Háromnapos testvértelepülési találkozót rendeztek az elmúlt
hétvégén, Cserháthalápon. A rendezvény keretében hivatalos megállapodás
született a határon túli magyarlakta községekkel való kapcsolatfelvételről is.
A vasárnapi záróeseményekre érkeztünk meg Cserháhalápra. A
Nap éppen kibújt a felhők közül, amikor délelőtt tizenegy óra tájban, az egyre
népesebb érdeklődő sereg szeme láttára az első fellépők a művelődési ház
udvarán lévő színpadra léptek. Elsőként az óvodások csoportját fogadta kitörő
vastaps, akik fergeteges „nyuszi-bugit” mutattak be. Miközben a gyerekek kis
műsorát szemléltük, szinte bábeli nyelv-kavalkádba kerültünk. Nem messze tőlük
büszke cseh legények beszélgettek, ők Vlachova Lhota településről érkeztek,
csekély tudásunkkal szóba is elegyedtünk velük, legfőképpen a közelgő jégkorong
világbajnokság esélyeit ecsetelve.
A mohorai hagyományőrzők ezúttal pásztor-szerelésbe bújtak.
Úgy ropták a talpalávalót, hogy bármelyik alföldi, vagy hegyvidéki nyájőrző
társuk megirigyelhette volna. Hasonlóképpen szépen mutattak a kórógyi asszonyok
is. A hölgykoszorú sváb népviseletre hasonlító pirosas ruhakölteménybe bújt,
majd egy női díszmagyart öltött kislány pompás hangon adott elő népdalokat. Az
Ipolyon túl, néhány kilométerre elterülő Inámból, a méz felvidéki „hazájából”
jött csoport modernebb húrokat pengetett. Egy „melós-trió”, sisakban, és sárga
megkülönböztető mellényben munkás-bohózattal szórakoztatott, harsány kacagásra
ingerelve a hallgatóságot. Egy másik, Unicum nevet viselő társaság pedig
gitáron kísért énekekkel mulattatott: az „Ábrándos szép napok” című ismert szám
refrénjét visszhangozta a közönség. A végén a házigazdák következtek, a
cserháthalápi hagyományőrzők is megcsillantották tehetségüket.
Amit befejeződött a kulturális bemutató, következhetett egy
komolyabb eseményrész. Dócs Dávid, a házigazda polgármester állt elő, és mondta
el ünnepi köszöntőjét, kiemelve, hogy Cserháthalápon a múltban is nagy gondot
fordítottak az uniós regionális programok keretében megvalósuló
testvértelepülési kapcsolat-felvételekre. Ezek első szép példája az Inámmal
történt, tíz évvel ezelőtti „egymásra találás” volt, amelyet azóta is a
kölcsönös harmónia jellemez. Ezt követte a partiumi, romániai magyar többségű
községgel Érolaszival való kapcsolat, majd a bácskai-szerbiai Bácskossuthfalva
és a csehországi Vlachova Lhota után a horvátországi Kóróggyal bővül a
megállapodások köre. A polgármester hozzátette, a „legújabb testvérük” igen
megszenvedte a történelem sorcsapásait, hiszen a délszláv háborúban, mint
Vukovár közeli helyiség, a stratégiai hadműveletek középpontjába került, a
szerbek ostroma miatt a lakosságnak menekülnie kellett otthonából. Amikor
1998-ban visszatérhettek szülőföldjükre, lerombolt épületeket, szörnyű
állapotokat találtak és a templomukat is bombatalálat érte. De szerencsére
hatalmas lelkierővel nekiláttak az újjáépítésnek, és mára takaros házakban
élnek, és a templomuk is – magyar állami segítséggel – újjáépült. A tizenharmadik
század óta magyarságát, anyanyelvét hűen őrző kórógyiak képviseletében Kell
József, az Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke írta alá a friss
együttműködési dokumentumot Dócs Dáviddal, majd az inámi polgármesterrel, Régi
Zsolttal is megújították az egy évtizede kötött egyezményt.
A háromnapos találkozó – az előzőekben volt főzőverseny,
kispályás focibajnokság, hollókői kirándulás, több koncert és Galbács Tamás
fotókiállításának megnyitója is – közös ebéddel zárult a művelődési házban.
H.H.-Sz.B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése