Kommunizmus áldozataira emlékeztek

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából mécsesgyújtással egybekötött megemlékezést tartottak a balassagyarmati katolikus főplébániatemplom oldalfalán található Mindszenty-dombormű előtt.

A rendezvény szónoka, Dobrocsi Lénárd önkormányzati képviselő elsőként a Tanácsköztársaság alatt a "Szamuely fiúk" által meggyilkolt közel hatszáz áldozatra hívta fel az emlékezők figyelmét. Később kitért a Gulagra elhurcolt ezerötszáz mintegy ezerötszáz nógrádi férfi és nő mellett azokra is, akik a megyénkhez közel fekvő recski munkatáborban szenvedtek vagy haltak meg. Ezután név szerint idézte meg Hadady Rudolf és Hargitay Lajos emlékét, akiket Hugyagon gyilkoltak meg bestiális módon. Alapi László és Geczkó István pásztói lakosokról szintén szót ejtett a beszédében, őket az 1956-os események után végzett ki a hatalom. Mindszenty bíboros árnyékában pedig az egyházvezető kálváriáját is ismertette, továbbá Pallavicini Antal mártíromságát, míg balassagyarmati példaként Dr. Magyar Pál ügyvédre tért ki, aki ugyancsak hosszú éveket töltött a kommunisták börtönében.

A mécsesek meggyulladó lángja a nógrádi és a magyar áldozatok mellett a világszerte elpusztult közel százmillió emberért is égett Balassagyarmaton.

H.H.

Maskarás téltemetés szalmabábu-égetéssel

Furcsa csoportosulás keltette fel a szombat délutáni szikrázó napsütésben a Rétságon keresztülhajtó autósok figyelmét. A benzinkút szomszédságában különféle maskarába bújt emberek, gyermekek és felnőttek gyülekeztek, hogy a helyi Kereplő néptáncegyüttes szervezésében látványos, vidám-zajos felvonulással űzzék el a telet és búcsúztassák a farsangi időszakot.

Szólt is nagy zajjal a méretes kereplő! Néhány perccel fél kettő előtt rekedt rikácsolással tudatta a környékbeliekkel, sőt, a település egész népességével, hogy kezdődik a mulatság. Eme „sportos” hangszernek rögvest társa is akadt: kopaszodó férfiú verte bőszen a jókora dobot, míg két juhász-bundás „fickó” furulyával és dudával igyekezett gondoskodni a jó hangulatról, miközben busó-álarcos társuk a gyerekeket vonta be a közös énekbe. Amikor aztán minden résztvevő befutott, kiadatott a jelszó és indult a felvonulás.

Nyíltak a szomszédos házak ablakai, a rétsági lakosok kigyalogoltak az utcasarkokra, hogy maguk is személyesen megszemlélhessék, micsoda menet vonul végig a főutcán, egészen a művelődési központ melletti nagyparkolóig. A sorban ott haladt az ostorosok „hadinépe”, széles kalapos, bajszos bojtár keresgélt elemózsia után díszes hímzett-batyujában, de láthattunk vadnyugati hatást keltő cowboyokat, és sok civil is gyalogolt a mintegy százfős tömegben.

A nagyparkolóban tágas kört alkotott a színes gyülekezet, és középre került a kivégzésre szánt szalmabábu. Elsőként szép szóval próbálták távozásra, vagy összeroskadásra rábírni a telet jelképező alakot, de ez nem volt hatásos. Nosza, földre kell teperni az áldozati „kiszét”, úgy biztos végleg kileheli a lelkét. Gyufa villant a kézben, és a bábu tüzet fogott. Az élénk szélben viszonylag magasra törtek a vöröslő lángnyelvek, és a szó eredeti és átvitt értelmében is vége lett a didergésnek, a fiatalok hatalmas kurjongatások, zengő énekszó kíséretében búcsúztak el az egyre inkább porrá omló és korommá foszló figurától. Az ártó szellemek távoztak, hogy átvegye a főszerepet a nyíló kikelet, a tavasz.

Miközben az utolsó maradványokat is felkapta a szellő, a szervezők a téren forró teával és zsíros kenyérrel kínálták a vendégeket, aztán néhány perc múlva már a művelődési központ színháztermében és aulájában folytatódott a téltemető karnevál.

Itt a házigazdák nevében Simon Katalin, a Kereplő néptáncosainak művészeti vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a terepet Fabók Mariann bábművésznek. Pár pillanat múlva mintha csak egy középkori vásári forgatagba csöppentünk volna. A paraván mögül közismert piros sipkájában és ruhájában Vitéz László bukkant elő, hogy könyörtelenül ellássa az ördög baját. Ezúttal csinos-cserfes segítőtársa is akadt. Ugyan a Kemény Henrik-féle régi változatban a főhős még egyedül bánik el a gonosszal, az új módi szerint a talpraesett Vas Juliska támogatja erős-furfangos szerelmét a palacsintasütős ütlegelésben. A mese természetesen óriási sikert aratott, csak úgy zengett a gyerekek harsány kacagásától és vastapsától az egész terem.

A műsor-sorozat harmadik felvonására, a jelmezes bemutatókat követően az aulába hívták a farsangi sereget. A népzenészek – Ladányi Ferenc, Keresztes Nagy Árpád és Walch Márton – szolgáltatták az aláfestő muzsikát, és megindult a táncház. A maskarás fiatalok nagy kört alkottak, így ropták, egymás kezét fogva. Némi játék is színezte a késő délutánba nyúló programokat. A felfűzött farsangi fánkot mindenfajta kézmozdulat nélkül, csupán a száj és a fogak ügyes használatával kellett a vastag zsinegről falatról-falatra elmajszolgatni. Persze a nyertes jutalma sem maradt el.

A vidám téltemetés közös énekléssel, újabb tánccal és tombolasorsolással zárult.

H.H.

Fotó: Girasek Károly

Tájak, fák, virágok

Két földszintes eb, egy fekete-fehér és egy zsömleszínű szalad elém, amint megfogom a kapu kilincsét. Barátságos vakkantásokkal üdvözölnek, érdeklődve szimatolva bokám körül. Manyika a teraszról int felém mosolyogva, János ekkor lép ki az ajtón. Várnak, hiszen így beszéltük meg; délelőtt érkezem diktafonnal, fényképezőgéppel fölszerelkezve, hogy kérdezzem őket a Romhányban töltött hosszú évtizedekről, életükről, munkájukról. Kint a télvége mocskos hókupacai, bent családias langy-meleg, képek, könyvek, az asztalon aprósütemény, karaffában jófajta innivaló. Varga János romhányi festőművész és felesége, Pásztor Mária logopédus vendége vagyok.

- Alsópetényben születtem 1936-ban, immár több mint 80 éve, Romhányba 1959-ben kerültem – kezd bele János – akkor helyeztek ide. A balassagyarmati tanítóképzőben végeztem 1956-ban. A végzés után Endrefalvára helyeztek, következő évben Nógrádmegyerre, onnan ’59-ben ide. Akkoriban népgazdasági érdekekből helyezték a pedagógusokat ide-oda, ahol a legnagyobb szükség volt a munkájukra.

- Én itt születtem – veszi át a szót Manyika – itt töltöttem a gyerekkoromat. amire csak úgy tudok visszaemlékezni, hogy gyönyörűen szép gyerekkorom volt. Amikor visszakerültünk Romhányba, nekem csodálatos volt az, hogy valamikori iskolatársaim gyermekeinek, sőt, már unokáinak is segíthettem, hiszen a logopédia segítség. De visszatérve a kezdetekhez: középiskolás voltam, amikor János mindig a házunk előtt ment az iskolába, vagy hát egyéb dolgai után. A nyári időben én még nagylányként is elmentem a nagyanyó libáival, tehát János látott engem, mint libapásztor lány.

- Pontosan így történt – neveti el magát János. – 1962-ben kerültünk egybe, most lesz ötvenöt éves a házassági évfordulónk. Ez nem kis dolog! Szóval, megláttam a libapásztor lányt. Nagyon megtetszett. Szolíd is volt, tüzes is volt, tehát úgy gondoltam, hogy megszerzem magamnak őt. És látod: sikerült!

A festészetről kérdezem, hiszen a faluban így ismerik: Varga János tanár úr, a festőművész.

- Nem vagyok festőművész. Tanár-festőnek nevezem magamat inkább. Annyit tudok, mint amennyit egy tanárnak illik tudni a festészetről. 1968-ban végeztem Egerben rajz-földrajz szakon. Tanáraimnak az volt a véleménye, hogy nem kell úgy képzelnünk, hogy festőművészek vagyunk, hiszen a testnevelő tanárok sem olimpiai bajnokok. Akkoriban, amikor elvégeztem a főiskolát, nem nagyon volt időm a festészettel foglalkoznom. Család, két gyerek, unokák… Amikor nyugdíjba kerültem, akkor kezdtem el igazán festeni magam és a családom örömére. A mai napig is festek, de nem sokat. Évente olyan tíz-tizenöt képet készítek. Általában a témáim a kiállításokon ilyen címmel szerepelnek, hogy tájak, fák, virágok. A természet szépsége ragad meg, a képeimen ezt szeretném bemutatni. A legutóbbi képem is téli tájkép, a címe: Didergő táj. Általában elajándékozom a képeimet. Legyen másnak is öröme a természet szépségeiben.

- Jánosnak ez istenadta tehetsége – mutat a képekre Manyika , és elgondolkozva folytatja – én a nyelvet ápolom, János a lelket.

- Az ecsettel a kezemben én is beszélek. Mindig olyan hangulatot próbálok visszaadni, ami akkor pontosan az én lelkemben, gondolatomban benne van. Ahogy annak idején a tanárom mondta: úgy fessek, hogy az másnak is tessék. Tájak, fák, virágok. Itt van, csak rá kell csodálnunk. A mogyorófa, a romhányi táj, az árokparti virágok.

Elmerengve ballagok le a dombról, ahol Jánosék laknak. Az utolsó mondat motoszkál a fejemben: tájak, fák, virágok. Itt vannak, csak rájuk kell csodálkoznunk.

Sztranyovszky Béla

Közlekedési tervek és a laktanya további hasznosítása a középpontban

Komoly elképzeléseket fogalmazott meg 2017-re Rétság önkormányzata. Amennyiben sikeresek lesznek a pályázatok, jelentős beruházások valósulhatnak meg a nyugat-nógrádi kisvárosban. A tavalyi év eredményeiről és az idei tervekről Hegedűs Ferenc polgármesterrel beszélgettünk.

Egy hideg februári napon, közvetlenül a hivatali idő lejártát megelőzően ültünk le tereferélni a polgármesteri irodában. Az ablakból remek kitekintés nyílik a városra, elsősorban a települést keresztülszelő 2-es főút forgalmára.

- Továbbra is ez a legégetőbb, a legsürgősebben orvosolandó gondunk – kezdte mondandóját Hegedűs Ferenc. – Minden egyes órában tucatnyi kamion, teherautó robog át a városközponton, szó szerint beleremegnek a falak, a lakosság pedig ugyan megszokta már, de igen nehezen tűri a hatalmas zajt. Sajnos régóta hiába várjuk a 2/A autóút meghosszabbítását a szlovák országhatárig, zökkenőkkel halad az ügy. Ezért gondoltuk úgy, hogy egy gyors, viszonylag egyszerűbben kivitelezhető megoldáshoz nyúlunk. Kezdeményezzük a nőtincsi elágazótól a bánki körforgalomig tartó elkerülő, mintegy tíz kilométeres szakasz megépítését. E tekintetben bírjuk Balla Mihály országgyűlési képviselő támogatását, aki megígérte, a tőle telhető minden eszközzel igyekszik majd az illetékesek előtt is képviselni az érdekeinket. Őszintén remélem, erre a fontos célra hamarosan megtalálják a szükséges forrásokat, és rövid időn belül megkezdődhetnek a munkálatok, ami nagy enyhülést és biztonságérzetet jelentene városunk lakosságának.

Miután így „in medias res” módon a téma kellős közepébe vágtunk, kicsit visszatekintettünk az elmúlt év már elvégzett és befejezett feladataira.

- 2016-ban több vívmánnyal gazdagodtunk – folytatta a polgármester. –Az egykori laktanya területén található, néhány éve átadott járóbeteg-ellátó központ újabb fejlesztéssel lett gazdagabb, 70 millió forintos költséggel a fűtési rendszerét alakítottuk át. Az intézmény könnyebb megközelíthetősége érdekében a Hunyadi és Bem utcákban két hidat felújítottunk. Hasonlóképpen szerencsés lenne, ha az új autóbusz-fordulótól a rendelőkig egy helyi mikrobusz-járat közlekedne, ennek pénzügyi feltételeit igyekszünk majd előteremteni, mivel manapság az idősebb betegek a meredek emelkedőkön igen nehezen jutnak el a dombtetőn lévő egészségügyi központig. Ezen kívül több utcában végeztünk teljes egészében önerőből, nagyságrendileg 35 millió forintból aszfaltozást, az útfelületek javítását, karbantartását, többek között a pusztaszántói településrészre vezető úton is. Rendbe tettük a Nyárfa utcai parkoló területét, a Petőfi utcában vízelfolyó árkokat alakítottunk ki, felújítottuk a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Középiskola rétsági kihelyezett tagozatának tornatermét közel 10 milliós értékben. A művelődési központban is komoly munkák zajlottak: megújult a mozigépház, korszerűsítettük a vizesblokkokat, oktatótermeket létesítettünk.

A város vezetője hozzátette, október végén nagy ünnepség keretében avatták fel a Mindszenty-Pallavicini emlékművet, amihez a közeljövőben a 2-es útról egy gyalogos bekötő szakaszt építenek.Az emlékmű megvalósításában a Rétsági Fiatalok Rétságért Egyesület nagy szerepet játszott, pályázattal nyertek 20 millió forintot. Büszkén említi, hogy igen gazdag kulturális – és sportesemény kínálattal szolgálhatnak az itt élőknek és a vendégeknek, ezek közül kiemelkedik a rendkívül népszerű extrém nap és a ládaderby, valamint a decemberi Mikulásjárat, amelynek szervezésében és lebonyolításában a helyi civil egyesületek jeleskednek, a Jobbágyi, Balla, Röffler és Varga családok irányításával, és ötven év után sikerült korcsolyapályával is kedveskedniük a téli szórakozás szerelmeseinek. Hegedűs Ferenc köszönetet mondott még a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőinek is, hogy a városi kapitányság hosszú idő óta rendkívül leromlott állagú épületét ilyen szépen felújították.

- Több, jelentős beruházás megvalósítására adtunk be a közelmúltban pályázatokat, amelyek elbírálását folyamatosan várjuk – tért ki a 2017-es elképzelésekre a polgármester. –Ezek közül a legfontosabb a bölcsőde megépítése. Már a helyét is kijelöltük, az óvodával szemközti üres telken. Bízom benne, hogy a mintegy 260 millió forintos fejlesztés ügyében kedvező döntés születik. A helyi közlekedési feltételek javítása érdekében a város északi részén, a főút mindkét oldalán egy-egy buszöblöt alakítunk ki, az északnyugati városrészben élő embereknek ez már legalább tizenöt éves kívánsága. Ehhez kapcsolódna majd a szoboregyütteshez vezető, fentebb már említett bekötőút. A Takarék utca bejáratánál feltétlenül szükséges a parkolóhelyek bővítése, és öt kilométer hosszan kerékpársáv kialakítására is pályáztunk. A laktanya területén elengedhetetlen a romos épületek eltakarítása, illetve a jobb állapotúak barnamezős beruházás keretében történő hasznosítása. A legénységi épület például tökéletesen alkalmas lenne egy rehabilitációs központ céljaira. A volt laktanya területén építünk egy szabadtéri színpadot is nézőtérrel, tervezzük sportcentrum kialakítását, és egy új mentőállomás megvalósításának lehetősége is adott. Tervezünk még parkosításokat, valamint a buszforduló szomszédságában egy minden igényt kielégítő piactér létesítését. A váci egyházmegyével közösen a katolikus templomban és környezetében is várhatóak fejlesztések. Nagy vágyunk egy tanuszoda építése, remélem, ennek előkészítése legkésőbb 2018-ban megkezdődhet.Pályáztunk még kültéri sportpark létesítésére, a pozitív elbírálásban reménykedünk. Az elmúlt év során önkormányzatunk tulajdonába került egy 32 hektáros terület, melyen az új lakótelkek kialakítása már elindult.

Miközben az elfogyasztott kávé után búcsúztunk és indulni készültünk, Hegedűs Ferencnek hirtelen eszébe jutott még valami. A polgármesteri hivatal hátsó bejáratához invitált. Kiléptünk az udvarra, és máris mutatott a környezetre: a télen havas-sáros, nyáron poros parkoló mindenképpen szilárd burkolatot igényel. Ez is szorosan hozzátartozik egy huszonegyedik századi modern magyarországi kisváros komfortos képéhez – zárta szavait a rétsági polgármester.

Hegedűs Henrik

Hegedűs Géza emlékére

Géza bácsi! Ugye emlékszel arra a napra, amikor először találkoztunk! Az utolsó falusi szpartakiád szellemi versenyén jártunk, talán Nagybátonyban. Tizenhét esztendős voltam, két barátommal indultuk a balassagyarmati járás képviseletében. Te voltál a játékvezető és mi a dr. Kollár Mihály fémjelezte salgótarjáni csapat mögött másodikként végeztünk. A vetélkedő végén odajöttél, jó markos kezeddel meglapogattad a vállam, és máig fülemben zengnek a szavaid: mennyire örülsz, hogy itt kopogtat az ajtón az újabb „olimpiaőrült” nemzedék, végre akadnak fiatalok, akiknek átadható a stafétabot.

Később voltunk ellenfelek, aztán csapattársak azon az emlékezetes, 2000-es budapesti versenyen, amikor alig maradtunk le szombathelyiek mögött a harmadik helyről. A közös szenvedély, a sport szeretete, a színes ötkarika szellemisége iránti rajongás barátként fűzött össze bennünket, bár az utóbbi esztendőkben tényleg csak hébe-hóba találkoztunk.

És a kézilabda. Csodáltam az élénk érdeklődésedet, amivel kísérted a balassagyarmati együttesek szereplését. Amikor a lányokkal netán Salgótarjánban jártam, a sportcsarnok nézőteréről lelkesen integettél, és a két meccs közötti szünetben alaposan kiveséztük a látott játékot. Naprakész voltál, névről ismerted a legjobbjainkat, kérdeztél, tanácsokat adtál, és bizony elmerengtem: több témában milyen igazad volt.

Sajnos erre már nem lesz itt e földi létben több lehetőségünk. Nem tereferélhetünk arról, hogy Rióban vajon jól, avagy közepesen szerepelt-e a magyar olimpiai különítmény, és arról sem, hogy miért is került válságba a férfi és a női kézilabdánk egyaránt, és hol is van az utánpótlás.

Egyet viszont bízvást ígérhetek! Visszük tovább a magunk erejéből azt a bizonyos stafétabotot, megfogyva bár, hiszen egyre kevesebben vagyunk, akiket az olimpiai eszme még közös vágányra terel, de őrizni kell a lángot, éleszteni tovább, és hiszem, hogy lesznek még fiatalok, akikre onnan, fentről Te is büszkén tekinthetsz le.

Nyugodj békében Géza bácsi!

A nyolcvanéves korában elhunyt országszerte közismert sport – és olimpiatörténeti kutató, kézilabdaedző Hegedűs Géza búcsúztatása február 24-én volt a karancslapujtői temetőben.

Hegedűs Henrik

Nyílt nap a törvényszéken

Kivételes helyzetben érezhették magukat azok a látogatók, akik néhány óra erejéig bepillantást nyerhettek a Balassagyarmati Törvényszék munkatársainak tevékenységébe. A csütörtökre meghirdetett nyílt nap célja is az volt, hogy „közelebb hozzák a bíróságot” az emberekhez.

A valamivel több mint félszáz, előzetesen jelentkezett érdeklődő előtt a rendezvény nyitányaként dr. Benkó Anna, a törvényszék elnöke adott tájékoztatót a magyar bíróságok történetéről, a rendszer kialakulásáról, annak változásairól. Beszámolt a Törvényszéki Palota épületéről, külön ismertetve a tervező Hübner Jenő műépítész munkásságát, és kitért a homlokzat tetején található szobrok szimbolikájára is. Az elnök elmondta, hogyan működnek a megyei bíróságok, milyen az eljárási rendszer, ezáltal valóban közelebb sikerült hozni az igazságügyben zajló folyamatokat azok számára, akik még nem voltak részesei félként, vagy akár tanúként sem.

A látogatók ezután dr. Fekete Zsolt törvényszéki elnökhelyettes és dr. Vízler Edina járásbírósági elnök kalauzolásában, két csoportban végigjárták egy-egy akta útját, a bírósági ügymenetek alakulását, betekintve a kezelői irodába, a leírók irodáiba, a tárgyalótermekbe és az irattárba is. A nyílt nap befejezéseként a résztvevők történeti és művészeti tárgyú kiállításokat néztek meg, többek között képekben és dokumentumokban felvázolt históriai visszatekintőt a nógrádi bíróságok múltjába, valamint a bírósági dolgozók alkotásait, benne gobelinekkel, festményekkel, művészi fotókkal, tűzzománcokkal.   

Hegedűs H.

A Magas-Tátra balassagyarmati szerelmese

Igen érdekes, tartalmas, rengeteg képpel, élménnyel, kalanddal gazdagított előadást tartott nemrégiben a balassagyarmati Helytörténeti Gyűjtemény épületében Nagy Árpád, a város közismert Tátra-kutatója, több, magashegyi kirándulóknak szánt kiadvány írója. Ebből az alkalomból beszélgettünk a férfiúval hivatássá vált szabadidős tevékenységéről.

Mostanában újra egyre közkedveltebb szabadidős tevékenység a túrázás. Ki csak a lakóhelyével szomszédos erdőket, avagy a lankásabb vidéket járja, mások magasabb övezetekbe is merészkednek. Nagy Árpád nem csupán felveszi a bakancsot és megmássza a hegyeket, hanem hasonló hobbyt űző társait is segíti jótanácsaival. Decemberben például újabb könyve jelent meg „Magas-Tátra túrakalauz” címmel.

- A Tátra és a túrázás nekem teljesen felnőttkori találkozás – utal vissza a kezdetekre beszélgetőtársunk -, amit korábbi munkahelyemnek köszönhetek. A rendszerváltás idején pénzügyőrként a parassapusztai határátkelőhelyen dolgoztam, és a Tátrába utazó turisták nagy száma keltette fel az érdeklődésemet a hegység iránt, így jutottam el én is a Felvidék legmagasabb pontjaira.

A kezdeti tapogatózást, majd a későbbi elmélyülést, a helyszíni terepszemléket nagyban segítette, hogy Nagy Árpád hivatásából fakadóan csaknem két évtizedig napi szinten beszélt lengyelül és szlovákul, így szinte természetesen egyenes út vezetett a Tátrába, természeti csodáinak és kulturális örökségeinek felkereséséhez és megismeréséhez.

- A Magas-Tátrát úgy ismerjük, mint a világ legkisebb területű magashegysége – folytatja. – Szinte mindent megtalálunk itt, ami egy ilyen hegységet jellemez, ráadásul nagyon közel van hozzánk. A jól kiépített, kitűnően jelzett turistautakon, gyönyörű völgyeken keresztül juthatunk fel a 2500 métert megközelítő csúcsokra, útközben pedig hangulatos menedékházakban pihenhetjük ki a menetelés és kaptatás fáradalmait.

A kitartó túrázások élményeit, a megszerzett tapasztalatokat nem csupán rengeteg fotó képében örökítette meg Nagy Árpád, hanem immár több könyvvel segíti a bakancsos társak minél teljesebb tájékozódását.

- Annak idején, első tátrai kirándulásaimat tervezve nem találtam használható, aktuális túrakalauzt a hegységről – tér ki erre a területre -, ezért saját felhasználásra kezdtem el összegyűjteni innen-onnan a szükséges információkat, majd ezeket továbbgondolva alakult ki első könyvem, a „Tátrai túrák” ötlete. Már abban, és az azóta megjelent kiadványaimban is természetesen nemcsak a Magas-Tátra, hanem a szervesen ide kapcsolódó Liptói – és Bélai-Tátra, valamint a hegység északi részét alkotó Lengyel-Tátra is teljes terjedelmével szerepel. A legutóbbi, 2016 végén megjelent „Magas-Tátra túrakalauz” a korábban három kiadásban napvilágot látott „250 tátrai túra” átdolgozott, kiegészített formája. Ebben a lehető legprecízebb adatokkal igyekszem szolgálni a Tátrába indulókat a hegység aktuális viszonyairól. A turistautak naprakész, pontos leírása mellett az ismeretterjesztésre is hangsúlyt fektettem: külön fejezetet szántam a hegység történelmének, feltárásának, a „legjeinek”, részletesebben bemutatom a településeket, a jelentősebb völgyeket, tavakat, vízeséseket, hágókat, csúcsokat, megosztom a menedékházakkal kapcsolatos információkat. Ami újdonság, hogy ezúttal nagyobb teret kaptak a sípályák és a felvonók, a turistautak adatait pedig saját, GPS-technológiával rögzített adatokkal frissítettem. Ezek az ismertetők reményeim szerint az eddiginél is tervezhetőbbé teszik majd a Tátrába induló turisták kiruccanásait, és valóban elérhető közelségbe kerül az emberek számára ez a varázslatos vidék.

H.H.

Roppant kevés lőtt góllal vesztett a Kábel SE

Mizse KC – Balassagyarmati Kábel SE 22-14 (11-4)

Lajosmizse, Polyák Imre Sportcsarnok, 100 néző. Vezette: Bujdosó, Mihály.

Kábel SE: Balogh – Nagy, Tihanyi, Kajdy, Dóczi 2, Albert-Tóth 1, György 5/2. Csere: Varga (kapus), Tokai 1, Székely 2, Horváth 1, Bécsi, Gazdag 1, Gyuricska 1, Pintér Á. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

A Mizse KC legjobb dobói: Scheuring 5, Bán 4, Duzsi 4.

Hétméteresek: 1/0, ill. 6/2. Kiállítások: 12, ill. 2 perc.

Az eredmény alakulása: 5. perc: 1-2, 17. perc: 5-2, 26. perc: 9-3, 33. perc: 11-7, 43. perc: 14-9, 48. perc: 18-9, 53. perc: 21-11.

Bár a mérkőzés elején a kettős játékengedélyes mezőkövesdi csapattagokat ezúttal nélkülöző Kábel SE ragadta magához a kezdeményezést, és Albert-Tóth, illetve Dóczi góljaival rövid ideig vezettek is, hamar kitűnt, hogy ezen az estén nem sok babér teremhet Lajosmizsén az Ipoly-partiaknak. Székelyék teljesítményébe rendkívül sok hiba csúszott, elsősorban a támadásokban akadozott a gépezet, ráadásul gyors egymásutánban két büntető is kimaradt. A házigazdák fokozatosan elhúztak, míg a nógrádi alakulatban senki sem talált igazán magára, hogy kihúzza a kátyúból a gárda igen mélyen beragadt szekerét. A szünetig csak négy találatot jegyeztek a vendégek, ami ilyen szinten még egy ifjúsági együttestől is kevés.

Szünet után három eredményesen befejezett gyarmati akció jelezte, hogy György Dánielék még nem adták fel a küzdelmet. Egészen a játékrész közepéig úgy tűnt, a hajrára marad némi esély a felzárkózásra, de egy újabb elvétett hétméterest követően az észak-alföldi társaság nyomatékosította, ezen a napon pont nélkül távozik a messziről jött ellenfél. Sőt, a befejezéshez közelítve még a megszégyenítő vereség baljós képe is kirajzolódott, amikor 21-11 állt már az eredményjelzőn. Szerencsére összekapták magukat Dócziék, és a lefújásig némileg csökkentették a tetemes hátrányt.

Összességében ezen a szombaton rendkívül gyenge napot fogott ki a kábelesek támadó alakzata, a 14 lőtt gól tökéletes mutatója a széteső játéknak.

Junior: 27-25.

Hegedűs H.

Cégbírósági témák a megyei jogásznapon

Pénteken délután tartották meg a Magyar Jogász Egylet Nógrád Megyei Szervezete és a Nógrád Megyei Ügyvédi Kamara közös szervezésében a jogásznapot a Balassagyarmati Törvényszék épületében. A rendezvényen ezúttal cégbírósági témák kerültek középpontba.

A jogásznapot a szervezők nevében dr. Vízler Edina, balassagyarmati járásbírósági elnök, a Magyar Jogász Egylet Nógrád Megyei Szervezetének elnöke, illetve dr. Berente Tibor, a Nógrád Megyei Ügyvédi Kamara titkára nyitotta meg. Ezt követően Kissné dr. Juhász Edit törvényszéki bíró, címzetes táblabíró „A korlátolt felelősségű társaságok feltőkésítési kötelezettsége és az aktuális jogszabályváltozások ismertetése” címmel tartotta meg előadását.

Az előadó részletesen ismertette a Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) rendelkezéseit, a hárommillió forint jegyzett tőkével nem rendelkező korlátolt felelősségű társaságok kötelező tőkeemelésével kapcsolatban.

Részletesen kitért arra, hogyan történhet a tőkeemelés, milyen szabályokat kell betartani, melyek a legfontosabb változások, amelyekkel módosítani kell a gazdasági társaság létesítő okiratát, hogy az maradéktalanul megfeleljen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) kógens (eltérést nem engedő) rendelkezéseinek.

A Ptké. 13. § (2) bekezdése kötelezővé teszi a törzstőke felemelését legalább hárommillió forintra azon korlátolt felelősségű társaságok számára, amelyeknek a törzstőkéje nem éri el ezt az értéket. A legfőbb szerv a törzstőke felemelése helyett dönthet a társaság átalakulásáról, vagy végelszámolás útján történő megszüntetéséről is.

Azokat a változásbejegyzési kérelmeket, amelyek kizárólag az új Ptk-nak megfelelő törzstőkeemelés bejegyeztetésére irányulnak, illeték és közzétételi díj fizetése nélkül, azaz ingyenesen lehet benyújtani a cégbíróságra – természetesen jogi képviselő közreműködésével, elektronikus úton. A cégformára előírt kötelező módosítás végső törvényi határideje 2017. március 15., tehát legkésőbb 2017. április 14-ig kell a változásbejegyzési kérelmet előterjeszteni az illetékes cégbíróságon. Amennyiben a társaság átalakulásról dönt, a kérelmet 2017. május 14-ig kell előterjeszteni.

Kissné dr. Juhász Edit hozzátette, a cégbíróság kéri, hogy az érintett korlátolt felelősségű társaságok minél előbb forduljanak jogi képviselőhöz (ügyvéd, jogtanácsos, közjegyző), hozzák meg a szükséges döntést és nyújtsák be változásbejegyzési kérelmüket, ne várjanak az utolsó pillanatig. Azok ellen a korlátolt felelősségű társaságok ellen, amelyek nem teljesítik a törvényi előírást, a cégbíróságok törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményeznek.

A bírónő ismertette a leggyakrabban előforduló hibákat annak érdekében, hogy a jogi képviselők a Ptk-nak teljes mértékben megfelelő létesítő okiratokat készítsenek, majd válaszolt a korábban írásban és az előadáson szóban feltett kérdésekre. A válaszok alátámasztására ismertette a legfontosabb ítélőtáblai döntéseket is.

Az előadás második részében az előadó tájékoztatta a rendezvény résztvevőit - akik többségében ügyvédek voltak - a fontosabb jogszabályi változásokról. Ezek közül kiemelte a szociális szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításait, amely szerint a szociális szövetkezeteknek 2018. január 1-ig módosítani kell az alapszabályukat, többek között a cégnévben utalni kell a főtevékenységre is, továbbá a természetes személy tagjain kívül legalább egy helyi önkormányzat, illetve ezek jogi személyiségű társulása, vagy jogszabályban meghatározott karitatív tevékenységet ellátó közhasznú jogállású szervezet tagjának kell lenni. Jelentősen módosultak a tagi munkavégzésre vonatkozó rendelkezések is.

A 2006. évi. V. törvény (Ctv.) egyik legfontosabb módosítása, hogy 2018. január 1-től minden cégnek az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény (2015. évi. CCXXII. tv.) szerinti hivatalos elérhetőségét tartalmaznia kell a cégjegyzéknek. Az előadó kitért a Ptk. egyes rendelkezéseinek módosítására is, amely a vezető tisztségviselő felelősségével és a társaság által teljesített kifizetésekkel kapcsolatos.

Benus Katalin, a cégiroda vezetője rövid tájékoztatást adott a szerződésmintás kérelmekkel kapcsolatban felmerült problémákat érintően, valamint a vonatkozó jogszabályok módosítására is kitért.

A cégbíró az előadás végén ismertette, hogy Nógrád megyében 748 olyan korlátolt felelősségű társaság működik, amelynek jegyzett tőkéje nem éri el a hárommillió forintot, és 649 azoknak a korlátolt felelősségű társaságoknak a száma, amelyeknek a jegyzett tőkéje hárommillió forint, de létesítő okiratukat még nem módosították az új Ptk-nak megfelelően.

A bírónő - aki minden évben tart előadást a jogi képviselőknek, vállalkozóknak az aktuális jogszabályváltozásokról – hangsúlyozta, hogy nagyon jó a kapcsolatuk a jogi képviselőkkel és a társszervekkel.

H.H.

Pókok és sejkek a „vadnyugaton”

Különleges és meghökkentő jelmezekben egyaránt bővelkedett az Ipoly-parti város Dózsa György nevét viselő általános iskolájának farsangi bálja.

Az intézmény sportcsarnokában valóságos szín – és formakavalkád fogadta a betoppanó szülőket és vendégeket. Felvezetésként egy közös „flesmobbal” indult a program pa-dö-dö ritmusokra, majd a legapróbbaknál az alsó tagozatosok egyéni felvonulásában találkozhattunk a Csillagok háborúja című film szereplőivel, mesehősökkel és futballsztárokkal is. A másodikosoknál Miki és Minni egerek sajátos „rakenroll” táncát évezhették az iskolatársak és a pedagógusok, míg a harmadik „b”-sek igen ötletesen egy kukac-tánc produkciót adtak elő, ami mindenkinek különösképpen tetszett.

A felsősök között az egyik ötödikes osztályfőnök légynek öltözött, napközis kollégája volt a virág, akit aztán a gyerek-pókok lépésről-lépésre behálóztak, míg teljesen be nem fonták az egészet. A hatodikosok cirkuszt idéztek, bűvésztrükk, tréfás zenebohócok jelentek meg a színen, és láthattunk vízi balettet is „szárazföldön”. A hetedikesek az arab világ mindennapjait hozták a közönség elő, arab sejkekkel, „tevéken” ülő csadoros hölgyekkel, míg a másik osztály tagjai Gedeon bácsi fodrászüzletébe hívták a jelenlévőket pár perces dalos-táncos kiruccanásra. A nyolcadikosok a szokásokhoz híven komolyra vették a „figurát”, hiszen ők a közelgő szülők-nevelők báljára készülve, egyfajta főpróbaként adták elő keringőjüket. A tanárok sem adták alább, ők cowboy-kalapot, és vadnyugati szerelést öltve ragadtatták tapsra a tanítványokat.

A Dózsa iskola farsangját a fiatalok diszkója zárta.

H.H.

Sírból mentett pont

Balassagyarmati Kábel SE – MOL-Pick Szeged U23  23-23 (16-11)

Balassagyarmat, 150 néző, vezette: Sándor, Szabó.

Kábel SE: Varga – Nagy 1, Tihanyi, DÓCZI 3, KAJDY, Albert-Tóth 5, György 4. Cs.: BALOGH (kapus) SZÉKELY 6/2, Tokai, Kovács B. 3, Gazdag, Pordán, Bécsi 1/1. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

MOL-Pick Szeged U23: Nagy M. – Szabó M. 2, FEKETE 6, Patyi 3, ÁRPÁSI 4, Dolezsál, Sunajko 1. Cs.: MEZEI 1/1, HASZILLÓ 6/3, Csernai, Benák. Vezetőedző: Nagy Levente.

Hétméteresek: 5/3, ill. 6/4. Kiállítások: 6, ill. 2 perc.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 1-4, 10. perc: 7-5, 21. perc: 11-7, 29. perc: 14-11, 33. perc: 17-12, 39. perc: 19-16, 55. perc: 20-23.  

Rosszul kezdődött a mérkőzés a balassagyarmatiak számára. A szegedi fiatalok rendkívül gyors játékkal nyitottak, és ez nem ízlett a hazaiaknak. Az elpocsékolt támadásokat követően lerohanásokkal operáltak a vendégek, eredményesen, és három góllal elhúztak. Hamar ébredt azonban átmeneti szundikálásából a Kábel. Feljavult a védekezés, különösképpen a középső területen sikerült az akciókat megakasztani, illetve menet közben Varga kapusteljesítménye is jobb lett. Támadásban egyre formásabb megoldásokkal rukkoltak elő a házigazdák, és Albert-Tóth vezérletével nem csupán fordítottak, hanem három, kisvártatva pedig négy találattal már ők vezettek, így a vendégcsapat idejekorán, a tizenkettedik percben időt kért.

Ezt követően sem változott különösképpen a játék képe. A dél-alföldiek Kajdy kiállítása idején a szélre letolt labdákból 8-7-re felzárkóztak, de továbbra is az Ipoly-partiak domináltak. A védekezésben Dóczi, Kajdy (aki nemsokára második kétperces kisbüntetését is megkapta), Albert-Tóth és Tihanyi átlagon felüli teljesítményt nyújtott, míg a hórihorgas Pick-emberek falán Székely, illetve befutásból Nagy is túljutott, Dóczinak pedig minden beállós megmozdulása veszélyt jelentett, vagy góllal, vagy hétméteressel végződve – ez utóbbiakat Székely magabiztosan értékesítette. A félidő hajrájában György egy labdaszerzést követő leindulás után két másodperccel a szünetet jelző dudaszó előtt, a kapus lába között lőtte be a hazaiak tizenhatodik gólját.

Balogh fontos pillanatban védett büntetőt

A pihenőt követő első hét-nyolc perc rendkívüli kapkodás és rengeteg hiba jegyében telt, amiből a szegediek jöttek ki jobban. A több cseréjét is harcba vető nógrádi legénység támadói sorra kihagyták a kínálkozó lehetőségeket, Pordán és Kovács is nagy helyzetben rontott, a rivális viszont Haszilló és Fekete irányításával határozott felzárkózásba kezdett. Győrffy mester gyorsan időt kért, visszahozta Székelyt és Dóczit a pályára, de ez csak átmenetileg bizonyult hatásosnak, mert továbbra is igen tompán kézilabdáztak a fiúk. Miközben a szaporodó bakik láttán egyre elkeseredettebb lett a közönség, a Csongrád megyei gárda kiegyenlített. A gyarmatiaknál senki sem tudta átvenni a vezérszerepet, miközben két büntető kimaradt, és több labdaeladás is borzolta a publikum kedélyét. Semmi sem sikerült, tényleg igaz lett a mondás, hogy még az ág is húzta a kábeleseket, annyira leült a játékuk. A Tisza-partiak a másik oldalon kevesebbet hibáztak, így öt perccel a befejezés előtt 23-20-ra vezettek.

Bécsi értékesített hétméterese hozta vissza a reményeket, és a hangulatot is egyben a sportcsarnokba. A fődobos megint intenzíven verni kezdte hangszerét, egy labdacsenést követően Székely járt túl Nagy kapus eszén. De még így is a Szegednek állt a zászló. Sőt, egy véleményezett büntetőhöz jutottak. Balogh Ádám alaposan megszuggerálta Haszillót, és az ellenfél átlövője annak rendje és módja szerint eltalálta a kábeles hálóőrt. A bravúr feldobta az Ipoly-partiakat, György a szélről egy szemrevaló találattal egyenlített. Negyvenöt másodperccel a záró sípszó előtt időt kért a szegedi társaság, majd több ütközés után Patyi kívülről, tizenegy méterről szánta el magát átlövésre, Balogh azonban résen volt, és kiütötte a próbálkozást. Ekkor Győrffy Sándor tette le a „T” betűvel jelzett lapot a zsűriasztalra. A gyors megbeszélés után a bal szélre került le a labda, de György elvétette a hosszú alsó sarkot, maradt tehát a döntetlen végeredmény.

Összességében a második félidőben szinte összeomló házigazdák a legutolsó percekben álltak fel a padlóról, és mentették meg a mérkőzés egyik pontját maguknak.

Györffy Sándor: Az első félidő remek játéka után hiába intettem türelemre a fiúkat, támadásban és védekezésben sem azt nyújtották, ami elvárható lett volna. Szerencsére, a végén helyén volt a szívük, és döntetlenre hozták a találkozót.

Nagy Levente: Hullámzó, sok hibával tarkított mérkőzésen közel álltunk a győzelemhez, így csak sajnálhatjuk, hogy elvesztettük az egyik pontot.

Hegedűs Henrik

Mindennapi hagyományok a kiállítótérben

Mindennapi hagyományaink kerültek középpontba múlt vasárnap Drégelypalánkon, a Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központ rendezvénysorozatán, amely a „Kultúrházak éjjel-nappal” országos programjaihoz csatlakozott.

A szervezők képviseletében Berki Dalma elmondta, már délelőtt megtelt gyermekzsivajjal a helyszín. A diákok sokféle tevékenység, kézműves foglalkozás közül választhattak: a lányok körében a csillámtetoválás volt a „menő”, emellett különféle farsangi álarcokat készítettek, a nagyobbak pedig gipszfigurákat festettek. A fiúkat inkább a fajátékok kötötték le, és azt sem bánták, ha a küzdelem hevében „nyakig” sárosak lettek. A fiatalok kitörő örömmel vették birtokba az intézmény legújabb terminálját, ahol játékos formában érdekes feladatokat oldottak meg.

A délután folyamán a kulturális értékek bemutatása következett. Végh József, a nyugat-nógrádi térség népi Hagyományainak avatott kutatója sok humorral fűszerezett előadást tartott a környék farsanggal kapcsolatos népszokásairól, videó-bejátszásokkal is érzékeltetve, mely községben, milyen formában űzték el a telet és köszöntötték a tavaszt az emberek. A sokszínű kavalkádból nem maradhatott ki a népzene és a néptánc sem: a drégelypalánki hagyományőrző csoport tagjai, Tóth Zsuzsa vezetésével „Agyigó, agyigó, fassang, fassang…” címmel mutattak be vidám műsort, később kihirdették a farsangi rajzpályázat eredményeit, a korosztályos kategóriák első helyezettjei „gyermekzsúr” utalványokat nyertek. A finom fánkok és ízletes teák elfogyasztását követően az érdeklődők átvonultak a közeli művelődési házba, ahol a zene fejlődését az elődök muzsikájától a mai modern hangszerekig bemutató koncerten szórakozhatott a közönség.

H.H.

Vidám vöröskeresztes báli forgatag

Remek hangulatban rendezték meg szombaton este a Magyar Vöröskereszt rétsági területi szervezetének hagyományos bálját a város művelődési központjában. Az esemény azért is kiemelkedő, mert immár negyvenegyedik alkalommal ünnepelt együtt a tagság és vendégeik.

A rendezvény felvezetéseként a házigazdák nevében Szlezák Istvánné köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy minden esztendőben a település egyik legjelentősebb eseménye a vöröskeresztesek farsangi bálja, majd bemutatta a Nógrád megyei szervezet nemrégiben kinevezett igazgatóját, Szilágyi Leonórát, azzal a megjegyzéssel, hogy íme, elérkezett az idő a staféta átadására, és a fiatalabb nemzedék újult lendülettel veszi át a sokrétű feladatokat. Hegedűs Ferenc, Rétság polgármestere rövid beszédében a helyi vöröskeresztesek példamutató munkáját hangsúlyozta.

A színes kísérő műsorban először a Kereplő Néptáncegyüttes tagjai léptek fel, majd a közelmúltban népszerűvé vált Eliza Bliss hegedűművész szólaltatta meg egyedi hangzású hangszerét, és néhány szóban be is mutatta ezt az elektronikus mélyhegedűt. A klasszikus muzsika modern csengésű dallamait vastapssal jutalmazták a résztvevők, akik a végén az „Azért vannak a jóbarátok” című Máté Péter-szerzeményt közösen énekelték el.

A rendezvény másik fénypontja a maskarás „meglepetés” volt.  A szervezők igazán kacagtató produkcióval léptek elő: a sajátos kivitelű Hattyúk tavában délceg férfiak tipegtek-topogtak, csetlettek-botlottak az alkalmi balettcipőkben, a hölgyek pedig férfijelmezt öltve, álbajuszt festve arcukra táncoltatták meg a fura férfinépet.

A vidám farsangi mulatság bevételét a helyi vöröskeresztesek jótékony célra ajánlották fel.

H.H.

Sakkozós kultúr-éjjel

Több éves hagyomány már, hogy a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kézműves műhelye, a „Kultúrházak éjjel-nappal” országos rendezvénysorozatához kapcsolódva „bennalvós” foglalkozásra hívja a gyermekeket, akiknek mókás-hasznos programokat szerveznek.

Idén a sakk került a középpontba. Tizenkét általános iskolás fiú és lány jelentkezett a Jakus Juli szakmai irányításával zajló, pénteken éjszakába nyúló, majd reggeli ébredéssel záruló eseményre. Első feladatként a sakktáblán majd stratégiai harcot vívó macskák és egerek seregét készítették el agyagból, kiemelt figyelmet fordítva a két állatfaj királyára és királynéjára. A gyalogokat igazi egyéniségekké formázták, a futók pedig rajtszámot is kaptak. A legnagyobb kihívást a huszárok kialakítása jelentette – de csak volna, mert a fiatalok igen egyedi ötletekkel rukkoltak elő, és hamarosan megszületett az egyedfejlődési ritkaság, a „macskaló” azaz a ló nyakú cica. De az egyszarvú változatokra is akadt példa, így alakult ki az „egér-unikornis”. Az önfeledt szórakozás és agyagozás egészen a késő éjszakába nyúlt, aztán együtt megsütötték a másnapi reggelit, a sajtos „kroaszanokat”. Mivel a társaság a kiadós kézműveskedésben egyáltalán nem fáradt el, lefekvés előtt még közkívánatra „zsugorkáztak” egyet, utána hajtották álomra fejüket a gyerekek.

Az elkészített, ötletes állati sakkfigurák a kiégetést követően a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ játéktárát gazdagítják.

H.H.

Nem bírta a hajrát a Kábel SE

ÓAM-Ózdi KC – Balassagyarmati Kábel SE 28-21 (10-9)

Ózd, Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Héjja, Kónya.

Kábel SE: Balogh – NAGY 6, Tokai, Székely 3/2, Dóczi 1, ALBERT-TÓTH 4, György 3. Csere: Varga (kapus), Kajdy, Tihanyi, KOVÁCS B. 3, Pordán 1.

Az Ózd legjobb dobói: Padla 9/1, Lestál 5/1, Nyeste 4.

Hétméteresek: 4/3, ill. 3/2. Kiállítások: 16 perc, ill. 14 perc (+1 kizárás: Győrffy Sándor vezetőedző, reklamálásért).

Az eredmény alakulása: 8. perc: 2-4, 11. perc: 5-4, 18. perc: 7-7, 36. perc: 12-11, 45. perc: 16-14, 55. perc: 22-20.

Két, a téli időszakban megerősödött csapat nézett farkasszemet vasárnap este, az észak-magyarországi rangadón. A balassagyarmatiak tudatosan lassították a játékot, amely kezdetben eredményekkel járt, mert a házigazdák gyors kézilabdára alapuló taktikája nem érvényesülhetett, és a pontos támadás-befejezésekből előnybe kerültek a vendégek. Az első félidő hátralévő részét is ez a kép jellemezte, elég sok hibával és nagyon kevés góllal.

Szünet után a jó pár tévesnek vélt játékvezetői ítélet miatt bosszankodó Ipoly-partiak sokáig tartották a lépést a kohászvárosi alakulattal. Padla és társai hiába igyekeztek elhúzni, Nagy és Albert-Tóth vezérletével rendre érkezett a válasz a másik oldalon. Egészen a véghajráig, az utolsó öt percig nyílt volt a mérkőzés kimenetele. Ekkor azonban a borsodi legénység jobban koncentrált az akcióknál, a kapus pedig kivédte a gyarmatiak lövéseit és egy 5-0-s sorozattal biztosították maguknak a két pont megszerzését. Az összecsapás históriájához hozzátartozik, hogy néhány másodperccel a befejezés előtt a nógrádi csapat vezetőedzője, Győrffy Sándor reklamálás miatt a kizárás sorsára jutott.

Győrffy Sándor: Az egész mérkőzésen remekül küzdöttünk, és bár sok hiba adódott a játékban, ezen a napon nem csak az ellenféllel, de a kritikán aluli bíráskodással is szembesülnünk kellett. Éppen ezért, számunkra sportszempont tekintve értékelhetetlen ez a találkozó.

H.H.

Gyermekművek tárlata

Közel öt esztendeje működik Magyarnándorban az a képzőművészeti alkotóműhely, amelyet annak idején négy felnőtt hozott létre Ferenczy Judit művész-tanár vezetésével, amihez az eltelt időszakban egyre több tehetséges gyermek csatlakozott. Az ő műveikből nyílt kiállítás nemrégiben a helyi művelődési ház galériájában.

A tárlat megnyitóján a fiatalok egyik mentora, Vaskor Gábor kiemelte, a most nyilvánosság elé tárt képek tökéletesen mutatják, milyen szép ívű pályát futottak be az elmúlt években a diákok, és valódi kis, élő közösség alakult itt ki. A méltató hozzátette, az ifjú reménységek munkáit nem csupán tarka színválaszték, hanem sokrétű technika is jellemzi, a grafikától a dekupázson át egészen a pasztellig. Emellett pedig a témák is igen széles kört ölelnek fel, a vadászattól egészen a korosztályra rendkívül jellemző ötletekig, például a moziban legutóbb látott film is ihletet adott. Az érzések, a gyermeki énben lévő szabadságvágy mind-mind megmutatkoznak itt, a kiállított képeken, és mára elmondható, nagyot emelkedett az alkotóműhely egészének színvonala, egyre inkább beérnek a művészi kifejezésformák.

A tárlaton Lágymányosi Gréta (akinek klarinétjátéka is színesítette a műsort), Szlobodnyik Cintia, Pásztor Krisztina, Jancsó Gréta, Vidó Cintia, Szőllősi Szelina, Berényi Petra, Roza Evelin, Molnár Levente, Kis Mirella és Lakatos Anna alkotásai tekinthetők meg.

Képünkön a kiállítók egy csoportja Vaskor Gábor (jobbra) társaságában.

H.H.

Fotó: Galbács Tamás

Ötletelések a „hogyan tovább-ról”

A balassagyarmati „Kicsi vagyok én” Közhasznú Alapítvány a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával pályaorientációs szemináriumsorozatot szervezett az Észak-magyarországi régióban és a Felvidéken, Hogyan? Tovább! címmel 2016 áprilisától ez év februárjára áthúzódó időszakban.

Az alapítvány a pályaválasztás előtt álló középiskolás fiatalok döntéshozatalának megkönnyítését tűzte ki célul. Azt gondolván, hogy ha a tanulók tisztában vannak az önmagukban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal, valamint reálisan mérik fel erőforrásaikat, akkor nagyobb eséllyel indulnak a nekik megfelelő irányba a felsőoktatás és a munka világában.

Az egri Eszterházy Károly Egyetem Gyakorló Gimnáziuma, a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium és a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium után a 20 alkalomból álló szeminárium sorozat utolsó állomása a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola volt.

Február 7-én és 8-án a 11. és a 12. osztály tanulói vettek részt a 2-2 tanórán megvalósuló projektben. A felsőoktatási intézményekbe történő jelentkezés határideje február 15. A végzős diákok éppen a napokban hozzák meg a jövőjüket hosszútávon meghatározó fontos döntést.

Egyesek tisztán látják az útjukat, másoknak alaposabb átgondolásra van szükségük ahhoz, hogy megfelelően határozzanak. Egy biztos: a választás kulcsa az önismeret, amely közelebb viheti a felvételizőket a számukra ideális megoldáshoz.

A szeminárium foglalkozásain nagy hangsúlyt kapott a tanulók önreflexiója, mely segít abban, hogy a személyiségükhöz leginkább közel álló területet beazonosíthassák, kiválaszthassák, valamint tisztában legyenek képességeikkel, erősségeikkel, amelyek a különböző munkakörök betöltésénél előnyükre válhatnak a jövőben. A tréning második felében kisebb csoportokban dolgoztak a diákok, ahol minden csapat a saját vállalkozását tervezte meg, majd mutatta be. Itt megtapasztalhatták a „munkahelyi team-ekben” működő tervezési, szervezési folyamatok sajátosságait, valamint kreativitásuk is kibontakozhatott, együttműködésük is erősödhetett. Ötleteik nagyon sok területet érintettek. Volt olyan csapat, aki a falusi kultúrát és gasztronómiát reprezentáló éttermet indítana a fővárosban, volt, aki a környezettudatos hulladékgazdálkodásban látott lehetőségeket. A többiek zenecsatornát, filmművészeti fesztivált, biztosító céget, víz alatti hotelt, éttermet, kávézót és rendezvényszervezéssel foglalkozó céget alapítanának. Sok sikert a remek ötletekhez!

A pályaorientációs csoportfoglalkozások iránti igényt, valamint a megtartott foglalkozások sikerességét igazolják a diákok pozitív visszajelzései arra vonatkozóan, hogy mivel lettek gazdagabbak, milyen tapasztalatokkal távoztak a tréning végén.

Sütik és borok ízes tárháza

A Kultúrházak éjjel-nappal országos rendezvénysorozatához kapcsolódva rendezték meg Szandán a hagyományos tavasznyitó bor – és süteményversenyt.

A szombat délutáni esemény előtt garmadával hozták a helyi művelődési házba az édes finomságokat, tortákat, különböző süteményeket, és másfél literes palackokba adagolva a fehér – és vörösborokat. A szépen megtelt nagyteremben előbb Balla Mihály, a nyugat-nógrádi térség országgyűlési képviselő köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, mennyire fontos manapság a falusi közösségek életerejét hűen mutató, és helyi jellegzetességeket kínáló rendezvények szervezése és lebonyolítása, míg Rugáné Pongrácz Mária, a házigazda polgármester néhány technikai ismertető után Skuczi Nándor megyei közgyűlési elnöknek a versenyt üdvözlő levelét olvasta el.

Miközben a községhez családi szálakkal kötődő táncos lábú fiatalok, Poór Mária és Katalin, valamint Kokavecz Máté és Gergely műsora szórakoztatta a közönséget, a szokatlan összeállítású zsűri is megkezdte a munkáját: ugyanis az elkészült süteményeket kizárólag férfiak értékelték, míg a borok minősítésére három hölgyet kértek fel. A megjelent emberek, helybéliek és vendégeik, kitartó buzgalommal figyelték, hogy a bírálóknak mennyire tetszenek a „termékek”. Ha netán elismerő bólogatást láttak, bizony hangos kacagásban törtek ki, de ha fejcsóváló mozdulatok kísérték a szemlét, elkomorultak a pillantások. Persze inkább a jókedv jellemezte a hangulatot, és szemlátomást a zsűri tagjai is egyre szélesebb mosolyokkal végezték az ízlelő-tevékenységet. Az előttük fekvő papírokra pedig az ötös skálán sorra íródtak az érdemjegyek.

Hamarosan minden egyes sütemény és bor átment a „rostán”, a két trió megbeszélte az eredményeket, és mire leszállt az est, megszületett az értékelés. A fehérboros kategóriában a saját szőlőkből készült italoknál Koplányi Ferenc, a vásárolt szőlőkből szűrteknél Varga János nyert, míg a testvér-településekről érkezett termékeknél a partiumi Hegyközszentmiklóson élő Kiss Bence pincéjéből származó nedű találtatott a legjobbnak. A saját vörösboroknál Varga Vilmos, a vásárolt szőlőkből készítetteknél Csontos Ferenc érdemelte ki az első díjat, a testvértelepülések tekintetében pedig a felvidéki Leszenye küldöttségét erősítő Bojtos János bora lett a legfinomabb.

A sütemények versenyében a gyermekeknél Juhász Fruzsina és Varga Barna alkotta a legpompásabbat. Mind az édes, mind a sós sütik nyílt kategóriájában a Bara Attiláné keze nyomán formálódott készítmény tetszett leginkább a bírálóknak, és a hat benevezett torta „küzdelmében” Ludas Krisztina művét értékelték a legkiválóbbnak. Két különdíjat is kiosztottak: a hegyközszentmiklósi Mocsár Irénnek és a leszenyei Pavlik Jánosnak.

Az est hátralévő részében immár a vigalomé lett a főszerep, ahol a talpalávalót Grenyó János szolgáltatta.

H.H.
Fotó: H.H. és facebook (IKSZT Szanda)