„Nem kell több migráns Gyarmatra!”

Futótűzként terjedt a hír csütörtökön este Balassagyarmaton, hogy rengeteg migráns személy érkezett a város vasútállomására. A „jereváni rádió” információja igaznak bizonyult: két csoportban, összesen közel százötven bevándorlót hozott a vonat – egyenesen a déli határról.

A legnépszerűbb internetes társasági oldalon csütörtökön este, valamivel nyolc óra előtt osztotta meg a hírt egy környékbeli faluban élő fiatal lány, hogy amikor vonattal hazautazott volna, több tucatnyi, „feltehetően ázsiai származású” emberrel találkozott a balassagyarmati vasútállomáson, akiket sok rendőr kísért. Nem sokkal később többen megerősítették ezt az információt. Először 19 óra 30 perc tájban egy Aszód irányából érkező szerelvény gördült be a pályaudvarra. Ebben a csoportban a szemtanúk beszámolója szerint legalább hetven-nyolcvan személy volt. A rendőri megerősítés is igen komolynak bizonyult, és a helyzet jelentőségét igazolta az a tény is, hogy a megyei főkapitány helyettese, Ferencsik Rajmund is az állomáson tartózkodott, és irányította a műveleteket. Ráadásul már akkor többen rebesgették, ez még csak az első „transzport”, hamarosan további migránsok érkezése várható.

Valóban, így is lett. A második szerelvény – az egyik kocsiban telis-tele illegális bevándorlóval – valamivel éjjel egy óra után futott be Balassagyarmatra – méghozzá Vác irányából. A munkatársunkat tájékoztató szemtanúk elmondták, hogy Vácon ebből a csoportból többen összetűzésbe keveredtek a rendőrökkel, mi több, állítólag egy biztonsági őrt meg is vertek, aztán nagy nehézségek árán terelték össze újra őket, és irányíthatták a vagonokat Balassagyarmat felé.

A lapunkat tájékoztató egyik férfi elmondta, ő még az éjjel folyamán igyekezett bővebb értesítést kapni a fejleményekről, de az idegenrendészeti szálló vezetője ezt megtagadta. Informátorunk hozzátette, a szálló eredeti befogadóképessége mintegy százhúsz-százharminc fő, és láthatóan nem egy teljesen kiürített épületbe érkeztek a menekültek, azaz biztos, hogy benn túlzsúfoltság keletkezett.

Ugyancsak másodközlésből kaptunk hírt arról, hogy pénteken délelőtt ebből a közel másfél száz emberből legfeljebb tízen-tizenöten távoztak el, és senki sem számolt be arról, hogy tapasztalt volna tömeges elmenetelt.

Balassagyarmat Város Önkormányzata sem maradt szótlan az ügyben. A pénteken kora délután Medvácz Lajos polgármester és Csach Gábor alpolgármester kézjegyével ellátott nyilatkozatban előbb köszönetet mondanak a rendőrség, a közösségi szálló dolgozóinak és a helyi vasutasoknak az előző éjszaka történt rendkívüli események „szakszerű kezeléséért”, majd hozzáfűzik, hogy csütörtökön, a kora esti órákban telefonon kapták az értesítést a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól, hogy eleddig szokatlan módon Röszkéről, vasúton, rendőri felügyelettel szállított migráns csoport érkezése várható Balassagyarmatra. Este nyolcvanöten, kora hajnalban további ötvenöten jöttek, köztük legalább harminc gyermek, a polgármester és az alpolgármester úgy tudják, ebből reggelre több mint negyvenen távoztak el. A nyilatkozat aláírói ugyanakkor kijelentették, hogy „az önkormányzat beleegyezése nélkül létesített Közösségi Szálló esetében határozottan kérjük a Bevándorlási Hivatalt, hogy az így is elhanyagolt vasúti mellékvonalakon ne szállítsanak migránsokat, kiváltképp ne menetrendszerinti járatokon. Továbbra is ellenezzük a Közösségi Szálló bárminemű kapacitásbővítését, és kérjük annak mielőbbi tranzitútvonalba (Magyarország dél-nyugat irányba) eső településre költöztetését vagy zárttá tételét.”

Munkatársunk értesülése szerint ez a „transzport” alaposan felkavarta a balassagyarmati polgárokat. „Nem kell több migráns Gyarmatra” – hangoztatták mindazok, akik név nélkül megfogalmazták véleményüket az esettel kapcsolatban. Vasárnapi lapzártánkig a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal részéről semmilyen hivatalos nyilatkozat nem érkezett azzal kapcsolatban, mi lesz a tényleges sorsa a Balassagyarmatra érkezett illegális bevándorlóknak, illetve hogy terveznek-e az idegenrendészeti szállón kapacitás-bővítést. 

H.H.

Fotó: facebook

Gombócok minden mennyiségben

Gőzölgő üstök és kondérok, bennük a forráspontig hevített vízben vidáman úszkáló gombócok. Aztán tálalás különféle íz-képletek alapján, lekvárosan-cukrozottan. Szombaton ez a kép volt jellemző a kétbodonyi művelődési ház parkjában – a Szilvaszombatra messzi tájakról is érkeztek palóc falatok után vágyó vendégek.

Mi tudjuk jól, a kis cserháti faluban merre vezetnek a rejtekutak, így aztán elkerülve a legnagyobb forgalmat és torlódást, a „kertek alatt” közelítjük meg azt a csendes kis parkolót, ahol lerakhatjuk az autót, míg széttekintünk a kétbodonyi szilvás kavalkádban. Innen csupán pár perces gyaloglás, és célhoz érünk, ráadásul séta közben kedves útitársunk akad: Réti Lajos bácsi, Érsekvadkert helytörténeti kutatója, aki semmi esetre sem hagyná ki a tíz kilométeres „szomszédságban” lévő kiemelkedő eseményt.

Amikor odaérünk, már javában tart a folklórműsorral vegyített „főzőcske, de okosan”. A hátsó bejáratnál toppanunk be az árnyat adó fákkal körülvett ligetbe, ahol egy kisebb utcácskában sorakoznak balra és jobbra a különböző gombóckészítő csapatok sátras bázisai. A rétsági Kereplő „társulatánál” legalább húszan serénykednek, gondos munkamegosztásban, és hangulatfelelősük is akad, ördögszarvakkal a fején egy szakállas férfiú, és a görög nemzeti dallamok szirtaki-ritmusára még néhány kollégáját is közös táncba hívja. Odébb, régről ismert szép, kék egyen-kosztümjükben a becskei asszonyok munkálkodnak, vezetőjük, a harmonikát egyébként kiválóan kezelő, „Csülök” becenévre hallgató férfiú most a fakanál mestereként ügyeskedik, míg kötényén tízhónapos kisunokája képét viseli, de nemsokára már fekete pólóban feszít, rajta a német felirat, amely valahogy így hangzik: „nem vagyok én öreg ám, hanem egy igazi klasszikus”. 

Megyünk tovább a forgatagban. A következő hely, ahol ismerősökbe botlunk, a pataki hagyományőrzők gárdája, ők is sokan „legyeskednek” a kondérok körül, ki a gombócokat gyúrja, ki már a készre főtt finomságokat rendezgeti. Hasonlóképpen a felsőpetényiek is, ahol igazán családias a hangulat. A szécsénkeieknél azonnal felfedezzük csinos, kék ruhájában a polgármester asszonyt, Hevér Boglárkát, aki szinte azonnal heves kínálgatásba kezd, és a szilvát folyékony formájában is  - kupicába töltve -  nyújtja felénk. De itt vannak még a mohoraiak, keszegiek, kerepesiek, romhányiak és persze a házigazdák, a kétbodonyiak is. 

Szemrevaló teremtésekből sincs itt hiány, népviseletes lányok buzgólkodnak, gyúrnak-dagasztanak. A messziről jött vendég pedig megáll, szemlél, figyel, kérdez, mit hogyan készítenek, milyen ízesítéssel, milyen furfangos módon, ami által még a szilvásgombócnak is hamisítatlan „palóc bukéja” lesz.

Az augusztus végi nyárzáró forróságban bizony egyáltalán nincsenek irigylésre méltó helyzetben a színpadra lépő táncos csoportok, hiszen a nap éppen oda, középre világít, mit világít, tikkasztóan süt, de az éppen kevélyen forgó-ropó diósjenőiek, kalapban, mentében, a hölgyek sokszoknyában, fittyet hánynak a körülményekre, lankadatlanul szórakoztatnak. Nemsokára a fiatalabb korosztály képviselői lepik el az emelvényt, a kies nógrádi vidék mindenféle táncfajtája bemutatkozhat. 

Kis kerülőt teszünk, hiszen a vásárosok közt is el kell vegyülni, megcsodálni ezernyi portékájukat. Mielőtt még az ő, kerítésen túli világába csöppennénk, váltunk egy pár szót a „sugárkankalinosok” Ipoly-völgyi turisztikai vezetőjével és mindenesével, Pásztor Ildikóval. Úgy látszik, itt valóban az egész nyugat-nógrádi tájegység színe-java felvonult. A vásárosoknál szintén remek a hangulat. Emitt sajtot kínálgatnak, amott kolbászok és szalonnák függnek egy rúdról, odébb a kézművesek között barangolhatunk. Krasznai (Karaffa) Gyulával, nagyoroszi bőrdíszműves-iparművésszel is szóba elegyedünk, aki büszkén emlegeti, bizony kelendőek az áruféleségei, egy kislány előttünk éppen egy nyakbavaló medált választ magának.

A műsorvezető szava perceken belül „visszaparancsol” bennünket a színpad közelébe, hiszen az egész nap egyik legérdekesebb látványossága következik: a gombócevő verseny. Először még nem számít az idő, a tíz lelkes versenyző jóízűen majszolgatja a gombócokat, csak úgy suhan le a torkokon, de minden falat után jókorát kortyolnak az ásványvizes palackból. A végére már csak hárman maradtak. Két, jól megtermett legény – naná, ők aztán bírják bőven teli hassal –, mellettük egy vékonyabb vetélytársuk is bejutott a dobogósok táborába. Tehát nem számít a termet, csak „félretoljuk az ádámcsutkát”, és már gurulnak is le a kövér gombócok a gyomor kapuin át. Egyetlen perc a hajrá: hat másodpercenként egy nagy falat, és a győztes meg sem áll a tízig. Megérdemli jutalmát.

Lassan mi búcsúzunk a szilvás-édes fergetegtől. Még meghallgatjuk Balla Mihály országgyűlési képviselő köszöntőjét, aztán a polgárőrök rajának útmutató karlendítései segítségével Romhány felé kigurulunk Kétbodonyból.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Norvég „cigányok” a Cserhát lankáin

Különleges muzikális élményben részesültek mindazok, akik szerdán kora este ellátogattak a berceli művelődési házba. A világ egyetlen női prímása, Gjertrud Ökland és zenekara adott koncertet a településen, amit a helyszínen tekintett meg Tove Skarstein, a Norvég Királyság magyarországi nagykövete is.

De hogyan is kerülnek norvég művészek a Cserhát dimbes-dombos vidékén megbúvó községbe? A kapcsolódási pont Buda János személye. A Bercel TV munkatársát kérték ugyanis fel Gjertrudék, hogy készítse el a zenekarról szóló dokumentumfilmet. A mű elkészült, ajándékul pedig a héttagú „banda” eljött a nógrádi faluba, egy kicsit szórakoztatni a nagyérdeműt.

Szerdán öt óra tájban zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme. Előbb Jánvári Andrásné, a házigazda polgármester köszöntötte a jelenlévőket, majd részleteket mutattak be a közel egy órás dokumentumfilmből. Ebből kiderült, miként figyelt fel az oslói zeneakadémián tanult hegedűs-asszony a hamisítatlan kelet-európai cigányzenére, és megfogalmazta a mottóját, amely így is hangozhat: „kell, hogy magyar zenét játsszak”. Ráadásul Gjertrud Ökland nem elégedett meg azzal, hogy a távoli északról szemlélje ezt a varázslatos muzsikát, komoly tanulmányokba kezdett, eljött hazánkba, megismerkedett több prímással, köztük ifj. Kállay Kis Ernővel, és a filmben tett megfogalmazása szerint: „figyeltem a kezüket, a mozdulatukat, hogy kell a vonót húzni”. Ma pedig már a világ számos pontján népszerűsítik norvég módra a magyar cigánymuzsikát.

A bejátszást követően a helyi „értékek” léptek színpadra: gyermekek furulyás csoportja, Kerék Edina tiszta énekével és a hagyományőrző népdalkör. Eközben érkezett meg Tove Skarstein nagykövet asszony, aki rövid beszédében elmondta, három éve látja el szolgálatát Magyarországon, de még nem járt ezen a nógrádi vidéken. Hozzátette, rendkívül büszke arra, hogy egy norvég együttes ilyen hű tolmácsolásban játssza a cigányzenét, ami egész Európában igazi különlegességnek számít.

Hamarosan mi magunk is megcsodálhattuk mindezt. Valóban furcsa látványt nyújtott, amint felengednek, magyar „hangulattal” itatódnak át a komoly, zeneakadémiai műveltségű művészek. Elsőrangú hegedű – és klarinétszólók hangoztak fel, az egyébként a csellót „bűvölő” hölgy pedig olyan érdekesen zengte a lovári nyelvű dalokat, hogy azt még Bangó Margit is megirigyelhetné. A Norvégia több tájáról összeverbuválódott zenekar egyetlen tagja magyar csupán, a cimbalmos, Bangó Ernő.

A rendezvényt követően, a Kállay-kastély parkjában tartott fogadáson két taggal beszélgettünk. A „kontrás” Trond Villa és a nagybőgős Pal Thorstensen kifejtette, ők ketten már több mint húsz esztendeje zenélnek közösen, és az együttesük repertoárja rendkívül széles, sokszor csak közvetlenül a fellépés előtt döntik el, mit is adnak elő: magyaros cigányzenét, román dallamokat, vagy odesszai ukrán-klezmer darabokat. Nagyon szeretnek Magyarországra jönni, hazánkban évente kétszer-háromszor is megfordulnak, gyakran nagy döbbenettel, de egyben mély elismeréssel nézik-hallgatják őket, hogy „jé, a norvégok is mennyire ismerik ezt a muzsikát”. Trond Villa néhány magyar szót is megtanult, érdekes módon számára a legszebb hangzású szó ékes anyanyelvünkön: a mintabolt.

Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Zöld-fehérben bizonyíthat a válogatott védő

Visszakanyarodott Pintér Ádám kacskaringós pályafutása a szülőföldre. Hosszú, sok éves légióskodást követően a balassagyarmati gyökerű tizennyolcszoros válogatott futballista ismét a magyar első osztályban rúgja a labdát, méghozzá kis hazánk legnépszerűbb klubja, a Ferencváros igazolta le. Az internet „áldásának” köszönhetően hosszabban beszélgethettünk a huszonhét esztendős játékossal.

„Öt évvel ezelőtt kerültem külföldre, és bevallom őszintén, az első, zaragozai időszak volt számomra a legszebb és egyben a leghasznosabb is. Ugye nem kell ecsetelni, hogy a spanyol bajnokság színvonala a világon az egyik legerősebb, a liga telis-tele szupersztárokkal. Nagy élményt jelentett nekem, hogy olyan kiválóságok ellen futballozhattam, mint Messi, Casillas, vagy Cristiano Ronaldo. A stadionok hangulata magával ragadó, ha kifutsz a Bernabeuban, a Camp Nou-ban a gyepre, lúdbőrözöl rendesen, akkora élmény.”

Az oroszországi és görögországi légióskodás már nem íródik aranybetűkkel Pintér Ádám pályafutásában. A sorozatos sérülések alaposan megnehezítették az életét, ráadásul Hellász földjén más nehézségekkel is szembesülni kellett.

„Görögország nemzetközi helyzetét nem kell bemutatnom, a válság az élet minden területére, így a focira is alaposan rányomta a bélyegét, ezért jobbnak láttam távozni.”

A Ferencváros pedig éppen olyan játékost keresett, mint amilyen Pintér Ádám. Mateos távozása után a zöld-fehéreknek gyorsan egy rutinos, sok harcot megélt, képzett embert kellett találni a hátsó alakzatokba, így keresték meg a legutóbb magyar földön éppen az örök rivális MTK-nál szerepelt hátvédet, aki védekező középpályásként is bevethető.

„Elsősorban azért fogadtam el a Fradi ajánlatát, mert nagyon jó helynek tartom, Magyarországon ők képviselik a legjobb erőt a pályán, és a lelátón egyaránt. Nagyon szeretem az MTK-t, rengeteget köszönhetek nekik, de az Üllői útra esett a választás, mert egyértelmű cél a bajnoki cím megszerzése, és végre szeretnék újra nemzetközi porondon is játszani, ezt az esélyt pedig az FTC kínálja leginkább.”

Jelenleg még nem került be a zöld-fehérek kezdő tizenegyébe: az átigazoláshoz szükséges okmányok-papírok intézése hosszabb időt vett igénybe, és edzettségbeli lemaradásai is voltak. Ádám szeretné minél előbb utolérni magát, és szeptember 12-én az Újpest ellen már pályára lépne. Természetesen a válogatottságot is fokozottan szem előtt tartja.

„Bernd Storck szövetségi kapitányt nagyon felkészült szakembernek tartom, a Ferencvárosban nyújtott teljesítményemmel igyekszem majd felhívni magamra a figyelmet, remélem, ő is számít rám, és a bajnoki meccseken minden erőmmel azon leszek, hogy bebizonyítsam, helyem van a válogatottban.”

Beszélgetnénk még a szűkebb pátria, Nógrád megye futballhelyzetéről, a balassagyarmati labdarúgás mélyrepüléseiről, kíváncsiak lennénk arra, hogy ő miként látja a kilábalás lehetőségeit, de Ádám nagyon diplomatikusan kitér a válaszadás elől. Öt éve nincs itthon – mondta – nem követi nyomon az itteni eseményeket, nem lát bele a jelenlegi helyzetekbe, így inkább nem alkot véleményt. Egy azonban biztos: ő is teljes szívből szeretné, ha a nógrádi labdarúgás ismét emelkedő pályára állhatna.

H.H.

***

Pintér Ádám 1988-ban született Balassagyarmaton, a Dózsa György Általános Iskolában Pap László irányításával ismerkedett a labdarúgás alapjaival, majd középiskolás korában került az agárdi Sándor Károly Akadémiára, az MTK utánpótlás bázisára. Innen egyenes út vezetett a Hungária körútra, ahol a kék-fehérek csapatában 2006. július 29-én, a REAC elleni bajnoki mérkőzésen mutatkozott be. Az MTK együttesében négy idényen keresztül, összesen 91 alkalommal szerepelt, és négy gólt szerzett. 2010. augusztusában tette át székhelyét Zaragozába, itt három szezonban 44-szer játszott a spanyol első osztályban, illetve négy kupamérkőzésen is pályára lépett. 2013-ban került Oroszországba, a Tom Tomszk gárdájába, ahol azonban csak tízszer kapott lehetőséget, míg a 2014/2015-ös idényt a görög Levadiakosz csapatánál töltötte, itt tizennégy alkalommal futott ki a zöld gyepre. A magyar felnőtt válogatottban 2010. október 12-én, a Helsinkiben 2-1-re megnyert finnek elleni Eb-selejtezőn debütált, míg a tizennyolcadik, eddigi utolsó meccsét 2015. március 29-én a Magyarország-Görögország (0-0) Eb-selejtezőn játszotta a nemzeti színekben.

Szent István ünnepén Nyugat-Nógrádban

Ezeréves hagyományok és mai mondanivalójuk, vallásos ihletettség és magasztos körmenet, bölcs lelkipásztori gondolatok, helyi értékek tárának megnyílása és nemzetiszínű lufik szélnek eresztése – ez mind-mind belefért a nyugat-nógrádi Szent István-ünnepségek sorába. Barangolásunk Nógrádtól Bánkig huszonnégy óra alatt nyolc település rendezvényeit érintette.

Még javában esik a kánikulát oszlató dús eső, amikor szerda este Nógrádon megindul az augusztus huszadikához kapcsolódó események sorozata. A művelődési házban tartott községi ünnepség után esernyők nyílnak és a résztvevők serege a szemközti kis parkba sétál át, ahol névadót tartanak. Ezt a pihenőhelyként szolgáló ligetet Szent Flóriánról keresztelik el a nógrádiak, és természetesen több részlet is utal a tűzoltók védőszentjére. Nem csupán az ünnepségre felsorakozott lánglovagok, hanem a kis terecskét díszítő régi, kézi szivattyús járgány is. Szórágy Gyuláné polgármester itt a szónok, és a kis ünnepség végén Győry Csaba plébános meg is áldja a település vadonatúj ékességét.

A csütörtök reggel már egészen más fényben köszönt ránk. Bár még a keletről érkező napsugár csak óvatosan kukkant ki a felhők közül, első állomásunk, Érsekvadkert irányába haladva egyértelműen érezni, vége a többnapos esőhullámnak. A község központjában, a katolikus templom melletti köztéren a szentmise után gyülekezik a nép. A feltámadó szél büszkén lengeti az árboc tetején lobogó magyar zászlót, és a Himnusz első taktusainál a béke galambja telepedik az első világháborús hősök emlékművének tetején szárnyait szétterjesztő kősas fejére. Schulcz Ágoston, egy tízesztendős kisfiú szép verset mond, majd Balla Mihály országgyűlési képviselő lép a mikrofonhoz. Először egy személyes élményt oszt meg a hallgatósággal: előző este nézte az István a király című felújított rockoperát, és kiemeli, a darab is megmutatta, hogy a fejedelemből királlyá érő ifjú uralkodónak mennyi intrikával, rosszindulatú hazugsággal kellett szembenéznie, míg államalkotó művét elkezdhette. Hozzátette, Szent István életében mindig lüktet valami izgalom: hiszen nem tudni pontosan, mikor született, és csak halála után szúk ötven esztendővel Szent László tette ünnepé az István napot. Első királyunk a koronázástól élete végéig lázas munkában élt, telis-tele kihívásokkal, hazánkat a keresztény Európába beillesztő folyamatával az egyházi szervezet kiépítésén, és a közigazgatás megszervezésén túl az Intelmekben lefektetett bölcs gondolatokig. A honatya kiemeli, a „szentistváni” mű rakta le azokat az alapokat, amelyre épült minden, s amely által az emberpróbáló történelmi időkben minden viszontagságon át fennmaradhatott a magyarság. Ma is szem előtt kell tartani sok mindent ebből az életműből: elég csak az újkori népvándorlásra gondolni, az Intelmek az idegenekkel kapcsolatosan türelemre int, de csak akkor, ha az idegenek képesek beilleszkedni a társadalomba, elfogadni a szokásokat. Balla Mihály végül arról szól, ma az életben ugyanarra a következetességre van szükség, amihez Szent István mindvégig ragaszkodott. 

A Palóc Néptáncegyüttes hat tagjának vidám műsorát követően indulunk is tovább, hiszen vár a következő állomás. A balassagyarmati régi vármegyeháza zsúfolásig megtelt dísztermébe igyekszünk, ahol citeramuzsika vezeti fel a programot, majd egy fúvós hangszerekre, nagybőgőre és harmonikára épülő kamaraegyüttes üde játékát követően Medvácz Lajos polgármester a nap helyi szónoka. Augusztus huszadika rólunk, magyarokról szól – kezdi -, majd azt ecseteli, melyek azok az értékek, amelyek Szent István művéből a mai kor számára feltétlenül megfontolandóak és követendőek. Így önmagában az az érdem, hogy csatlakoztunk a keresztény Európához és megmaradtunk a kontinens szerves, meghatározó részeként, függetlenként, szabadon, önállóan. Ugyanakkor önvizsgálatra is késztet ez a tény, hogy széthúzás helyett együttműködés, közösségformálás kell. István király egyértelművé tette, hova tartozunk, milyen hitet vallunk, és ezt a jövő nemzedékeinek is fokozottan szem előtt illik tartania – mondja a polgármester.

Miközben a Balassagyarmati Dalegylet „Ave mariája” után a történelmi egyházak képviselői megosztják gondolataikat a szép számú hallgatósággal, mi már a szomszédos Őrhalom felé folytatjuk utunkat, hiszen nem szeretnénk lemaradni a község legfontosabb éves eseményéről, a körmenetről.

Éppen a legjobbkor érkezünk, hiszen a menet a templomkertből lassan megérkezik a település keleti szélén vigyázó nemrég felújított Szent István szoborhoz. Itt Czombos József és Horváth Bertalan plébániai kormányzók mondanak rövid imát, majd a kereszteződésnél nyugati irányba fordulva a túloldali kápolnánál áll meg a körmenet. A Tormay Cecile Irodalmi és Történeti Társaság verses-dalos műsorában csángó énekek és érdekes fafúvós hangszerek – így az okarina - is megszólalnak, míg Farkas Egon polgármester a budapesti Nagyboldogasszony (Mátyás) templom és a Szent István bazilika építését hozza összhangba beszédében az államalapító uralkodó életművével. Később, helyi vonatkozásokra térve kiemeli, milyen jó érzés, hogy közös összefogásnak köszönhetően a templom közelmúltban befejezett külső megszépítését követően a beltér restaurálását is elvégezhetik, és nemsokára egy teljesen megújult hitéleti központba térhetnek be a hívek. 

Gyors ebéd után dél felé fordulunk. Szécsénkén különleges látvány fogad. Nem csupán a női díszmagyar-öltözetben pompázó Hevér Boglárka polgármester jelent üde színfoltot, hanem az égnek röptetett nemzetiszín lufik is érdekes, egyedi benyomást keltenek.

Mohorán pedig Ilona-napot tartanak. A Mikszáth-Mauks emlékház udvarán az írófejedelem arájának szobrával szemben foglalnak helyet a „Nagy Palóc” és felesége mai tisztelői. Gulyás Géza polgármester rövid köszöntője után dr. Bacskó Józsefné irodalomtanár elsősorban arra tér ki, mennyire lehet nyomon követni Mikszáth női hőseiben Mauks Ilona egyéniségét, személyiségét, jellemét. Néhány példát említ ezzel kapcsolatban: Horváth Piroska alakja a Különös házasságból és Tóth Mari a Noszty fiú „esete” egyaránt tükrözi mindazokat a vonásokat, amelyeket Kálmán úr felfedezett és kiemelendőnek vélt nejéből. A kétszer is hozzá feleségül menő nő hűsége, az otthon melege és a műveltség, a nehézségeken való felülkerekedés ereje, a támaszt nyújtó lelki társ. Nem az eszményi szépség a vonzó tehát, hanem az értékes, nyugalmat teremtő személyiség. A komoly gondolatokat humor követi: Ódor Vivien ékes palóc tájszólásban tárja elő az „okos gulyás” talpraesettségéről szóló mesét, végül az ének, többek között a Mauks Ilona nevét viselő népdalkör és a magyarnándori hagyományőrzők tolmácsolásában veszi át a vezérszerepet.

A nógrádi dallamok felcsendülése alatt mi már úttalan-utakon, a cserháti dimbes-dombos táján ismét Érsekvadkert felé haladunk. Nem csupán a reggeli hivatalos ünnep miatt érdemes ide betérni, hanem most rendezik a vásártérnek is otthont adó Páston a Nagygönc Fesztivált. A Mikszáth Kálmán Közművelődési Intézmény által szervezett programon a sátrak alatt szinte már alig találni a kifejezetten Érsekvadkertre jellemző burgonyából készült, különféle ízesítésű gombócból, a nagy lakmározásnak vége, a legtöbb figyelem most már, így a késő délutánba érve egyre inkább a színpad felé fordul, ahol egymást érik a fellépők, a dejtári aerobikosok, a helyi énekkar, majd Soltész Rezső zengi: „szóljon hangosan az ének”.

Rétság a következő helyszín. A nagyparkoló oldalában felállított színpadon éppen az utolsó próba-simításokat végzi a Theatrum Hungaricum társulata, a színészek között feltűnik Pelsőczy László, aki anno Istvánt alakította a rockopera huszonkét évvel ezelőtti ős-változatában. Rövidesen térzene váltja őket, a nagymarosi Dunakanyar fúvósegyüttes szolgáltatja a muzsikát. Hegedűs Ferenc polgármester is szót kér, aki elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a Szent István által lefektetett alapok ma is érvényesek, megrajzolták a jelenkorig vezető utat, örök értékét adva miként kell építeni, erősíteni az országot.

Hamarosan Bánkra érkezünk, a nap záróeseménye egyben Nógrád Megye Közgyűlésének központi augusztus huszadikai ünnepélye. Ide jön, a víziszinpadra és környékére, aki csak számít kis nógrádi térségünkben. Polgármesterekkel, művészekkel, ismert személyiségekkel találkozunk. Tóth Dávid, a Tóth zenész-família kiváló énekes képviselője arról panaszkodik, kissé berekedt, mégis, kisvártatva teljesen tisztán zengi tenor hangján Bánk Bántól, hogy „hazám, hazám, te mindenem…”. A figyelem most Balla Mihály országgyűlési képviselőre, Skuczi Nándor megyei közgyűlési elnökre, illetve a házigazdák képviseletében Ivanics András bánki polgármesterre irányul. Skuczi Nándor hosszúra nyúlt köszöntőjében hangoztatja, Bánk azért is ideális helyszín a megye központi ünnepére, mert itt közvetlen közelről tetten érhető a „szentistváni” szellemiség. A tó vonzereje, a rá épülő idegenforgalom, a magyar-szlovák együttélés és együttműködés, és a közösség példaértékű megnyilvánulásai, a sokoldalú hagyománytisztelet, a pruszlikok és vrekocsok mind-mind igazolások erre, és milyen jó lenne, ha ez a határ túloldalán is így működne. A politikus érdekes kitérőt tesz, amikor a Szent Korona és a Szent Jobb összefonódásait, kapcsolatát emlegeti. Az rendszerváltást megelőző utolsó, 1947-es Szent Jobb-körmenet és a Szent Korona 1978-as visszaszolgáltatása között éppen annyi esztendő telt el, mint István király születésétől addig, míg jobb keze először érinthette meg a Szent Koronát. Az elnök megemlíti még az Intelmek idegenek befogadására vonatkozó mondatait, annak jelenkori összevetésében, és szól arról is, hogy a mai magyar Alaptörvény szervesen épül a nagy király művére. Szent István szelleme ma is él, amit jól mutat a példa: a csángó magyarság messzi földre szakadva is töretlenül ragaszkodik anyanyelvéhez, hitéhez, szokásaihoz, örökségéhez, dacolva minden veszéllyel és ellenséges érzülettel – fejezi be gondolatait Skuczi Nándor.

Bánkon ilyenkor helyi kitüntetéseket is kiosztanak. A „Bánkért” díszoklevelet ebben az esztendőben Hugyecz József vállalkozó érdemelte ki, aki az idegenforgalom fellendítésében és a horgászegyesület tevékenységében egyaránt komoly szerepeket vállalt az elmúlt két évtizedben.

Hazafelé tartva benézünk még a balassagyarmati „buliba”. A minden oldalról megvilágított  Civitas Fortissima téren szinte egy tűt sem lehet leejteni, ezer embernél is többen tolongnak az esti programokon. Palánki Edina kis táncosainak, a Say My Name-produkciónak műsora alatt áthatolhatatlan karéjt alkot a nézelődők serege, és amint a pergő lábú gyerekek befejezik, máris gitár szólal és dob perdül, a Retro Rock Band pedig rázendít a „Proud Mary” örökzöld dallamaira. A hosszú napban kifáradt vándorok pedig kánonban zengik a közismert dalokat a zenekar két hölgy-énekesével.

***

Alsópetényben két Istvánt is ünnepelnek ilyenkor, augusztus huszadika táján. Államalapító királyunk mellett Werbőczy István, a középkori Magyarország nagyhírű jogásza, a híres-hírhedt Hármaskönyv szerzője – a törvénygyűjteménye sohasem vált gyakorlattá – is ezer szállal kötődik a településhez. Nem csoda hát, ha három napon keresztül tart a mulatozás.

Az augusztus 20-22. között tartó eseményfolyam közepén, péntek délután látogattunk el a községbe. Az „Alsópetény” névtáblát néhány száz méterrel elhagyva, a Nézsa felé vezető út bal oldalán, vadregényes környezetben terül el az egyik sporttelevízió horgászműsoraiból közismert Cser-tó. Ennek partján épült ki a „petényi szabadidőközpont”, szórakoztató játékokkal, sátrakkal, hűsítő helyekkel.

Amikor megérkeztünk a késő délutáni napfény nem csupán megcsillant a tó vizén, megvilágította a szemközti domboldalt is. Láthattuk, minként játszadoznak vidáman a vadkacsák, és megfigyelhettük a horgászok „bús” sorát is, akiknek úszói bizony alig-alig mozdultak a csendes „tükrön”. Az egyik sátor alatt emelt alkalmi színpadon éppen az acsai asszonykórus zengett szlovák dalokat, kíséretként pedig egy négytagú muzsikás „banda” szegődött hozzájuk. A sütőhelyen a nemrégiben elkészült finom kenyérlángost szeletelték-porciózták az asszonyok, és a vendégek, a házigazda, illetve az elszármazott alsópetényiek – akik számára most „világtalálkozót” is szerveztek – nagy kedvvel majszolták a finom falatokat. Bár még viszonylag kevesen nézelődtek a környéken, szemlélték a műsorokat, a népdalokat, illetve az utánuk következő váci énekeseket-táncosokat (akik az István a király című rockoperából adtak elő részleteket, illetve a magyarságról szóló zenés számokkal szórakoztattak) vastaps fogadta. 

Hegedűs Henrik

Agarak és lovagok közt

Minden embernek más és más jut eszébe az agarakról. Kis fej, nyúlt, hosszú, kecses test, villámsebesen a nyúl után rohanó alak a versenyen, Mátyás király udvari ebe, esetleg Hobo dala a kopasz kutyáról. Az előkelő tartású állatoknak nyolcadik alkalommal rendeztek seregszemlét és fesztivált Ősagárdon.

Néhány perccel a megnyitó előtt érkezünk. Egy árnyas fa hűs tövében a széles kalapot viselő vajákos varázsló már nagy munkában van: kártyából jósol három kislánynak, akik minden szavát és mágia-mozdulatát komoly figyelemmel követik. Néhány méterrel odébb a lovagok öltözködnek. Ebben az irtóztató melegben felvenni a páncélt – valóságos önsanyargatás. Természetesen a főszereplők is készülődnek. Nini, egy ismerős előttünk: a hórihorgas, kopasz német úr tavaly bajor népviseletben járt itt fel s alá, most viszont otthon hagyta a „bőrgatyát”, egyszerű kék pólóban és kék rövidnadrágban vegyül el az emberek között. Karján ölebet tart, a mini méretű kutyus teljes nyugalommal viseli, hogy egy kislány hosszú percekig simogassa. Természetesen mi nem vagyunk avatott állat-tudorok, legfeljebb színről és szőrzet-nagyságról különböztetjük meg az agárfajtákat. Különösen megkapó látványt nyújt egy fekete-fehér tarka árnyalatokban díszelgő példány, aki viszont nehezen tűri, ha társa „abajgatja”, egy éles vakkantással jelzi: eddig, és ne tovább kispajtás!

Trombitaszó harsan. Gyönyörű ünnepi ruhában csinos lányok lépnek elő, majd kétlovas hintó hozza a királyi párt. Alkalmi szalmabála a trónszék, a színpaddal szemben foglal helyet az uralkodó és a hitvese, az udvarhölgyekkel körülvéve. A köszöntők sorában a házigazdák nevében Agárdi András polgármester, az agártenyésztők képviseletében pedig Szanka Judit üdvözli a résztvevőket. A beszédéből megtudjuk, ezúttal talán kevesebb kutya jött el erre az összejövetelre, mivel nincs kiállítás és szépségverseny, de azért figyelembe ajánl két, nemzetközi díjnyertes ebet. Alig hangzik el a mondat, máris kisgyermekek szaladnak oda egy kis simogatásra.

A harcosok már készen állnak. Mint egy ökölvívó-ring a csatatér, kötéllel leválasztott négyszög alakú területen dúl a párviadal. A mérkőzésvezető rendkívül szigorú, óva int a tökéletes sportszerűségre. Kardok csattannak, vértek villannak a napfényben. Csupán pár perc a menet, de a derék vitézek a szünetig annyira kimerülnek, hogy hatalmasat szusszannak, a felhúzott sisakrostély mögül messze hallatszik kitartó lihegésük. A győztest alaposan megünneplik a társak, de csak rövid a pihenő, hiszen a „vörös lovag” újabb kihívót kapott.

Az agarak nem igazán vetik tekintetüket a küzdő felekre, annál inkább nagy a sikerük az apróságok körében. Egymással is igen barátságosak az ebek, de néha-néha feszül a póráz, és a gazdi úgy érezheti magát, mintha a százegy filmbéli kiskutya akarna egyszerre mozdulni.

Átsétálunk egy kis fahídon, a patak medrében egy cseppnyi víz sincs, a hatalmas szárazságban teljesen kiapadt a vízfolyás. Túloldalt sátrak hűvösében készülnek fellépésükre a következő szereplők, bóbitás-csilingelő sapkás udvari bolond húz el mellettünk, és mosolygásra késztető grimasszal köszönt. Az íjászok is itt céloznak fegyvereikkel, koppan a vessző a táblán. Távolabb a hölgyek sem restek. Kézi-közelharcot gyakorolnak, nemsokára talán ők jönnek sorra a vitézi párviadalban.

A színpadra is érdemes újra figyelni. Mazsorett-lányok előadása kápráztat, vastaps köszönti a táncos lábú ifjúságot. A szokolyai dalárdások már idősebb korosztályt képviselnek, az öblös hangú férfiak szintén remekül szórakoztatják a közönséget. És így tart tovább az egész sokszínű kavalkád, történelmi hagyományőrzéssel, agárfajták részletes bemutatójával, a helyi, ősagárdi fiatalok néptáncával, és még sok-sok egyéb vidám programmal – egészen késő estig.

(hegedűs)

Emberi mulasztás okozta a vonatbalesetet

A két vasúti szerelvény, vasárnap reggel fél kilenc tájban ugyanazon a sínpályán közeledett egymás felé a Galgaguta utáni íves pályaszakaszon. A mozdonyvezetők, miután észlelték egymást, jelentős mértékben csökkentettek a sebességen, de az ütközést már nem tudták elkerülni. A két vonaton utazók közül huszonegyen kerültek kórházba különböző sérülésekkel. Mint utólag kiderült, nem műszaki hiba, hanem emberi mulasztás miatt következett be a baleset, és a rendőrség is nyomozást kezdett az ügyben.

Eredetileg vasárnap reggel fél nyolc után néhány perccel indult volna a menetrend szerinti vonat Aszódról Balassagyarmat felé. De nem tudott időben elindulni, méghozzá a szokásos ok miatt. A Budapest-Hatvan fővonalon késett az egri gyors, és be kellett várni a Palócföld felé tovább utazókat. Így aztán jó húsz perces késéssel indult a Bz-motorvonat. Ugyanekkor, 7 óra 48 perckor indult Balassagyarmatról is egy szerelvény, amelynek „rajtját” azért hozták előre nemrégiben, hogy biztosan elérje Aszódon a Sátoraljaújhely-Keszthely közötti „sebes” csatlakozását.

A két vonat menetrend szerint Nógrádkövesden találkozik. Az egy vágányú pályán ezt vonatkeresztezésnek nevezik. Az állomáson állandó a forgalomirányító személyzet. Azért, hogy a Balassagyarmatról érkező vonatra ne várjon sokat a fővonali csatlakozó „sebes”, a forgalomirányítók elhatározták, hogy a vonatok Acsa-Erdőkürt állomáson „kereszteznek”. Mindkét szerelvényt egy erre alkalmazott nyomtatványon írásban értesítették arról – az aszódit még Galgamácsán, mert Acsán nincs személyzet -, hogy a késett vonatnak Acsán meg kell várni a másikat, és csak ennek beérkezése után indulhat tovább. 

A járat a kapott rendelkezés ellenére az állomásról kigördült.  Galgaguta után a nagy sugarú ívben pillantotta meg egymást a két mozdonyvezető. Villámgyorsan cselekedtek, behúzták a vészféket. Ám a vasúti síneken nem úgy állnak meg a járművek, ahogy közúton. Jóval több idő kell a fékezésre. A megközelítőleg hatvan kilométeres sebességgel haladó szerelvények ütközése végképp kikerülhetetlenné vált. A szakértői vizsgálat bebizonyította, hogy az egyik vonat huszonkét, a másik huszonnyolc kilométer per órára lassult le, amikor a csattanás bekövetkezett. A vezetők közül egyiküknek maradt annyi ideje, hogy kétségbeesetten elhagyja a fülkét, és hátraszóljon, kapaszkodjon mindenki, mert ütközés lesz. A másik, az Aszódról érkező járat irányítója már nem volt ennyire szerencsés.

Az Országos Mentőszolgálat tájékoztatása szerint a lehető legrövidebb időn belül kiérkeztek a helyszínre a mentők. Elsőként a mintegy nyolc kilométerre lévő berceli őrs autója, utána még hét jármű. Hamarosan leszállt két mentőhelikopter. A megsérült utasokat az ápolók és orvosok megvizsgálták, kiderült, huszonegyen panaszkodtak különböző fájdalmakra, két személy esetében a szakemberek csonttörésre gyanakodtak. Egy hölgynek a bordája, míg az Aszódról jött szerelvény vezetőjének a lába törött el. A sérülteket négy kórházba, budapesti, váci és balassagyarmati intézetekbe szállították. A legtöbben Balassagyarmatra, a dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézetbe kerültek. A közszolgálati televízió vasárnap késő délutáni adásában dr. Csonka Csaba, a sürgősségi osztály főorvosa elmondta, összesen tizennégy embert láttak el, ebből egy volt súlyos, mások inkább vágott és zúzódott sérüléseket szenvedtek el. Hozzátette, több személy esetében még további vizsgálatokat végeznek el, hogy például a belső vérzések lehetőségét teljes mértékben kizárhassák. 

Bajkó Erika, a Közlekedésbiztonsági Szervezet kommunikációs vezetője ugyancsak a közmédiában számolt be a megkezdődött biztonságtechnikai vizsgálat eddigi eredményeiről: műszaki hibát nem állapítottak meg, sem a járműveken, sem a MÁV berendezésein, nagy valószínűséggel emberi mulasztás miatt következhetett be a baleset. Ezt megerősítette Lőcsei Virág, a MÁV-csoport sajtószóvivője is.

A szomorú eseménnyel kapcsolatban a Vasutasok Szakszervezete is megszólalt. Meleg János elnök szerint csak a szerencsének köszönhető, hogy nem gyakoribbak hazánkban az ehhez hasonló vasúti balesetek, és nem történt eddig nagyobb tragédia. A MÁV-on belül több helyen ugyanis katasztrofális méretű már az emberhiány, így a dolgozók túlterheltek, kimerültek, nagyban csökkent az összpontosító képességük. Míg a korábbi években összesen két-három olyan eset került napvilágra, amely azonos pályán szemben haladó, de még időben megálló szerelvényekről szólt, tavaly már tízszer, idén pedig eddig ötször fordult elő hasonló mulasztás. Egyre sürgetőbb tehát a megoldás, elsősorban a létszámhiány felszámolása tekintetében. A Nógrád Megyei Hírlap nem hivatalos forrásból úgy értesült, az Aszód-Balassagyarmat vasútvonal is közel húsz éve a „minden áron való létszámcsökkentés” áldozata lett. Acsa-Erdőkürtön és Magyarnándorban megszüntették a forgalmi szolgálatot. A vonatok keresztezését automatikusan elvégző rúgós váltókat szereltek fel. A forgalomirányítást a Nyugat-Európában jól bevált rádiós rendszerrel kívánták megoldani. A rúgós váltókat beépítették, a forgalomirányító létszámot megszüntették, de a rádiós rendszer nem készült el. Ezt pótolja a jelenleg alkalmazott „egyszerűsített” forgalomszabályozási rendszer, amiben igen sok a „humán” faktorra visszavezethető hibázási lehetőség, mint ahogy az most is történt.

Az interneten egyéb tényezőkre is felhívták a figyelmet a balesettel kapcsolatban véleményüket nyilvánítók. Sokak szerint teljességgel érthetetlen, hogy az országos és nemzetközi fővonalakon rendszeresek a késések, holott itt nem harminc éves Bz motorvonatok futnak, hanem sokkal korszerűbb járművek. Márpedig, miután a fővonali késés is a mostani baleset előidéző okai között szerepel, itt is növelni kell a hatékonyságot és a minimálisra leszűkíteni a késéseket.

A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya tömegszerencsétlenséget okozó, vasúti közlekedés gondatlan veszélyeztetése vétség miatt rendelt el nyomozást.

H.H.

Napelemek a kórház épületein

Minden intézmény törekszik arra, hogy minél hatékonyabbá tegye az energia-ellátó rendszereit, így kevesebb költséget kelljen erre a területre fordítania. A balassagyarmati dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet hét épületére ennek érdekében szerelnek a közeljövőben napelemeket.

A kivitelezésről, illetve annak előkészítő tevékenységéről nemrégiben sajtótájékoztató keretében számoltak be. Markó József pénzügyi igazgató elmondta, a Széchenyi 2020 program keretében nyertek el összesen közel 173 millió forintot a beruházásra, amelynek közbeszerzési eljárása nemrégiben lezajlott, így napokon belül elindulhat a tényleges telepítő munka. Ennek során hét épületre helyeznek ki úgynevezett fotovoltaikus rendszereket, azaz napelemes berendezéseket. Elsősorban azokat választották ki, ahol a hatékonyság a legnagyobb fokban biztosítható, így a lapostetős épületeket, mint például a konyha, vagy a régi kazánház helyezték előtérbe, de többek között a homlokzati-főutcai tömbre és a pulmonológiai pavilonra is kerülnek fényelnyelő – és hasznosító cellák. A szerelési munkák augusztusban lezajlanak, és szeptember harmincadikáig teljesen lezárul a beruházás.

A pénzügyi igazgató arról is tájékoztatott, hogy az új rendszer a kórház teljes energia-ellátásának mintegy húsz százalékát fogja fedezni, ami éves szinten jelentős megtakarításokat eredményez majd a fenntartási költségekben.

(hegedűs)

Méltó emlékhely a hős katonáknak

Kalapács koppan, véső villan, és a kemény kőkereszt gyorsan utat talál az anyaföldbe. Honvéd egyenruhába bújt férfiak és nők szorgoskodnak ezekben a napokban a balassagyarmati hősi temetőben. A sírkert teljes egészében megújul.

Nem is olyan régen, még csak ügyes-bajos utakon, keskenyebbnél is keskenyebb ösvényeken lehetett megközelíteni a balassagyarmati temető déli részén, a vasúti sínek szomszédságában lévő hősi parcellát. Lépten-nyomon hatalmas fűcsomókat taposott az ember, a kőkeresztek alig látszódtak ki a földből, mindenütt buja gazhalmok terpeszkedtek. Hiába vonultak ki néha-néha iskolások, és gyors munkával rendbe tették a környezetet, a változás csak átmenetinek bizonyult, mert rövidesen ismét a természet lett az úr errefelé. 

A hősi temetőben több százan alusszák örök álmukat, többségében nem a harcterek golyóáradatának áldozatai, hanem a gyarmati kórházban létesített sebesültrészlegen elhunytak földi maradványai kerültek ide, de az 1919-es Civitas Fortissima-ütközetben meghalt cseh – és magyar katonák sírjai, illetve a második világháborús szovjet emlékmű is itt található.

Az első világháború kirobbanásának századik évfordulója érlelte meg a helyzetet, hogy most már egyszer és mindenkorra megszüntessék az áldatlan állapotokat. Először, még tavaly, a Hősök terén található 16-os honvéd szobrot renoválták, és hosszú restaurátori munkával megszépítették, most pedig a temető kerül sorra. A felújítás „dandárját” a Honvédelmi Minisztérium, pontosabban a Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság önkéntes műveleti tartalékosokból álló hadisírgondozó szakállománya végzi. 

Hatalmas hőségben érkeztünk a helyszínre. Egy tágas sátor alatt fiatal hölgyek buzgólkodtak, ecsettel a kezükben, a keresztek feliratait festették. Kiss Balázs főhadnagy, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály munkatársa, a műveletek szakmai irányítója sietett elénk és vezetett körbe a területen. Rögtön a lényegre tért. Elmondta, augusztus harmadikán kezdtek, tizenheten dolgoznak itt, mind-mind elhivatott emberek. Akad köztük mérnök, egyetemi gépészhallgató, testnevelő tanár, tűzoltó és középiskolai kollégiumigazgató is. Hozzátette, sajnos csak egyetlen sírról tudták a feltérképezés során teljesen tényszerűen bebizonyítani, hogy ő nyugszik a fejfa alatt, Fülöp József, a többire mind-mind a honi hadisírok központi emblémája - a kard és rajta a páncélsisak – kerül. Összesen százhetven kőkereszt állít majd emléket a hősöknek, természetesen szigorú mértanisággal kialakítva. Menet közben értesültek, hogy a Mária-szobor mögött talán eddig feltáratlan hantok lehetnek, megindult az exhumálás, de az azonosítási cédulákból kiderült, a második világháborúban meghalt német katonákat temettek ide. 

Beszélgetésünk során is lázasan zajlott a tereprendezés, illetve a keresztek beállítása. A főhadnagy kiemelte, a munkálatok első szakaszát augusztus 14-én zárják, utána Győrbe utaznak a következő hadisír-gondozó állomáshelyre, de nemsokára, szeptemberben visszatérnek. Ekkor végzik majd az 1925-ben emelt emlékkereszt és a Mária-szobor (ami zarándokút-megálló is) felújítását, valamint egy széles falat is készítenek, ahol az összes, itt nyugvó hősi halott nevét megörökítik. Természetesen a környezetre is nagy gondot fordítanak, a gyepesítés mellett sövénysorok és gyalogutak teszik majd könnyebben megközelíthetővé az emlékhelyet. Búcsúzóul Kiss Balázs hozzáfűzte, a hősi temetőt a tervek szerint jövő májusban, méltó ünnepségen, katonai tiszteletadással avatják fel.

H.H.

Két hatodik hely az országos döntőn

Az egyik szemük örült, a másik viszont bánatkönnyeket hullajtott – a Salgótarjáni Strandépítők férfi és női csapatai egyaránt a hatodik helyen végeztek a balatonakarattyai országos strandkézilabda döntőn, amelynek végén a lányok lehettek boldogabbak.

Az országos fináléra mindkét nem esetében tíz-tíz csapat kvalifikálta magát a nyár különböző selejtezős viadalain. A Strandépítők férfi gárdája vérmes reményekkel érkezett a Balaton partjára, elsősorban a közelmúlt balszerencsésen alakuló teljesítményét szerették kijavítani – legalább egy szépen csillogó éremmel. 

A csoportmérkőzések során a négy ellenfél közül kettőt sikerült legyőzni: a jelentős fiatalításon átesett budaörsieket 2-0-ra, a Konecranes BHC gárdáját pedig szétlövést követően. A Beach Devils ellen pechesen elvesztett meccs ellenére sem csökkent a remény, hogy a legjobb négy közé jutásért gyengébb rivális futhat eléjük, ám ehhez a honi listavezetőt, és egyértelműen a legjobb formában lévő, nemrégiben Salgótarjánban EBT-tornát nyerő Dinamit BHC együttesét kellett legyőzni. Az összecsapás eleje igen jól alakult a tarjániak számára, az első szett után a másodikban a győzelem kivívásáért támadhattak, amikor egymás között azon kezdtek el beszélgetni a pályán, hogy érdemes lenne időt kérni, de hivatalosan senkivel sem közölték a szándékot. Hatalmas gólt lőttek, és mivel alig volt hátra néhány másodperc, nyerhettek is volna, ám a játékvezetők a fiúk egymás közti tereferéjét „készpénznek” véve azonnal jelezték, bizony érvénytelen a találat, mert a csapat időt kért. Hiába reklamáltak, hogy a „T” betű még kézben maradt, nem volt apelláta – strandkézilabdában a bírók nagyobb „urak” mint a teremben. A méltánytalanság miatti felháborodás következtében a szétlövésre csökkent az összpontosítás, így vereség lett a vége.

Az elődöntőbe kerülésért ezzel a Hír-Sat Keszthely jöhetett ellenfélül. Ismét a büntetőpárbaj döntött, újra nem a Strandépítők javára. Érem helyett legfeljebb az ötödik hely megszerzésének keserűbb esélye maradt meg számukra. A hátralévő találkozókon azonban ez sem sikerült nekik, mert a hozzájuk hasonlóan meglepetésre az alsóházba csúszott Dinamit az ötödik helyért vívott rangadón két szoros szettben nyert ellenük.

A Strandépítők Girls a csoportküzdelmek során remekül harcolt, három sikeresen vett akadály mellett az egész mezőny legrutinosabb és egyik legképzettebb alakulatának számító OVB Beach Girls csak nagy nehézségek árán aratott diadalt felettük. A következő, kieséses körben a másik csoport harmadik helyezettje, a „rogyásig ismert” Győri  Strandkézilabda Club várt rájuk. Bártfai Ferenc edző elmondása szerint titkon reménykedtek az elődöntőbe kerülésben, ám az első szettben elkerülte a lányokat a szerencse, a másodikban pedig szinte semmi sem sikerült nekik, így ők is az alsóházi helyosztókra „csúsztak”. Itt a tököliek elleni győzelmet követően a balatonbogláriak visszavágtak a csoportban elszenvedett vereségért, így a Strandépítők Girls a fiúkhoz hasonlóan a hatodik helyet kaparintotta meg. Ám míg a férfiak számára ez a pozíció csalódást jelent, a feltörekvő fiatal tarjáni lányoknak mindenképpen sikeres szereplésnek minősül, mert bebizonyították, jogosan tagjai a magyar strandkézilabda elitnek.

A magyar bajnokságot a férfiaknál a Hír-Sat Keszthely, a nőknél a Multichem Szentendrei NKE nyerte.

H.H.

Dócs Dávid nyert Cserháthalápon

A választópolgárok valamivel több, mint háromnegyede vett részt vasárnap a cserháthalápi időközi polgármester-választáson. A jelöltek közül Dócs Dávid, a Jobbik Magyarország Mozgalom képviseletében meggyőző fölénnyel nyert.

A hivatalos közlések szerint a jogosult 296 személyből 225 adta le szavazatát, amely 76 százalékos részvételt jelent. Ebből Dócs Dávid (Jobbik) 124, Tor Ferenc (független) 88, Bartáné Csordás Anita (független) 10, míg Gyimesi Krisztián (független) 4 szavazatot kapott, míg Rácz Tihamérné (Magyar Munkáspárt) nem kapott egyetlen voksot sem.

Korábban beszámoltunk már róla, hogy a település előző vezetője, Mészáros Sándorné május 15-én, indoklás nélkül mondott le megbízatásáról, míg a most megválasztott polgármester, Dócs Dávid a tavaly októberi önkormányzati választásokon is indult, mi több, akkor csak egyetlen szavazattal maradt le Mészárosné mögött.

A nyertes úgy véli, a falu nyitott volt az új irányra, igényelte a változást, és óriási megtiszteltetésnek tekinti, hogy huszonnyolc évesen ilyen döntő többségű győzelmet aratott.

- Az üzenetem pozitív volt, a tálalása is pont megfelelő, ez meghozta gyümölcsét – értékelt hétfőn az új polgármester. - Bár ez se volt egy könnyű menet, a munka dandárja és az igazi megmérettetés csak ezután jön, de a tőlem telhető módon igyekszem a nehézségeket leküzdeni. A célt szemem előtt tartva jó polgármesterévé szeretnék válni Cserháthalápnak. A legfőbb irány a közösség építése, összetartása, s hogy egy Wass Albert idézettel éljek: "Együtt erő vagyunk/Szerteszét gyöngeség".

Dobrocsi Lénárd, a Jobbik nyugat-nógrádi választókerületi elnöke elmondta, hatalmas sikernek tartják, hogy mind Dócs Dávid, mind maga a párt ilyen nagyfokú bizalmat élvez Cserháthalápon.

-        A programjában felvázolt lehetőségek, az általa feltüntetett jövőkép egyértelműen tetszik a falu lakosságának, és Dávid vezetésével elindulhat a község azon az úton, amelyen nem kizárólag az állami támogatások alakulásától függ a sors, és a falutáblán túlra tekintve, a meglévő jó kapcsolatok felhasználásával, saját lábra állva lehet előretekinteni. Ráadásul ez a győzelem arra is bizonyítékul szolgál, hogy az ilyen kis településeken, mint Cserháthaláp szükség van a frissességre, az új lendületre, a fiatalos célkitűzésekre, amelyek mind-mind az önfenntartás irányába vihetik a település jövőjét – nyilatkozta a politikus.

H.H. 

Fotó: Galbács Tamás

Hőguta-csillapító strandi móka

Nem először szerveztek idén tartalmas szórakoztató programokat Balassagyarmaton, a Városi Strandfürdő területén. Csakhogy az időjárás alaposan kibabrált a szervezőkkel és a rendezőkkel. Eddig: múlt szombaton ugyanis verőfényes napsütésben és tikkasztó hőségben tartották meg a „Beach Fest” névre keresztelt eseményt.

A Nap javában a zeniten áll, amikor délután két óra tájban megérkezünk a strandi körforgásba. Előttünk egy baráti társaság vásárolja meg éppen a jegyét, a fiú, miután átveszi a tiketteket, egy hatalmas cuppanós csókkal fejezi ki kedvese felé múlhatatlan szerelmét. Körbetekintünk a tágas térségben. A nagymedence partján egymást érik a napozók, mások inkább a hűvösbe húzódnak, ott szürcsölgetik jéghideg italukat. Idősebb férfiak a padokon ücsörögve „kvaterkáznak”. Az úszómesterek sincsenek különösképpen irigyelhető helyzetben, hiszen hiába bújhatnak figyelőállásukban egy napernyő mögé, szemük éberen követi a fürdőzőket, egyetlen pillanatig sem lankadhatnak, legfeljebb néha a nyakukat és homlokukat törölgethetik a vizes zsebkendővel.

Most éppen szünet van a programok sorában. A szervezőket vizslatjuk, és hamarosan, a nagymedence túlsó szélén ráakadunk Gaál Dénes intézményvezetőre, és a nap háziasszonyára, Klebniczki Csillára. Ők mondják el, hogy eddig több vidám-tréfás játékot lebonyolítottak, és Palánki Edina is köztük járt a „Say My Name” nevű tánccsoportjával. De még hátra van a strand szépének megválasztása, illetve a vízi-fitness. Megtudjuk, hogy a bikinis hölgyeket most öt, előre kiválasztott, de a lehetséges jelöltek előtt szigorúan titokban tartott férfiú szemlézi. Természetesen a „sajtó” megtudhatja, kik ők, így nemsokára már beszélgetésbe is elegyedünk, elsősorban a kiválasztás szempontjait firtatva. Egyikük tréfásan odaböki: „először retinaszkennert alkalmazok” – utalva a labdarúgó pályák beléptetési rendszerére -, majd komolyra fordítva a szót folytatja: „odamegyek a lányokhoz csajozós szándékkal, és dumálunk egyet. Ebből kiderül, hogy a szépsége mellett milyen az egyénisége. A kettő együtt dönt”. Való igaz, pillanatokon belül már tapasztaljuk is, hogy a derék zsűritag a medence falához támaszkodva csevegni kezd néhány szemrevaló hölggyel. 

Kicsit eltávolodunk a medence és közvetlen környéke világától, és betekintünk a hátsó bitumenes pályán zajló lábtenisz-ütközetekbe. Gaál Endre, aki az öregfiúk táborában valódi világnagyságnak számít ebben a sportágban – hiszen nemzetközi éremkollekciója igen fényes – irányítja a játékot, és lám, az egyik duó vegyes-páros, ráadásul a házasság köteléke is egymáshoz kapcsolja őket. Pap István és neje Andrea, testnevelő tanárok: remek köztük az összhang, gyengébb nem ide-oda, rendkívül szellemes megoldásokat láthatunk, és a másik oldalon a Virág Balázs – ifj. Naszály Aladár kettős néha csak keresi a labdát. Aztán egy hasonlóképpen ügyesen kivitelezett akcióval máris válaszolnak. Végül, a versenyen mégsem ők aratják le a babért, a „kicsivel” fiatalabb korosztályt képviselő Radics Máté és Mészáros János veheti át az eredményhirdetéskor a legjobbnak járó serleget.

De már indul is ez a zumba elemekkel társított vízi fitnessz. Az „oktató”, Borda Zsolt a parton izzad, minden mozgássor után kövér cseppekben hull róla a veríték, mennyivel könnyebb a „tanítványoknak”, akik csak mellig-derékig emelkednek ki a habokból. Ifjak és idősebbek, anyukák és gyermekek egyaránt serényen követik a mozdulatokat, kar lendül a magasba, körzés, lépés előre, hátra, forgás, spriccelés – mennyi minden belefér ebbe a pár percbe. Sőt, a mintegy negyven-ötven ember annyira együtt hajtja végre a gyakorlatokat, hogy néha az az érzés, mintha egy tömeges szinkronúszó versenyen lennénk. Nem csoda, ha ráadást kérnek a részvevők, egyszer, kétszer, sőt harmadszor is.

Hamarosan újabb és újabb játékok következnek, a mélyvizes falnál pedig sorra ugranak fejest a fiatalok, de lassanként ideje búcsút venni ettől a hőguta-csillapító forgatagtól. Estére megtudjuk azt is, immár telefonon érdeklődve a szervezőktől, hogy a strand szépe, és egyben a „királynői korona” büszke tulajdonosa – az ajándékok között egy jövő évi ingyenes strandbérlet is szerepel – Sipos Adrienn lett.

H.H.