Nógrád Megye Közgyűlése ebben az
esztendőben Romhányt választotta az október 23-i nemzeti ünnepen tartandó
rendkívüli ülése helyszínéül.
A község művelődési házában sajátos
színpadi háttérkép fogadta a rendezvényre érkezőket. A jobb oldalon nagyméretű
kereszt állt, tövében mécsesek és virágok. Mellette egy kivetítőn a hatvan
évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc mozzanatait megörökítő képek
követték, felváltva egymást.
A házigazda település önkormányzata
nevében Vezér Attila polgármester köszöntötte a résztvevőket, örömét fejezve
ki, hogy a Rákóczi hagyományok ápolására oly büszke helyre esett a megyei
közgyűlés választása. Először arról szólt, hogy az utókor feladata emlékezni a
hősökre, akiket soha nem felejtett el a nemzet, tisztelet a bátraknak, akik
életük feláldozásával mutatták meg, mit jelent a szabadságért küzdeni, és azok
sorába tartoznak, akik az elmúlt évszázadokban független, erős Magyarországot
akartak teremteni.
A polgármester mondatai után a helyi
kuruc hagyományőrzők hozták be a történelmi lobogókat, a romhányi és a lengyel
nemzeti zászlót. Ezt követően Skuczi Nándornak, a megyei közgyűlés elnökének
szónoklata következett. Kifejtette, hogy az október 23-i tüntetők első
jelszava, Petőfi nemzeti dalának első két sorának egyfajta változata, a „Talpra
magyar, hí a haza, minden ruszki menjen haza” tökéletesen megmutatja azt a
lelkiállapotot, ami abban a pillanatban átitatta a fiatalokat. Ezek az emberek
egy világot bámulatba ejtő forradalom előhírnökei voltak. Ők eddig tudták
elviselni azt a diktatúrát, amelyet a szovjet mintájú kommunista rendszer rájuk
erőszakolt. Néhány gondolattal visszatekintett az október 23-i fővárosi
eseményekre az első felvonulóktól kezdve egészen a rádió épületének ostromáig.
Az elnök hangsúlyozta, szabadságharcában
a magyar nép teljesen magára maradt, mert a velünk eleinte szimpatizáló
hivatalos amerikai politika is elfordult a forradalomtól. Eisenhower USA-elnök
egy beszédében kijelentette, lényegében semmi lépést nem tesz a magyarok
érdekében, azaz maradt a fennálló helyzet, Kelet-Európa szovjet fennhatósága. Ám
1956 felnyitotta a földkerekség éleslátó személyeinek szemét is, hiszen szerte
Európában és a tengeren túl tüntetések, egyéb megnyilvánulások jelezték, a
szabad világban élők megismerték a kommunizmus igazi arcát. Skuczi Nándor
szerint ez is egyértelműen jelzi mekkora jelentőséggel bírt a magyarok
ötvenhatos szabadságharca. És ennek fényességét nem halványíthatja el az
erőszakosan ránk világított vörös csillag. Hazánk tehát kijózanító szerepet
játszott a Föld minden részén, és a szebb világért harcolók a mai életben is
nagyon hiányoznak, őket pótolni kell.
Az elnöki beszéd után a Balog Zoltán
Nemzeti Erőforrások Minisztere által adományozott pedagógus szolgálati
érdemérmek megyei díjazottjai vették át – összesen tizenhárman - kitüntetésüket legalább negyedszázados óvónői,
tanítói és tanári munkájáért: Bátori Istvánné (Szécsény), Budai Józsefné
(Erdőkürt), Czenéné Nagy Katalin (Cered), Kissné Dudás Erika (Salgótarján),
Kozmáné Varga Katalin (Rétság), Krekács Istvánné (Palotás), Máth Miklós György
(Salgótarján), Mészáros Mihályné (Szendehely), Mócsány Istvánné (Rimóc), Simon
Gusztáv (Bátonyterenye), Szenes Márta (Salgótarján), Huszár Péterné
(Balassagyarmat) és Tóth Anna (Salgótarján).
Az ünnepi megyei közgyűlés helybéliek
zenés-verses, visszaemlékezésekkel vegyített műsorával, Lacsny Péter történelmi
múltidézésével és Molnár Péter „Ötvenhat vessző” című filmjének megtekintésével
folytatódott.
Hegedűs-Sztranyovszky
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése