Komoly terveket szövöget az új igazgató

Hangszerállomány frissítése, a tanári kar megfiatalítása, ezzel együtt a korábbi magas színvonalú oktatói-nevelői munka megtartása, illetve erősítése. Ezek a főbb célkitűzései a balassagyarmati székhellyel működő, de lényegében Nógrád megye több mint felét lefedő Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola nemrégiben kinevezett új igazgatójának, Csábi Istvánnak. E mellett még egyéb elképzeléseiről is beszélgettünk az intézményvezetővel.

Csábi Istvánt aligha kell bemutatni a megye olvasótáborának. Az ötvenhét esztendős szakember tanári munkája mellett több mint három évtizede aktív tagja a Balassagyarmati Dalegyletnek, e mellett állandó résztvevője a város és a vonzáskörzet kulturális rendezvényeinek, verset szaval, saját gitárkísérettel énekel. Ahogy mondja, még bele kell rázódnia az igazgatói szerepkörbe, de mivel a kollégák körében általános az elismertsége és erős a háttértámogatás, hamar megszokja majd az új feladatokkal járó felelősséget.

*Mit szól a kormányzat legújabb kulturális tervéhez, a mindennapos iskolai éneklés bevezetéséhez?

- Csak díjazni tudom az elképzelést. Kodály országában ez szinte természetes is, pontosabban annak kellene lennie. Sajnos, mi is tapasztaljuk, hogy a mai fiatalság keveset énekel, vagy ha igen, a modern kor slágereit, nem a népdalokat, pedig pedagóguspályám kezdetén még több ének-zene tagozatos iskola is működött a megyében. Persze a tervek megvalósításához a megfelelő szakmai hátteret is biztosítani szükséges, de egyértelmű, hogy ha bevezetik a mindennapos éneklést, nagy hasznára lesz az ifjúágnak, hiszen köztudomásúan a művészeti ágakkal való behatóbb foglalkozás olyan ingerpályákat nyit meg az agyban, ami más tantárgyak tanulásánál is segít.

* Milyen ma a nyugat-nógrádi művészeti oktatás helyzete?

- Nem könnyű, sok gonddal küszködünk, de minden előttünk álló feladatot igyekszünk megoldani. Szerencsére elődeim, Réti Zoltán, aki húsz évig volt igazgató, és Ember Csaba, aki közel harmincöt esztendőn keresztül irányította az intézményt, nagyon jó alapokat raktak le, amelyre mindig megújulva, a kor kihívásaival szembeszállva építkezünk, fejlődünk. Ma már bátran mondhatom, az egész országban rangot vívott ki magának a művészeti iskola. Elég, ha csak az országos fuvoladuó találkozóra, a négykezes és kétzongorás Versenyre, az idén már 20. alkalommal megrendezésre kerülő Magánének Verseny jó hírére és a nyári nemzetközi muzsikustábor töretlen népszerűségére utalok. Akik nálunk tanultak és a későbbiekben sem hagytak fel a zenéléssel, vagy rajzolással, szinte kivétel nélkül komoly pályát futottak be.

*Mégis, milyen területeken szeretnének előbbre lépni?

- Két pont van, amit néhány éven belül feltétlenül orvosolni kell. A tanári karunk magas életkorát tekintve egyre időszerűbb a fiatalítás.  Éppen ezért szeretném felvenni a kapcsolatot a zeneművészeti felsőoktatási intézményekkel, hogy a végzős hallgatókat, esetleg a gyakorlati éveiket éppen megkezdő szakembereket hozzánk irányítsák. Ez egyrészt fenntartói, másrészt önkormányzati szintű egyeztetéseket is igényel, a tankerület, illetve a város vezetése partner ebben, például szolgálati lakás biztosításával, amire akad korábbról példa Balassagyarmaton. A másik a hangszerparkunk korszerűsítése. Nagyon sok szülő nem rendelkezik olyan anyagi feltételekkel, hogy gyermekének hangszert vásároljon, nekik mi kölcsönözzük ezeket. Sajnos a meglévő hangszerállományunk egyre elavultabb, felújításra vár és újak beszerzését tervezzük. Most egy kormányprogram keretében beindultak a hangszerbeszerzések, a Kodály-év kapcsán egy pianino-program is megkezdődött, ebbe szeretnénk bekapcsolódni. Hasonlóképpen fontos feladat még az Óváros téri központi épületünk belső felújítása. A nyílászárók cseréjét a szigetelést már elvégezték, most az energetikai korszerűsítésre várunk, amire a tulajdonos, a város önkormányzata már elnyerte a pályázatot, de az előadótermünkre is bőven ráférne a teljes tatarozás.

*Milyen terveket szövöget még az elkövetkező esztendőkre?

- Nemrégiben jártunk a Kozma utcai temetőben, névadónk sírjánál. A hant nagyon elhanyagolt állapotú, és mivel más, Rózsavölgyi nevét viselő oktatási intézmény nincs hazánkban, ezért úgy érezzük, hogy a mi feladatunk a sír rendbetétele. Ezen kívül szeretnénk egy Rózsavölgyi-díjat is alapítani, tanári és növendéki kategóriában egyaránt, ezeket a tervezett Rózsavölgyi Napok keretében szeretnénk átadni. A modern technika vívmányainak beszerzésével érdemes lenne az oktatást segítő egyéb eszközállományt bővíteni, hiszen ez már követelmény a pedagógus-minősítéseknél is. Azonban a legfontosabb feladatunk, hogy hagyományaink szellemében minél több diák ismerkedjen meg nálunk a művészetek szépségeivel, zenével, képzőművészetekkel, színjátszással, modern tánccal, illetve a kimagasló teljesítményt nyújtó diákoknak irányt mutassunk tehetségük kibontakoztatására.

Hegedűs Henrik