Barátai, kollégái, ismerősei és
tisztelői köszöntötték múlt vasárnap délután, Mohorán Pásztor Erzsi Kossuth –
és Jászai Mari díjas színművésznőt - nyolcvanadik születésnapja alkalmából.
A Tolnay Klári Emlékházba érkezők
először azt hitték, elkéstek az eseményről, hiszen már messziről hallatszott az
ünnepelt közismert hangja – mint kiderült, csupán egy korábbi interjú
felvételét játszották le felvezetésként a házigazdák. Amint Balogh Erika, a
fővárosi Aranytíz Kultúrház igazgatója a mikrofonhoz lépett, kezdetét vette a
„hivatalos” köszöntők sora. A pályatárs némi összefüggéseket tárt fel Pásztor
Erzsi és Tolnay Klári művészete között, majd felkonferálta a Magyarnándori
Asszonykórust: a hölgyek egy palóc népdalcsokrot énekeltek. Ezután váratlanul
Bajza Viktória színésznő toppant elő, és a Hello Dolly musical címadó dalának
„átiratával” kedveskedett.
Természetesen Pásztor Erzsi is szót
kapott, nem kevés humorral említve, hogy az elmúlt héten több helyen, különböző
tévé – és rádióműsorokban köszöntötték, holott csak szombaton érte el a
nyolcvanadikat, és azt „meg is kell élni”. Kijelentette, soha életében senki
sem patronálta, sőt, inkább őt kellett sokszor visszafogni, visszatartani a
vitális lendületét, és a hosszú színpadi szereplés megadta azokat a
lehetőségeket, amivel a közönséget, a színházbarátokat kiszolgálhatja.
A köszöntéssel párhuzamosan az emlékház
belsejében megnyílt „Lassan lejár a Pásztor óra” című kiállítást Sándor György
„humoralista” sajátos-tréfás módon méltatta. Ruhájának különböző külső és belső
zsebeiből sorra vette elő a papírosokat, és olvasott fel előbb egy „kommunista”
üdvözlő szöveget, majd belekezdett egy gyászbeszédbe, végül nagy nehezen
megtalálta a végleges, és alaposan összefirkált változatot. Mókásan azt mondta,
miután Pásztor Erzsi fiatal fejjel tökéletesen alakított nálánál jóval idősebb
figurákat, épp itt az ideje, hogy ha nem is Rómeóként, de Júliaként lássuk a
színpadon – a közönség harsány kacagással díjazta a jól sikerült poént.
Közben az udvari alkalmi nézőtéren
körbejárt egy „80-as” szívecske, amit az összes résztvevő vendég aláírt. A
„hivatalos” rész pedig ezzel le is zárult, de a széksorokból sorra járultak még
az ünnepelt elé a tisztelők, virágcsokorral, egyéb ajándékokkal, amelyek között
egy róla készült portréképet is kapott a művésznő.
Hegedűs H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése