Átadták az orvosi rendelőt

Mostanában egyre több hírt arról a nyugat-nógrádi térségben, hogy sorra korszerűsítik az egészségügyi intézményeket, és akadnak helyek, ahol teljesen új épületeket emelnek fel. Ipolyvecén az elmúlt hét végén avatták fel a község új orvosi rendelőjét.

A fentebb említett nagyszabású beruházások közül mindenképpen kiemelést érdemel a balassagyarmati dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet jelenleg is zajló újabb fejlesztési üteme, illetve a tavaly átadott pataki orvosi rendelő.

A szombati, ipolyvecei ünnepségen Molnár János, a falu polgármestere elmondta, még 2012-ben kezdték meg a „projekt” előkészítését, aztán az elmúlt év tavaszától indultak meg egyre gyorsuló lépésben a munkák, hogy a műszaki tartalom elkészültét követően, illetve a berendezések, és a betegellátáshoz szükséges műszerek beszerzése után dr. Molnár János háziorvos az új helyen megkezdhesse a rendeléseket. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a munkákban részt vettek, politikai szereplőknek, tervezőknek és kivitelezőknek egyaránt. 

Az eseményen részt vevő Balla Mihály országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta, hogy a most felavatott épület is szép példáját mutatja azoknak a törekvéseknek, amelyek Magyarországon az egészségügyi alapellátás fejlesztése érdekében történnek. A folyamat pedig nem áll le, hiszen éppen Nyugat-Nógrádban a közeljövőben indul a következő ütem, amelyben kilenc településen, öt háziorvosi körzetben zajlanak majd különböző mértékű korszerűsítések. Hozzátette, nem kívánja, hogy a rendelő százszázalékos kapacitással működjön, mert az azt mutatná, egészségesen élnek az ipolyveceiek, de a gyógyítást immár mindenképpen jóval jobb körülmények között végezhetik a doktor úr és munkatársai. Külön kiemelte az épület egyik helyiségében kialakított védőnői szolgálatot, amelyre a kistelepüléseken rendkívüli szükség van, és nem csak a terhes – és kismamagondozásban, hanem közvetve, közép – és hosszútávon a népesség fogyásának megállításában is lényeges szerepe lehet.

A szalag átvágását követően házigazdák és vendégeik bejárást tettek az új orvosi rendelő barátságosan berendezett szobáiban.

(hegedűs-sztranyovszky)

Kupagyőzelem után keserű kirándulás

Két komoly tornával, egy győzelemmel és egy fájdalmas tanulságok után csalódottan elbukott bronzcsatával kezdte meg idei menetelését a homokban a Salgótarjáni Strandépítők férfi felnőtt strandkézilabda együttese, amelynek 2015-ben is egyértelmű célja, hogy megőrizze előkelő helyét a hazai és nemzetközi elit mezőnyben.

Rácz Viktor és társai előbb a százhalombattai Magyar Kupa döntőjére utaztak. Ide, a korábbi eredmények alapján csak négy csapat kvalifikálhatta magát. A körmérkőzéses rendszerben megtartott finálé aranyérmét aztán meccs – és játszmaveszteség nélkül zsebelték be a tarjániak. A Beach Devils, majd a Koktél BHC együttesének legyőzését követően, az első helyért az addig szintén százszázalékos Happy Hands gárdája következett. Itt csupán a második szett tartogatott némi izgalmakat, miután az utolsó másodpercekben az ellenfél a döntetlenért  - ezzel a hosszabbítás kivívásáért – támadhatott, a „strandépítős” fiúk azonban kivédekezték az akciót és a lefújás után ők örülhettek.

Nem sokkal később már Szerbia felé vette az irányt a társaság, hiszen az idei nyár nagy feladata számukra, hogy az európai körverseny különböző tornáin is szorgalmasan gyűjtögessék a pontokat, ezáltal minél nagyobb esélyük legyen a jövő évi kontinensdöntőben (a strandkézilabda Bajnokok Ligájában) való szereplés kivívására. Ráadásul meg is erősödtek, mivel a két szélre leigazolták a dabasi Csuka Balázst, és a balassagyarmati Bécsi Mihályt, míg Hajdú Péter ezúttal nem tarthatott a többiekkel, a magyar válogatott keret edzőtáborába szóló meghívó miatt. 

Újvidéken négy szerb, három-három horvát és magyar csapat indult a megmérettetésen.  Már rögtön az első meccsen becsúszott egy vereség, a jó játékerőt képviselő horvátországi Csáktornya (Cakovec) ellen szétlövésben maradtak alul Dénesék. A második találkozón javult a mérleg, a szerb BHC „2” Areg nevezetű legénységet felülmúlták, bár már ekkor megmutatkozott a kissé érdekes „balkáni” játékvezetői felfogás, amikor egy piros lapot érő szabálytalanság maradt megtorlatlan. A csoport harmadik összecsapásán a korosztályos EB-felkészülés állomásaként a tornát beiktató Magyar Junior Válogatott ugyancsak kemény diónak bizonyult, de a büntetőkben megint Lőrikék céloztak pontosabban. Még egy sikert – a szerb BHC Studenti ellen – követően már a döntőbe jutásért léphettek pályára a salgótarjániak. 

A horvát Sokol Zagreb együttesével szemben az első játszma kedvezőtlenül alakult, a négy pontos hátrányt követően elszántan vonultak ki a Strandépítők játékosai a második felvonásra. A magyar fiúk vezettek is, már-már érezték a győzelem ízét, amikor nyolc tizedmásodperccel (!) a befejezés előtt időt kértek a horvátok. A játékvezetők jelezték, téves az időmérés, még két másodperc van hátra. Az óra kezelője roppant készségesen 2,8 másodpercre (!) állította a szerkezetet, amihez a sípmestereknek egy szavuk sem volt. Jött az akció, két passz után ért el a szélre a labda, a szélső „kínai” figurával a hálóba vágta a játékszert. Rácz Viktor csapatvezető hevesen reklamált, hiszen a támadás végrehajtásához legalább négy-öt másodperc kellett, de a bírók rendíthetetlen nyugalommal megadták a találatot. A nyilvánvaló méltánytalanság miatt teljesen csalódottá és elkeseredetté váló Salgótarjáni Strandépítők gárdája ezután már nem tudott talpra állni. Elbukta a hosszabbítást, majd az azt követő bronzmérkőzést is, így a negyedik helyen zárta a keserű szerbiai kirándulást.

Hegedűs Henrik

Fotó: Strandépítők

Balla Mihály biztosi feladatai

A közelmúltban Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter az ország tizenkilenc megyéjében fejlesztésekért felelős megyei biztosokat nevezett ki. Nógrádban ezt a feladatot Balla Mihály országgyűlési képviselő látja el, aki a közvéleményt is tájékoztatta leendő munkájának részleteiről.

A honatya elmondta, öt feladatcsoportra összpontosul ez a biztosi tevékenység. Egyrészt ő koordinálja majd a Terület – Településfejlesztési Operatív Program (TOP) teljes egészét a 2014-2020-as ciklusra terjedően. A megye városaihoz, egyéb településeihez, illetve a kormányzati szerveihez kötődő vidék – és gazdaságfejlesztési programok folyamatos felügyeletét is elvégzi.

- Július folyamán megkezdem az egyeztetéseket ezeknek a feladatköröknek az érintett szereplőivel – mondta Balla Mihály -, a járási és települési vezetőkkel, a kormányhivatal képviselőivel leülünk, és közösen megbeszéljük a fejlesztési irányelveket. Amikor ezek kikristályosodnak, és formát öltenek, akkor az elképzeléseket továbbítom a miniszterelnökség apparátusa felé, és szintúgy a központból a vidék felé irányuló tájékoztatásokat. A mostani időszak legfontosabb feladata az előző hét esztendős fejlesztési ciklusban az utolsó fél év teljesítéseinek ellenőrzése, a nehézségek jelzése a miniszterelnökség felé, ezzel párhuzamosan pedig nekilátunk az elkövetkező programok előkészítésének.

Az országgyűlési képviselő kiemelte továbbá, hogy Magyarország az egyes európai intézmények által végzett elemzésekben nagyon jó eredményeket ért el, hiszen a rendelkezésre álló keretek nyolcvanhét százalékát sikerült lekötni, és a kifizetések folyamatosak. Ezzel a 2004-ben csatlakozó nemzetek közül hazánk a második legjobb teljesítményt mutatta fel, köszönhetően elsősorban annak, hogy az elmúlt években felgyorsult a pályázatok végrehajtása. A politikus szerint a cél egyértelműen az: a lehető legnagyobb mértékben kihasználni a rendelkezésre álló forrásokat, és minden egyes eurónyi támogatás jelenjen meg a magyarországi fejlesztésekben.

"Rendkívüli időszak előtt állunk, sok-sok munka vár ránk, és kiemelten fontos a minél tökéletesebb együttműködés. Ha pontosan, türelmesen, a legsürgetőbb és leglényegesebb elemekre fordítjuk a figyelmet, minden egyes uniós pályázat megkaphatja azokat a forrásokat, amelyekkel még előrébb lendíthetjük Nógrád megyét" – fejezte be gondolatait Balla Mihály.

H.H.

 

Különlegességekkel teli dejtári értéktár

Remek ötlet a helyi értéktárak létrehozása. A Nemzeti Művelődési Intézet kezdeményezésének lényege, hogy a vidéki településeken összegyűjtsenek minél több „anyagot”, amire büszke a község, ami a hagyományápolás elengedhetetlen része.

Nyugat-Nógrádban ebben az esztendőben hét településen alakítanak ki ilyen helyi értéktárat, amelyet kiállítás keretében a nagyközönség elé tárnak. Az első állomás Szandán volt nemrégiben, a múlt hét végén pedig Dejtár volt a soros. 

A község színe-java szó szerint terítékre került ezen a rendezvényen. A helyi művelődési házba belépőket már rögtön az ajtóban finom falatokkal, zsíros kenyérrel, csörögefánkkal, pampuskával kínálták az asszonyok. Benn, a nagyteremben a fal mellett tablókon és egyéb kiállítási formákban megannyi helyi érték sorakozott. A szakrális kultúra lényeges darabjai: az Úrnapra felállított kis „gunyhó”, benne a karon ülő Jézust tartó Szűz Mária szobrával. A jelentősebb ünnepnapokhoz kapcsolódó szokások képeken és tárgyak formájában egyaránt megjelent: farsang, karácsonyi betlehemezés, húsvéti misztériumjáték kellékei, köztük egy „töviskorona”. A paraszti élet élőképekben mutatkozott meg: a színpadon népviseletes fiúk és lányok. Az egyik kislány borsót fejtett, társai babákkal játszottak. 

Nagyméretű családfa állt oldalt, rajta középen a falu címere, az ágakon és a hajtásokon a nevezetességek, a jelentősebb épületek és a híres személyiségek. Az egyik sarokban pedig a helyi sportegyesület büszkeségei: a labdarúgó csapat és az aerobic csoport ereklyéi: kupák, érmek, újságcikk-kivágások, oklevelek.

Természetesen nem maradhatott ki az Ipoly-rét élővilága sem. A nádasban vadkacsa, a bokor tövében sündisznó, több madár, köztük egy farönkön figyelő bagoly – kitömött alakjában. A dejtári ügyes kezű amatőr művészek alkotásai szintén ennek az értéktárnak a részét képezik.

Az udvarra kijutva bőségtálak közé kerültünk. Ínycsiklandó étkek sokasága. Különböző sajtok, házi készítésű kolbász, füstölt hús, hurka, kóstoló gyanánt jól esett ebben a kora nyári melegben, amire kísérőnek jött még az édes házibor. Akinek pedig még ez is kevés volt a község elénk tárt értékeiből, hát egy kisfilm keretében még jobban megismerkedhetett az Ipoly-völgy eme gyöngyszemével.

Az értéktár-sorozat következő állomása Drégelypalánkon lesz, július közepén.

H.H.-Sz.B.

Szemétszedő menekültek

Felülmúlta a várakozásokat a Jobbik balassagyarmati szervezete által kezdeményezett múlt szombati városszépítő nap. Az idegenrendészeti szállón élő menekültek közül egy vezető és egy tolmács társaságában tizenketten csatlakoztak az akcióhoz.

Az elmúlt héten több helyen, több nyelven írott plakátok hirdették szerte a városban, hogy a jobboldali politikai szervezet a városszépítő napra várja az idegenrendészeti szállón élő migráns személyek csatlakozását. Szombaton reggel kilenc óra tájban Dobrocsi Lénárd önkormányzati képviselő és aktivista társai a Bajcsy és Ady utak kereszteződésében, az egykori csendőrpalota előtt gyülekeztek, és innen indultak el a Ipoly Hotelhez, ahol Orosz Jánosné helyi kirendeltség-vezető kíséretében az Afrikából és Ázsiából származó menekültek, összesen tizenketten várakoztak. A csoport együtt indult meg nyugati irányban, az Ipoly partja felé. A férfiak és nők fehér kesztyűt húztak, kék műanyag zsákokat vettek elő, és már menet közben megkezdődött a szemét gyűjtése: a Kóvári úton, a Madách ligettel szembeni két áruház előtti vízelvezető árkokban, a strandfürdő szomszédságában. Bizony akadt dolguk bőven az önkénteseknek, mert rengeteg hulladék hevert szerteszét, a lakótelepnél például egy elnyűtt melegítő felső is a zsákba került. Végül az elbontott vágóhíd mögötti holtághoz értek, és folytatódott a szemétszedő „hadművelet”. De eljutottak a kábelgyár körzetébe, Újkóvár és a Homoki szőlők határába is – itt fejeződött be dél körül a városszépítő akció.

- Személy szerint nagyon örülök, hogy akadt tizenkét menekült, aki vállalta azt, hogy velünk közösen tisztítja meg Balassagyarmatot – értékelte a kezdeményezést Dobrocsi Lénárd. – Három fontos üzenetet is tartalmaz ez a küldetés. Egyrészt rávilágít arra, hogy a hazánkba érkező, és itt befogadott migránsoknak nem pusztán jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak, és ha ezekre figyelmeztetjük őket, szívesen segítenek is, mint azt a példa mutatja. Másrészt teljesen feleslegesen költ a kormány milliárdokat a semmitmondó plakátkampányra, ennél sokkal hasznosabb, ha önkéntes munkára fogjuk a bevándorlókat. Ráadásul mi minimális összegből, pár ezer forintból készítettük el a felhívásokat, a szórólapokat, és még ásványvizet is vittünk ki a szemétszedőknek. Harmadsorban szeretnénk precedenst teremteni, azaz más helyeken, így Debrecenben, Vámosszabadiban, Bicskén, ahol hasonló befogadó állomások vannak, lehet ilyen akciókat szervezni, és akkor talán a belügyminiszter úr fülébe is eljut, milyen ésszerű megoldásokkal lehet kezelni Magyarországon a menekültügyet.

A szervezők tájékoztatása alapján a városszépítő napon legalább két konténernyi szemetet szedtek össze, amit a Városüzemeltetési Kft. munkatársai szállítottak el.

(hegedűs)

Múltidézés és móka a Vecei Vigalomban

„Azért rendezzük együtt a trianoni megemlékezést és a Vecei Vigalom ünnepét, hogy így fejezzük ki összetartozásunkat a magyarsággal és ragaszkodásunkat szűkebb hazánkhoz, lakóhelyünkhöz” – hangzott el szombaton Ipolyvecén, a község legjelentősebb éves rendezvényén.

A község apraja-nagyja és a meghívott vendégek a kellemes kora nyári napsütésben közösen gyülekeztek a nemrégiben felépült új orvosi rendelő előtt. Népviseletes fiúk és lányok indultak el a menet élén, a temetőkert szélén lévő Trianon-emlékmű felé. Elöl egy kalapos fiú a falu nagyméretű címerét vitte, oldalán egy-egy társa zászlókkal a kézben vonult. 

Az emlékkőnél előbb Molnár János, Ipolyvece polgármestere köszöntötte a résztvevőket és kiemelte, hogy a mai nemzedék feladata igazán a magyarul érző szívek összekapcsolása, határon innen és túl. A kilencvenöt évvel ezelőtti történelmi sorscsapásokat pedig elfeledni nem szabad, de tanulva belőle, okosan, közös akarattal kell építeni a jövőt. 

Ezután Molnár Fanni énekelte el a közismert „Ott, ahol zúg az a négy folyó” kezdetű hazafias dalt, és Balla Mihály országgyűlési képviselő is beszédet mondott. Hangsúlyozta, mostanában eléggé szélsőséges megközelítései vannak Magyarországon a trianoni témakörnek, és sokan felteszik a kérdést: miért magyarkodunk? A felelet a honatya szerint egyszerű: 1920-ban a területekkel együtt a magyar gazdasági erő hatvan-hetven százalékát elvesztettük, és a kulturális élet jelentős részét ugyancsak. Éppen ezért fontos, hogy a nemzeti összetartozás fontosságát ne csak szavakban, hanem tettekben is hangsúlyozzuk, hiszen innen hét-nyolcszáz kilométerre olyan ősi értékek vannak, mint Kőrösi Csoma Sándor, Tamási Áron, Benedek Elek emlékei, vagy a kolozsvári Házsongárdi temető, ahol nagyjaink alusszák örök álmaikat. Nem véletlen, hogy a iskolásokat pályázati lehetőségekkel ösztönzi az állam, keressék fel a történelmi múlt határon túli nevezetességeit, tegyenek kirándulásokat Erdélyben, a Felvidéken, ismerkedjenek meg tőlünk távol élő magyar testvéreikkel, akikkel egy nyelven beszélnek és egyformán éreznek.

A koszorúzás alatt a budapesti Nobilissima együttes triója adott elő egy többszólamú, tisztán hangzó éneket, majd a nap további részében a művelődési ház udvarán lévő színpadnál folytatódott immáron a vidám rész, a Vecei Vigalom. Ebben először a hagyományőrzésé lett a főszerep: a Birbic néptáncegyüttes ropta. Kisebb és nagyobbacska lányok, üveggel a fejükön, nem árt lábperdítés közben megfogni a flaskát, le ne essen. Fiúk jöttek, bottal a kézben, csak úgy forgott a „furkó”, egy kis párviadal sem maradt el a mutatványból, és a végén mindenki megtalálta a párját. Az asszonyok az idén tanult kalocsai táncokat mutatták be, és a citerazenekar aláfestő muzsikájára a férfikórus öblös hangon énekelte a környék kedvelt nótáit. A szomszédos Drégelypalánkról átruccantak a hagyományőrzők, ők is szórakoztatták néhány percig a nagyérdemű közönséget, míg az érsekvadkerti Németh Eszter és Németh Judit a modernebb stílusnak hódolva népszerű pop-slágereket adott elő.

Mialatt ment a műsor, átballagtunk néhány méterrel távolabbra, a művelődési ház túlsó felére, ahol kondérokban rotyogtak a finomságok. Alig győztük az ízeket szagolgatni: emitt babos káposzta főtt, odébb már a székelykáposztát adagolták, mások a birkapörköltnél, a vadpörköltnél és a babgulyásnál álltak sora tányérral a kézben. Természetesen a kóstolásból sem maradhattunk ki – a fotós kollégával ezúttal a birkapörköltet választottuk.

A Vecei Vigalom legmókásabb órája minden évben az „Emberpróba”. Hat elszánt fiatal férfiú lépdelt fel a színpadra, ahol Szőllősi Kornélnak, az Együtt Ipolyvecéért Mozgalom egyik lelkes vezetőjének a konferálásával különböző próbákat kellett kiállniuk. Mihez is ért minden férfiember? Persze, a futballhoz. Azért nem olyan könnyű dekázni a labdával. Különösképpen vaskos csizmában nehéz. Nos, eláruljuk, egyik bátor jelentkezőt sem fogják holnaptól a Real Madrid játékosügynökei busás szerződésekkel „kerülgetni”, a derék pettyes mindenhova repült, csak éppen a lábfejeken nem maradt meg: két perc alatt a legtöbb dekázás tizenegyet számlált. A következő feladat sem akármilyen volt: terhes nőnek öltözni. Tudja meg a férfinép, milyen érzés „viselősnek” lenni. Villámgyorsan öltöztek át a próbázók: a kisebbfajta sörpocakot görögdinnyével megtoldva valóban úgy látszik, mintha a nyolcadik hónapban járna az illető, igaz, a dinnye még az ágyéktól is lejjebb csusszant. A melltartóba viszont felfújt lufi kerül, néhányan az időhatárt tartva a kisebb keblekre esküdtek, de akadt, aki Pamela Anderson méreteit vette célba. Aztán a villámkérdésekre került sor: bezzeg egyből durrant a találatot jelző lufi, amikor a helyi kocsma nyitásának időpontját kérdezték. Később a dinnyék újból szerepet kaptak. Kis lyukat haraptak ki az édes gyümölcs közepéből, abba sörös dobozt illesztettek, majd egy szívószál segítségével kellett kikortyolniuk belőle a zamatos komló-nedűt.

És a Vecei Vigalom tartott tovább, kivilágos virradatig, az első kakas kukorékolásáig…

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Akasztófa árnyékában a tömlöcben

Az élmény borzongató. A hideg futkároz az ember hátán, amikor a lépcsősoron lefelé halad az egykori vármegyeháza sötét tömlöcébe. Félelmetes szembenézni az akasztófával, amely „hurkában” sok-sok rablógyilkos lelte halálát. A Múzeumok Éjszakája programsorozatához a Balassagyarmati Fegyház és Börtön különlegességekkel csatlakozott szombaton.

Tessék csak beszállni a rabomobilba – szól a mogorva fegyőr a balassagyarmati mozi előtt, és a nép nem rest, azonnal teljesíti az utasítást. Gyermekek és anyukák, csemeték és apukák ülnek be oda, ahol a hétköznapokon a fogvatartottakat szállítják. Záródik a rács, kulcs fordul a zárban, és az emberek azonnal valóban úgy érzik magukat, mint a rabok. Irány Szügy.

A várostól öt kilométerre található község a tizennyolcadik században Nógrád vármegye székhelye volt, és az itteni megyeháza tömlöcében betyárok, tolvajok, rablók raboskodtak. Ide jön most az érdeklődők serege. Az első feladat: felvenni a szürke zubbonyt, mert így dukál annak, aki szőröstől-bőröstől át akarja érezni, milyen is a tömlöc hidege. Lenn a pincerendszerben igencsak hűvös van. Egy kisfiú éppen a kalodát próbálja ki, de a deresre érdekes módon senki sem akar ráfeküdni. A falakon fegyverek, puskák, pisztolyok, benn pedig, mélységes-mélyen egy bábfigura fekszik a szalmán, sorsára várva. Az ilyen élményhez némi idegenvezetés is járul, töviről-hegyire megtudják a látogatók, milyen válogatott kínzásokat szenvedtek el a középkor „jómadarai”. Ízelítőül néhány korabeli kép is szolgál: például a kerékbetörésről, a spanyolcsizmáról és a karóba húzásról.

Miután a szügyi gyors túra véget ért, a rabomobil visszaszállítja alkalmi utasait Balassagyarmatra. És már tárul is a fegyház és börtön Bercsényi utcai nagy ajtaja. A második állomás a „Gömbölyű” néven elhíresült létesítmény, a város műemlék épülete. Megtudjuk, itt sosem volt kivégzés, a halálra ítélt foglyokat Szegedre vitték, a „Csillagba”. Azért akad itt mutatóban egy akasztófa, amelyről csuklyás báb lóg, a még nagyobb elrettentő hatás kedvéért. A falakon pedig néhány fickó portréja, akik rablógyilkosságért így végezték: Turcsányi Illés, Borbély István… A meghallgató szoba ennél barátságosabb. Az érdeklődők itt megtekinthetik a fogvatartottak alkotásait. Hiszen aki ide kerül, hónapokra vagy évekre, jó, ha valami hasznos tevékenységgel lefoglalja magát, ilyen a faragás, a festészet, a kis „kütyük” készítése, és így tovább. Aztán a lépcsősoron felfelé, még egy kis látogatás a börtönkápolnában.

Végül a kijutás: nem egyszerű, papírmunka szükséges. A „szabadulólevél” birtokában aztán a kapun kívül már mindenki nagyot szippant a friss levegőből. Néhány tucat percig átérezhették, milyen a fogság…

H.H.-Gy.P.

Újabb milliárdos fejlesztés a kórházban

Kopácsolás, kattogás, zakatoló munkagépek. A magasban hatalmas daru. Sisakos férfiak rakodnak, tesznek-vesznek, serényen bontanak. Az ablakok már kiverve, a belső helyiségekben buzgólkodnak a munkások. A zaj nagy, a por száll szerteszét, egy-egy erősebb széllöket, és messze viszi. A balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet korszerűsítésének újabb szakasza indult meg a közelmúltban, ezzel a főutca-fronti rész teljesen elkészül. A környéken lakók egyelőre még morgolódnak, ám annál inkább megnyugodhatnak később, hiszen a kiviteli látványtervek szerint igen impozáns lesz az új diagnosztikai komplexum.

A balassagyarmati kórház annak idején, a tizenkilencedik század végén az adott kor mintájára épült, ahogyan a többi nagyobb egészségügyi intézményben – például a fővárosi, Üllői úti klinika-együttesnél -, úgynevezett „pavilonos” rendszert alakítottak ki, azaz egy-egy osztály számára külön épületeket emeltek. A modern kor azonban megköveteli a fejlődést és a pavilonok elavulttá váltak, a legfontosabb ellátásokat a megnövekedett követelmények és a gyorsabb, gördülékenyebb gyógyítás érdekében központosítani kell. Ezért is indultak el a városban is 1999-től a komolyabb fejlesztések. Az első, mintegy két és fél milliárd forintos ’”lépcsőt” követte a második ütem 2005-ben, ez újabb 1, 3 milliárdos korszerűsítést jelentett. Így egyre több osztály, a sebészet, a traumatológia, a belgyógyászat, a szülészet, a gyermekosztály lényegében egy épületbe került, könnyebb lett az átjárás, a megközelítés. Hat évvel ezelőtt még egy helikopter-leszálló is épült a diagnosztikai épület tetejére. Most, a rekonstrukció harmadik fejezetében éppen ez a diagnosztikai „szakasz” kerül sorra. A részletekről dr. Szabó Gézánál, a dr. Kenesse Albert Kórház- Rendelőintézet igazgató-főorvosánál érdeklődtünk.

- Amint azt az emberek is látják, teljesen átalakítjuk a nyolcvanas évek elején épült diagnosztikai blokkot – kezdte mondandóját az igazgató. – Az eredetileg beadott pályázatunkat jelentős összeggel sikerült kiegészíteni, így megközelítőleg 2,4 milliárd forintos a beruházás összértéke, ami takarja a tényleg munkákat és az eszközbeszerzést is. Egyrészt teljesen megújul a diagnosztikai struktúra. A különböző vizsgálatok, így a CT, a tüdőszűrő, a röntgen leköltöznek a földszintre, így ezek a sürgősségi betegellátási rendszerhez közvetlenül tudnak csatlakozni, a betegek szállításának ideje házon belül jelentősen lerövidül. A gyógyszertár és a transzfúziós állomás szintén itt lesz. A laboratórium ezzel együtt a második emeletre költözik. A jelenleg még külön épületben működő sterilizáló is bekerül a központi tömbbe, a szülészet fölé, a tetőtérbe, így a sebészeti műtéteket követően az eszközöket csupán pár tucat méterre kell majd elvinni újratisztításra, nem az udvaron keresztül. A neurológiát a sürgősségi osztály felett egy emelettel helyezzük el. Ez azért fontos, mert a stroke-ós betegeket az első vizsgálat után a lehető leggyorsabban tudjuk majd a CT-be szállítani. Teljesen önállóvá válik a traumatológiai osztály is, amely eddig társbérletben volt a sebészettel.

Dr. Szabó Géza hozzátette, az ápolási osztály és a kibővülő hospice-ellátás a megüresedő neurológiai pavilonba költözik. Az eszközbeszerzések során pedig vásárolnak egy eddiginél sokkal nagyobb felbontású CT-készüléket, amivel a szív- és érrendszeri betegségek felismerése egyszerűbbé válik, valamint a sebészetben alkalmazott úgynevezett „virtuális endoszkópi” lehetőségei is kibővülnek, amivel a gyomor – és bélrendszeri elváltozások felkutatása válik könnyebbé, a „szikés” beavatkozások pedig csak a legszükségesebb esetekben kerülnek így sorra. A laboratórium eszköztára ugyancsak bővül – ezek a beszerzések megközelítik a hétszáz-millió forintos nagyságrendet.

- A beruházás megindulásával természetesen különböző átszervezéseket hajtottunk végre, több ellátást és vizsgálatot ideiglenes áthelyeztünk, de ez csak időleges, és bár nagyobb a felfordulás a kórházban a megszokottnál, kérjük a betegek türelmét, hiszen a fejlesztések végeztével jóval jobb körülmények közé kerülünk, emelkedik a betegellátás színvonala, és ezzel együtt intézményünk presztízse is – fejezte be gondolatait az igazgató-főorvos.

Hegedűs Henrik

Fotó: Gyurkó Péter

Kerítés nélkül

Egy kilométerre lakom a határtól. Ha akarom, elindulok gyalog és negyed óra múlva már a túloldalon vagyok. Senki sem állít meg, senki sem szól hozzám, hová mégy, miért mégy, miért vagy ott, ahol. Igaz, nem is találkozom útközben fura csoportokkal, fejkendős, gyermeküket ölükben féltőn őrző asszonyokkal, szakállas, mosdatlan férfiakkal, szakadt nadrágú egyénekkel, akik ijedten néznek körbe, ha egy idegent megpillantanak. 

De kerékpáron is mehetek, úgy gyorsabb. Elérek a folyóhoz és körbetekintek. Nincs szögesdrót, nincsenek közpénzen fizetett munkások, akik huzalt hajtogatnak, hogy kerítést emeljenek. Egyszerűen áttolom a bringát a kis hídon – már ha nincs árvíz és a derék Ipoly csendesen csordogál a maga medrében -, és az ipolyvarbói kocsmában felhörpintett jéghideg korsó sör után a kora nyári estén kisebbfajta szúnyoginvázió közepette visszatekerek a magyar földre. Nem állít meg a szlovák csendőr, nem kéri az igazolványt, egy percre megállok és nézem, amint hordalékot úsztat a vízfolyás, elmerengek, milyen jó itt élni, északon, háborítatlanul, békében, nincsenek menekültek, migránsokat legfeljebb a balassagyarmati belvárosban látok, de őket is csak távolról.

Egyszóval engem nem különösebben érdekel, hogy lesz-e négy méter magas kerítés százhetvenvalahány kilométer hosszan a szerb-magyar határon, vagy sem…

Hegedűs Henrik

Színek kavalkádja a Diákjuniálison

Sárga-zöld-kék-piros. Vidám, nyári színek a belvárosban. Kurjongatás, éljenzés: végre vége a tanévnek, jöhet a szünidő. Hétfőn Balassagyarmaton, a Diákjuniálison mulatott a fiatalok serege.

Reggel nyolc óra a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ előtt. Gyülekező. A szervezők, többek között Jusztin Gizella és Jakus Juli a bejárat előtt beszélgetnek. Várják a diákokat. Először a „zöldek” jönnek. A nyírjesi székhelyű RIDENS középiskola tanulói. Egy tolókocsiban ülő lány olyan széles mosollyal tekint körbe, mintha csak a világ hét csodájából az egyiket szemlélné meg. Nemsokára megjelennek a „pirosak”, a Szent-Györgyi Albert Szakközépiskola fiataljai. Aztán befutnak a „sárgák”, vagyis a Balassi Bálint Gimnázium diákjai (szemre ők vannak a legtöbben), meg a „kékek” is készülődnek, ők a Szondi György Szakközépiskolából érkeztek. De hol a „Keri” és a „ Szent Imre”? Hamar érkezik a válasz: a két intézményben már múlt hét végén befejeződött a tanítás, a gyerekek javában vakációznak, kár is lett volna újra összecsődíteni őket ide. 

Indul menet. Az elején a „sárgaláz”. A balassisok valami furcsa képződményt választottak kabalának. Megint kérdezni kell: ki az az alak? Kiderül, egy mesefigura az illető, „Minyon” névre hallgat, az ifjabb korosztály körében kedvelt, a „Lolka és Bolka” és „Frakk” történetein nevelkedett idősebbek aligha ismerik. A Szondi vezérállata annál inkább kikövetkeztethető. Kis kordén húzzák a fiúk: szemlátomást a kérődzők fajtájához tartozik ez a műanyag flakonokból és még más hozzávalókból kreált emlős, leginkább bivalyra emlékeztet, de lehet, hogy csak egy tehén bikája, mindenesetre semmiképpen sem „hatökör”. A RIDENS élőlénye maga a talány. A sorban egy srác kapja a fejére: alja egy gumimatracra hasonlít, de van rajta fej, tor és potroh is, meg csápok. Aztán némi segítséggel leesik a tantusz: ő a Nyírjesi Szörny, akitől minden horgász reszket. A „szentgyörgyisek” pedig egy flakonokból álló polipot hordoznak.

Nosza, míg az alkalmi biológia órán megbirkóztunk az élőlény-felismerési feladatokkal, a felvonulás immár célba is ért, és minden csoport felért a Palóc liget nemrégiben korszerűsített szabadtéri színpadának bejáratához. Zenés kíséret illik a rendezvényhez: Pálmai Krisztián szintetizátoron, Telek Zoltán kongákon adja az alaphangot.

Medvácz Lajos polgármester lép elő. Köszönti az utódokat. Először feleleveníti a Diákjuniális kezdeteit, a hőskort, a nyolcvanas éveket, a fénykort, a kilencvenes esztendőket, és kitér a mára. Némi humort is vegyít a mondandójában: „ lehet, hogy köztetek van a jövő polgármestere, országgyűlési képviselője, netán miniszterelnöke”. Egy sárga trikós srác e szavak hallatán rögvest kidülleszti a mellét, körbetekint, és büszkén mutat magára.

A város vezetője az iskolák diákönkormányzati képviselőit hívja magához. Ez is elmaradhatatlan kellék: egyetlen napra, jelképesen átnyújtja Balassagyarmat kulcsát a fiatalságnak, amit az öt tinédzser lelkesen emel a magasba.

Következnek az esőűző táncok. A Balassi koreográfiája egyszerű, és „profik” adják elő, hiszen a fellépők között a városi látványtánc-csoport tagjai pörögnek-forognak az alkalmi színpadon. Latin zenére ropják. A Szondi inkább a vadnyugatot részesíti előnyben: „Cotton Eye Joe” szól a hangfalakból, kis amerikai „népi keringőt” varázsolnak elénk a „kékek”. A legjobb, a legtökéletesebb mutatvány, plusz az élethű jelmezek is  - egyértelműen a „zöldeké”. A nyírjesi gyerekek, kis tanári segítséggel az ősemberek világába kalauzolják vissza a nézősereget. Sámántánc, amely közben a főszereplő akkora révületbe mélyed, hogy nyomban össze is esik. Végül a „pirosak”: kissé nógatni kell a társaságot, míg aztán középre viszik a flakonpolipot, tesznek vele egy kört, és ennyi a produkció – kár. 

Az esőűző táncok után még néhány érdekes feladat vonzza a diákokat, üzenetekkel teli luftballonok szállnak a magasba, de tudjuk, a mai Diákjuniális itt, ennél a pontnál már véget ér. A gyerekek is szétszélednek, s ahogy kifelé haladunk Balassagyarmatról, itt-ott még feltűnik egy-egy sárga-kék-piros színű embercsoport.

H.H.

„Soha többé nem történhet meg a szörnyűség…”

Balassagyarmaton nem véletlenül kapta nevét a vasútállomás kerítésétől a Nyírjes felé vezető Mártírok útja. Hetvenegy évvel ezelőtt itt haladt az a szomorú menet, amelynek végén ártatlan zsidók ezrei pusztultak el Auschwitz poklában. Az áldozatokra emlékeztek vasárnap délelőtt a város műemlékileg védett izraelita temetőjében.

Az esemény kezdetén középiskolás diákok tolmácsolásában, a szemtanúk által leírtak alapján idéződtek fel a korabeli események. Ahogy a városi gettóban összezsúfolódtak az emberek, egyre erősödött a járványveszély, és dr. Kenessey Albert akkori kórházigazgató főorvos hiába járt közben a hatóságoknál, hogy enyhítsenek a szörnyű körülményeken. Néhány gondolat hangzott el arról is, mi várta a szerencsétlen, vagonokba toloncolt embereket a koncentrációs táborban.

A helyi zsidó hitközség nevében Bauer József elnök szólt a mintegy százfős hallgatósághoz. Először megemlítette, hogy az Auschwitz-Birkenau-i tábor felszabadulásának hetvenedik évfordulója alkalmából idén január végén miként emlékeztek hazánk politikai vezetői, és idézett Áder János köztársasági elnöktől és Lázár János minisztertől is. A továbbiakban hangsúlyozta, a város életében kiemelkedő szerepet játszó és közmegbecsülésnek örvendő személyiségeket vittek 1944 júniusában viharos gyorsasággal a halálba, és Balassagyarmat lakosságának egyötödét érintette a Holokauszt. A Miskolcról érkezett idegen csendőrök már a gettóban egész nap zaklatták a zsidókat, vagyonuk hollétének felderítése miatt a legvégső aljasságokig is elmentek, agyba-főbe vertek idős embereket is, az elhurcolásukat követően pedig kétszáz alkalmazott végezte a vagyontárgyak leltározását, majd elrablását. Hozzátette, a mai fiatalságnak kötelessége megismerni a magyar történelem e szégyenfoltját, és tisztelettel kell megemlékezni olyan személyiségekről, mint a balassagyarmati születésű Mikó Zoltán, a „magyar Wallenberg”, aki önfeláldozóan mentette honfitársait a vérzivatarban, és akinek méltán emelt emléktáblát az utókor az Ady utcai szülőház falán.

Nádel Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség Dohány utcai vezetője – aki balassagyarmati származású – hozzászólásában elmondta, bár negyvenhárom esztendeje nem él már a városban, de minden évben hazajár a Holokauszt-évfordulóra. Ahogy látja, egyre kevesebben és kevesebben vannak azok, akik vagy átélték a borzalmakat, vagy mint ő, a világháború utáni nemzedék tagjaként a hozzátartozók elmondásában értesült a szörnyű időkről. Nem titkolta, egyáltalán nem bízik az utódokban, hiszen a fővárosban személyesen is tapasztalja, mennyire nem kötődik már a fiatalabb generáció az elődök múltjához, a történeti magokhoz, és kérdéses, hogy évek múltán lesznek-e olyanok, akik tovább örökítik a zsidó kultúrát, de nem késő még, hogy változzon ez a hozzáállás.

A rendezvény végén Deutsch Péter rabbi és Nógrádi Gergely operaénekes-kántor tartott gyászszertartást a hetvenegy évvel ezelőtt elhunyt mártírok emlékére. Ezt követően a résztvevők megtekintették a Hunyadi utcai zsidó gyűjtemény épületében a Nógrád megyei Holokausztról berendezett kiállítást.

H.H.

Polgárőrök izzadtak a szentei hőségben

Tombol a nyár. A sörsátrak hűvösében, inkább az árnyékában néhány száz ember üldögél, nevetgélnek. Több tucat bográcsban, katlanban fortyognak, rotyognak a főként vörösben pompázó, csodás illatokat felhőző ételcsodák. Mi ez, kérem szépen? Népünnepély? Valami olyasmi. A Nógrád megyei polgárőrnapot tartják Szentén, a közösségi téren.

Az egész megyéből jöttek polgárőr csoportok, hogy kieresszék a gőzt, felhőtlenül szórakozzanak, jókat beszélgessenek, technikai bemutatókon csodálkozzanak. Mert van ám az is. Tűzoltók szörnyű erejű szerszámokkal trancsíroznak szét egy autót, hogy kimentsék belőle a sérültet. Aztán fölcsapnak a lángok, fekete füstöt okádva tűzbe borul a kocsi. Pillanatok alatt működésbe lépnek a fecskendők, és néhány percen belül, a fehér gőzben kileheli lelkét az előbb még tomboló tűzvész. Egy távolabbi helyszínen holmi „lég-géppisztollyal” lőnek célba 50 forintos méretű célkorongokra. Mások, vállalkozóbb szelleműek, vékony kötélbe kapaszkodva, nem sokkal vastagabb „zsinegen” egyensúlyoznak át a tavacska vize fölött. Arcukon látszik a feszült koncentrálás, nem óhajtanak ruhástul belecsobbanni a vízbe, a meleg ellenére sem. 

A hangszóró hangja átcsábít a tér túlsó oldalára. Itt a büntetés-végrehajtási intézet rendkívül okos és fegyelmezett kutyáját láthatjuk munka közben. Többen mondják körülöttünk: „nem szeretnék az álkapcsa közelébe kerülni”. A bemutatón rabnak öltözött munkatárs karját is vastag textilpáncél védi. 

Sort kerítünk egy rövid beszélgetésre Vass Miklóssal, a megyei polgárőr elnökkel, aki nagy elismeréssel nyilatkozik Szentéről, a szervezésről.

- Mindenki bevállalja azt, hogy a polgárőrséggel együttműködik – mondja Vass Miklós. - Ez viszi az ügyünket előre. Ezért szervezzük meg minden évben ezt a rendezvényt, ahol a polgárőrök együtt vannak, a legtöbb települési egyesület képviseli magát. Szentét azért választottuk, mert rendkívül jó adottságú település, nagy szeretettel fogadnak minket, és mi nagyon jól érezzük magunkat itt.

Közben folytatódik a mulatság, zsűrizik az elkészült ételeket, csinos, fiatal lányok polgárőr egyenruha-bemutatót tartanak, kemencében sülnek lepények, palacsinta hegyek nőnek egy másik sátorban. Zumba a színpadon, és estig egekig ér a vidámság.

Szöveg és fotó: Sztranyovszky Béla

Megnyílt a termelői piac

Bár a hatalmas hőség több kereskedőt elriasztott, néhány standon azért bőséges áruválaszték várta a pénteken megnyílt balassagyarmati termelői piac vásárlóit.

Hatalmas hőség honolt pénteken kora délután a balassagyarmati városközpontban. A termelői piacon áruikat vásárra tevő őstermelők egymás után állították fel kis sátraikat, és az asztalokon bőséges kínálat csábította a járókelőket. Finom házi sajtok, saját készítésű édes mézek, egyedi üvegekben szörpök, friss gyümölcsök a tálcákon. 

Néhány perccel egy óra után Medvácz Lajos polgármester, mint az Ipoly-Táj Területfejlesztési Társulás elnöke mondott rövid megnyitó beszédet. Ebben kiemelte, hogy tavaly, amikor a Civitas Fortissima tér korszerűsítése után először otthont adtak a termelői piacnak, szombatonként komoly érdeklődés nyilvánult meg a helyi termékek iránt, később, ahogy közeledett az ősz azonban kissé ellaposodott a vásári hangulat. Idén bízik abban, hogy a teljes időszakban, azaz októberig sikere lesz a rendezvénynek. Hozzátette, továbbra is az a cél, hogy máshol nem kapható, különleges minőségi termékeket tárjanak itt a vásárlók elé, és szeretné, ha még inkább híre menne a környéken a gyarmati belvárosi piacnak. Jó döntésnek tartja, hogy ezentúl nem szombat délelőttönként, hanem péntek délután egy és hat óra között települnek ide ki az árusok, mert bebizonyosodott, hétköznap délutánonként általában nagyobb errefelé a sétálóutca forgalma, amely jobban vonzza majd a „potenciális” vásárlókat is.

Köszöntőjét követően maga a polgármester is elvegyült az árusok között, és beszélgetett néhány őstermelővel. Nem sokkal később, a sátrak látványára mind többen és többen érkeztek a városközpontba, és késő délutánra még jobban benépesült a termelői piac.

H.H.

Plakátkampány helyett önkéntes munka

A Magyarországra érkező menekülthullámmal és a kormány bevándorlás-politikájával kapcsolatban felmerült új fejleményekről tartott sajtótájékoztatót a közelmúltban Dobrocsi Lénárd, a Jobbik nyugat-nógrádi választókerületi elnöke.

A politikus kifejtette, a közpénzek értelmetlen és teljesen haszontalan elköltése helyett valós megoldásokat keresve ajánlanak új lehetőségeket Nógrád megyében a migránsokra vonatkoztatva. Hangsúlyozta, a hazánkba illegális úton érkező külföldiek legelőször a kötelezettségeikkel legyenek szembesítve. Hozzátette, nem az adófizetők pénzéből kell egy  nemzeti konzultációnak nevezett kampányra kell egymilliárd forintot költeni, majd újabb súlyos milliókat fordítani „neoprimitív” plakátok kifüggesztésére, és az sem megoldás, amit a baloldal gyermeki módon művel, amikor mintha játszótéren lennének, a plakátok rongálásába kezd, és arra buzdít másokat is. A választókerületi elnök költői módon tette fel a kérdést: vajon miért nem az idegenrendészeti befogadó állomásokon, vagy a déli határ menti intézkedések alkalmával osztogatja a kormány több nyelvre lefordítva ezeket a nagyot mondó „lőzungokat”?

- Mi nulla forintból igyekszünk értelmesebb üzenetet küldeni a bevándorlók számára – mondta Dobrocsi Lénárd. – A balassagyarmati idegenrendészeti szállás vezetőivel történt egyeztetést követően az épületen belül a faliújságra kihelyeztünk egy felhívást: a június 20-ra általunk szervezett városszépítő napra, önkéntes munkára invitáljuk a menekülteket. Tesszük mindezt azért, mert úgy gondoljuk, azok az idegenek, akik itt befogadásra lelnek, legyenek hálásak ezért a városnak, és a maguk eszközeivel járuljanak hozzá a település fejlődéséhez. Ezzel bizonyíthatják, hogy valóban hasznos tagjai akarnak lenni a magyar társadalomnak, és értéket teremtenek ott, ahol befogadják őket.

A politikus végül kifejtette: reméli, a június 20-i akciójukhoz minél többen csatlakoznak majd, és szombaton reggel kilenc órakor a Bajcsy utcai egykori csendőrpalota elől minél többen elindulnak, hogy kitisztítsák és megszépítsék Balassagyarmatot.

Hegedűs Henrik

Éjszaka a könyvtárban

A közelmúltban több tévéadó is műsorára tűzte Ben Stiller főszereplésével az „Éjszaka a múzeumban” című filmet. Ebben a főhős szeme láttára elevenednek meg őskori szörnyek, vadállatok és történelmi alakok. Nos, a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár közelmúltban rendezett éjszakai programján ugyan nem történt ennyi minden „csoda” a résztvevőkkel, a gyerekeknek így is rengeteg tartalmas élményben lehetett részük.

 

A „Könyvmolyok éjszakája” címet viselő eseményre a szervezők elsősorban harmadik-hetedik osztályos tanulókat vártak, akiket a szülők féltőn bíztak rá a könyvtárosokra. A megismerkedés pillanatait követően egészen az éjfél utáni percekig tartott a feladatok sora. Először Zsiga László mutatta be nekik, milyen túlélési praktikákat alkalmazhatnak, ha esetleg kietlen rengetegbe, vagy váratlan helyzetekbe kerülnek, ahonnan minél előbb ki akarnak kecmeregni. Ezután a könyvtáron belül négy helyszínen különböző ötletes feladványokkal csapatvetélkedő zajlott, sőt, egy kicsit szivacslabdáztak is az iskolások. A legizgalmasabb perceket a raktárban töltötték a fiatalok, amikor elemlámpával a kézben bebarangolták a sötét padláshelyiségeket. Nem maradtak éhen sem a lurkók, hiszen a rendezők megvendégelték őket pizzára. Éjfélkor egy nagy sikerű közös karaoke zárta a kis könyvmolyok különleges találkozóját, ahol megalakult a Madách Imre Városi Könyvtár általános iskolás olvasói kórusa is. 

 

A kimerítő programsorozat után az alkalmi fekhelyen fáradtan terültek el a gyermekek, majd az édes álmot követően a zenés ébresztő után vidáman, és ezernyi élménnyel gazdagabban térhettek haza.