A hír, ami hétfőn érkezett, nosztalgikus alapon rendkívül elkeserített, ám racionálisan gondolkodva jól tudtam, előbb-utóbb visszafordíthatatlanná válnak a bomlasztó folyamatok és bekövetkezik az elkerülhetetlen vég.
A Mediaworks Zrt.
ugyanis június 15-én közleményben jelentette ki, a cégcsoporthoz tartozó Nógrád
Megyei Hírlap papíralapú formában július 1-től többé már nem jelenik meg.
Keserűségem oka
egyértelmű: lényegében ott, a „Nógrád” kebelében nőttem fel, a múlt század
kilencvenes éveinek elején ott lettem pelyhedző állú ifjoncként egyre
képzettebb, pallérozottabb firkász, természetesen az idősebb nemzedék
féltő-óvó, ugyanakkor kifejezetten kritikus szemei által követve, bízva a
szakmai támogatásukban, amit rendre meg is kaptam.
Ám az elmúlt három
évtizedben akadtak bőven olyan momentumok is, amelyek miatt fortyogott bennem a
düh, különösen azután, hogy egyre inkább megváltoztak a belső viszonyok, és már
nem számított a tudás, az újságírói nívó, a kiemelt íráskészség, csupán a
lojalitás volt meghatározó, a „főnökök” érdekeinek alázatos kiszolgálása.
Amikor 2024-ben váratlanul és kényszerűen megváltam a Nógrád Megyei Hírlap
kötelékéből, némiképp örültem is a „kirúgásomnak”, mondván többé nem kell kötelességszerű,
„sztahanovista robotos” feladatokat ellátni, és ismét teljes mértékben a magam
ura lehetek. Meggyőződésem, az újságíró kizárólag úgy válthatja meg a világot,
úgy terjesztheti ki legszélesebben a képességeit, ha teljesen szabadon, mindenfajta
külső befolyástól mentesen fogalmazhatja meg gondolatait.
Most már azonban a
jövőbe kell tekinteni, feltéve a szinte már költőinek ható kérdést: vajon
milyen sors adatik meg ezután a nógrádi sajtónak? A nyomdai változatot, a
lepedőszerű újság lapozgatását végképp elfelejthetjük, ez egyértelműen
bevallható. Ahogy egy szerkesztő jóbarátom úgy tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt kijelentette,
addig lesz Nógrád Megyei Hírlap, ameddig az utolsó kazári bányász él. Nos, nem
lett igaza, mert akadnak még bőven vájárok az élők sorában. De az is felettébb
elismerhető, hogy a digitális formákból még rengeteg kiaknázható elem van. Ezt illik
most, a mai generációnak, akik látnak fantáziát a nógrádi hírek árasztásában,
akiknek fontos az, hogy állandó tájékoztatást nyújtsanak az immár internetessé
változott olvasóközönségnek, a térség fejlődése érdekében, a szélesebb
közvéleményt érdeklő témák felvázolásával, videós tartalmakkal,
podcast-beszélgetésekkel, a modern világ követelményeinek jegyében. Persze
ehhez elengedhetetlen a megfelelő fórum, a világhálón könnyedén-egyszerűen
elérhető portál, az anyagi-pénzügyi háttér, amely az írástudó egyéniségeknek biztos
megélhetést ad, mert ötletben, tervben, elképzelésben nincs hiány.
Személy szerint
arra is roppant kíváncsi vagyok, hogy a kormányváltást követően miként alakul
majd tovább a sajtószakma közege. Az első lépésekből, a fejleményekből mind
körülhatároltabban látszik, a Fidesz-érát lehajtott fejjel, gátlástalanul
kiszolgáló orgánumoknak befellegzett, de az szinte biztos, ha megmaradnak is,
az érdeklődés egyre kisebb lesz az irányukban. Ez vonatkozik a mi szűkebb
pátriánkra is: kérdéses például, hogy a Házy Attila vezette nyugat-nógrádi médiabirodalom
az elkövetkező hónapokban mekkora veszteségeket szenved el, megtépázottan is
megmaradhat-e a porondon, bár aligha jelentős presztízsveszteség nélkül. Hasonló
felvetés, hogy a TISZA-kormányzatnak milyen mértékű érdeke lesz a vidéki sajtó
fellendítése, átalakítása, esetleg új megjelenési formákkal való kibővítése.
Merre tovább tehát,
nógrádi sajtó? A kérdés nyitott, a válaszokat remélhetőleg mihamarabb
megkapjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése