Testvéri táncok Cserháthalápról

Háromnapos testvértelepülési találkozót rendeztek az elmúlt hétvégén, Cserháthalápon. A rendezvény keretében hivatalos megállapodás született a határon túli magyarlakta községekkel való kapcsolatfelvételről is.

A vasárnapi záróeseményekre érkeztünk meg Cserháhalápra. A Nap éppen kibújt a felhők közül, amikor délelőtt tizenegy óra tájban, az egyre népesebb érdeklődő sereg szeme láttára az első fellépők a művelődési ház udvarán lévő színpadra léptek. Elsőként az óvodások csoportját fogadta kitörő vastaps, akik fergeteges „nyuszi-bugit” mutattak be. Miközben a gyerekek kis műsorát szemléltük, szinte bábeli nyelv-kavalkádba kerültünk. Nem messze tőlük büszke cseh legények beszélgettek, ők Vlachova Lhota településről érkeztek, csekély tudásunkkal szóba is elegyedtünk velük, legfőképpen a közelgő jégkorong világbajnokság esélyeit ecsetelve. 

A mohorai hagyományőrzők ezúttal pásztor-szerelésbe bújtak. Úgy ropták a talpalávalót, hogy bármelyik alföldi, vagy hegyvidéki nyájőrző társuk megirigyelhette volna. Hasonlóképpen szépen mutattak a kórógyi asszonyok is. A hölgykoszorú sváb népviseletre hasonlító pirosas ruhakölteménybe bújt, majd egy női díszmagyart öltött kislány pompás hangon adott elő népdalokat. Az Ipolyon túl, néhány kilométerre elterülő Inámból, a méz felvidéki „hazájából” jött csoport modernebb húrokat pengetett. Egy „melós-trió”, sisakban, és sárga megkülönböztető mellényben munkás-bohózattal szórakoztatott, harsány kacagásra ingerelve a hallgatóságot. Egy másik, Unicum nevet viselő társaság pedig gitáron kísért énekekkel mulattatott: az „Ábrándos szép napok” című ismert szám refrénjét visszhangozta a közönség. A végén a házigazdák következtek, a cserháthalápi hagyományőrzők is megcsillantották tehetségüket.

Amit befejeződött a kulturális bemutató, következhetett egy komolyabb eseményrész. Dócs Dávid, a házigazda polgármester állt elő, és mondta el ünnepi köszöntőjét, kiemelve, hogy Cserháthalápon a múltban is nagy gondot fordítottak az uniós regionális programok keretében megvalósuló testvértelepülési kapcsolat-felvételekre. Ezek első szép példája az Inámmal történt, tíz évvel ezelőtti „egymásra találás” volt, amelyet azóta is a kölcsönös harmónia jellemez. Ezt követte a partiumi, romániai magyar többségű községgel Érolaszival való kapcsolat, majd a bácskai-szerbiai Bácskossuthfalva és a csehországi Vlachova Lhota után a horvátországi Kóróggyal bővül a megállapodások köre. A polgármester hozzátette, a „legújabb testvérük” igen megszenvedte a történelem sorcsapásait, hiszen a délszláv háborúban, mint Vukovár közeli helyiség, a stratégiai hadműveletek középpontjába került, a szerbek ostroma miatt a lakosságnak menekülnie kellett otthonából. Amikor 1998-ban visszatérhettek szülőföldjükre, lerombolt épületeket, szörnyű állapotokat találtak és a templomukat is bombatalálat érte. De szerencsére hatalmas lelkierővel nekiláttak az újjáépítésnek, és mára takaros házakban élnek, és a templomuk is – magyar állami segítséggel – újjáépült. A tizenharmadik század óta magyarságát, anyanyelvét hűen őrző kórógyiak képviseletében Kell József, az Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke írta alá a friss együttműködési dokumentumot Dócs Dáviddal, majd az inámi polgármesterrel, Régi Zsolttal is megújították az egy évtizede kötött egyezményt. 

A háromnapos találkozó – az előzőekben volt főzőverseny, kispályás focibajnokság, hollókői kirándulás, több koncert és Galbács Tamás fotókiállításának megnyitója is – közös ebéddel zárult a művelődési házban.

H.H.-Sz.B.

Öt névvel pótolt hősi emléktábla

Első világháborús emléktáblát avattak a közelmúltban Diósjenőn. Az 1914-18 között elesett helyi hősök turul szoborral ékesített márványoszlopára került fel újabb öt név.

A múlt pénteken rendezett ünnepi eseményen először Végh József nyugat-nógrádi helytörténész elevenítette fel a kiegészítő emléktábla létrejöttének előzményeit. Elmondta, a község központjában található márványoszlopot 1922-ben állították, rajta hatvanhárom olyan személy kőbe vésett nevével, akik az első világháború során fegyvert fogó közel ötszáz diósjenői katona közül hősi halált haltak a harcmezőkön. Ám az utólagos kutatások során kiderült, hogy erről az oszlopról öt név lemaradt. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy annak idején ennek az öt bátor hazafinak nem élt hozzátartozója a faluban, másrészt a hivatalos adatbázisok sorra bővültek, így a források között később lehetett rábukkanni Adamek János, Dobrocsik János, Gere Gergely, Pintér Márton és Szabó Imre említésére. A község történetét bemutató legújabb kiadványban már szerepelnek ezek a személyek, így született meg egy civil kezdeményezés, hogy az újabban fellelt hősök neveit is elhelyezzék a nagy világégés honvédei előtt tisztelgő emlékművön. 

Ezt követően Gottfried Richárd református lelkész szólt a megjelentekhez. Hangsúlyozta, fontos a név, mert csak azoknak a neve marad fenn mindörökre, akit az utókor emleget, akikre emlékeznek. Győry Csaba katolikus plébános pedig kiemelte, a négy betű, a „haza” szó iránti teljes elkötelezettség jellemezte ezeket a hősöket, és sok esetben éppen ez hiányzik az utókor emberének tudatából.

Végül a kezdeményezők nevében Székely József Ede agrármérnök kifejtette, gyermekfejjel az ember még nem mérheti fel igazán az eszével, miért is tekinthetőek hősnek a világháborús közkatonák, de felnőtté érve már felismeri, akik szembesültek mindazokkal a fogalmakkal: vér, bűz, sár, szenvedés, éhezés, kilőtt szem, leégett ház, mustárgáz marta tüdő és srapnel tépte láb, azok mind-mind megérdemlik, hogy hősként emlékezzünk rájuk. Hozzátette, ez az öt helybéli katona nagyon sokat várt az utódok főhajtására, és azok közé tartoztak, akik rongyos ruhában, szétmállott papírbakancsban, élelem és lőszer nélkül, egy szál szuronnyal az utolsó pillanatig az országhatáron kívül tartották az ellenséget. Régi közös adósság teljesül ezzel. Kis civil csoportjuk folytatja az emlékezést: nemsokára a második világháborús diósjenői halottak névsorát egészítik ki, és már törik a fejüket, hogy jövőre az 1848-as eseményeknek is méltó emléket állítsanak a községben.

H.H. 

Fotó: Hustyava Zoltán

Topolinók seregszemléje a főtéren

Felvidéki túrára kerekedtek fel szombaton a Fiat 500-as autók, vagy közkedvelt nevén a „Topolinók” szerelmesei. Ennek egyik állomásaként Balassagyarmaton, a Civitas Fortissima téren, a régi vármegyeháza és a polgármesteri hivatal között parkoltak le pár órára, hogy a kíváncsi szempárok alaposan megméregessék az olasz járműipar e remekműveit.

Bizonyára sokan emlékeznek olvasóink közül az Ötvös Csöpi-sorozat egyik filmalkotására, az Elvarázsolt dollárra, amiben többször feltűnik a Fiat 500-as. Az egyik jelenetben az Olympos büfé előtt a közrendőr nem győzi megszámlálni, hány kisgyermek ugrik ki a kisautó üléseiről. Egy másikban pedig Kardos doktor, alias Kern András olyan hosszan cseréli ki a gépkocsi kerekét, hogy az Ötvös Csöpit játszó, és markos kezeivel éppen alkalmi emelő szerepében tündöklő Bujtor István szemrehányást tesz neki: „doktor, azt tudod, hogy ha Niki Laudának  húsz másodperc alatt nem cserélik ki a kerekeit, elbocsájtják a szerelőket”. Nos, ennek a fehér, apró, sportos autónak a testvérei tartottak seregszemlét szombaton a balassagyarmati városközpontban. Az esős idő ellenére közel ötven jármű tulajdonosa mutatta be az érdeklődőknek féltett kincsét.

Amikor a helyszínen szemlélődtünk, több tucatnyian kíváncsiskodtak a Fiatok iránt. Egy férfi a felnyitott hátsó-motorháztető mögé kukkantott be, és szorgosan vizslatta, ugyan milyen „billentyűk” is mozgatják ennek a Topolinónak a motorját. Egy négy-öt év körüli kisfiú természetesen a sofőr helyére kuporodott be, és bőszen kormányozva jelezte, nemsokára ő maga is az utakon forgatja a kereket. Akadt néhány kakukktojás is: Szombati Ádám, a túrát szervező klub balassagyarmati tagja egy piros „gépcsodát” ajánlott a figyelmünkbe. A hatvanas-hetvenes évek nyugat-európai sztrádáin cirkáló Volvo sportautó bizony egyedi látványt nyújtott, hiszen igen ritkán találkozni a mi vidékeinken efféle járgányokkal.

A szervezőktől megtudtuk, a Fiat 500-as, veterán kora ellenére ma is közkedvelt családi autó, és bírja is rendesen a strapát. Nem egy, közel két méteresre nőtt férfiú is a volán mögé telepszik, és a família többi tagjával együtt zsúfolódva, de felettébb lelkesen kerekednek fel egy-egy hétvégi kirándulásra.

A mostani találkozó résztvevői miután röpke városnézésre indultak, majd látogatást tettek a Pannónia Motorkerékpár Múzeumban, az elfogyasztott ebédet követően mentek is tovább, az Ipolyon túli Látka és Fülek irányába, ahol vasárnap fejeződött be a Fiat 500-as csapat felvidéki kiruccanása. 

H.H.

Csapategységben szeletelt szegedi szalámi

Balassagyarmati Kábel SE – Pick-Szeged U23 28-26 (11-14)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Murvai-Buzogány, Szilvási.

Kábel SE: DJUKANOVICS – Duzsi 2, MIKITA 6, Kajdy, DÓCZI 1, ALBERT-TÓTH 4, Vízler 3. Csere: SZABÓ T. 8/4, Bécsi, SZABÓ A. 4, Tihanyi. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

Szeged: B. MANOJLOVICS – Gidai, FEKETE 8, HASZILLÓ 5/1, Szabó B. 2, LONCSAR 6, Dolezsál 3. Csere: Mezei, Sz. Manojlovics 1, Urbán, Árpási 1. Vezetőedző: Szabó Levente.

Hétméteresek: 4/4, ill. 3/1. Kiállítások: 10 perc (+1 kizárás: Kajdy, a harmadik 2 perces büntetés után), ill. 8 perc.

Az eredmény alakulása: 5. perc: 2-0, 10. perc: 2-3, 20. perc: 8-9, 25. perc: 10-10, 34. perc: 13-16, 45. perc: 21-19, 50. perc: 25-21, 57. perc: 28-23.

Talán a közönség is megérezte, milyen fontos most az utolsó szalmaszálba kapaszkodnia a kiesés elkerüléséért vívott harcban a Kábel SE legénységének, mert közel telt ház szurkolt a kedvencek sikeréért. Az első öt-tíz percben alaposan látszódott a nagyfokú feszültség a játékosokon, mert a két gárda küzdelmébe rengeteg hiba csúszott. Hazai oldalon előbb Vízler két szép megoldással vétette észre magát, de átlövő társai eleinte nem álltak a feladatuk magaslatán, mivel kísérleteiket a honosított szerb kapus, Manojlovics biztosan hárította. A szegediek ellenben nem tudták a gyarmatiak megingásait kihasználni: egymás után két hétméterest is rontottak, illetve a harmincadik születésnapját a napokban ünnepelt házigazda hálóőr, Djukanovics szintén bravúrokat mutatott be. Mindkét együttes nagy energiákat mozgósított a védekezésre, az Ipoly-partiak több-kevesebb sikerrel akadályozták meg a beállós megjátszását, míg a délvidékiek magas védőfalával szemben igen hatástalannak bizonyultak a kábeles próbálkozások. Jellemző erre, hogy az első tíz percben mindössze öt gól esett.

A félidő közepére alaposan változott a játék képe, hiszen a korábbi időszakkal szemben, most rendkívül felgyorsult a gólgyártás. A jól megtermett szegedi átlövők, Fekete és Loncsar rendre megtalálták a rést a „pajzson”, de ugyanúgy tett a balassagyarmatiak részéről a hórihorgas Mikita is. Bosszantó módon azonban a labdaszerzésekből szervezett gyors leindulások nem váltak be: több alkalommal a visszarohanó csongrádiak kaparintották meg a játékszert, ha pedig mégis eljutott az inaló szélsőkig, Duzsi és Vízler egyaránt elhibázta az abszolút ziccert – előbbi például egy méterrel „cunderezett” mellé.

A sok hiba miatt egyik társaság sem tudott nagyobb előnyt kovácsolni magának, ám a vetélytárs szünet előtt némi fölénybe került, elsősorban azért, mert az átlövők pontosabban céloztak, így a „kis-pickesek” mehettek nyugodtabban a pihenőre.

Fordulás után rögvest szívós felzárkózásba kezdett a Kábel SE. Végre Albert-Tóth is átesett a holtponton, ez biztosan kellett a fiatal játékos önbizalmának növeléséhez. Egy kettős emberelőny alatt csillant fel először a gyarmatiak számára az egyenlítés esélye. A hat a négy elleni csatában Szabó Tamás remekül szervezett, és a kiharcolt büntetőket ő értékesítette magabiztosan – ezzel 16-16-nál utolérték a riválist, sőt, egy remek bejátszást követően Dóczi a vezetést is megszerezte a hazaiaknak.

Fordult a kocka, A kábelesek egyre inkább belemelegedtek, és felvállalták a rizikósabb megoldásokat is. Egy újabb emberfölényes időszakban – Kajdy roppant rutinosan magával együtt két szegedit is kiállíttatott – Szabó Tamás betörését, illetve Duzsi szélső megmozdulását követően már háromgólosra duzzadt a vendéglátó alakulat előnye. A szegedi fiatalok sokat kapkodtak, a második félidőre beállt Szabó András viszont bátran próbálkozott, a beállós pozíciójába befutva, majd a szélről egyaránt remekül célzott, és Albert-Tóth is megérezte, hogy kell bejuttatni a labdát Manojlovics hálójába. Még az sem zavarta meg különösebben az alakzatokat, hogy Kajdy elkövette harmadik súlyos szabálytalanságát, ettől kezdve mezét levetve a vezérszurkolók között biztatta a többieket.

Az utolsó öt percre fordulás előtt közvetlenül, 26-23-as állásnál Győrffy mester időt kért, látva, hogy az ernyedtebb tagok némi frissülésre vágynak. A tanácsok használtak, hiszen Albert-Tóth és Szabó András találata jelezte, ezen a napon a tavaszi szezon legjobban összpontosító balassagyarmati legénysége lépett a pályára. A végére a kimagasló formába lendült Djukanovics babonázta meg a BL-es klasszisok közvetlen utánpótlását, és bár kissé kozmetikázták még az eredményt, az alföldiek nem tudtak veszélyes közelségbe furakodni: Haszilló időn túli hétméterese még a sebekre sem jelentett különösebb gyógyírt.

Összességében a múlt heti csorbát alaposan kiköszörülni kívánó balassagyarmatiak kisebb megingásoktól eltekintve végig koncentrált és egyenletes teljesítményt nyújtottak, és több jó egyéni teljesítménnyel rukkoltak elő, ez jelentette a győzelem kulcsát..

Győrffy Sándor: A magas hőfokú küzdőszellem mellé ezúttal kiváló csapategység párosult. Végre átlendültünk a holtponton, így bizakodva várhatjuk a bajnokság véghajráját.

Szabó Levente: Az első félidőben hiába uraltuk a mérkőzést, néhány jogtalan kiállításunkat tökéletesen kihasználta a Balassagyarmat. Sajnos a játékvezetői felfogással nem tudtunk mit kezdeni.

Junior: 27-37.

Hegedűs Henrik

Sokoldalú mintatanár kerek évfordulója

Sokoldalú mintatanár. Ha feltesszük Balassagyarmaton a kérdést, vajon kire vonatkozhat leginkább ez a kifejezés, rengetegen említenék azonnal Kovács Ferenc nevét. A hetvenötödik születésnapját ezekben a napokban ünneplő közkedvelt pedagógus a történelem és földrajz fő csapásirányáról előszeretettel tér ki irodalmi és képzőművészeti mellékösvényekre, ahol a „rengetegben” kitartóan keresi az elrejtett tárgyakat, hiszen évtizedeken keresztül volt a város tájfutó sportéletének meghatározó alakja.

Kovács Ferenc félárván nőtt fel. Megszületését követően nem sokkal édesapját a frontra vezényelték, ahol orosz hadifogságba esett, és soha többé nem tért vissza. A pataki gyermekkor nagy szegénységben, de felhőtlen élményekkel telt. A jól tanuló kisdiák a balassagyarmati Állami Tanítóképzőbe került, ahol elmélyíthette tudásvágyát mind a humán, mind a reál tárgyakban. A család nehéz anyagi helyzete miatt eleinte nem gondolt, nem gondolhatott arra, hogy egyetemre jelentkezzen, így hát felesküdött tanítónak, és kis híján állásba is lépett Szandán. Csakhogy közbeszólt a sors: Környei József, a jó hírű tanítóképző intézmény igazgatója társadalmi ösztöndíjat ajánlott fel a tehetséges és sokra hivatott ifjúnak, hogy ennek segítségével továbbtanulhasson. Hosszú beszélgetés következett édesanyjával, de a döntés egyértelmű volt: elfogadta az ajánlatot.

Debreceni egyetemi évek következtek. Amelyek nem csupán azért maradtak meg csodás emlékként, mert a történelem és a földrajz tanulása mellett a diák szakmai életben is elismeréseket szerzett, hanem itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Máriával, akivel aztán három fiúgyermeket neveltek fel közösen. A két tanári szak mellett egy harmadikat is kitanult: a népművelést. Debrecen hozta el számára egy újabb szenvedélyben való elmerülést, a fényképezésben. Saját elmondása szerint sokszor egyedül bitorolta a fotólabort, és a kollégiumi szobájának falait is teleaggatta a fényképeivel.

Bár a diploma után maradhatott volna a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, őt hazavonzotta a nógrádi táj, és 1964 őszén Salgótarjánba került, mint a megye egyetlen egyetemi végzettségű népművelő szakembere. A József Attila Művelődési Központ akkoriban épült, ebbe a gárdába kerülve művészeti ismeretterjesztő előadásokat tartott, később az ő irányítása alá került Nógrád megye összes mozija. Hetente járt fel a fővárosba, hogy megtekintse a még szinkronizálatlan nemzetközi filmalkotásokat, amiket bő fél év múlva láthatott a nagyközönség. Az állandó nyomást és feszültséget azonban nem bírta a szervezete, megbetegedett, és felgyógyulását követően azonnal felmondott a munkahelyén.

A Kovács-házaspár mellé ekkor a szerencse is odapártolt. Balassagyarmaton éppen megüresedett két, történelem-földrajz szakos tanári állás, egy a Balassi Bálint Gimnáziumban, egy a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskolában, ráadásul a munkához lakás is járt, nem is volt kérdés, hogy az Ipoly-partjára költöznek. Kovács Ferenc pályája visszakanyarodott a kiindulópontra. Nyugalmazásáig több mint négy évtizeden keresztül oktatott a Balassiban, hamarosan szakfelügyelő lett, 1985-től pedig néhány éven keresztül a gimnázium igazgatójaként is tevékenykedett, de ezt a megbízatást nem igazán szerette. Az ok természetes: a direktor kevesebb óraszámot kap, őt pedig a tanítás éltette, nem az intézmény irányítása. Visszatért tehát aktívan a katedrára, és az iskola diákönkormányzatának segítő tanári feladatát is ellátta.

A munka mellett a természet szeretete egy különleges sportág felé vezette, ami eleinte nem tűnt annak, ami lett: kései, szép szerelem. Tanítványaival sokat kirándult, részt vettek az országjáró diákok különböző találkozóin, ahol megismerkedett a tájfutás élményével, ahogy ő maga fogalmazott egy korábbi interjúban: „ az ember mindig szeret eldugott tárgyakat megkeresni, ez az egész varázsa, és az a tisztaság, ami ebben a pénz által nem átjárt sportágban ma is megvan”. Megalakították a Balassagyarmati Medosz SE tájfutó szakosztályát, később mindhárom fiúgyermek, Gábor, Péter és Zoltán, és kedveseik, aztán az unokák is ebben a sportágban nőttek fel, mi több, országos bajnoki címek sorát szállították Balassagyarmatra, nemzetközi rangú versenyeket szerveztek és szerveznek, sőt, elismert tájfutó térképeket készítenek-szerkesztenek.

Kovács Ferenc nyugalmazását követően is aktív életet él. Bár az állandó sportolással felhagyott már, a város kulturális életének állandó szereplője. Rendszeresen nyit meg kiállításokat, irodalmi esteken különös megvilágításba helyez költői életműveket, például Ady Endréét, József Attiláét, rengeteg költeményt máig fejből elmond, és bár váltig hangoztatja, hogy amikor a zenei hallást osztogatták, nagyon a sor végén állhatott, nem lehet őt zavarba hozni, ha az operaklasszikusokat, vagy a hatvanas évek beat – és tánczenéjét emlegetik köreiben. Legutóbb a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola hatvanöt éves jubileumi ünnepségén találkozhattunk vele, amikor, mint egykori tanítóképzős, Ady Endre csodálatos sorait szavalta: „bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő, szabadlelkű diák”.

Akik ismerik Kovács Ferencet, egyetérthetnek ezzel: máig ez maradt.

H.H.

Megyei rajzverseny Érsekvadkerten

A közelmúltban az érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskolában rendezték meg a Nógrád megyei rajz tanulmányi verseny döntőjét.

Az esemény a házigazda intézmény igazgatójának, Fábián Attilának, illetve Selmeczi Zoltánnak, a salgótarjáni Pedagógiai Oktatási Központ főosztályvezetőjének köszöntő szavaival kezdődött, majd a helyi fiatalokból álló Virgönc néptáncegyüttes előadása következett.

A verseny témája az érsekvadkerti értékekhez kapcsolódott, hiszen az itteni tájházban komoly gyűjtemény látható a népművészet emlékeiből. Ilyen tárgyakból kellett csendéletet alkotniuk a gyerekeknek, a képek elkészítésére pedig két óra állt rendelkezésre. 

Miközben a diákok szorgalmas formázták alkotásaikat, a tanárok számára „Mi így csináljuk” címmel szakmai megbeszélést tartottak, amelynek előadói Ruzsinné Tilesch Judit és Kele Szabó Ágnes voltak. A konzultációt követően a vendégek megtekintették a Mikszáth Kálmán Közművelődési Intézményben látható „Mesterek és tanítványok” című kiállítást, amit az érsekvadkerti iskola művész-tanárainak és tanítványaiknak munkáiból állítottak össze, majd látogatást tettek a helyi tájházban.

A megyei rajzverseny díjátadása során az elismeréseket Kele Szabó Ágnes megyei szaktanácsadó, Fábián Attila igazgató, Sagyibóné Sára Anna, Fontányi Andrea és F. Nógrády Ildikó művész-tanár adták át.

Eredmények:

5-6. évfolyam: 1. Kotrebai Laura (Balassagyarmat, Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Dávid Zsuzsanna), 2. Mag Fruzsina (Salgótarján, Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Kalocsai Enikő), 3. Bakos Kincső (Salgótarján, Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Földi Gergely).

7-8. évfolyam: 1. Komoróczy Donát Laura (Balassagyarmat, Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Dávid Zsuzsanna), 2. Obreczán Ildikó (Kazár, Aba Sámuel általános Iskola és Alapfokú Művéseti Iskola, tanárai: Rózsási Beáta, Kun Péter), 3. Kasza Laura (Etesi Általános Iskola, tanára: Pálkovics Margit)

Közönségdíjak. 5-6. évfolyam: Morvai Fanni (Salgótarján, Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola, tanára: Kalocsai Enikő), 7-8. évfolyam: Berkulya József (Drégelypalánk, Szondi György tagiskola, tanára: Fábryné Rózsa Mária).

A zsűri különdíjai. 5-6. évfolyam: Schmittinger Lili (Diósjenő, Szentgyörgyi István Általános Iskola), Morvai Fanni (Salgótarján, Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola), Szukán Bence (Karancslapujtő, Mocsáry Antal Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola). 7-8. évfolyam: Fekete Fanni (Pásztó, Zsigmond Király Általános Iskola), Krizsán Petra (Érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola), Radics Loretta (Kazár, Aba Sámuel Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola).

Gála száztíz év tiszteletére

Gálaműsorral, és a település történetét bemutató kiállítással emlékeztek arra az Ipoly-menti községben, hogy száztíz évvel ezelőtt kapták meg az Őrhalom nevet.

A múlt pénteken tartott rendezvény keretében, a művelődési házban, a szervezők nevében először Farkas Andrea, az Őrhalomért Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, és tartott egy kis múltidézést: elmondta, a hivatalos iratok szerint 1906. április elsejével magyarosították a település nevét a szláv Trázs (bizonyos alakokban Tras, Tráss, Zuraas, Straas – jelentése őr, őrhely) kifejezésről Őrhalomra. Ezért ezt az egész esztendőt az egyesület a jubileumnak szenteli.

Kanyó János, Őrhalom korábbi polgármestere, jelenlegi alpolgármester hozzátette, hogy először egy 1327-ben, Visegrádon kelt oklevélben találkozhatunk a falu nevével, amikor Károly Róbert magyar király a Vrou (Varbói) család Vrbou (Ipolyvarbó) és Zuraas (Trázs-Őrhalom) birtokát Szécsényi Tamásnak adományozza. Hozzátette, az évszázadok során rendkívül jó kapcsolat jellemezte az Ipoly két partján, egymás közvetlen szomszédságában elterülő két községet, és bárhogyan is fordult a történelem kereke, bárhol is húzódott és húzódik az államhatár, a kötelékek széttéphetetlenek – ezt a szoros viszonyt jellemezte most az eseményen az ipolyvarbói polgármester megjelenése. Az alpolgármester kiemelte az ősök munkaszeretetét, a mezőgazdasági tevékenységben mutatkozó fokozott teherbíró képességet, és fontosnak ítélte, hogy a mai nemzedék képviselői, elszármazottak és itt élők egyaránt, töretlenül őrizzék a múlt hagyományait, ismerjék meg az értékeket – amire a klubhelyiségben berendezett kiállítás is rámutat –, és a maguk szakmai területein hűen szolgálják Őrhalom fejlődését.

A továbbiakban a kultúráé lett a főszerep. Balla Péter, Csécsi Sarolta, Bertók Péter, László Péter és Benőczné Zachar Ágnes verset szavalt, táncolt a Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Kör gyermekcsoportja, felléptek kis műsorukkal az óvodások, a szécsényi Palóc néptánccsoport tagjai, Hegedűs Lili fuvolázott, Szolik Milán gitáron játszott. Jacsjanszki Dóra népmesét mondott, Jacsjanszki Klára a Honfoglalás című film közismert dalát énekelte, zengett a nyugdíjas klub kórusa.

A rendezvény zárásaként az ünnepi alkalomra készült tortát vágták fel a szervezők, és egy-egy szeletet nyújtottak át mindegyik vendégnek.

Kékbe öltözve az érzékenyítés jegyében

Az autizmus világnapja alkalmából szombaton este a Ridens Szakképző Iskola szervezésében tartottak demonstrációt a balassagyarmati Civitas Fortissima téren.

Este nyolc óra előtt néhány perccel kék pólót öltött és kék színű papírcsokrokat lóbáló fiatalok és idősebbek lepték el a Civitas Fortissima szobor környékét. Reflektorok világították meg azt a szintén kék díszletet, amely előtt a házigazda oktatási intézmény diákjai műsorukat adták. Elöljáróban a nyírjesi üdülőközpontban működő iskola tanára, Szeghy József szólt röviden arról, hogy az ép és egészséges emberek sokszor észre sem veszik a fogyatékosokat, ügyet sem vetnek azokra, akiknek valamilyen egészségügyi, vagy születési okból nem lehet teljes az életük. Pedig megérdemlik ők is a többség figyelmét, és ezek a hátrányos helyzetbe került férfiak és nők, gyerekek és felnőttek sok-sok olyan kivételes értékkel rendelkeznek, amivel kiválthatják mások ámulatát. Nem menjünk hát el közömbösen mellettük, legyünk érzékenyek, érzékenyítsük magunkat hozzájuk. 

Medvácz Lajos polgármester fontos gondolatként fűzte hozzá ehhez a felvezetéshez, hogy az érzékenyítés egyben a szeretet megnyilvánulása is, azé a szereteté, amelyet minden embertársunk felé mutatnunk kell, különösképpen azok felé, akiknek ez a szeretet, megértés, elfogadás és érzékenység talán a legtöbbet jelenti az életben.

A Ridens tanulói igazán „érzékenyítő” műsort nyújtottak. Kutka János tisztán énekelve zengte Demjén Ferenctől A szabadság vándorai című közismert slágert, Mészáros Árpád egy kevésbé népszerű, de annál szebb dalt adott elő Angyalokkal játszó címmel, Gál János saját szerzeményét énekelte, míg az iskola tanárai és diákjai érdekes koreográfiában tárták az érdeklődők elé, miként is mutatkozik meg az éj sötétjében a Napfény.

H.H.

Fotó: Tóth Richárd

Új turisztikai ékességek Katalinpusztán

Új látványosságokkal – többek között szálláshelyekkel is – gazdagodott az Ipoly Erdő Zrt. szendehely-katalinpusztai kirándulóközpontja. A létesítmények kedd délelőtti átadásán megjelent dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és dr. Beer Miklós váci megyéspüspök is.

Szép, napsütéses időben gördülünk lefelé a szendehelyi szerpentinen. Alig érünk a lejtő aljára, s látjuk meg az első katalinpusztai házakat, máris élesen balra kell fordulnunk, utunk végcélja felé. Zöldesbarna erdész-öltözetbe bújt férfiak udvarias mozdulatokkal mutatják, hogy a tágas parkolóban merre tartsuk az irányt, hogy álljunk meg az autóval. Amint kiszállunk, körbenézünk, és nagyot szippantunk a tiszta levegőből, gyönyörű látvány tárul elénk. A kirándulóközpont bejáratánál a gyerekek – sokan vannak, hiszen tart még a húsvéti szünet – máris birtokukba vették az egyik új létesítményt, a közelmúltban korszerűsített csóványosi kilátó hű mását, amelyről egy csúszda is vezet lefelé. Miközben a vendégek gyülekeznek, és a fogadó italként kapott kávéjukat kóstolgatják, a szomszédos állomásra befut a kerti kisvasút is, rajta tucatnyi aprósággal.

Az aszfaltozott úton pár száz métert befelé sétálunk az esemény központi helyszíne, az egykori erdészház felé. Itt Lengyel László, az Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetője köszönti a résztvevőket, közelebb invitálva a fiatalokat.  Fidel Anna szendehelyi diáklány tiszta hangon énekel húsvéti és tavaszcsalogató dalokat, s feltekintve az égre láthatjuk, amint a zengő előadás hallatára néhány kíváncsi ragadozó madár is körbe-körbe száll felettünk. 

Kiss László, az Ipoly Erdő Zrt. vezérigazgatója, házigazda minőségében elmondja, az elmúlt években kiemelt figyelmet fordítottak a közjóléti feladatokra, amely során a cég által kezelt területeken mintegy hárommilliárd forint értékű fejlesztéseket hajtottak végre a Nyugattól keletig a nógrádi erdőkben címet viselő programban. Az uniós támogatásokból és saját, erdőgazdasági bevételeik felhasználásával turistaszállások újultak meg, kerékpárutak épültek, erdei vendégházakat korszerűsítettek, megszépült a csóványosi kilátó és a somoskői látogatóközpont. Ehhez csatlakozik most a katalinpusztai bővítés, ami azért is indokolt, mert a Gyadai tanösvény tiz-tizenkét évvel ezelőtti kialakítása óta jelentősen megnőtt a látogatók létszáma, olyannyira, hogy a mostani, húsvéti hosszú hétvégén már kicsinek bizonyult a kétszázötven autóra tervezett parkoló. Az igazgató hozzátette, ezzel a fejlesztéssel, benne a kerti kisvasúttal, a kilátó makettjével, és az egykori erdészház tetőterében berendezett szálláshelyekkel több mint félmilliárd forint értéket teremtettek, ebből kétszázmilliót saját forrásból finanszírozva.

Balla Mihály ezúttal sem felejtette el kiemelni saját „bakancsos” túrázó szabadidős tevékenységét, és miután néhány szóba kitért legutóbbi, szigligeti élményeire, hangsúlyozta, Nógrád nyugati kapujában páratlan természeti különlegességek várják az ide kirándulókat: az Ipoly Erdő Zrt. határozottan törekszik arra, hogy mindent megmutasson, ismeretterjesztő módon érzékeltessen, amit érdemes meglátni és megtapasztalni a Cserhát és a Börzsöny vidékén, hegygerinceken, sötét erdők belsejében és patakmedrekben felfelé kaptatva. Ezek a kirándulóközpontok, mint a katalinpusztai is, amellett, hogy az igazi, palócos vendégszeretetben részesítik az érkezőt, a természet szépségeire irányítják a figyelmet, egyben közösségi élményt adnak, és nemkülönben a környezetvédelem fontosságát is tudatosítják az emberek gondolkodásában. 

Dr. Fazekas Sándor kiemelte, a kormányzat hat évvel ezelőtt alkotta meg a Bejárható Magyarország című programot, ennek keretében a korábbiakhoz képest hatalmas mértékű turisztikai fejlesztéseket hajtottak végre, hogy a látogatókat valóban huszonegyedik századi körülmények között fogadhassák, és a kirándulók a legszélesebb palettán szemlélhessék mindazokat, amelyeket az adott tájegység értékeiben elébük tár. Hozzátette, a minisztérium az új szemlélet jegyében jár el a megszületőben lévő erdészeti törvény megalkotásában, hogy a feladatkörök hármas területén, a közjóléti, gazdasági és védelmi feladatokban minél harmonikusabb együttműködést és egyensúlyt alakítsanak ki. Bár személyesen nem járt még itt, Katalinpusztán, mostani tapasztalatai megerősítik, miért is lett már kétszer ez a kirándulóközpont az év ökoturisztikai létesítménye. 

Dr. Beer Miklós, mielőtt megáldotta volna az új vívmányokat, elmondta, az értünk teremtett világban fontos feladat, hogy rácsodálkozzunk, de élni is tudjunk a teremtő adta óriási ajándékkal, a természettel.

A hivatalos beszédeket követően dr. Fazekas Sándor, Győri Gyula, a Nemzeti Közlekedési Hatóság elnöke és Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke ünnepélyes aláírta az erdei kisvasutak népszerűsítéséről szóló megállapodást. Győri Gyula ennek indoklásaként kifejtette, komoly adóssága van az országnak az erdei kisvasutak fejlesztésében, de hat-hét esztendeje már jó úton járnak, a központi törekvések során is felismerték, az egész hazai erdészeti turizmus egyik sarokpontja, hogy a húsz-huszonöt kilométeres sebességgel vadregényes tájakon zakatoló szerelvények milyen komoly szerepet játsszanak és nagy segítséget jelentsenek a tájegységek minél behatóbb megismerésében és felkutatásában. 

Hegedűs Henrik

Fotó: Gyurkó Péter

Elszalasztott pontszerzés az utolsó pillanatban

Balassagyarmati Kábel SE – Kecskeméti TE-Kisokos 20-21 (8-12)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Tomecskó-Hunyadi, Unyatyinszki.

Kábel SE: DJUKANOVICS – Duzsi 6, Dóczi, SZABÓ T. 7/3, Munkácsi, Albert-Tóth 2, Szabó A. 3. Csere: KAJDY, TIHANYI, Bécsi, Tokai, Vízler 2. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

KTE: KISÉK – Miss 4/1, SZABÓ B. 3, Burik 1, Füleki 1, ÉLIÁS 2, Horváth A. 1. Csere: Zaklajda (kapus), SCHEURING 5/1, Petrik-Varga 1, Gyárfás 3. Vezetőedző: Ocsovai Zsolt.

Hétméteresek: 3/3, ill. 4/2. Kiállítások: 14 perc (+1 kizárás: Munkácsi, a harmadik 2 perces büntetés után), ill. 12 perc (+1 kizárás: Éliás, azonnali piros lap, mert az utolsó percben szabaddobásnál nem adta vissza a labdát).

Az eredmény alakulása: 9. perc: 3-1, 13. perc: 5-3, 18. perc: 6-6, 27. perc: 8-9, 35. perc: 12-13, 46. perc: 14-18, 50. perc: 17-18, 55. perc: 17-20.

Szokatlan felállásban kezdte a mérkőzést a Kábel SE: a sérült Mikita nem utazott el Balassagyarmatra, így a jobbátlövő poszton Dóczit vetette be a kábeles szakvezetés, míg a védelem „kebelében”, a beállóban Munkácsi igyekezett zavart kelteni. Az első negyedórában mindkét oldalon nagyon sokat hibáztak támadásban a játékosok. Hiába szőtte türelmesebben akcióit a Kecskemét, bosszantó technikai bakikat vétettek, a labda többször kiperdült a kezekből. A kábelesek eleinte kihasználták a vendégek megingásait, Szabó András váratlan megoldásokkal vétette magát észre, góljai révén, majd Szabó Tamás értékesített büntetőjével két találatnyi előnyt szereztek a gyarmatiak, ám sokáig nem tarthatták ezt, mert a KTE hamar kiegyenlített. A játékrész második felében azonban fordult a kocka. A gyengélkedő házigazda átlövőkkel szemben egyre hatásosabban védekeztek az alföldiek, miközben az addig remekül működő nógrádi falon rendre rést talált a vetélytárs: Miss a jobb szélről futott középre, és így érte el csapata tizenegyedik gólját, kisvártatva  Szabó Balázs betörésével már négyre nőtt a különbség, ami szünetig meg is maradt.

                                                  Djukanovics remekül védett a mérkőzésen

A második félidő elején a harcosan pályára lépő Ipoly-parti legénység a hátrány szorgos ledolgozását tűzte ki célul. Ebben főként Duzsi járt az élen, a balkezes átlövő talpról és felugrásból egyaránt eredményes volt, általában Kisék kapujának alsó sarkában landoltak a lövései. A csereként beállt Tokai 12-13-nál akár ki is egyenlíthetett volna, ám a bal szélre sodródva elhamarkodottan lőtt, és kísérlete mellé szállt, a kontratámadásból viszont Gyárfás ismét kettőre növelte az előnyt.  Ráadásul a kecskemétiek újult erőre kaptak, Scheuring jóvoltából a 45. percben már négy góllal vezettek, és kívülről úgy tűnt, a fáradó balassagyarmatiaknak nem lesz több energiája a sokadik talpraállásra.

Nem így történt. Szabó Tamás és Duzsi vette magára a felelősség terhét – Albert-Tóth ugyanis végig megilletődötten kézilabdázott – és megint csak egy gól volt a különbség. Kajdy kétperces kiállítása alatt a KTE kihasználta az emberelőnyt, az utolsó öt percre megnyugtató előny birtokában fordulhattak. A gyarmatiak legjobbja, Szabó Tamás végső tartalékait mozgósítva, „kifacsart” helyzetből is pompás módon talált utat a hálóig, ezt követően Duzsi egy lerohanás után pókhálózta ki a felső sarkot, élessé téve a végjátékot.

Az utolsó percben, 20-21-es állásnál Győrffy mester gyorsan időt kért, és megbeszélte tanítványaival a legvégső támadás hadrendjét. A kidolgozott akció közben harsant a játékvezetők sípszava, és a védőfalban kakaskodó Munkácsi Robin és Szabó Balázs egyaránt a kiállítás sorsára jutott. Öt másodperc múlva villant a piros lap: Éliás egy szabaddobásnál nem adta vissza időben a labdát, ezért kellett elhagynia a játékteret. Csakhogy az ítélkezés alatt a sípmesterek elfelejtették megállítani az órát, a duda pedig megszólalt. Röpke tanakodás kezdődött, a tereferét követően a vendégek edzője, Ocsovai Zsolt ujjaival mutatta játékosai fel, mennyi maradt hátra: hét másodperc. Minden mindegy alapon előre jött Djukanovics kapus is, így lényegében kettős emberelőnybe került a Kábel. Gyors labdajáratás, a játékszer Duzsi kezébe került, aki a rövid alsó sarkot célozta – mint utóbb mondta, biztosra akart menni -, ám Kisék odaért, és hárított.

A lefújás után kisebb vita kerekedett a két fél vezérszurkolói között, de az indulatok hamar lecsillapodtak – amiben nagy szerepe volt a vendégek Balassagyarmatról elszármazott szakvezetőjének is.

Összességében egy gyenge színvonalú, sok hibával tarkított találkozón mindkét csapat a védekezésre helyezte a hangsúlyt. A Kábel SE többször felzárkózott a hátrányából, de a végén egy rosszul megválasztott befejezés miatt még az egyik pontot sem sikerült megkaparintania.

Győrffy Sándor: Ha két hete így védekezünk, biztosan győztesen hagyjuk el a pályát. Ma viszont a mérkőzés nagy részében támadásban csődöt mondtunk, és a sors hiába adta vissza az utolsó pillanatban az esélyt, nem éltünk vele.

Ocsovai Zsolt: Harcoltunk, küzdöttünk, és most a Fradi ellen tőlünk elpártolt szerencse is visszatért mellénk. A második félidő elején enyhén megingott a csapatunk, de végül teljesítettük, amiért Balassagyarmatra utaztunk.

Junior: 28-43.

Hegedűs Henrik