Kiesett a kupából a Kábel SE

Nem csupán a kettős játékengedélyes kézilabdázóira – így Munkácsi, Mikita és Vízler – nem számíthatott a kábeles szakvezetés, hanem Molnár Ferenc vezetőedző az elmúlt két bajnokin remekül játszó balszélsőt, Szabó Andrást is pihentette a kupameccsre. Amely jól indult a gyarmatiak számára, hiszen Tokai már az első támadásból betalált, sőt, nem sokkal később a neve napját ünneplő Bécsi Mihály is szemfüles gólt ért el. A nyolcadik perctől kezdve azonban a szinte teljes kezdőcsapatát felvonultató – a szeptember 19-i bajnoki meccshez képest mindössze egy helyen változtatott – nyíregyháziak átvették az irányítást. Dóczi valamennyi lövése középen találta el a kapust, a leindításokból, illetve a gyors ellenakciókból sorra eredményes volt a szabolcsi különítmény – a Balassagyarmaton nevelkedett Gubó egymás után háromszor is bevette Síró hálóját. A félidő közepe táján már hatra duzzadt a különbség a két gárda között, hazai oldalon mindössze Székely emelkedett ki, aki rendre rést talált a hórihorgas nyírségi védőfalon, illetve biztosan értékesítette a büntetőket. Szünetig nem is nagyon változott a játék képe, Gubó mellett a másik két átlövő, Pánczél és Kaplonyi is egyre inkább „bemelegedett”, a gyarmatiak pedig csak futottak az eredmény után.

A második félidő elején azonban kis híján fordulat következett a játék menetében. Az első öt percben csak a házigazdák fejezték be sikeresen támadásaikat, és Székely átlövésével egyetlen találatra megközelítették ellenfelüket. Ám ekkor görcsössé váltak a kábelesek, kapkodtak, túl sebesen szőtték akcióikat, labdákat adtak el, helyzeteket rontottak, a Nyíregyháza viszont alig vétett bakit, a rutinos Bécsi János lerohanásokból növelte az előnyt, és hamar újra létrejött a négy-öt gólos különbség. Az utolsó húsz percre a hazai mester az addig pihentetett Duzsit is pályára küldte, aki igen pontosan célzott, míg Bécsi Mihály szinte őrületbe kergette a japán válogatott Mekarut – háromszor látványosan hanyatt esve játszott el sikeresen vele szemben belemenést, egyszer pedig ki is állíttatta a távol-keleti légióst. Ám már nem ment a talpra állás, és mindössze az gerjesztette a hangulatot a nézőtéren, amikor Tóth kétszer is a palánkhoz passzírozta a cselezni készülő Duzsit.

Összességében a tartalékos Ipoly-parti alakulat jól helytállt az erősebb játékerőt képviselő vendégekkel szemben, de a játékosok sok hibát vétettek, így nem volt esélyük a komolyabb bravúrra, a továbbjutás kivívására.

Molnár Ferenc: Ahogy ígértem, azok játszottak többet, akik eddig alig, vagy egyáltalán nem kaptak lehetőséget. Sajnos, ők nem tudták most azt hozni, amit elvárok tőlük. A második félidőben gyorsítottunk a támadásokon, közelebb is kerültünk, de végül a Nyíregyháza teljesen megérdemelten nyert.

Varga Zsolt: A bajnokihoz képest jóval békésebb, színvonalas meccset játszottunk. Végig vezetve, irányítottuk a találkozót, győzelmünkhöz nem férhetett kétség.

A jegyzőkönyv: 

Balassagyarmati Kábel SE – Nyíregyházi KC 32-35 (16-20)

Balassagyarmat, 150 néző, vezette: Ágnecz, Sipos.

Kábel SE: Síró – BÉCSI M. 4, SZÉKELY 11/4, Dóczi, Piroska, Tokai 1, Bán 2. Csere: Kajdy, LEITER 3, Szabó T. 4/3, Tihanyi, DUZSI 7. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

NYKC: Oláh – Nagy Cs. 3, PÁNCZÉL 6, GUBÓ 5, Tumidalsky, KAPLONYI 6, Tóth 3. Csere: Andelics (kapus), Varga L. 2/1, Braun, KURBELY 4, Mekaru 2, BÉCSI J. 4. Vezetőedző: Varga Zsolt.

Hétméteresek: 8/7, ill. 2/1. Kiállítások: 12, ill. 10 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 4-4, 19. perc: 6-12, 23. perc: 10-15, 35. perc: 19-20, 42. perc: 20-25, 45. perc: 23-26, 51. perc: 25-30, 55. perc: 29-32.

H.H.

Idegenben nyert a Kábel

A legtöbb sérült felépült a hét végére, így a két pont megszerzésének jogos reményével kelt útra a Kábel SE a füzesabonyi túrára. A vendégek számára remekül kezdődött a mérkőzés, hiszen Mikita, Dóczi és Munkácsi találataival gyorsan megnyugtató előnyt szereztek – és mint kiderült, a későbbiekben is ez a három játékos szórta a gólokat. A hazaiak gyorsan időt kértek, de ez sem használt különösebben, mivel rengeteget hibáztak, elsősorban a támadásokban. Bár a gyarmatiak is többször eladták a labdát, és ziccert is rontottak, a félidő hajrájáig őrizték előnyüket, ekkor azonban Bukta és Kovács találataival közelebb lopózott a Füzesabony.

Fordulás után ismét gyorsan a tudtára adta vendéglátóinak az Ipoly-parti legénység, hogy egyértelműen a győzelemért jött: Djukanovics szép védéseket mutatott be, míg újra a Mikita, Munkácsi, Duzsi trió villogott, megint helyreállt a három-négy gólos különbség. Sőt, az utolsó tíz percre fordulva Szabó András révén, nem sokkal később pedig Szabó Tamás értékesített büntetőjével már öt gólos lett a fór. Ám a füzesabonyiak nem adták fel: valósággal vérszemet kapva igyekeztek csökkenteni a hátrányukat, és emberelőnyös helyzeteket kihasználva zárkóztak. Későn. A kábeles alakulat a befejezés előtt két-három perccel újra magára talált, és nem adta ki kezéből a sikert.

Összességében a balassagyarmati legénység összeszedettebben, koncentráltabban kézilabdázott ellenfelénél, a sérüléséből felépült kettős játékengedélyes pestszentlőrinci balátlövő, Mikita Matej pedig igazi vezéregyéniségként vezette diadalra „fogadott” társait.

Drizner Péter: A mérkőzés első tíz percében összeszedett hátrányt minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk ledolgozni.

Molnár Ferenc: Megítélésem szerint nem játszottunk olyan jól, mint a múlt héten, a Nyíregyháza ellen, de a jó kezdés után végig tartani tudtuk az előnyünket, és magabiztosan szereztük meg szezonbeli első győzelmünket.

A jegyzőkönyv: 

Juhász ’99 Füzesabonyi KC – Balassagyarmati Kábel SE 29-33 (12-14)

Füzesabony, 150 néző, vezette: Arnold, Kosztend.

FSC: FSC: POPCAK – Funak 5, KOVÁCS B. 10, Hevér 2, Péter 7/2, Maguska 3, Blazsek. Cs.: Tamás 1, Bukta 1, Répási. Edző: Drizner Péter

Kábel SE: DJUKANOVICS – Duzsi 5, Tihanyi, Leiter 1, MUNKÁCSI 6, MIKITA 9, SZABÓ A. 3. Cs.: Székely 2, Szabó T. 6/4, Bécsi 1, Dóczi, Kajdy. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Hétméteresek: 3/2, ill. 4/4. Kiállítások: 6, ill. 10 perc.

Az eredmény alakulása: 5. perc: 0-3, 10. perc: 2-6, 18. perc: 5-9, 28. perc: 12-13, 33. perc: 13-17, 41. perc: 16-20, 50. perc: 20-25, 58. perc: 27-29.

***

A füzesabonyi diadal után nem sokat pihenhetnek a gyarmati kézilabdázók, hiszen kedden este 18 órától Magyar Kupa mérkőzés vár rájuk – hazai pályán fogadják a nem is olyan régen látott Nyíregyházi KC gárdáját.

- Ismét Nyíregyháza, és remélem jó mérkőzés. A lényeg azonban, hogy azok a játékosok fognak főszerepet kapni, akik eddig keveset, illetve egyáltalán nem léptek pályára. Így is meg kell nehezíteni a szabolcsiak dolgát – tekintett előre Molnár Ferenc a mérkőzésre, amelyen a szabályok értelmében a hazaiak és a vendégek is nélkülözni kénytelenek kettős játékengedélyes tagjaikat.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Kép: facebook (Hegedűs Attila)

Paprikás hangulatban kis híján pontszerzés

Új szezon – új bizalom. Legalábbis a szurkolók részéről ez feltétlenül megnyilvánult a kábeles játékosok felé, hiszen a drukkerek színültig megtöltötték a balassagyarmati sportcsarnok lelátóit, ráadásul dobos és dudás csoportok gondoskodtak az állandó hangzavarról és a hangulat fokozásáról.

A főszereplők egyenkénti bemutatását követően a házigazda egyesület kedves ünnepség keretében búcsúztatta el két, közelmúltban visszavonult kiválóságát: László Sándor klubelnök és Lombos István, a csapat korábbi edzője köszönte meg Jakubecz Jánosnak és Széles Zoltánnak sok-sok évi pályafutását, Kajdy Norbert csapatkapitány pedig egy-egy névre szóló mezzel lepte meg korábbi társait.

Molnár Ferenc vezetőedző támadásban és védekezésben kettős cserét alkalmazott az elején, de ez nem vált be. Dóczi, Szabó T., Székely és Vízler próbálkozásait rendre hárította Nagy Levente (aki a világválogatott Nagy László testvéröccse), a gyors ellenakciókból pedig szélsebesen érte el találatait a Nyíregyháza. A hetedik perc kezdetén nem volt mit tenni, 0-5-nél időt kért az Ipoly-partiak mestere, és igyekezett rendet tenni a fejekben. Ezt követően szívósan zárkózott a Kábel: Bécsi M. törte meg az átkot jobb szélről, kisvártatva Munkácsi R. egy labdaszerzést követően célzott pontosan. A három-négy gólos különbség ettől kezdve egészen a szünetig állandósult a két legénység között. Hazai oldalon a balkezes Duzsi, míg a vendégeknél az irányító Varga L., illetve a balassagyarmati származású Gubó Alex vette be a kapusok hálóját. Néhány játékvezetői ítélet borzolta a kedélyeket, de például egy kettős emberelőny kiváló felzárkózási alkalmát is elszalasztották Székelyék.

Szünet után fordulni látszott a kocka. Rögtön Székely, majd egy lefordulást követően Szabó T. hozta közelebb a gyarmatiakat, ekkor a védekezésben Leiter és Tihanyi, valamint a kapus Djukanovics is kimagaslót nyújtott. A kábelesek különösen a bal szélen ügyeskedtek a támadások végrehajtásában: Szabó András nem tudott hibázni, egyre inkább túljárt Nagy L. eszén, akit aztán edzője le is cserélt. Egyre inkább érett az, amiben a kezdés után hét perccel aligha reménykedett bárki is a nézőtéren: az egyenlítés. Miközben a két sípmester ügybuzgó szorgalommal „szórta” a kétperces kisbüntetéseket, a nyírségieknél az átlövők, Kaplonyi és Pánczél, a gyarmatiaknál pedig a két Szabó villogott ebben az időszakban, míg a „sztárként” beharangozott japán válogatott Mekaru jobbára csak szabálytalanságaival hívta fel magára a figyelmet.

A negyvenötödik percben Djukanovics védését követően fordult a Kábel, Duzsi beverekedte magát a hatos vonalig, ott a megtermett védők valósággal eltaposták, a megítélt büntetőt pedig Szabó T. magabiztosan értékesítette – ezzel 21-21-re kiegyenlítettek a házigazdák. Sőt, négy perc múlva a szurkolóhad biztatásától kísérve a vezetést is megkaparintotta a Molnár-legénység. Pörögtek a dobok, élesen bömböltek a dudák, amikor Duzsi Dávid átlövése utat talált a hosszú sarokba. Ám hiába szerzett előnyt a Kábel SE, Nagy Cs. előbb a szélről egalizált, majd egy kétséges büntetőből ismét vezetéshez juttatta a Nyíregyházát.

A hajrába érve a két játékvezető kezéből egyre inkább kicsúszott az irányítás, amelyet jól jelzett a játékosok folyamatos kakaskodása – pofonok csattantak, könyöklések, mezhúzások történtek, hol az egyik, hol a másik oldalon játszottak rövid időre „foghíjasan” a társaságok, és sokat állt a játék. Varga L. és a szlovák Tumidalsky gyors egymásutánban megtörtént kiállítását kihasználva Székely révén újra a kábelesek kerültek pillanatnyi fölénybe, de nem sokkal később Szabó A. szabályos gólját nem adták meg a vezetőbírák, ami persze komoly felhördülést okozott a nézőtéren. A másik oldalon szintén akadt néhány megkérdőjelezhető ítélet.  A felfokozott izgalmakat a rutinosabb nyíregyháziak jobban bírták: Varga L. kétszer is betalált, ezzel lényegében eldőlt a mérkőzés sorsa. A gyors középkezdésbe a szabolcsiak szlovák légiósa értelmetlen módon futballista mozdulattal belenyúlt – piros lap lett a jutalma, miként néhány másodperccel később a kis híján bokszmeccsbe keveredő Munkácsi R. és Szabó Cs. sem úszta meg, mindkettőjük felé villant a vörös kártya. Székely még minden mindegy alapon átlőtt, és a lefújást jelző dudaszó pillanatában a kapufa élét súrolta labdája.

Összességében a lemerevedés pillanatából szép lassan feléledő balassagyarmati együttes a második félidőben nyújtott lelkes játékával legalább az egy pontot megérdemelte volna az amúgy ezen az estén csak papíron jobb játékerőt képviselő Nyíregyházával szemben.

Molnár Ferenc: Beigazolódott, amit vártam: a második félidőben bőven lehetett fogást találni ellenfelünkön. Gyengén kezdtünk, de aztán elől és hátul is fokozatosan összeálltunk. Gyors támadásainkat nagyrészt hatékonyan fejeztük be, és kis híján pontot szereztünk. Sajnálom a végjátékot, de minden dicséretet megérdemelnek a fiúk. Úgy érzem, erősen befolyásolta a végeredményt, hogy Szabó Andrástól két szabályos gólt is elvettek a játékvezetők.

Varga Zsolt: Balassagyarmatra mindig remegő gyomorral érkezem, elképesztő itt a hangulat. Erre számítottam, roppant nehéz dolgunk volt, annak ellenére, hogy az első félidőben simán eldönthettük volna a mérkőzést. A végén nagyon kellett összpontosítani, és a játékosaimnak tökéletesen helyén volt a szíve.

Junior: 20-38.

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Nyíregyházi KC 28-30 (12-16)

Balassagyarmat, 250 néző, vezette: Felhő, Öcsi.

Kábel SE: Síró – DUZSI 6, TIHANYI, Dóczi, Munkácsi R. 1, LEITER, Vízler. Csere: Djukanovics (kapus), Székely 4, SZABÓ T. 6/3, Bécsi 1, SZABÓ A. 8, Piroska 2. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Nyíregyháza: NAGY L. – Munkácsi M., PÁNCZÉL 3, VARGA L. 9/1, Tumidalsky 1, GUBÓ 6, Tóth 2. Csere: Oláh, Andelics (kapusok), Kaplonyi 3, NAGY Cs. 5/3, Bécsi J., Kurbely 1, Mekaru. Vezetőedző: Varga Zsolt.

Hétméteresek: 3/3, ill. 5/4. Kiállítások: 14 perc (+2 kizárás: Leiter, a harmadik két perces kiállítás után; Munkácsi R., azonnali piros lap, kakaskodásért), ill. 24 perc (+2 kizárás: Tumidalsky, azonnali piros lap a középkezdés megakadályozásáért; Szabó Cs., azonnali piros lap, kakaskodásért).

Az eredmény alakulása: 7. perc: 0-5, 14. perc: 4-7, 19. perc: 7-9, 25. perc: 8-13, 33. perc: 14-16, 38. perc: 16-19, 45. perc: 21-21, 49. perc: 24-23, 54. perc: 26-25, 58. perc: 27-28.

 

A „fényvadász” fotói

Nagy érdeklődés övezte Galbács Tamás „Szülőföldem szép határa” című fotókiállításának vasárnapi megnyitóját a magyarnándori művelődési ház legfelső emeleti galériájában. Több mint félszáz érdeklődő kíváncsiskodott a fiatal alkotó különleges művei iránt.

A tárlat méltatója, Vaskor Gábor fényvadásznak” nevezte Galbács Tamást. A képeket megtekintve magunk is megállapíthattuk, rengeteg igazság van ebben a jellemzésben. Hiszen a jó, a tökéletes beállításra törekvő fotós maga is a vadászok minden tulajdonságával felvértezve jár-kel a téma után. A fegyver mestere csendben, nesztelenül oson, türelmesen, óvatosan foglalja el helyét a magaslesen, s amikor megpillantja a zsákmányt, hosszan vár. Csak egyetlen pillanat az alkalmas, csak egyetlen másodperc marad, amikor a ravaszt meghúzhatja, nem hibázhat, mert annak komoly következményei lehetnek. A fotós hasonlóképpen cselekszik: Galbács Tamás is kiment például a csesztvei kilátóhoz, számára a naplemente varázsa volt a vad, amely az objektív célkeresztjébe került. A felhők lágy futása az égbolton, ahogy közöttük átszűrődik a hosszú napnak búcsút intő utolsó fénycsóva, és máris kattan a gép. A mozdulat éppen akkor történik, amikor történnie kell. Egyetlen másodperccel sem korábban sem későbben. Így lesz tökéletes a pillanat áhítata.

Sok ehhez hasonló felvétel látható még a magyarnándori kiállításon. De egytől-egyig a középpontban a fény áll, a látószög, ahonnan megvillan a táj, a téma, legyen az a szandai várorom ódon kövei mögül kibuggyanó messzeség, vagy a munkáját végző kombájn fölött lelkesen hancúrozó fátyolfelhő csapat. Ha szemünk végigkalandozott ezeken a valóban mesteri alkotásokon, a pásztázást követően magunk is elismerően bólinthatunk: tényleg a „fényvadász” művészetével találkoztunk, amint szülőföldje szép határában kalauzolja látogatóit.

Hegedűs Henrik

Nagy szükség lenne a képzett határvadászokra

Egykoron az ország legjobb elit katonai egységei közé tartoztak a balassagyarmati székhelyű határvadászok. A szervezet közel tíz évvel ezelőtti megszűnését követően jó részük nyugállományba vonult, mások betagozódtak a rendőrség kereteibe. Mivel migránskérdésben egyre szorul a hurok az ország nyakán, természetszerűleg merül fel, hogy nagy szükség lehet, ezekre a kiválóan kiképzett emberekre.

Annak idején, jó tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt virágkorát élte az északi határ mentén az embercsempészet. Szinte nem telt el olyan nap, ami ilyen jellegű híradás nélkül maradt volna a honi sajtóban. A határőr-igazgatóság akkori vezetői, élükön Ferencsik Pál dandártábornokkal és Kalácska Ferenc sajtóreferenssel, rendszeresen adtak tájékoztatást az ügyek „realizálásáról”, ami az ő sajátos szaknyelvükön az illegális határátlépők elfogását és az embercsempészekkel szembeni intézkedéseket jelentette. A határvadász század tagjai remekül állták a „sarat” a zöldhatáron, az Ipoly-mentén egymást érték a műveletek. A Balassagyarmati Rendőrkapitányság mostani vezetője, Csík Csaba alezredes is egyike volt azoknak a tiszteknek, akik az első vonalban szolgáltak. Az országos parancsnokság is sorra elismerte a gyarmatiak munkáját, amelyet nem csupán a különböző kitüntetések és elismerések jeleztek, hanem a központ támogatásával beszerzett modern eszközök is, ezek nagyban elősegítették a még hatékonyabb határőrizeti tevékenységet. Egyik példája ennek, hogy az országban szinte elsőként került ide hőkamerás rendszer, jelentősen megkönnyítve az éjszakai szolgálatot – a sajtó ezekről a fejleményekről is folyamatosan és gyorsan értesült.

A határőrség 2007-es megszűnését ott, akkor nyolc esztendővel ezelőtt is sokan nagyon hibás lépésnek tartották. A kétkedők elsősorban azt hangoztatták, hogy bár 2007 körül lényegesen visszaszorult az engedély – és iratok nélküli határátlépések száma, és nem kellett tömegesen szembesülni, akár a délszláv államokból, akár Ázsiából vagy Afrikából özönlő migránsok áradatával, nem beszélve a Schengeni Egyezményről, de bármikor eljöhet az idő, amikor ezekre a képzett katonákra igencsak nagy szüksége lehet az országnak.

Mindenesetre az egykori határvadászok egy része, kihasználva az adódó lehetőségeket, vagy nyugállományba vonult, vagy leszerelt és más területeken helyezkedett el (például áruházakban és intézményeknél biztonsági őrként), vagy beintegrálódott a rendőri szervezetbe – mint tette azt a fentebb említett Csík Csaba alezredes.

Lám eltelt pár év, és nem csupán „visszasírják” az emberek a határőrséget, hanem a kormányzat is úgy döntött nemrégiben, hogy a rendőrségi szakállományból határvadász századokat állít fel, amelyeket a déli végekre vezényel, hogy a menekült – és bevándorlási hullámot minél inkább visszaszorítsák. Információink szerint egyre több nógrádi rendőr is ott lát el szolgálatot Csongrád, illetve Bács-Kiskun megye érintett (és e tekintetben rendkívül veszélyeztetett) területein, de arról nem kaptunk értesülést, hogy az egykori, leszerelt, vagy rendelkezési állományban lévő határőrök közül tömegesen jönnének vissza a „frontvonalba”. Ez egyébként is csak önkéntes alapon történhetne az ő esetükben.

A nógrádi rendőrök déli „bevetésével” kapcsolatban megkerestük a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságot. Nágel Tamás százados, sajtóreferens szűkszavúan tájékoztatott. Elmondta, az illegális bevándorlással összefüggő feladatok kezelésére a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságról vezényelt rendőrök szolgálati létszáma változó, ezt az aktuális bűnügyi-operatív és közbiztonsági helyzet függvényében határozzák meg. Arra a kérdésre azonban nem ők az illetékesek, hogy a régi határvadászok esetleg reaktiválhatóak lehetnének-e.

A témához kapcsolódik, hogy az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején Balassagyarmaton, az egykori honvéd-kaszárnyában kialakított – bezárt, majd később újra megnyitott – idegenrendészeti szállót is az utóbbi években (eltekintve néhány kirívó és közfigyelmet érintő esettől) viszonylagos nyugalom vette körül, egészen addig, míg augusztus utolsó napjaiban jött a hír, hogy tömegével hoztak ide vonaton migránsokat. A két transzporttal ide érkező menekültek rövidesen el is hagyták a várost, de a Gyarmat Hangja nevű internetes portál információi szerint ez nem egyedi eset volt. A világhálós oldal szerkesztői képfelvételekkel bizonyították, ahogy az esti órákban és az éj leple alatt több autóbusz (köztük csuklós jármű) érkezik meg az idegenrendészeti szálló Kossuth utcai főbejáratához, és sorra szállnak le a migránsok. Ám ezek az emberek sem maradnak sokáig Gyarmaton, ahogy lehet, azonnal veszik a sátorfájukat, és elindulnak nyugat, azaz Németország felé. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy ha időlegesen is, több alkalommal az eredeti, száztíz-százhúsz fős befogadóképesség feletti létszámban tartózkodnak itt a migráns személyek.

H.H.

Katus-torna Cserhátsurányban

Az ország egyik legismertebb fitness-guruja, Katus Attila látogatott a minap Cserhátsurányba, a Szent István Általános Iskola egészségnapjára.

A sport-aerobikban hatszoros világbajnok (Katus Tamással és Szentgyörgyi Rómeóval alkottak triót), életmód-tanácsadó férfiú előbb szellemes beszélgetésbe elegyedett az intézmény tanulóival: játékos formában ecsetelte, miért fontos az egészséges táplálkozás és a sportolás, kitartással és sok-sok gyakorlással, mozgással miként lehet ledolgozni még a legnagyobb hátrányokat is az életben. Ezután természetesen meg is mozgatta a fiatalokat, a lassúbb gyakorlatoktól a dinamikusabb, lendületesebb formákig legalább húsz percen keresztül, zenei aláfestéssel adta a ritmust a fiataloknak, akik szemmel láthatóan nagyon élvezték, hogy ilyen ismert személyiség tartja nekik a foglalkozást.

A továbbiakban szó esett még az egészséges táplálkozásról – reformkonyha-bemutató keretében -, a gyerekeknek salátakészítő versenyt hirdettek, amelyen ötletesebbnél-ötletesebb alkotások születtek. A diákok számára rögtönzött elsősegély-oktatást is szerveztek, amely során mentőstiszt segítségével személyesen gyakorolhatták, miként kell újjáéleszteni egy beteget, hogyan kell a vérző fejre tökéletes kötést illeszteni, és a vérnyomást szakszerűen megmérni, de tartásjavító gerinctorna is várta a fiatalokat.

H.H.-Sz.B.

Négy falu közös egészségnapja

A Becske, Galgaguta, Nógrádkövesd és Szécsénke civiljeit összefogó 4Falu Közhasznú Egyesület szervezett szombaton uniós támogatásból megvalósult Egészségnapot, amely Nógrádkövesden kezdődött, majd Becskén folytatódott.

Amikor szombaton kora délután a becskei művelődési ház udvarára értünk, már az események egy része lezajlott. Nógrádkövesden már délelőtt megtartották a 4Falu Kincsi című animációt, illetve palóc vendégasztal is fogadta a résztvevőket, rajta minden olyan hozzávalóval, amely elengedhetetlen az egészséges táplálkozáshoz. Ráadásul a rendezők egy gyalogtúrát is szerveztek, igaz, nem olyan hosszút, hiszen Becskéig az út alig négy kilométer.

Becskén, a művelődési ház udvarát betöltötte a gyereksereg. A legnépszerűbb az ugrálóvár volt, de sokan sürgölődtek a kézművesek asztalainál is. Az apróságok rajzoltak, festettek, pingáltak, kipróbálták kézügyességüket. Az asszonyok finom házi lekvárral töltött derelyét készítettek, és nem maradhattak el az ismeretterjesztő előadások sem. Védőnői tanácsok hangzottak el az anyatejes táplálás fontosságáról, az anyaszerepről, mint viselkedési formáról, a szülők feladatairól és kötelezettségeiről. Nemsokára megérkezett Balla Mihály országgyűlési képviselő is, aki beszédében irodalmi példát felhasználva (Richard Bach: Jonathan Livingston Seagull – egy sirály története - kisregény) taglalta, mennyire fontosak önmagunk megismerésének fokozatai, mindaddig, amíg a tanulás folyamatában eljutunk az önkifejeződés tökéletességéig. Így jutnak el az emberek is, míg felismerik, mi a jó, mit érdemes követni, és az egészségnapok ezt a szellemiséget adják, a közösségek formálódásának színterein.

A rendezvény hátralévő részében sport, aerobic-foglalkozás hozta mozgásba a résztvevőket, és a finom palócos babgulyást is bárki megízlelhette.

(hege-sztranyó)

Szüreti mulatság Galgagután

A hírek szerint öt éve nem tartottak „központilag” szervezett szüreti felvonulást és mulatságot Galgagután. A helyi fiatalok úgy gondolták, ideje szakítani ezzel, és visszatérve a hagyományokhoz szombaton megrendezték a szüretet.

Amikor délután három óra után néhány perccel a falu határához érkeztünk, egy keresztben álló furgon állta el az utat: a távolban pedig már feltűntek a mulatozók. Kikerülve az akadályt, közelebb siettünk a felvonulás népéhez. A menet a vasúti átjáró után pár méterrel éppen megállt, és az emberek fergeteges körtáncba kezdtek – köztük külön a hagyományőrző asszonykórus dalos kedvű tagjai. A szervezők mindenközben buzgón kínálgatták a kupákból az édes vörösbort. Agócs Gábor polgármester, amint megpillantott bennünket, gyorsan kivált a tömegből, így személyesen, az ő jóvoltából hörpinthettünk. Természetesen nem maradhatott el a lovas felvezetés sem, miként a szüret elmaradhatatlan kísérőjelenségei a minél mókásabb öltözetek és járgányok. Ezekből sem volt hiány: koromfeketére mázolt ábrázatú „komámasszony”, és ugyancsak telepingált arcú kislány ropta a kör közepén, és egy „vándorcigánynak állt” férfiembert is felfedezhettünk. Egy átalakított motoros kerti kapa pedig úgy festett, mintha valami flúgos futam résztvevője lenne: felpányvázva, ernyővel és egyéb ruhadarabokkal teleaggatva állt az út szélén, és még egy ócska gitár is lógott az oldalán.

A felvonulás pár perc múlva folytatódott, az északi, Nógrádkövesd felé eső faluvég felé, majd onnan vissza, utána pedig következett a mulatság, a bál, kivilágos virradatig.

H.H.-Sz.B.

Haluskával tömött teli pocakok

A szlovákok nemzeti eledele a haluska. Persze akadnak sokan, akik ezt a krumpliból készült ételt sztrapacskának nevezik, és bizony nagyon ínyencnek kell lenni, hogy valaki érdemi különbséget fedezzen fel a kettő között. A vanyarci hagyományos Haluskafesztiválra érkezők persze ezzel mit sem törődtek, teli szájjal majszolták a finomságokat.

Bizony, elég régen jártunk már errefelé. Bercelen túl eddig nemigen jutottunk, és a pásztói járást a balassagyarmatitól elválasztó képzeletbeli vonal mintha valóságos élőláncként tornyosult volna előttünk. De most élvezettel hágjuk át ezt a határt, hiszen az úti cél Vanyarc, a híres-nevezetes Haluskafesztivál.

A faluba érve polgárőrök irányítják a forgalmat, a település központjában a főút lezárva, hála azonban sajtós mivoltunknak, némi segítséggel gyorsan találunk a közelben parkolóhelyet – egy ház kapubejárójában. Alig egy perc gyaloglás után már a fesztivál kellős közepébe csöppennünk. Máris ismerősökbe botlunk, a szügyi szlovák nemzetiségi önkormányzat főzőcsoportjának tagjai, élükön Sisa Sándorné dr. jegyző asszonnyal integetnek felénk, és hívnak közelebb. Bár még csak úgy tizenegy óra magasságában jár a mutató, ők már buzgón kínálgatják a káposztás és túrós sztrapacskát. Szomszédságukban, a vanyarciaknál előkerül egy jókora lapát, azzal nyomkodják a haluskát a hatalmas szaggatón át a kondérba. Eközben egy pillanatra megáll a munka, mert a messziről jött külföldi (német ajkú) vendégnek „szelfizni” támadt kedve a főkötős, népviseletes asszonyságokkal. Szemben a kisnánaiak dagasztanak, a mátraszentimreiek a krumplit hámozzák serényen, de buzgólkodnak a bériek és az erdőkürtiek és az egyházasdengelegiek is. Az információs sátornál hosszú sor tolong, jegyváltásra várva, e nélkül ugyanis aligha kóstolhatják meg a mai „menüt”. Beljebb sétálunk: a színpadon éppen a zsűrit mutatja be a nap egyik főszervezője, Nedeliczki Teréz. A bíráló bizottság nemsokára már mustrál, vizslat, érdeklődik, hogy aztán a főzőverseny csapatainál tett látogatás után teljesen „vakon”, kizárólag az ízharmóniára bízva a dolgot, ítélkezzen a legjobbakról.

Természetesen a vendégsereg folyamatos szórakoztatásáról is illik gondoskodni. A házigazdák gyermek néptáncosai, a Guzsalyas-gárda pattan a színpadra, iskolás fiúk és lányok ropják, hol lassabban, hol gyorsabb ütemben, miközben a Kóborzengő zenekar húzza a talpalávalót. A táncosok megtekintése közben fotós kollégánk régi ismerőst fedez fel az érdeklődők között: a helyi általános iskola nyugalmazott tanárát, Lászka Pált, akivel aztán hosszasan elcsevegünk a vanyarci mindennapokról, a szlovák hagyományok kitartó ápolásáról, meg arról, mennyi helyen jártak a közelmúltban ezek a tehetséges ifjú művészek.

Déli harangszóra megkordul a gyomor, ideje hát eleget tenni a szügyiek korábbi meghívásának, és személyesen megízlelni a sztrapacskát – mert mi már megmaradunk ennél az elnevezésnél. „Vegyesen” terül a tálcára az étek: fele-fele arányban káposztás és túrós kivitelben, persze jó sok tejföllel a tetején. Finom ám – szól a fotós munkatárs, amire csak helyeselni lehet.

Alig fejezzük be a falatozást, indulhatunk vissza a színpad elé, ahol a terényiek tömegtáncát követően a hivatalos köszöntőre lépdelnek fel a díszvendégek: Dr. Egyedné Beránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége elnöke, Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke, két országgyűlési képviselő, Balla Mihály és Becsó Zsolt, valamint Hrncsjár Mihályné polgármester és Hulitka Róbert helyi plébános. A szónoklatokból megtudjuk, hogy ez az országosan egyedülálló fesztivál tíz éven keresztül levédett volt, és e védjegy újbóli megszerzése folyamatban van. A méltatásokban elhangzik, hogy a szlovákok nagyon finom sztrapacskát tudnak készíteni, és ez az esemény mind kulturálisan, mind gasztronómiai alapon erősíti a két nép barátságát és kapcsolatait. A hagyományok említésénél szóba kerül Mikszáth Kálmán neve, a „Nagy Palóc” a mohorai Mauks-háznál szerette meg igazán a sztrapacskát. Becsó Zsolt pedig azt is elárulja, ő bizony szalonnapörccel megszórva kedveli felettébb…

A köszöntők után teszünk még egy kört a helyszínen. Egyre nagyobb a tömeg, kígyóznak a sorok mindenhol, találkozunk újra a szügyiekkel, akik széttárják a karjukat, mondván sajnálják, de annyira kelendő volt az étkük, hogy mind az utolsó darabig elfogyott. A vásárosok utcája felé tett kitérőt követően aztán a kocsihoz sietünk, és mielőtt még komolyabb forgalmi dugóba kerülnénk, Bercel felé gurulva búcsút intünk a Haluskafesztiválnak.

H.H.

Fotó: Sz. B.

Gólparádén maradt alul a Kábel SE

Rögtön a mérkőzés kezdetén alaposan bealudtak a balassagyarmatiak, és csak öt perc után kezdtek ébredezni, de ekkor már 3-0 állt az eredményjelzőn. A fokozatos felzárkózásban nagy része volt a nemrégiben leigazolt jobbszélsőnek, Duzsi Dávidnak, aki villámgyors elfutások révén lőtte góljait, és 7-7-re az ő találatával egyenlített a Kábel SE. Ettől kezdve egészen a félidő végéig fej-fej mellett haladt a két gárda. A házigazdáknál főként az Ipoly-parti alakulatnál korábban megfordult balkezes, Horváth Szilárd volt eredményes, míg a gyarmatiaknál a Duzsihoz hasonlóan újonc, balszélső Vízler vette be többször az ózdiak kapuját. Az első félidőt végig nagy rohanás jellemezte, amelyben mindkét oldalon gyengélkedtek a védelmek, és a hálóőrök sem sokat találkoztak a labdával.

Szünet után mintha lekopírozta volna a kezdést a kohászvárosi alakulat. Négy góljukra csak Duzsi tudott válaszolni, de ahogyan az első harminc percben, ezúttal sem törtek meg Molnár Ferenc tanítványai. A kapusteljesítménytől eltekintve a játék minden területén feljavult a kábeles gépezet, aminek köszönhetően 25-25-re ismét sikerült egalizálni az eredményt. Ekkor fordulat következhetett volna be, ám egymás után kétszer tékozolt el támadást a vendégcsapat, ráadásul ziccereket hibáztak a játékosok.  Molnár edző ekkor cserére szánta el magát, balátlövőt váltott, ami nem bizonyult jó húzásnak, hat akcióból egyet sem sikerült góllal befejezni, mi több, bosszantó technikai bakikat is vétettek a cserék – az Ózd erre „bosszút állt”, és lerohanásokból egyre csak növelte nehezen megszerzett előnyét.

Nyolc perccel a befejezés előtt úgy festett, könnyű győzelmet arat a borsodi legénység. De nem így történt. A Kábel kockáztatott, és kis híján nyert. A kettős emberfogás eszközéhez nyúlt a szakvezetés, ami zavart okozott a hazaiak soraiban. Szabó András és Duzsi találataival egyre közelebb és közelebb férkőzött a nógrádi társaság, ám éppen a legrosszabbkor, 37-35-ös állásnál az addig haloványabb teljesítményt nyújtó Nyeste megtalálta a rést a gyarmati kapuba, így el is dőlt a meccs.

Összességében a rendkívül sok gólt hozó találkozón mindkét gárda nagyon hullámzó formát mutatott, és a lendületes csatából a kevesebbet hibázó Ózd került ki győztesen.

Szakál György: Végig vezetve, megérdemelten nyertük meg a mérkőzést. A védekezéssel azonban nem voltam megelégedve, ezen még sokat kell dolgozunk. Örülök, hogy közel negyven gólt szereztünk, és győzelemmel kezdtük a bajnokságot.

Molnár Ferenc: Első alkalommal játszottunk szinte teljes csapattal. Nem játszottunk rosszul, de a védekezésben látszik, hogy még abszolút nincs összeszokva az alakzat. Idő kellene még, és sok közös edzés ahhoz, hogy egy ilyen találkozót megnyerjünk. Idő azonban nincs, de kell a siker. Aki azt gondolta, hogy most már van sok ügyes gyerek, és minden simán megy, láthatja, nem olyan egyszerű ez, mint összehozni egy rántottát. Keményen kell, és fogunk is küzdeni.

H.H.

Fotó: ozdikc.hu

 

A jegyzőkönyv:

ÓAM-Ózdi KC – Balassagyarmati Kábel SE 39-35 (18-17)

Ózd, 400 néző, vezette: Medve, Nagy.

Ózd: Tóth – CSUPKOVICS 7/1, HORVÁTH 6, SÁNDOR 5, Csépányi 4, Nyeste 3, MENYHÁRT 6. Csere: Losonczi (kapus), Scitovszky, FEKETE 6/1, Vojinovics 2/1, Pillár, Nagy. Vezetőedző: Szakál György.

Kábel SE: Síró – DUZSI 12, Szabó T. 7/3, Kajdy, MUNKÁCSI 2, Székely 4, VÍZLER 4. Cs.: Djukanovics (kapus), Bécsi 3, SZABÓ A. 3, Leiter, Dóczi, Tokai, Danisovszki, Piroska. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Hétméteresek: 3/3, ill. 3/3. Kiállítások: 16, ill. 14 perc.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 3-0, 12. perc: 7-7, 22. perc: 15-13, 34. perc: 22-18, 41. perc: 25-25, 45. perc: 29-27, 52. perc: 36-28, 59. perc: 37-35.

 

Lecsóillatok fellegében Szécsénkén

Mi kell a jó lecsóhoz? A kérdést bizonyára a napi sütés-főzés robotjában edződő háziasszonyok azonnal, kapásból megválaszolják. Így voltak ezzel azok az alkalmi szakácsok és kukták is, akik szombaton a szécsénkei művelődési ház udvarán készítették el e finomságokat.

Még egyet-egyet koppannak az esőcseppek az autó szélvédőjén, amikor Nógrádkövesden jobbra fordulva e kora délutáni órán közelebb és közelebb érünk a rendezvény helyszínéhez, de amint kiszállunk a járműből, máris meghallgattatott fohászunk – miként a Lecsófesztiválra érkező összes vendég imája is -, zsipsz-zsupsz félbeszakad az égi áldás. Csinos hölgyek köszöntik azonnal a betérő vándort, a jó vendéglátás első állomása az IKSZT épülete, ahol rögtön szóba is elegyedhetünk néhány környékbeli polgármesterrel. A házigazdák „első embere”, Hevér Boglárka nemsokára int, és már sétálunk is a Técsői Móricz Kálmán nevét viselő művelődési ház felé. Amelynek bejáratánál ott parkol „felpántlikázottan” a község új falubusza – amit aztán a helyi plébános, Hulitka Róbert meg is szentel. Benn, az udvaron nagy a sürgés-forgás, úgy látszik a lecsómegmunkálás szerelmeseit ez a délelőtti kitartó eső sem tántoríthatta el a főzés szenvedélyétől. Körbejárjuk a csapatokat, hol milyen stációban jár a tevékenység: emitt, a romhányiak már kis tálkákba adagolják a kész terméket, odébb még csak most csusszannak be a gőzölgő üstbe a felszeletelt lédús paradicsomok. De nem is baj, több helyen lehet majd kóstolgatni, sokféle ízharmónia keveredését tapasztalhatjuk meg hamarosan. 

A műsor is kezdődik mindjárt. Két kisgyermek a konferanszié, tréfás szöveggel hívják a fedett teraszra a kíváncsi népet. Hevér Boglárka köszöntőjében azt hangsúlyozza, úgy látszik, nem múlhat el Lecsófesztivál eső nélkül, hiszen tavaly is jókora zápor kellős közepén főzőcskéztek a csapatok. Kitér arra is, hogy a programokat egy egészségnappal is keresztezték, hiszen a délelőtt folyamán bárki vért adhatott, és most is több részlet-betét szól az egészséges táplálkozásról, az újraélesztésről, különféle hasznos tanácsadásokról.

Szemünk máris az első produkcióra vetül: hastáncos hölgy perdül elénk, a szemrevaló szépség (Balás Emese) valóban, mintha Kelet Gyöngyeként toppant volna elő az Ezeregyéjszaka egyik meséjéből. Miközben a házigazdák Magyar Rózsa nótaénekest várják epekedve – aki hamarosan be is fut, méghozzá fellépő-öltözetében pompázva -, mi egy gyors kitérőt teszünk egy másik eseményre, azzal az ígérettel, hogy nemsokára visszatérünk.

Így is lesz: röpke óra múltán ismét a szécsénkei főutcán gördülünk, és most már jóval nehezebb parkolóhelyet találni a kocsinak. Ráadásul az úttest kellős közepén csikósok kurjantása hallik, és persze pattogása hangos ostoroknak – csak hogy emitt a költőt idézzük. A „laikus” is bátran megpróbálkozhat a csattintással, igaz, ez csak első pillantásra tűnhet könnyű mutatványnak, de érdekes módon a rétsági polgármester, Hegedűs Ferenc kezében kifejezetten jól áll a magyar alföld szorgos gulyásainak kedvelt szerszáma. A kondérok most már eltűntek, hiszen túl van mindenki a falatozáson, a tömeg is egyre nő, azon töprengünk, hogy ezen a látszólag kis helyen mennyi jó ember elfér. Késő estig maradunk még a Lecsófesztivál „sűrűjében”. Amíg a napot záró Szécsénkei Vadgalambok koncertjére várunk, és éppen tűztáncosok szórakoztatják a közönséget, beszélgetőpartnerünk akad, dr. Meyer Dietmar, a Budapesti Műszaki Egyetem közgazdasági tanszékének vezetője (aki a civilben egyetemi tanársegédként dolgozó szécsénkei polgármester „főnöke”). A professzorral arról csevegünk, mennyi minden kincset is rejt ez a kies cserháti vidék. Mint ez az igazán jól sikerült Lecsófesztivál. 

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla