő az elpusztításuk.

Korábban az önkormányzat is igyekezett változtatni ezeken az állapotokon, de azok a lépések csupán tüneti kezelésnek bizonyultak, az áldatlan körülményeket nem szüntették meg. Úgy tűnik, ha a közeljövőben nem módosulnak mélyrehatóan a varjakkal kapcsolatos természet – és környezetvédelmi előírások és hatályos szabályok, hosszabb távon válik még elviselhetetlenebbé a „károgó platánok” környékén az élet.

Mi lesz veled nógrádi sajtó?!

 A hír, ami hétfőn érkezett, nosztalgikus alapon rendkívül elkeserített, ám racionálisan gondolkodva jól tudtam, előbb-utóbb visszafordíthatatlanná válnak a bomlasztó folyamatok és bekövetkezik az elkerülhetetlen vég.

A Mediaworks Zrt. ugyanis június 15-én közleményben jelentette ki, a cégcsoporthoz tartozó Nógrád Megyei Hírlap papíralapú formában július 1-től többé már nem jelenik meg.

Keserűségem oka egyértelmű: lényegében ott, a „Nógrád” kebelében nőttem fel, a múlt század kilencvenes éveinek elején ott lettem pelyhedző állú ifjoncként egyre képzettebb, pallérozottabb firkász, természetesen az idősebb nemzedék féltő-óvó, ugyanakkor kifejezetten kritikus szemei által követve, bízva a szakmai támogatásukban, amit rendre meg is kaptam.

Ám az elmúlt három évtizedben akadtak bőven olyan momentumok is, amelyek miatt fortyogott bennem a düh, különösen azután, hogy egyre inkább megváltoztak a belső viszonyok, és már nem számított a tudás, az újságírói nívó, a kiemelt íráskészség, csupán a lojalitás volt meghatározó, a „főnökök” érdekeinek alázatos kiszolgálása. Amikor 2024-ben váratlanul és kényszerűen megváltam a Nógrád Megyei Hírlap kötelékéből, némiképp örültem is a „kirúgásomnak”, mondván többé nem kell kötelességszerű, „sztahanovista robotos” feladatokat ellátni, és ismét teljes mértékben a magam ura lehetek. Meggyőződésem, az újságíró kizárólag úgy válthatja meg a világot, úgy terjesztheti ki legszélesebben a képességeit, ha teljesen szabadon, mindenfajta külső befolyástól mentesen fogalmazhatja meg gondolatait.

Most már azonban a jövőbe kell tekinteni, feltéve a szinte már költőinek ható kérdést: vajon milyen sors adatik meg ezután a nógrádi sajtónak? A nyomdai változatot, a lepedőszerű újság lapozgatását végképp elfelejthetjük, ez egyértelműen bevallható. Ahogy egy szerkesztő jóbarátom úgy tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt kijelentette, addig lesz Nógrád Megyei Hírlap, ameddig az utolsó kazári bányász él. Nos, nem lett igaza, mert akadnak még bőven vájárok az élők sorában. De az is felettébb elismerhető, hogy a digitális formákból még rengeteg kiaknázható elem van. Ezt illik most, a mai generációnak, akik látnak fantáziát a nógrádi hírek árasztásában, akiknek fontos az, hogy állandó tájékoztatást nyújtsanak az immár internetessé változott olvasóközönségnek, a térség fejlődése érdekében, a szélesebb közvéleményt érdeklő témák felvázolásával, videós tartalmakkal, podcast-beszélgetésekkel, a modern világ követelményeinek jegyében. Persze ehhez elengedhetetlen a megfelelő fórum, a világhálón könnyedén-egyszerűen elérhető portál, az anyagi-pénzügyi háttér, amely az írástudó egyéniségeknek biztos megélhetést ad, mert ötletben, tervben, elképzelésben nincs hiány.

Személy szerint arra is roppant kíváncsi vagyok, hogy a kormányváltást követően miként alakul majd tovább a sajtószakma közege. Az első lépésekből, a fejleményekből mind körülhatároltabban látszik, a Fidesz-érát lehajtott fejjel, gátlástalanul kiszolgáló orgánumoknak befellegzett, de az szinte biztos, ha megmaradnak is, az érdeklődés egyre kisebb lesz az irányukban. Ez vonatkozik a mi szűkebb pátriánkra is: kérdéses például, hogy a Házy Attila vezette nyugat-nógrádi médiabirodalom az elkövetkező hónapokban mekkora veszteségeket szenved el, megtépázottan is megmaradhat-e a porondon, bár aligha jelentős presztízsveszteség nélkül. Hasonló felvetés, hogy a TISZA-kormányzatnak milyen mértékű érdeke lesz a vidéki sajtó fellendítése, átalakítása, esetleg új megjelenési formákkal való kibővítése.

Merre tovább tehát, nógrádi sajtó? A kérdés nyitott, a válaszokat remélhetőleg mihamarabb megkapjuk.

Nyugat-nógrádi napló (5.) – Múlt és jelen a Diákjuniálison

 

Június 12-én tartották Balassagyarmaton a középiskolások tanévzáró fesztiválját, a Diákjuniálist. Bár mostanra erősen megkopott a rendezvény fénye, és korántsem akkor a „hepaj”, mint volt anno huszonöt-harminc évvel ezelőtt, és lényegében csak néhány órás időkeretre korlátozódnak a programok, azért a fiatalok serege fergeteges hangulatot varázsolt az Ipoly-parti város központjába.

Ezzel párhuzamosan a polgármesteri hivatal előtti szabadtéri kiállításon, a nyolc oszlopból álló tablótáron megelevenedett a Diákjuniális négy évtizedes múltja. Ahogy kíváncsian fürkészve szemlélgettem a kifüggesztett fotókat és a mellékelt szövegeket, kellemes érzés kerített hatalmába, hiszen több helyen is olvashattam a saját nevemet, elvégre szervezőként, pedagógus felkészítőként és újságíróként az 1990-es évek második felében és a 2000-es esztendők elején én magam is tevékeny részese voltam a fesztivál forgatagának. Sajnáltam viszont, hogy arról nem leltem felvételt a sorban, amikor 2001-ben a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola csapatának tanár-vezéreként tetőtől-talpig pirosban pompázva díszelegtem, miközben amolyan „római módra” egy utánfutó platójáról integettem a népnek a felvonuláson.

Ugyanakkor némi hiányérzetem is támadt, mivel hiába kerestem a képeken néhai barátomat és kollégámat, a Diákjuniális ötletgazdáját és kezdeti mindenesét Fűrész Istvánt. Felhívtam hát Tornyos Ákost, akit a városháza részéről megbíztak a tablótár összeállításával, némi tájékoztatást kérve, milyen szempontok alapján formázták meg ezt a tárlatot. Kiderült, Fűrész tanár úr a hozzájuk beérkezett fotók közül mindössze egyetlenen volt látható, akkor is nagyon elmosódva, a háttérbe szorítva, így nem is lehetett feltüntetni az alakját. Máskülönben – mondta Ákos – a fő vezérelvként azt tűzték ki, hogy nem időrendben tárják a nagyközönség elé a Diákjuniális fejlődésábráját, hanem a programrészek szerinti tematikus bontásban. Így kerültek az egyik tablóra a felvonulásokról készült fotók és információk, a másikon a nagyvetélkedők mozzanatai, illetve a tanári produkciók pillanatai bukkantak fel, de külön oszlopot kapott a sport és a délutáni-esti zenei koncertek és bulik hangulata.

Végeredményben tehát egyáltalán nem lehetek elégedetlen a kivitellel. Ajánlom mindenkinek, aki még nem látta, sétáljon el a Civitas Fortissima tér sarkára, és tekintse meg a tablótár-kiállítást. Érdemes!

Nyugat-nógrádi napló (4.) – Balla is aggódik az önkormányzatokért

Reggelizés közbeni feladat: szörfölgetés az interneten. Általában kétnaponta megszemlélem, hogy Balla Mihály, a nyugat-nógrádi térség sokadjára megválasztott országgyűlési képviselője – pontosabban valószínűleg a megbízottja – milyen új információkat oszt meg a nyilvánossággal a facebook-oldalán. Ezúttal egy olyan témában szólalt meg, amit én is taglaltam a közelmúltban: a magyar önkormányzatiság jövőjét érintve.

A blogomban a közelmúltban azt fejtegettem, hogy az egyes nyugat-nógrádi településeken élénk figyelemmel fordulnak a vezetők a kormányzati intézkedések felé, de egyelőre még várni kell, míg a Magyar-kabinet ténylegesen foglalkozik majd az önkormányzatok ügyes-bajos dolgaival.

Balla Mihály parlamenti képviselő ugyanebben a kérdéskörben fejtette ki álláspontját. Elöljáróban leszögezte, a térségből több polgármester kereste meg őt, az önkormányzatok működését, valamint a települések jövőbeni feladatellátását érintő kérdésekkel kapcsolatban. Hozzátette, az új kormányzati ciklus elején már napvilágot láttak olyan szakpolitikai elképzelések, amelyek az önkormányzati rendszer jelentősebb, felépítményi átalakítását vetíthetik előre, de ezek még nem minősülnek hivatalos döntésnek.

Érsekvadkert mindenképpen településközpont lenne az új rendszerben

A honatya kifejtette, a kisebb falvak irányítása kerülhet veszélybe, ugyanakkor az ott ténykedő polgármesterek személyesen és aktívabban vesznek részt a mindennapi fenntartásban, akár kétkezi fizikai munkát vállalva, és a lakosság a nap bármely szakában számíthat a segítségükre, beavatkozásukra. Éppen ezért – hangsúlyozta Balla – minden olyan felvetés a Tisza-kormány részéről, amely az illetményük csökkentését, netán előrehozott helyhatósági választások lehetőségét firtatja, nem más, mint indokolatlan erőfitogtatás, ami felelőtlenül kelt bizonytalanságot a kisközségek vezetőiben. A képviselő szerint joggal elővételezhető, hogy központilag már komolyan előkészítik az önkormányzati választások technikai szabályozását, ami a kétharmados felhatalmazással könnyedén megoldható és legkésőbb 2029-ig megtörténhet, ám pontos részleteket csak akkor tudhatnak meg erről a folyamatról, ha a Terület – és Vidékfejlesztési Minisztérium kidolgozza a konkrét törvénytervezeteket. Ugyanakkor reméli, ha ezek a részletek kiderülnek, előzetesen társadalmi egyeztetésre bocsátják, azaz a települési polgármesterek egytől-egyig, tételesen véleményezhetik az átalakítási terveket. Mindenesetre személy szerint Balla Mihály ígéretet tett arra, hogy ha bármilyen hivatalos információ a birtokába jut a leendő elképzelésekről, arról feltétlenül a legrövidebb időn belül tájékoztatja majd az érintetteket.

Ebben a posztjában a honatya nem említette konkrétan, hogy mik ezek a tervek. Az önkormányzati ügyekben járatos ismerőseim szerint nagy valószínűséggel egy lengyel, vagy román minta alapján alakulna át a magyar önkormányzati struktúra. Itt úgynevezett települési központok működnek, azaz a szomszédos falvak kerülnének közös igazgatás alá (mint például eddig is a körjegyzőségek), vagyis a szűken vett terület legnagyobb falva lenne a központ, itt működne minden helyi ügyekkel foglalkozó iroda és adminisztráció, és az ötszáz főnél kisebb lakosságú településeknek csak egy-egy ügyintéző (aki akár a polgármester is lehet) jutna. Ami voltaképpen nem is „hülyeség”, hiszen például mi szükség lenne külön hivatali egységet fenntartani például Kisecseten, Kétbodonyban, Szécsénkén vagy Pusztaberkiben és Horpácson, Ilinyben, esetleg Csitáron, amikor minden hasonló feladat a települési központban elvégezhető.

De most még minden képlékeny, várjuk ki a végét.

 

Nyugat-nógrádi napló (3.) – Indult a foci VB

 Hajnalozással indult a pénteki nap. Elvégre megkezdődött a labdarúgó világbajnokság, és ugye a földkerekség legkiválóbb focizsonglőrei a távoli Észak-Amerikában célozgatják az ellenfél kapuját, ami persze komoly időeltolódással jár, azaz a mérkőzések döntő többségének közép-európai élvezése bősz éjszakázással jár, de a legelvetemültebb rajongókat ez az elhanyagolható körülmény sem tántoríthatja el a tévéképernyők lankadatlan bambulásától.

Ilyen rajongók természetesen a mi kies Palócföldünkön is bőven akadnak. A nyitány előtt végeztem egy röpke közvélemény-kutatást az ismerősi körben, kérdezgetve, ki mit vár a világbajnokságtól. A legtöbben úgy gondolják, azzal, hogy 48 csapatra bővült a mezőny, igen erőteljes színvonalromlást eredményezett. Néhányan úgy vélik, ez a vb hemzsegni fog a nagy különbségű győzelmekből, e tekintetben két meccset külön kiemeltek: a Németország-Curacao és a Spanyolország-Zöld-foki-szigetek összecsapást.

A portugálokért Nyugat-Nógrádban is sokan szorítanak

Mások inkább a saját favorit társaságukra összpontosítanak. Ebben a körben található lelkes argentin-szimpatizáns, megrögzött spanyol-fanatikus, van, aki a németeket „idolozza”, de a franciáknak szurkolókból sincs hiány. Az egyik jóbarát pedig egyenesen azért szorít, hogy a portugálok ásza, Christiano Ronaldo a legfényesebb éremmel a nyakában zárja le páratlan futball-karrierjét, ugyanakkor roppant módon sajnálja, hogy az olaszok ezúttal is lemaradtak a viadalról. Tamást ellenben csakis és kizárólag a tippmix-meglepetések érdeklik, nos, ő biztosan nem ebben a bő egy hónapban válik milliomossá.

Jómagam sohasem választottam kedvencet, ha a magyarokért már négy évtizede nem drukkolhatok, akkor másokért minek – ez az elvem. Ellenben rendkívül szeretem a sok gólos mérkőzéseket. Nyílt sisakos játék mindkét oldal részéről, ez az igazi élvezet számomra, ahol fejenként legalább négyszer-négyszer találnak be a vetélytárs kapujába – ha nem többször zördül a háló. Ebben gyakorta felettébb nem reménykedhetem, de a látványos fociban nem lesz hiányom - hőség és fokozott páratartalom ide vagy oda.

Gyerünk tehát és nézzük az izzasztó ütközeteket!

Nyugat-nógrádi napló (2.) – 2026. 06.11. 13.00 – TISZA és az önkormányzatok

Szerdán délelőtt volt egy tartalmas telefonbeszélgetésem. Nem fedem fel a terefere-partnerem személyét, csak annyit árulok el, hogy önkormányzati ügyekben igen jártas ember, aki nem csak a saját álláspontját tolmácsolta.

A közel félórás egyeztetésünk egyik legfontosabb pontja a kormánypárttá avanzsált TISZA és a települési önkormányzatok viszonya volt. Amióta megalakult ugyanis a hazánk mindennapjait ezentúl négy éven keresztül irányító testület, illetve a törvényhozói jogokkal felruházott kétharmados többségű parlament, szerinte eddig vajmi érdemi döntés sem érkezett meg a helyben meghatározó érdemi szereplőkhöz.

Természetesen tudatában vannak – említette informátorom -, hogy egyelőre az országos, sőt nemzetközi ügyek elsőbbséget élveznek, és a legfontosabb feladat az uniós pénzügyi támogatások mielőbbi visszahozása, illetve azok törvényi hátterének megteremtése, és a belföldi viszonyok tekintetében a leglényegesebb témák rendezése, de az önkormányzatok helyzetére is előbb-utóbb fokozottabban rá kell térni.

Nem Balassagyarmat önkormányzatától érkezett a felvetés

Mire is utalnak ezzel? Az általam megkérdezett személyiségek teljesen jószándékú jelzés alapján remélik, hogy a TISZA helyi szinten is döntéshozó pozícióban lévő politikusai, értelemszerűen a két listás képviselő, Berki Ákos és Molnár Zoltán gyakoribb kapcsolatot tart a közeljövőben a települési önkormányzatok vezetőivel – és ez nem elsősorban a Fidesz-orientációjú vonalról érkező jelzés. Őszintén szeretnék hivatalos részről is eloszlattatni azt a pletykát, miszerint a TISZA nyugat-nógrádi parlamenti képviselői állítólag kijelentették, minden tájékozódni kívánó önkormányzat inkább a fideszes Balla Mihálynál érdeklődjön a jövő kilátásai felé, mondván ő a megválasztott térségi honatya, bármilyen kevés érdemi lobbilehetőséggel rendelkezik is. Bíznak benne, hogy mielőbb a megfelelő figyelem feléjük is fordul, mert Balla Mihálytól nem sok érdekérvényesítő képességet várhatnak, ellenben Berki Ákos és Molnár Zoltán rengeteget tehet a térség valóságos fejlesztése érdekében.

Ám ahhoz, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, mielőbb érdemi kapcsolat felépítése szükséges a nyugat-nógrádi önkormányzatok és a térség kormánypárti parlamenti képviselői között.

Amit ígérhetek, az ezirányú fejleményeket a jövőben kiemelt figyelemmel követem.