Fura
világot élünk. Ebben a mi, kis nyugat-nógrádi közösségünkben folyamatosan
szükség van a megújulásra. Rendre elgazosodik az előttünk lévő kitaposatlan út,
amit újra és újra meg kell tisztítani, hogy lássunk magunk előtt egy csipetnyi
jövőt. Fontos, hogy az itt élő emberek
mind jobban naprakészebbek legyenek az szűkebb pátria történéseiben,
eseményeiben, lássanak programajánlókat, beharangozókat, múltidézőket, és
persze rengeteg beszámolót a saját kis világuk mindennapjairól, amelyek a szélesebb
nagyközönség számára talán kevésbé érdekesek, de helyben nagy a jelentőségük. A
lényeg: a térség közösségét szolgáljuk, építő szándékkal, a három „É” betű
jegyében: ÉRDEKES írásokkal szórakoztatni az olvasót, ÉRTÉKES tartalommal
megtöltve, hogy ÉRDEMES legyen a Nyugat-nógrádi Napok blogra kattintani.
Január
elsejétől naponta többször szeretnénk friss információkkal jelentkezni, ebben
szeretnénk kérni mindenki segítségét, Honttól Borsosberényen át Berkenyéig,
Szendehelytől Nézsán át Nógrádsápig, Galgagutától Becskén át Szügyig, nem
feledve a két várost, Balassagyarmatot és Rétságot, illetve persze minden
települést, ami e két járás területére esik. Várjuk a jelentkezéseket!
Hegedűs
Henrik
főszerkesztő
***
Csodálatos
természeti világtól körülvéve élünk itt. Barangolhatunk az Ipoly-réten,
láthatunk gyönyörű madarakat, beleszippanthatunk a folyópart hamisítatlan
illatfelhőjébe. Felgyalogolhatunk a drégelyi várromokhoz, a becskei sztúpához,
a herencsényi kereszthez, vagy éppen a szandai hegyoromról tekinthetünk szét.
Láthatjuk, miként kel fel a nap a berceli dombtető mögött, s nyugszik le a
Börzsöny mögé bújva, és kellemeset sétálhatunk a bánki tópart sétányán, elnézve
a vadkacsákat. Figyelhetjük, amint a százéves síneken kattogva zakatol a
„Piroska”. Elidőzhetünk a történelem emlékein: januárban, Romhányban fejet
hajthatunk Rákóczi emléke előtt, júniusban mulathatunk a Nógrádi Várjátékok
forgatagában, júliusban a Schaffer-kúti tisztáson elvegyülhetünk a középkort
idéző színes kavalkádban, miként ott tornyosul előttünk rengeteg büszke alak a
múltból, akiket mind-mind ezer és ezer szál köt e vidékhez. Madách és Mikszáth
emlékei Balassagyarmaton, Csesztvén és Horpácson, Szabó Lőrinc szeretett füzei
az Ipoly árterében, Tolnay Klári emlékháza Mohorán, a kastélyok, amelyek régi,
nagynevű családok, Prónayak, Almássyak, Huszárok dicsőségét idézik.
És
a gasztronómiai, valamint hagyományőrző különlegességek: az ilinyi derelye, a
pataki pampuska, a szécsénkei lecsó, a kétbodonyi szilvás gombóc, az őrhalmi
népviselet, a dejtári varkocsos fejkendő, a galgagutai lyapuskás csepjec.
Bármennyire
is kívül esik a fő idegenforgalmi utakon ez a kies vidék, bármennyire is
bosszankodunk az alsóbbrendű úthálózat kiábrándítóan rossz minőségén, ez a táj
a miénk, a mi szülőföldünk, amit szeretünk, és a föld is itt fog magába fogadni
bennünket.
Igen,
Nyugat-Nógrád a mi imádott szívünk csücske, amiért tenni kell és tenni érdemes.