Furcsa csoportosulás keltette fel a
szombat délutáni szikrázó napsütésben a Rétságon keresztülhajtó autósok
figyelmét. A benzinkút szomszédságában különféle maskarába bújt emberek, gyermekek
és felnőttek gyülekeztek, hogy a helyi Kereplő néptáncegyüttes szervezésében
látványos, vidám-zajos felvonulással űzzék el a telet és búcsúztassák a
farsangi időszakot.
Szólt is nagy zajjal a méretes kereplő!
Néhány perccel fél kettő előtt rekedt rikácsolással tudatta a környékbeliekkel,
sőt, a település egész népességével, hogy kezdődik a mulatság. Eme „sportos”
hangszernek rögvest társa is akadt: kopaszodó férfiú verte bőszen a jókora
dobot, míg két juhász-bundás „fickó” furulyával és dudával igyekezett
gondoskodni a jó hangulatról, miközben busó-álarcos társuk a gyerekeket vonta
be a közös énekbe. Amikor aztán minden résztvevő befutott, kiadatott a jelszó
és indult a felvonulás.
Nyíltak a szomszédos házak ablakai, a
rétsági lakosok kigyalogoltak az utcasarkokra, hogy maguk is személyesen
megszemlélhessék, micsoda menet vonul végig a főutcán, egészen a művelődési
központ melletti nagyparkolóig. A sorban ott haladt az ostorosok „hadinépe”,
széles kalapos, bajszos bojtár keresgélt elemózsia után díszes
hímzett-batyujában, de láthattunk vadnyugati hatást keltő cowboyokat, és sok
civil is gyalogolt a mintegy százfős tömegben.
A nagyparkolóban tágas kört alkotott a
színes gyülekezet, és középre került a kivégzésre szánt szalmabábu. Elsőként
szép szóval próbálták távozásra, vagy összeroskadásra rábírni a telet jelképező
alakot, de ez nem volt hatásos. Nosza, földre kell teperni az áldozati
„kiszét”, úgy biztos végleg kileheli a lelkét. Gyufa villant a kézben, és a
bábu tüzet fogott. Az élénk szélben viszonylag magasra törtek a vöröslő
lángnyelvek, és a szó eredeti és átvitt értelmében is vége lett a didergésnek,
a fiatalok hatalmas kurjongatások, zengő énekszó kíséretében búcsúztak el az
egyre inkább porrá omló és korommá foszló figurától. Az ártó szellemek
távoztak, hogy átvegye a főszerepet a nyíló kikelet, a tavasz.
Miközben az utolsó maradványokat is
felkapta a szellő, a szervezők a téren forró teával és zsíros kenyérrel
kínálták a vendégeket, aztán néhány perc múlva már a művelődési központ
színháztermében és aulájában folytatódott a téltemető karnevál.
Itt a házigazdák nevében Simon Katalin,
a Kereplő néptáncosainak művészeti vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd
átadta a terepet Fabók Mariann bábművésznek. Pár pillanat múlva mintha csak egy
középkori vásári forgatagba csöppentünk volna. A paraván mögül közismert piros
sipkájában és ruhájában Vitéz László bukkant elő, hogy könyörtelenül ellássa az
ördög baját. Ezúttal csinos-cserfes segítőtársa is akadt. Ugyan a Kemény
Henrik-féle régi változatban a főhős még egyedül bánik el a gonosszal, az új
módi szerint a talpraesett Vas Juliska támogatja erős-furfangos szerelmét a
palacsintasütős ütlegelésben. A mese természetesen óriási sikert aratott, csak
úgy zengett a gyerekek harsány kacagásától és vastapsától az egész terem.
A műsor-sorozat harmadik felvonására, a
jelmezes bemutatókat követően az aulába hívták a farsangi sereget. A
népzenészek – Ladányi Ferenc, Keresztes Nagy Árpád és Walch Márton –
szolgáltatták az aláfestő muzsikát, és megindult a táncház. A maskarás fiatalok
nagy kört alkottak, így ropták, egymás kezét fogva. Némi játék is színezte a
késő délutánba nyúló programokat. A felfűzött farsangi fánkot mindenfajta
kézmozdulat nélkül, csupán a száj és a fogak ügyes használatával kellett a
vastag zsinegről falatról-falatra elmajszolgatni. Persze a nyertes jutalma sem
maradt el.
A vidám téltemetés közös énekléssel,
újabb tánccal és tombolasorsolással zárult.
H.H.
Fotó: Girasek Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése