Nyugat-nógrádi napló (2.) – 2026. 06.11. 13.00 – TISZA és az önkormányzatok

Szerdán délelőtt volt egy tartalmas telefonbeszélgetésem. Nem fedem fel a terefere-partnerem személyét, csak annyit árulok el, hogy önkormányzati ügyekben igen jártas ember, aki nem csak a saját álláspontját tolmácsolta.

A közel félórás egyeztetésünk egyik legfontosabb pontja a kormánypárttá avanzsált TISZA és a települési önkormányzatok viszonya volt. Amióta megalakult ugyanis a hazánk mindennapjait ezentúl négy éven keresztül irányító testület, illetve a törvényhozói jogokkal felruházott kétharmados többségű parlament, szerinte eddig vajmi érdemi döntés sem érkezett meg a helyben meghatározó érdemi szereplőkhöz.

Természetesen tudatában vannak – említette informátorom -, hogy egyelőre az országos, sőt nemzetközi ügyek elsőbbséget élveznek, és a legfontosabb feladat az uniós pénzügyi támogatások mielőbbi visszahozása, illetve azok törvényi hátterének megteremtése, és a belföldi viszonyok tekintetében a leglényegesebb témák rendezése, de az önkormányzatok helyzetére is előbb-utóbb fokozottabban rá kell térni.

Nem Balassagyarmat önkormányzatától érkezett a felvetés

Mire is utalnak ezzel? Az általam megkérdezett személyiségek teljesen jószándékú jelzés alapján remélik, hogy a TISZA helyi szinten is döntéshozó pozícióban lévő politikusai, értelemszerűen a két listás képviselő, Berki Ákos és Molnár Zoltán gyakoribb kapcsolatot tart a közeljövőben a települési önkormányzatok vezetőivel – és ez nem elsősorban a Fidesz-orientációjú vonalról érkező jelzés. Őszintén szeretnék hivatalos részről is eloszlattatni azt a pletykát, miszerint a TISZA nyugat-nógrádi parlamenti képviselői állítólag kijelentették, minden tájékozódni kívánó önkormányzat inkább a fideszes Balla Mihálynál érdeklődjön a jövő kilátásai felé, mondván ő a megválasztott térségi honatya, bármilyen kevés érdemi lobbilehetőséggel rendelkezik is. Bíznak benne, hogy mielőbb a megfelelő figyelem feléjük is fordul, mert Balla Mihálytól nem sok érdekérvényesítő képességet várhatnak, ellenben Berki Ákos és Molnár Zoltán rengeteget tehet a térség valóságos fejlesztése érdekében.

Ám ahhoz, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, mielőbb érdemi kapcsolat felépítése szükséges a nyugat-nógrádi önkormányzatok és a térség kormánypárti parlamenti képviselői között.

Amit ígérhetek, az ezirányú fejleményeket a jövőben kiemelt figyelemmel követem.

Nyugat-nógrádi napló (1.) – 2026. június 11. csütörtök – 10.00 - "Teletraccs" a buszon

 Most, hogy a szépreményű firkász figura átmenetileg kénytelen-kelletlen megvált mindennapos, hivatásszerű hírlapírói munkájától, azért nem árt, ha megtartja a ritmust, ha nem esik ki a rutinból, és igyekszik fenntartani a formáját, azaz, ha másfajta formákban is, de folytatja a betűvetői feladatokat. Így teszek most én, felelevenítve a régi blogomat, újra megnyitva az egykori felületet abban a reményben, hogy akad azért némi olvasótábora a jövőben. Úgy döntöttem, egyfajta nyugat-nógrádi naplót indítok, benne a napi tapasztalatokkal, amelyekkel úton-útfélen találkozik az ember, illetve véleményekkel az egyes adódó közéleti fejleményeket sajátosan értékelve.

***

Minden értelmes ember, ha a zsúfolt buszjáraton utazva telefonál és feltétlenül beszélgetnie kell a vonal másik végén lévő személlyel, általában teljesen csendben folytatja le a tereferét, lerövidítve a mondandóját, okosabb esetben pedig közli az illetővel, majd ha leszáll a járműről, visszahívja.

Ám nem mindenki rendelkezik a műveltség eme tulajdonságaival. Történt, hogy csütörtökön délelőtt az Őrhalomból 9 óra 43 perckor induló járattal közlekedtem Balassagyarmatra, ahol nem találtam ülőhelyet, így a hátsó ajtónál állva kapaszkodtam, hiszen csak a kórházig tartott az utam.

Mellettem egy alacsony hölgy már a felszálláskor buzgó csevegésbe kezdett, vélhetően videóhívást alkalmazva, hiszen a készüléket az arca elé tartva beszélt. Egyáltalán nem fogta vissza magát. Hangosan közölte ismerősével (barátnőjével?), hogy ő bizony alig várja már, hogy kedvese hazatérjen hosszú távollétéről (netán börtönbüntetéséről?), mert időközben megismerkedett egy másik férfival, és epekedő vágy gerjedt benne, hogy komolyabb viszonyt létesítsen újdonsült udvarlójával, de azért még kitart a hűsége. Bármennyire sem akar az utastárs okvetetlenkedve hallgatódzni, ha mindez a jelenet pár tíz centiméterre zajlik tőle és minden egyes szó zeng bele az éterbe. De jó lenne ilyenkor egy füldugó vagy fülhallgató, ám ha kéznél is volna ilyen alkalmatosság, igen körülményesen vehetném elő a mellényzsebből. Nem tehettem mást, igyekeztem tudomást sem venni a dologról, még szerencse, hogy a Fekete-víz patak hídját elérve a nő kifogyott a szuszból, a témából, így a továbbiakban csend uralkodott a szomszédságomban.

Hozzáteszem, nem ez volt az első eset, úgy tűnik, általános jelenséggé vált a kevésbé művelt honfitársaink körében az effajta harsogó mobiltelefonos traccs.