Megszépült a templom

Teljesen megszépült kívülről a Csitár közepén, egy dombon emelkedő római katolikus templom. A felújítás befejezése után vasárnap dr. Beer Miklós váci megyéspüspök szentelte meg a korszerűsített épületet.

A község mai, műemléki védelem alatt álló templomát a feljegyzések szerint Bossnyák Mihály esztergomi kanonok építtette 1747-ben, ám toronnyal csak később egészítették ki,, mert 1789-ben az évkönyvek szerint még külön haranglábban kondultak meg a harangok. Komjáti István polgármester elmondta, nagyon ráfért már a tatarozás a falu egyházi központjára, aminek első részét, a külső felújítást valamivel több, mint ötmillió forint felhasználásával végeztették el. Ebből három és félmillió volt a kormányzati támogatás, másfél millió a váci egyházmegyei hozzájárulás, a többit az önkormányzat biztosította, illetve a hívek adományaiból gyűlt össze. A munkálatok során átfestették a falakat és homlokzatot, megújult a torony, a tető sisakrésze. A következő ütemben szeretnék a belső teret is megszépíteni, ehhez az önkormányzat és az egyházmegye is igyekszik megtalálni a kellő pénzügyi forrásokat.

H.H.

Komoly terveket szövöget az új igazgató

Hangszerállomány frissítése, a tanári kar megfiatalítása, ezzel együtt a korábbi magas színvonalú oktatói-nevelői munka megtartása, illetve erősítése. Ezek a főbb célkitűzései a balassagyarmati székhellyel működő, de lényegében Nógrád megye több mint felét lefedő Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola nemrégiben kinevezett új igazgatójának, Csábi Istvánnak. E mellett még egyéb elképzeléseiről is beszélgettünk az intézményvezetővel.

Csábi Istvánt aligha kell bemutatni a megye olvasótáborának. Az ötvenhét esztendős szakember tanári munkája mellett több mint három évtizede aktív tagja a Balassagyarmati Dalegyletnek, e mellett állandó résztvevője a város és a vonzáskörzet kulturális rendezvényeinek, verset szaval, saját gitárkísérettel énekel. Ahogy mondja, még bele kell rázódnia az igazgatói szerepkörbe, de mivel a kollégák körében általános az elismertsége és erős a háttértámogatás, hamar megszokja majd az új feladatokkal járó felelősséget.

*Mit szól a kormányzat legújabb kulturális tervéhez, a mindennapos iskolai éneklés bevezetéséhez?

- Csak díjazni tudom az elképzelést. Kodály országában ez szinte természetes is, pontosabban annak kellene lennie. Sajnos, mi is tapasztaljuk, hogy a mai fiatalság keveset énekel, vagy ha igen, a modern kor slágereit, nem a népdalokat, pedig pedagóguspályám kezdetén még több ének-zene tagozatos iskola is működött a megyében. Persze a tervek megvalósításához a megfelelő szakmai hátteret is biztosítani szükséges, de egyértelmű, hogy ha bevezetik a mindennapos éneklést, nagy hasznára lesz az ifjúágnak, hiszen köztudomásúan a művészeti ágakkal való behatóbb foglalkozás olyan ingerpályákat nyit meg az agyban, ami más tantárgyak tanulásánál is segít.

* Milyen ma a nyugat-nógrádi művészeti oktatás helyzete?

- Nem könnyű, sok gonddal küszködünk, de minden előttünk álló feladatot igyekszünk megoldani. Szerencsére elődeim, Réti Zoltán, aki húsz évig volt igazgató, és Ember Csaba, aki közel harmincöt esztendőn keresztül irányította az intézményt, nagyon jó alapokat raktak le, amelyre mindig megújulva, a kor kihívásaival szembeszállva építkezünk, fejlődünk. Ma már bátran mondhatom, az egész országban rangot vívott ki magának a művészeti iskola. Elég, ha csak az országos fuvoladuó találkozóra, a négykezes és kétzongorás Versenyre, az idén már 20. alkalommal megrendezésre kerülő Magánének Verseny jó hírére és a nyári nemzetközi muzsikustábor töretlen népszerűségére utalok. Akik nálunk tanultak és a későbbiekben sem hagytak fel a zenéléssel, vagy rajzolással, szinte kivétel nélkül komoly pályát futottak be.

*Mégis, milyen területeken szeretnének előbbre lépni?

- Két pont van, amit néhány éven belül feltétlenül orvosolni kell. A tanári karunk magas életkorát tekintve egyre időszerűbb a fiatalítás.  Éppen ezért szeretném felvenni a kapcsolatot a zeneművészeti felsőoktatási intézményekkel, hogy a végzős hallgatókat, esetleg a gyakorlati éveiket éppen megkezdő szakembereket hozzánk irányítsák. Ez egyrészt fenntartói, másrészt önkormányzati szintű egyeztetéseket is igényel, a tankerület, illetve a város vezetése partner ebben, például szolgálati lakás biztosításával, amire akad korábbról példa Balassagyarmaton. A másik a hangszerparkunk korszerűsítése. Nagyon sok szülő nem rendelkezik olyan anyagi feltételekkel, hogy gyermekének hangszert vásároljon, nekik mi kölcsönözzük ezeket. Sajnos a meglévő hangszerállományunk egyre elavultabb, felújításra vár és újak beszerzését tervezzük. Most egy kormányprogram keretében beindultak a hangszerbeszerzések, a Kodály-év kapcsán egy pianino-program is megkezdődött, ebbe szeretnénk bekapcsolódni. Hasonlóképpen fontos feladat még az Óváros téri központi épületünk belső felújítása. A nyílászárók cseréjét a szigetelést már elvégezték, most az energetikai korszerűsítésre várunk, amire a tulajdonos, a város önkormányzata már elnyerte a pályázatot, de az előadótermünkre is bőven ráférne a teljes tatarozás.

*Milyen terveket szövöget még az elkövetkező esztendőkre?

- Nemrégiben jártunk a Kozma utcai temetőben, névadónk sírjánál. A hant nagyon elhanyagolt állapotú, és mivel más, Rózsavölgyi nevét viselő oktatási intézmény nincs hazánkban, ezért úgy érezzük, hogy a mi feladatunk a sír rendbetétele. Ezen kívül szeretnénk egy Rózsavölgyi-díjat is alapítani, tanári és növendéki kategóriában egyaránt, ezeket a tervezett Rózsavölgyi Napok keretében szeretnénk átadni. A modern technika vívmányainak beszerzésével érdemes lenne az oktatást segítő egyéb eszközállományt bővíteni, hiszen ez már követelmény a pedagógus-minősítéseknél is. Azonban a legfontosabb feladatunk, hogy hagyományaink szellemében minél több diák ismerkedjen meg nálunk a művészetek szépségeivel, zenével, képzőművészetekkel, színjátszással, modern tánccal, illetve a kimagasló teljesítményt nyújtó diákoknak irányt mutassunk tehetségük kibontakoztatására.

Hegedűs Henrik

Könnyebben indult - nehezebb lett

Balassagyarmati VSE – Debreceni EAC 2-1 (2-0)

Balassagyarmat, Kövi Pál Sportközpont, 400 néző. Vezette: Tamási (Kovács G., Nyerges).

BVSE: Földi – Nagy G., Erdei, Ficzere, Szandai – Bódis, Bonivárt, Nagy O. – Tóth P., Magos (Molnár E. 70.), Tihanyi. Vezetőedző: Kis Károly.

DEAC: Csúri – Nagy Z., Sós, Ménes, Balogh – Karikás (Barabás 73.), Sütő, Vékei (Mócsán 92.), Katona – Nagy D., Csörgő (Kovács M. 60.). Vezetőedző: Sáfár László.

Gól: Nagy O. (2 – 35.-11-esből, 40.), illetve Nagy D. (78.-11-esből).

Sárga lap: Szandai (76.), Bonivárt (93.), illetve Nagy Z. (24.), Katona (80.), Barabás (92.).

Kiállítva: Nagy Z. (51.).

Jók: Nagy G., Erdei, Nagy O. (a mezőny legjobbja), Bonivárt, Tihanyi, illetve Csúri, Katona, Nagy D.

Az egész napos eső miatt felázott pályán az első negyedórában nem alakult ki folyamatos játék, jobbára tapogatózással telt az idő, kevés helyzettel. A huszadik perc táján élénkült fel a mérkőzés, amikor egy kontraakciót követően Magost buktatták a tizenhatoson belül, de a sértett elhibázta a büntetőt. A kihagyott tizenegyest követően továbbra is támadásban maradtak a hazaiak, és nem sokkal később egy bedobás után Tóth Patrik kiharcolt egy újabb büntetőt, amit aztán Nagy Olivér magabiztosan értékesített. A félidő vége felé tovább növelte a különbséget a házigazda alakulat: Bódis mintaszerű kiugratását Nagy Olivér klasszis mozdulattal helyezte a hálóba.

Fotó: archiv

Szünet után a hamar emberelőnybe került BSE nagyon gyorsan eldönthette volna a meccset, azonban minden kínálkozó ziccer kimaradt. Tóth Patrik előbb a kapufát, majd a kapust találta telibe, és Tihanyi is pontatlanul célzott. A hatvanötödik perc tájékán kissé visszavett az iramból az Ipoly-parti legénység, a debreceniek viszont felbátorodtak, és Nagy Dávid az összecsapás harmadik tizenegyeséből szépített. A találkozó végén újból teljes elánnal rohamozott a BSE, ám még az üres kapuba sem sikerült betalálniuk.

Összességében a kilencven perc nagy részében a mezőnyben aktívan és ügyesen futballozó gyarmatiak akár sokkal nagyobb arányban is megnyerhették volna ezt a fontos mérkőzést.

Kis Károly: Az előző meccseinkhez hasonlóan ismét rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, és látványos, szemrevaló akciókat is vezettünk a pályán, de a legtöbb lehetőség kimaradt. Most van egy hosszabb hetünk, hogy javítsunk a helyzetkihasználáson. Örülök, hogy a győzelmünkkel ismét sok szurkolót tehettünk boldoggá.

Sáfár László: Nehéz egy ilyen találkozó után véleményt alkotni. Az első félidő bátortalansága és a kiállítás után talpra tudtunk állni, amiért feltétlenül dicséret illeti a fiúkat.

Hegedűs Henrik

Közös helyen a hivatalok

Hamarosan egy helyen intézheti el különböző hivatali ügyeit a balassagyarmati járás lakossága. Közel hétszázmilliós állami beruházásnak köszönhetően 2018-ra megújul az egykori csendőrlaktanya, a határőrség korábbi otthona. Jövőre ide költöznek az Ipoly-parti városban működő szakhivatalok. A részletekről az illetékesek sajtótájékoztató keretében számoltak be.

Dr. Szabó Sándor Nógrád megyei kormánymegbízott elmondta, a kormány, az önkormányzat és a kormányhivatal kiváló együttműködésének gyümölcse a hivatalok közös helyre költöztetése, ami része annak a folyamatnak, amelyben korszerűsítik, emberközelivé teszik az egyes szakhatóságok ügyintézési feladatait. Balassagyarmaton eddig összesen kilenc helyen, szétszórva és elaprózva működtek ezek, így nagy nehézséget okozott a vidékről bejövő ügyfeleknek, ha egy napon belül akarták elintézni a dolgaikat. Két éve végeztek egy bejárást annak érdekében, hogy az összeköltöztetésre megfelelő színhelyet találjanak. Erre a célra két épület kínálkozott, a régi vármegyeháza és az egykori csendőrlaktanya, végül az utóbbi mellett döntöttek. Ezek után felgyorsultak a folyamatok, és 2017 nyarán már meg is született a jóváhagyás, a Lázár János vezette miniszterelnökségi kabinet hétszázmillió forintos támogatást adott a beruházásokra. Így száz százalékos állami költségből az előkészületeket követően idén szeptember 11-én megkezdődhettek a tényleg átalakítási, korszerűsítési munkálatok a határőrség egykori, Bajcsy-Ady utcák sarkán található otthonában. A kivitelezők ígérete szerint hét hónap alatt elvégeznek minden felújítási tevékenységet, benne a nyílászárók, a fűtési rendszer teljes cseréjével, a tető hibáinak kijavításával, napelemes rendszer kiépítésével, a belső helyiségek rendbetételével, akadálymentesítéssel, modern informatikai – és biztonságtechnikai rendszer beszerelésével. A kormánymegbízott hozzátette, minden munkát annak szellemében végeznek, hogy a balassagyarmati önkormányzat egyedi védelem alá helyezte az épületet, így megőrződik a közel százesztendős laktanya patinája. Egy év múlva már huszonegyedik századi körülmények között fogadhatják itt a betérő állampolgárokat. Csupán két, kormányhivatal alá tartozó szerv nem költözik át az új helyére, amit nem is indokolt: a kormányablak marad a városházán, miként az állategészségügyi szolgálat és társszervei is a Mártírok útján.

Balla Mihály országgyűlési képviselő kifejtette, a mai kor követelményei közt elengedhetetlen, hogy az ügyfeleket a legteljesebb mértékben, a legkényelmesebben, gyorsan kiszolgálják, így nagyon fontos és hasznos változás lesz Balassagyarmaton a járási ügyintézési pontok összeköltöztetése. Ez a döntés lehet, hogy külsődlegesen nem látványos, de mindenképpen mérföldkő az egyes hivatalok életében.

Csach Gábor, Balassagyarmat alpolgármestere úgy véli, ezzel a nagyon fontos lépéssel tovább növelhető a város központi szerepe, nem csupán a nyugat-nógrádi térségben, hanem az egész Ipoly-menti régióban.  Az alpolgármester szólt még arról, hogy a mostani beruházással párhuzamosan az önkormányzat járdaépítésekkel, például a szomszédos Aradi utca rendbetételével járul hozzá az új hivatali központ egyszerűbb és kényelmesebb megközelítéséhez.

Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Szabadtéri „erőparkok”

Több szabadtéri kondicionáló-erősítő játszótérrel gazdagodott az elmúlt években Balassagyarmat. Legutóbb a Madách-liget tőszomszédságában lévő tágas réten, a méretes fűzfa alatt épült egy ilyen „erőpark”, amelyet már birtokukba vettek az izmosodni vágyó iskolások.

Hétköznap, kora este a szűrt napsütésben. A Madách-liget felé haladván tűnnek fel előttünk a fiatalok. Hatan-heten gyakorolnak a nemrég átadott új játszótéren. Egyikük fekvőtámaszokat végez, a másik srác egy rúdra húzódzkodik fel, a harmadik pedig a korláton csimpaszkodik. A többiek éppen pihennek, vagy a társakat fényképezik, hiszen az izmok gyarapodását illik büszkén közszemlére bocsájtani. Ákos a „legdumásabb” köztük, elmondja, „tök jó” itt, sokkal hasznosabb, mintha egy izzadtságszaggal teli szűk és zsúfolt edzőteremben dolgoznának. Meg aztán kellemes ez az ősz eleji levegő, a tető miatt az eső sem csepereg esetleg rájuk, nem mellékesen pedig a szülők is látják őket, milyen hasznosan töltik a szabadidejüket. Péter közbevágja, ha alaposan kifáradnak, könnyebb utána a tanulás is, hiszen kitisztul az agy.

Csach Gábor, Balassagyarmat alpolgármestere megkeresésünkre hozzáfűzi, épp ezért létesítették ezeket az angol nevükön „street workout”, magyarosítva szabadidős – és egészség sportparkokat, hogy az ifjúság ne a sötét szobákban a négy fal között kuksoljon, ne a kábítószerhez, vagy a szeszesitalos pohár után nyúljon, hanem mozogjanak minél többen, gyerekek, felnőttek egyaránt a szabad levegőn. Először 2014-ben épült egy ilyen, a Madách-ligetinél némileg szerényebb kivitelű erősítő hely az Ipoly-parti szabadidőközpontban, a műfüves pálya mellett, majd egy évvel később a Szontagh-Arany utcai lakótömbök közötti játszótéren – ezek önerőből, négymillió forintba kerültek. A nemrégiben elkészült, kilenc elemet tartalmazó Madách-ligeti fedett sportparkot a Nemzeti Szabadidős – és Egészség Program részeként létesítették. A tizenegy-millió forintos összköltséget teljes egészében az állam, pontosabban a BMSK Zrt., a program felelőse finanszírozta. Az önkormányzat a sportpark környékén saját forrásból még parkosítást végez és a kényelmesebb megközelítés érdekében a földút helyett aszfaltozott járdát épít ide. Csach Gábor kifejtette, várják a második forduló eredményhirdetését, hiszen a város területén további öt hasonló erőpark és egy futópálya kialakítására is pályázatot nyújtottak be. 

H.H.

Sportszerűségből jeles

A fővárosi BSE Atlétikai Centrumban versenyeztek vasárnap a Salgótarjáni AC ifjú atlétái, köztük egy nemrég kötött együttműködés értelmében a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola tehetséges sportolói. A gyerekeknek nem csupán a számukra javarészt ismeretlen rekortán borítással kellett megbarátkozniuk, hanem az igencsak kellemetlen, esős-borús, meglehetősen hideg időjárással is.

A tizenegy éves lányok korosztályának nyolcszáz méteres síkfutása közben a gyarmati Horváth Lili hirtelen a lábához kapott. Érezte, nincs tovább, itt és most összeesik. Fogait összeszorítva, sírásra görbülő szájjal botorkált. Szenvedését rögtön meglátta a mögötte néhány lépéssel haladó csapattársa, egyben barátnője, Erdélyi Anna. Aki nem törődve azzal, milyen esélyei lehetnek a versenyben, nem habozott, azonnal társa segítségére sietett. Gyengéden átkarolta, és a felnőttekhez kísérte. Lili gyors ápolást kapott, azóta már jobban van, míg Anna nem győzte fogadni az elismerő kézfogásokat, öleléseket és simogatásokat.

Itt a példa, kérem szépen! Egy általános iskolás gyermek lelke tiszta, szíve erős, még nem mételyeződött meg napjaink eredmény-orientált, mindent eltipró, törtető világával. Ő nem azt látja, miként lehet megnyerni a futamot, hanem ha a barátnő segítségre szorul, gondolkodás nélkül feladja a versenyt, és odasiet hozzá.

Bízzunk benne, ez nem egyedi eset, hogy a balassagyarmati apró hölgyön kívül is akadnak még ennyire önzetlen, a sportszerűséget teljesen természetesnek tekintő ifjak. Emeljünk tehát kalapot Erdélyi Anna előtt.

A Fair Play szellemisége újra megnyert egy csatát!

Hegedűs Henrik

Magyar Kupa – Tükörsima továbbjutás

Csepel DSE – Balassagyarmati Kábel SE 17-47 (9-26)

Csepel, ÁMK Sportcsarnok, 100 néző. Vezette: Budai-Bock, Rácz.

Kábel SE: Varga – Nagy D. 4, Tokai 3, Székely 1, Dóczi 3, Albert-Tóth 7, Csuka 10. Csere: Valkusz (kapus), Tihanyi, György 9/1, Horváth 2, Bécsi 4, Kaszás 2, Gazdag 2. Játékos-edző: Horváth Szilárd.

A Csepel DSE legjobb dobói: Kalmár 4, Gerák 3, Kincse 3/1.

Hétméteresek: 1/1, ill. 3/1. Kiállítások: 2, ill. 8 perc.

Az NB II. Dél csoportjában szereplő csepeli fiatalokkal szemben kezdetektől fogva lendületesen, támadásban és védekezésben egyaránt kitűnően összpontosítva kézilabdáztak a kábelesek. A második félidőben játszi könnyedséggel érték el a góljaikat, amelyekben elsősorban a két balszélső, Csuka és György jeleskedett.

Horváth Szilárd: Azt kértem a fiúktól, hogy olyan komolyan vegyék ezt a kupacsatát, mintha bajnoki meccsen lépnének pályára, hiszen a hétvégén szabadnaposak leszünk. A feladatot megoldották, tökéletesen érvényesült a papírforma.

H.H.

Fotó: archiv (Sümegi Tamás)

Az építtetők szerint tavaszra kész a tanuszoda

Akik rendszeresen nyomon követték a balassagyarmati, Ipoly-parti sport- és szabadidőközpont területén épülő új városi tanuszoda építkezését, az utóbbi időben igen sokat panaszkodhattak, mondván nagyon lassan készül, szinte tégláról téglára halad, apróbbnál is apróbb lépésekben – immár több éve – a beruházás. A kivitelezés azonban a közelmúltban lendületesebb és látványosabb fejezetéhez érkezett. Szinte napok alatt felépítették a medencerészt borító tető fa tartószerkezetét, így most már a laikus szem is képet alkothat a majdani méretekről.

Szerettünk volna bővebb információt kapni a munkálatok ütemezéséről. Az elmúlt héten Csach Gábor alpolgármester az építtető Magyar Nemzeti Sportközpontok illetékeseihez irányított bennünket. Felhívtuk Keresztes Richárdot, a Nógrád megyei fejlesztésekért felelős munkatársat. Ő nagyon készségesnek mutatkozott, ám közölte, e-mailben leadott kérdéseinkre nem tud gyorsan válaszolni, mert azt még a feletteseivel ellenőriztetni kell – legfeljebb két héten belül ígért tájékoztatást.

Kedd délelőtt megkaptuk a választ a kérdéseinkre. A Magyar Nemzeti Sportközpontok (MNSK) sajtószolgálata közölte, a szerkezetépítés befejezése után most a szakipari tevékenységek zajlanak, jelenleg a fejépület elektromos és gépészeti alapszerelését végzik a szakemberek. A közlemény szerint a műszaki átadás még idén, a negyedik negyedévben megtörténik. Ezt követően indul a használatbavételi engedélyezési eljárás, amelynek végeztével lebonyolítják a terheléses próbaüzemet. Amint minden hatósági engedély elkészül, a nagyközönség számára is átadhatják a létesítményt – várhatóan 2018 tavaszán. Az MNSK részéről hozzátették, bár a beruházás során voltak akadályok, ami miatt csúszás következett be, az összköltség a rendelkezésekre álló forráskeretet nem lépte túl.

H.H.

Tudni illik, mi illik

A hatvanas évek magyar televíziózásában – akkor még ugyebár csak egy csatorna volt – futott egy nagyon népszerű sorozat, a „Tudni illik, mi illik”. Feleki Kamill és színész társai helyzetparódiákba „csomagolva” mutatták be a nagyközönségnek a legalapvetőbb emberi illemszabályokat, a viselkedési normákat, mit kell tennünk egy étkezésnél, hölgyekkel való találkozásnál, társaságban történő beszélgetés során. Ez a tévéműsor jutott az eszembe, amikor elkezdtem töprengeni a nogradifutball.hu működéséről, pontosabban a sajtóbeli illemszabályok általuk történt többszöri megszegéséről.

Mire utalok ezzel? A megye labdarúgását teljes szélességében lefedni szándékozó honlap szerkesztői, akik névtelenségbe burkolóznak, mondván sehol sem található náluk impresszum, hogy megtudhassa az olvasó, az adott cikket éppen ki jegyzi, sokszor lepik meg a képzettebb kollégákat valami furcsasággal. A szinte már-már a bulvár mezsgyéjére érő írások között korábban is akadt meghökkentő. Például azokban az esetekben, amikor mindenfajta korrekció nélkül közöltek edzői nyilatkozatok formájában zagyvaságokat, netán trágárságba hajló szólamokat, vagy egymásra mutogató, sértő kifejezések tömkelegét árasztó véleményeket a megbecsült kollégákról, netán női mivoltukban a gyengébb nem játékvezetőit szégyenbe hozó kijelentéseket. Ezeket okos, magára, a szakmára, a sajtó erkölcsi színvonalára valamit is adó firkász nem követ el.

Legutóbb két cikk verte ki nálam igencsak a biztosítékot. A minap Oláh Béla, a Mátranovák edzője előbb egy mérkőzés után tett értékelése kapcsán meglehetősen elmarasztaló mondatokat fogalmazott meg egy korábbi ellenfél szakvezetőjéről (Csatlós Tamásról az SBTC mesteréről), holott csupán az lett volna a feladata, hogy az adott meccs benyomásait összegezze. Amikor aztán a Nógrád Megyei Hírlap mindezen megjegyzéseit – okosan és etikusan – nem közölte, a megyei napilap sportrovata számára is volt egy-két keresetlen szava a nogradifutball.hu-n.

Most pedig Salgai Györgyöt, a Rétsági VSE vezetőjét szólaltatták meg annak kapcsán, miért nem engedi be a város focipályájára az Árpád Egylet öregfiúit. Tették mindezt úgy, hogy a problémát először felvető írásban ő nem mondta el észrevételeit, hanem csak később, ráadásul nem csupán a rétsági polgármester és az öregfiúk csapat edzőjének mondataira reagálva, hanem az időközben a legnépszerűbb honi közösségi internetes oldalon megosztott írásra „kommentelők” kijelentéseire is.

Itt és most nem az a lényeges, miért perlekedik Oláh és Csatlós, vagy éppen miként magyarázza Salgai a kiskirály fogalmát, hanem az, hogy a nogradifutball.hu a magyar és a nógrádi labdarúgásért tenni akaró (és ez mélyen tisztelendő) munkatársai folyamatosan megszegik az írott sajtó íratlan illemszabályait. Az idősebb, tapasztaltabb kollégáknak – vagyunk itt páran ebben a megyében – aligha kell külön ecsetelni, hogy egy edző a focimeccs végén csak az éppen befejeződött összecsapásról alkosson véleményt, és egy „fészbuk” kijelentésre történő reagálást – mivel az nem az eredeti cikkben szerepelt – tilos megjelentetni, sőt, kifejezetten törölni kell a nyilatkozatból. Tehát nem Oláh vagy Salgai a hibás, amiért így beszélnek, hanem a honlap szerkesztői, akik ezeket beillesztik az írásokba. Ezzel pedig nem csak magukról alkotnak lehorgasztó véleményt, hanem az egész nógrádi, amúgy tisztességes és becsületes sportújságírás nívóját mélyesztik, megalázva az egész megye sporttársadalmát.

Ajánlom tehát a nogradifutball.hu szerkesztőinek, hogy a szabályok szellemében, azok betartásával, sportszerűbben szövegezzék meg a honlapjukon megjelentett írásaikat.

Hegedűs Henrik 

Miért hibáztak ennyit a játékvezetők?

Fibec és Herbák sporttársak szombaton este nem álltak éppen hivatásuk magaslatán. A 29-26 arányú vendégsikert hozó, nagy iramú, Balassagyarmati Kábel SE – Balmazújvárosi KK NB I/B-s férfi kézilabda szezonnyitón működő két játékvezető a kétszer harminc perc során rengeteg hibát vétett, kivívva a szép számú hazai közönség általános ellenszenvét.

A rendkívül indiszponált teljesítmény okait persze lehetne boncolgatni. Utalhatnánk fiatal korukra, ebből fakadó bizonytalanságaikra, mondván az amúgy sportszerű, de a nagyszerű lelátói hangulat nyomán igen „magas atmoszférájú” mérkőzés túlságosan próbára tette a képességeiket. Ráadásul ítéleteik java része az ellenfélnek kedvezett, akár a kiállítási arányt tekintjük (7 gyarmati oldalon, csupán 2 a vetélytársnál), akár a fontos, az eredményt is befolyásoló helyzetekben hozott téves döntéseik sorát vesszük górcső alá. A legrosszabb viszont az volt a ténykedésükben, hogy ha észlelték önnön bakijaikat, szinte azonnal szerették volna kompenzálni azt, a másik csapat javára szándékosan hibázva – azaz csalást elkövetve. Persze ezt a szándékot lehetetlen bizonyítani, ám szakértői szemmel nézve is túl látványos volt a „kiengesztelés”.

Ez pedig rávilágít a kézilabdázás játékvezetésében uralkodó meglehetősen kusza és áttekinthetetlen állapotokra. Több szájból hallottam már vissza azt az általam így tényként elfogadott információt, hogy magán a sípmesteri képzéseken az idősebb kollégák, a kurzust vezető személyiségek hívják fel a figyelmet arra, ha észleli saját hibáját a játékvezető, igyekezzen azonnal kijavítani. Nem elismerni a tévedést, hanem gyorsan helyrehozni, ezzel is csillapítani a publikum és a kispadok dühét. Hiába azonban az alapjában jóhiszemű szemlélet, ez nem vezet a sportág viszonyainak megtisztulásához. Különösképpen akkor nem, amikor láthatólag a két bíró meglehetősen nagyobb tiszteletben tartja az egyik gárda játékosait és vezetőit a riválisnál. Ez jelen idézett esetben úgy merült fel, hogy a balmazújvárosiak tavasszal estek ki az NB I-ből, azonnal fel akarnak jutni, és vélhetően ebbéli igényüket a Magyar Kézilabda Szövetség vezetői felé is továbbították. Ha ez pedig így van, akkor nem zörög a haraszt, ha külső nyomásra történő tudatos játékvezetői hibákról beszélünk.

Tisztelet a kivételnek, akadnak még olyanok a pályán, akik azonos mércével mérnek, de szombaton este nem erre akadt példa.

H.H.  

Lovas nemzet-e a magyar?

Belekukkantottam vasárnap a Magyar Vágtába. No, nem hosszú órákon keresztül, mert ez a fajta show nem igazán köti le a figyelmemet, csak néhány percre tettem mindezt, de untig elég volt. A Nemzeti Vágtával kapcsolatban a legnagyobb kifogásom, hogy olyan ez a verseny, mintha egy történelmi díszletekbe ágyazott „lovit” szemléltem volna, annyi kitétellel, hogy itt a derék állatokra és a zsokékra nem lehet fogadni.

Ebből aztán egyértelműen felmerült bennem a kérdés: mennyire lovas nemzet a magyar? Mennyire fedi le a maga teljességében a honi lovassport egészét ez a vágta, avagy ez is csak egy része a nemzetieskedő köntösbe bújtatott, fennhéjázó magyarságnak? Jöhet ide nekem a Lázár testvérpár, mondhat irtó szépeket erről-arról, hogy mennyit léptünk előre magában a lovaglás népszerűsítésében, meg hogy ehhez mennyiben járul hozzá a vidéki, meg a Hősök terén rendezett alkalmi vágtázás, engem aztán egyáltalán nem győztek meg a kijelentések.

kép: internet

Miért is nem? A sport és az olimpia történeti bugyraiban mélyen kotorászó emberként jól látom, hogy az ötkarikás értelemben vett lovas versenysport bizony nincs éppen magas szinten hazánkban. Az utolsó (és egyben egyetlen) magyar lovas, aki érmet szerzett olimpián, az 1936-ban (!), Berlinben bronzérmes díjugrató, a karancskeszi származású Platthy József volt, s húsz esztendeje egyik versenyszámban sem jutott ki az olimpiára egyetlen lovasunk sem – vagy ha mégis, akkor idejekorán megbetegedett a ló, mint történt az Dallos Gyula esetében. Szóval, amíg ezeken a területeken egyre nagyobb galopp-léptekkel távolodik tőlünk a nagyvilág, mi itt büszkélkedünk a sportértékében nem túl magas Magyar Vágtára, a csak a szűk pénzes elit számára hozzáférhető fogathajtásra, meg a messze régmúltba vesző hagyományainkra, a huszár virtusra.

Holott a jelen, nemzetközi viszonylatban tekintve, nem túl kecsegtető.

Hegedűs H.

Megtört az idegenbeli átok

Tállya KSE – Balassagyarmati VSE 0-1 (0-1)

Múcsony, 50 néző, vezette: Valu (Benkő, Kulcsár).

Tállya: Tarr – Horváth B. (Balogh 75.), Molnár Zs., Paranai, Horváth N. (Lakatos 70.) – Kovács Sz. (Ondó 70.), Mihálszki, Lippai, Polényi – Bihari, Minczér. Vezetőedző: Pachinger János.

Balassagyarmat: Földi – Nagy G., Ficzere, Erdei, Szandai – Popovics, Bonivárt, Tihanyi (Nagy O. 46.) – Magos, Tóth P. (Molnár E. 83.), Bódis. Vezetőedző: Kis Károly.

Gól: Tóth P. (17.).

Sárga lap: Bihari (41.), Lippai (62.), illetve Erdei (42.), Bódis (58.).

Kiállítva: Molnár Zs. (40.), Popovics (78.).

Jók: Tarr, Paranai, Lippai, illetve Erdei, Ficzere, Nagy O., Tóth P.

A több egykori NB I-es játékost (Lippai, Minczér) felvonultató és ellenfelét kényszer-pályabérletben fogadó Borsod megyei alakulattal szemben már az első perctől kezdve támadó szellemben futballoztak a balassagyarmatiak. A lendületes játék már igen korán meghozta gyümölcsét, Tóth Patrik szemfülessége révén vezetéshez jutottak a vendégek. Ezután is sok-sok helyzetet dolgoztak ki Magosék, ám nem sikerült újra betalálni. Molnár kiállítását követően még nagyobb elánnal rohamoztak a nógrádiak, a második félidőben is végig uralva a mérkőzést. A hajrába érve Popovicsot egy olyan cselekedetért állította ki a játékvezető (mérgesen belerúgott a szögletzászlóba), amiért magasabb osztályban még sárga lapot is csak ritkán adnak, így a létszámegyenlőség miatt felbátorodó tállyaiak nagy nehézségeket okoztak a BSE védelmének, amely ezúttal tökéletesen zárt.

Tóth Patrik (9-es mezben) szerezte a győztes gól

Pachinger János: Játékosunk korai kiállítása alaposan befolyásolta a meccs menetét, ráadásul nagyon gyenge volt a helyzetkihasználásunk is. Itt az ideje már, hogy kikecmeregjünk a magunk ásta gödörből.

Kis Károly: Örülök, hogy végre eredményesen zártunk egy idegenbeli kirándulást, ráadásul kapott gól nélkül nyertünk. Támadásban akad még javulnivaló, de lépésről-lépésre egyre jobbak leszünk.

Hegedűs H.

  

Elrondított örömünnep

Balassagyarmati Kábel SE – Balmazújvárosi KK 26-29 (16-15)

Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Fibec, Herbák.

Kábel SE: Varga – NAGY D. 6, Tokai 2, KAJDY, Dóczi, SZÉKELY 4, CSUKA 6/2. Csere: Valkusz (kapus), ALBERT-TÓTH 6, Keresztes 1, György 1/1, Tihanyi, Horváth, Kaszás. Játékos-edző: Horváth Szilárd.

Balmazújváros: Kovács J. – Nagy N. 5/1, Karap 3, PETHŐ 5, ISTVÁN 3, Csontos, CSURUVIJA 9/5. Csere: Pásztor (kapus), Nagy I., Mátó, KISS 3, Temesvári 1, Balda, Teleki. Szakmai igazgató: Javier Cabanas.

Hétméteresek: 4/3, illetve. 6/6. Kiállítások: 14, illetve 4 perc.

Az eredmény alakulása: 3. perc: 0-2, 11. perc: 7-4, 19. perc: 11-8, 24. perc: 14-11, 36. perc: 18-18, 41. perc: 19-21, 45. perc: 22-21, 53. perc: 24-23, 56. perc: 25-27.

A tavaly még NB I-es, klasszisokkal érkező, a kispadon pedig az egykori 228-szoros spanyol válogatott Javier Cabanast felvonultató Balmazújváros nagy testű játékosai ereje révén hamar megszerezte a vezetést, ám rövidesen fordított és az első félidőben végig uralta a játékot a hazai gárda. Nagy Dániel sikeres labdaszerzésekből indított lerohanásokból, Albert-Tóth László pontosan irányzott átlövésekből érte el góljait, míg Kajdy Norbert a védekezésben emelkedett ki. Kettő, majd három találattal is elhúzott a Kábel, a vendégek alig bírták tartani a lépést a házigazdákkal, miközben a fiatal játékvezetők sorra küldték ki kétperces kisbüntetésre a szabálytalankodó balassagyarmatiakat.

Szünet után gyorsan egyenlített a hajdúsági legénység, majd a vezetést is átvették. Horváth Szilárd tanítványai azonban újabb lendületet vettek, és Csuka ügyes elfutása után megint náluk volt az előny.

Az utolsó öt percre fordulva egyre érett a bravúr. Ám a győzelemre felettébb éhes vendégek olyan külső nyomás alá helyezték a mind jobban elbizonytalanodó sípmesteri párost, hogy a végjátékban egészen elképesztő, megmagyarázhatatlan ítéleteket hoztak, döntő többségében a kábelesek kárára, ami által a balmazújvárosiak többször megkapták a labdát, a rutinos szerb Csuruvija pedig nem hibázott a ziccerekben. Ezzel nagy nehezen megszerezték a meccs két pontját.

Összességében a remek hangulatú mérkőzésen a lelkesen kézilabdázó, harci tűztől égő balassagyarmatiak teljesen megérdemelték volna a győzelmet, ám nem csak rajtuk múlt, hogy elmaradt a szezonnyitó Ipoly-parti örömünnep.

Horváth Szilárd: Le a kalappal a fiúk előtt, minden dicséretet megérdemelnek. Tökéletesen betartották a taktikai utasításokat. Sajnálom, hogy nem sikerrel nyitottuk a bajnokságot.

Javier Cabanas: Olyan rémesen játszottunk az első félidőben, amiből nem gondoltam volna, hogy a végén mi nyerünk. Szerencsére időben ébredtünk, és megfordítottuk a mérkőzést.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sümegi Tamás

Falunapi randevú a berceli őszben

Szomorkás ez a szombat délelőtt. Az esőcseppek kérlelhetetlenül loccsannak az autó szélvédőjére, nagyobb fokozatba is kell kapcsolni az ablaktörlőt. Bercel felé vesszük az irányt, hogy néhány óráig elvegyüljünk a falunapi forgatagban.

Az esemény helyszínére érve a forgalomirányító polgárőrök igen szívélyesek, a VIP-parkoló felé terelnek bennünket. Az első gondolat: vajon mennyire befolyásolta a rendezvényt a kedvezőtlenebb időjárás? Kétségünk hamar eloszlik, amikor a távolból meghalljuk Hulitka Róbert hangját. A katolikus plébános a Széchenyi István Általános Iskola udvarán felállított színpadról mutatja be a szentmisét, a hívek a tágas sátor alá húzódva mormolják az imát. Nemsokára még inkább megnyugodhatunk, a Nap kikukucskál végre a felhők mögül.

A falunapi ünnep megnyitójára várakozunk. Szorgos parolázásokkal telnek a percek, tűzoltó és polgárőr vezetőkkel fogunk kezet, megérkezik a tankerületi igazgató, Nagyné Barna Orsolya is a helyi „diri”, Batta Tibor kíséretében, találkozunk Barna János megyei közgyűlési alelnökkel, majd végül, de nem utolsósorban befut Balla Mihály országgyűlési képviselő.

A hivatalos felvonás során épp a honatya, fejlesztési biztos minőségében szól a közelmúltban Bercelnek megítélt uniós támogatási forrásokról. Számoljuk az összegeket, fejben elvégezve a műveletet azt kell megállapítanunk, bizony ez három tételben több mint egymilliárd forint. Szép kis summa ez egy közel háromezer fős településnek.

A Csemete-kert Óvoda apróságainak mondókás műsora közben kezdünk el beszélgetni házigazdáinkkal a leendő fejlesztések részleteiről. Először Batta Tiborral, a Széchenyi István Általános Iskola igazgatójával vonulunk egy csendesebb helyre tereferélni. Elmondja, ők 570 milliót kaptak, ami az egésznek majdnem a fele. Ebből kibővítik az intézmény tornatermét, végre olyan méretűre, amely jobb körülményeket teremt a testnevelés oktatásához. Az aszfaltos udvari pályát pedig rekortán borításra cserélik. A főépületet a tetőtől a padlóig mindenütt korszerűsítik, méghozzá az eddig használaton kívüli északi szárny is benépesül gyerekekkel. A beruházás keretében megújul a tető héjazata, a gépház, a világítás, a vizesblokkok. Négy új tanterem kialakításán túl lesz művészeti – és természettudományos előadó. A modern követelményeknek megfelelően javítják az oktatási eszközpark minőségét, és beszereznek egy új iskolabuszt, amely majd a környékbeli településekről bejáró diákok szállítását biztosíthatja, de nagy hasznát veszik szintén az osztálykirándulások és tanulmányi versenyekre történő utazások alkalmával. S hogy mikor indulnak a munkálatok? Még ebben a tanévben – hangzik a válasz – az elengedhetetlen hivatalos eljárásokat követően, ez tavasszal belső átszervezésekkel járhat.

A beszélgetés után fellépdelünk az emeletre, ahol Jánvári Andrásnét, a falu polgármesterét a másik két fejlesztésről faggatjuk.

- Bercelt az utóbbi évtizedekben egy-egy komolyabb esőzés esetén valósággal elöntötte a domboldalakról lezúduló saras ár, és ilyenkor a Gólya-patak is jelentősen megduzzadt. Éppen e katasztrófák elkerülése végett létesítettük az árvízcsúcs-csökkentő záportározót, most ennek a bővítésére nyertünk el kétszázmillió forintot, aminek elkészültével tökéletesen megoldódhat a csapadékvíz elvezetése– ecseteli a község vezetője, majd folytatja az ipari parkkal. – Négyszázötven-milliót kapunk ipari övezet létesítésére, pontosabban az eddigit bővítjük újabb nyolchektáros terület kijelölésével. A földdarab az önkormányzaté, ráadásul nagyon jó az aranykorona értéke. Már érdeklődő is akad, reméljük, a befektetőkkel mihamarabb megegyezhetünk és felépülhet egy új gyáregység, ami az egész környék foglalkoztatási állapotait javíthatja.

Visszatérünk az udvarra. Rápillantunk az órára, maradt még idő arra, hogy kicsit szétnézzünk. Először a főzőverseny résztvevőihez látogatunk. A tűzoltók csapata már a babgulyás adagjait porciózza, egy kisfiú mohón kóstolna, de az első kanálnyi falat után lassabb tempóra vált: „forró” – súgja anyukájának. Odébb egy ismerős vadász jókora fakanalát forgatja az ételben. Kíváncsiskodunk, mi készül itt. Pacal ez, beleszagolunk az üstbe és máris beindulnak a pavlovi reflexek. A kínálást azonban udvariasan visszautasítjuk. Indulnunk kell. Még belehallgatunk a Harry Potters zenekar műsorába, és az ismert Rolling Stones-slágert magunkban dúdolgatva, a „Satisfaction” dallamaira elbúcsúzunk a berceli falunaptól.

Írta: Hegedűs Henrik

Fényképezte: Lengyel László