Géza
bácsi! Ugye emlékszel arra a napra, amikor először találkoztunk! Az utolsó
falusi szpartakiád szellemi versenyén jártunk, talán Nagybátonyban. Tizenhét
esztendős voltam, két barátommal indultuk a balassagyarmati járás
képviseletében. Te voltál a játékvezető és mi a dr. Kollár Mihály fémjelezte
salgótarjáni csapat mögött másodikként végeztünk. A vetélkedő végén odajöttél,
jó markos kezeddel meglapogattad a vállam, és máig fülemben zengnek a szavaid:
mennyire örülsz, hogy itt kopogtat az ajtón az újabb „olimpiaőrült” nemzedék,
végre akadnak fiatalok, akiknek átadható a stafétabot.
Később
voltunk ellenfelek, aztán csapattársak azon az emlékezetes, 2000-es budapesti
versenyen, amikor alig maradtunk le szombathelyiek mögött a harmadik helyről. A
közös szenvedély, a sport szeretete, a színes ötkarika szellemisége iránti
rajongás barátként fűzött össze bennünket, bár az utóbbi esztendőkben tényleg
csak hébe-hóba találkoztunk.
És
a kézilabda. Csodáltam az élénk érdeklődésedet, amivel kísérted a
balassagyarmati együttesek szereplését. Amikor a lányokkal netán Salgótarjánban
jártam, a sportcsarnok nézőteréről lelkesen integettél, és a két meccs közötti
szünetben alaposan kiveséztük a látott játékot. Naprakész voltál, névről
ismerted a legjobbjainkat, kérdeztél, tanácsokat adtál, és bizony elmerengtem:
több témában milyen igazad volt.
Sajnos
erre már nem lesz itt e földi létben több lehetőségünk. Nem tereferélhetünk
arról, hogy Rióban vajon jól, avagy közepesen szerepelt-e a magyar olimpiai
különítmény, és arról sem, hogy miért is került válságba a férfi és a női
kézilabdánk egyaránt, és hol is van az utánpótlás.
Egyet
viszont bízvást ígérhetek! Visszük tovább a magunk erejéből azt a bizonyos
stafétabotot, megfogyva bár, hiszen egyre kevesebben vagyunk, akiket az
olimpiai eszme még közös vágányra terel, de őrizni kell a lángot, éleszteni
tovább, és hiszem, hogy lesznek még fiatalok, akikre onnan, fentről Te is
büszkén tekinthetsz le.
Nyugodj
békében Géza bácsi!
A
nyolcvanéves korában elhunyt országszerte közismert sport – és olimpiatörténeti
kutató, kézilabdaedző Hegedűs Géza búcsúztatása február 24-én volt a karancslapujtői temetőben.
Hegedűs
Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése