Érdekes
adalékokkal szolgáltak a szakemberek a Madách Imre halálának évfordulója
alkalmából szervezett hagyományos ünnepségsorozat második állomásán, szombaton,
Csesztvén.
A
község művelődési házában előbb Palman Imre, a házigazda település
polgármestere köszöntötte a rendezvény résztvevőit. Egyrészt visszatekintett az
első, 1983-ban megrendezett Madách-napra, abban az összefüggésben, hogy az
azóta eltelt több mint harminc esztendő során mennyi mindent sikerült elérni
Alsósztregovával együtt, gyümölcsöző összefogásban, ami által mindkét helyen
megszépült és kibővült a híres drámaköltő örökségének kelléktára. Hozzátette,
nemrégiben a csesztvei emlékház – amit ő maga már a múzeum jelzővel illet –
’nógrádikum” elismerést kapott, a következő cél pedig, hogy néhány éven belül
országos védettséget élvezzen.
Az
előadók Babus Antal és Mázi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és
Információs Központ munkatársai – a pénteki, alsósztregovai megemlékezéshez
hasonlóan – itt is bemutatták a nemrégiben készített, három nyelvű, a madáchi
életművet az olvasók elé táró internetes honlap néhány elemét. Megtudtuk
például, hogy dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész dr. Wohlrab József írásszakértő
társaságában négy éven keresztül tüzetesen vizsgálta Az ember tragédiája
kéziratát. Különböző technikai eljárásokkal a lehető legrészletesebben
tanulmányozták az írást, elsősorban annak kiderítésére, milyen „mélyen” nyúlt
bele az eredeti szövegbe a mentor, Arany János. Kiderült, ugyan a Toldi költője
legalább négyezer helyen javított, de ezeknek döntő többsége csak helyesírási
korrekció. Madách ugyanis még a régi, a Vörösmarty Mihály által az 1830-as
években tisztázott magyar helyesírási szabályok előtti nyelvi módozatokban
fogalmazott, többek között az igekötős igéket külön írva, ezeket módosította az
új „minta” nyomán Arany. Lényegi változtatást viszont csak három helyen hajtott
végre: ezzel a két tudós egyértelműen cáfolta azokat a korábban felmerült
állításokat, miszerint a Tragédia szerzője voltaképpen nem is Madách, hanem
Arany János.
A
tudományos előadást követően az emlékezők a napsütéses, de kimondottan hideg
időben felsétáltak a kúria épületéhez. Itt a Szent Imre Keresztény Iskola
diákjai sajátos előadással lepték meg a tisztelgőket: Lázár Ervin közismert
mesejátékából idéztek jeleneteket, amikor a négyszögletű kerek erdő lakói
versíró versenyt rendeznek egymás között, és a legokosabb, Mikkamakka
egyértelműen az együgyű, de tiszta szívű Dömdödöm költeményét találja a
legszebbnek.
A
mókás műsort követően visszatért a komolyabb hang: dr. Gréczi-Zsoldos Enikő
nyelvész, a Palócföld folyóirat főszerkesztője mondott sok-sok idézettel
teletűzdelt beszédet Madách alakjáról. Aki a halál és a semmi határán a vidéki
elvonultságból került a világirodalom legnagyobb alakjai közé. Aki a
dezillúziós, kiábrándultságtól és csalódottságtól telítődött korban is morális
emberi mércét nyújt, a józan emberség őrzésére hívja fel a figyelmet, miközben
belső szorongások gyötrik és érzi a külső szorongatás jeleit is. Amikor pedig
ebből a visszavonultságból kilépve közéleti szerepet vállal (az 1861-es
országgyűlésen), kiderül róla, hogy remek szónok, a”magyar kebelben európai
műveltséggel bíró fő”. A főszerkesztő kiemelte, Madách Imre még betegen, a
halálos kórral küzdve is másokért fáradó lélek volt, a magyar irodalom olyan
nagysága, aki körül joggal alakított ki kultuszt az utókor.
A
megemlékezés végén a különböző szervezetek képviselői koszorút helyeztek el a
kúria bejárata előtt található Madách-szobornál.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése