Az október 23-i ünnepkör egyik utolsó
megemlékezését tartották vasárnap este hat órától Rétságon, a művelődési
központban.
Elsőként Hegedűs Ferenc, a város
polgármestere mondott beszédet. Elöljáróban kifejtette, a forradalom és
szabadságharc hőseinek küzdelme, a véráldozat nem volt hiábavaló, bizonyítja
ezt 1989, amikor a rendszerváltáskor immár véglegesen hullottak le a magyarságról
a diktatúra bilincsei. 1956-ban is megérezték a fiatalok mennyire alárendelten,
egy rendszer teljes kiszolgáltatottságban élnek, és olyan eszmei értékek mentén
bontakozott ki belőlük a mérhetetlen szabadságvágy, mint az egység, az
összetartozás, a nemzeti büszkeség, ez pedig olyan összefogást eredményezett,
amire a világtörténelemben is alig akad példa. A polgármester hangsúlyozta, a
hatvan évvel ezelőtti események iránytűként mutassanak a ma nemzedéke felé,
hogyan viselkedjünk válsághelyzetben, és mindannyiunk közös feladata 1956
szellemiségének megőrzése és átörökítése a következő generációkra. A pesti
srácok, a tüntetők, a felkelők, a fegyvert fogó emberek nem kérkedtek, nem
fitogtatták erejüket, hanem félelmet nem ismerve, bátran szálltak szembe a
gonosszal. Megérdemlik tiszteletünket és kegyeletünket – fejezte be gondolatait
Hegedűs Ferenc.
Ezután Balla Mihály országgyűlési
képviselő emelkedett szólásra. Kiemelte, 1956 nélkül nem lenne olyan Európa,
mint ma, hiszen a kontinens minden táján kialakultak mozgalmak, amelyek
eszmeileg és gyakorlati értelemben is támogatták a magyar szabadságharcot,
ezzel világtörténelmi jelentőségűvé emelve hazánk fiainak szívós küzdelmét a
kommunizmus ellen. Európa legbátrabbjai többségében névtelen hősök maradtak, de
fontos emlékezni azokra a személyiségükre is, akiket a hatalom később
meghurcolt, börtönbe vetett, brutálisan meggyilkolt, vagy kivégeztetett. Ilyen Nógrád
megyében Hadady Rudolf és Hargitay Lajos, a Hugyagon lelőtt két salgótarjáni
nemzetőr, a börtönben kis híján agyonvert és megkegyelmezéséig az ítélet-végrehajtását
siralomházban váró balassagyarmati dr. Magyar Pál, és ilyen a rétságiak által
is kiváltképp tisztelet övezte Pallavicini-Pálinkás Antal, akinek csupán azért
kellett meghalnia, mert Mindszenty József bíborost a fővárosba kísérte – és egy
dicséretes kezdeményezés jóvoltából a két kiemelkedő egyéniségnek nemsokára
közös emlékműve áll majd a városban. Az egység, ami a hatvan évvel ezelőtti
dicsőséges, majd vészterhes percekben megteremtődött, a jelen óráiban is
megmutatkozik a magyarságban, amikor a modern világ újfajta kihívásaival
szemben kell helyt állni, összefogva, a békés jövő reményében – mondotta a
honatya.
Az ünnepséget kísérő műsorban, egyedi
koreográfiát bemutatva felléptek a Kereplő Néptáncegyüttes pergő lábú
fiataljai, valamint Békefi Viktória és Fekete Sándor Zoltán színművészek,
illetve Csonka Ildikó és Bedics Richárd táncművészek közös, 1956-ot idéző
produkciója aratott vastapsot a nézők körében.
Hegedűs H.
Fotó: Girasek Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése