Hiába
kérlelte az égieket a Nagy Palóc, az ősz közepi Nap csak nem akart kibújni a
fellegek mögül, és egyetlen sugara sem vetült rá a Horpácson Mikszáth-napot
ünneplő utódok soraira. A több, mint félszáz résztvevő így is tartalmas
programokat élvezhetett a cserháti kisközségben.
Minden
esztendőben Kálmán nap táján gyülekeznek a tisztelgők, „A Jó palócok”
szerzőjének nevét viselő társaság tagjai a horpácsi kúria kertjében, hogy fejet
hajtsanak a híres író emléke előtt. Ilyenkor általában egy-egy központi téma
köré összpontosul az események sora. Ezen a pénteki kora délutánon amellett,
hogy a „bölcs Mikszáth” került terítékre, feleségéről, a kilencven esztendeje
elhunyt Mauks Ilonáról is megemlékeztek.
A
lócán ülő Mikszáth-szobor szomszédságában először Molnár Zoltán, a házigazda
település polgármestere köszöntötte a közönséget, kiemelve, hogy az író hívei
immár húsz esztendeje találkoznak minden októberben itt, a kúria ódon falainál,
és élesztik tovább a kultusz negyedszázada fellobbant újkori tüzét. Dr. Kovács
Anna irodalomtörténész-muzeológus, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke elsősorban
az irodalom szerepéről beszélt, idézettel is bővítve mondandóját. A nemrégiben
elhunyt Esterházy Péter szavaival két fő jelzőt említett: az irodalom
kimeríthetetlen és szabad.
Dr.
Praznovszky Mihály, a társaság örökös, tiszteletbeli elnöke, akit a nógrádi
barátok csak „Mikszáth földi helytartójaként” hívnak érdekes megközelítésből
vizsgálta meg az író életművét. A bölcseleti tevékenységét vette górcső alá,
azt a kérlelhetetlen kritikai hangot, amit több formában is megfogalmazott,
bírálva a saját kora politikai életét – aminek parlamenti képviselőként ő maga
is aktív részese volt. Az irodalomtudós megfogalmazása szerint Mikszáth nagyon
élesen és jól látta Magyarország jövőképét, hogy a tizenkilencedik és huszadik
század fordulóján miként szalad végzetébe az Osztrák –Magyar Monarchia. A
horpácsi visszavonultságában pihenő-elmélkedő, és egyre több testi bajjal
gyötört férfiú felismerte a nemzetiségi kérdés megoldatlanságát, csakúgy, mint
a hatalom és sajtó sajátságos viszonyát, utóbbi kiszolgáltatottságát, a
„gázlánggá vált” sajtószabadságot, amely bármikor egy mozdulattal lecsavarható.
Ugyanúgy a nemzet felkent vezetőinek egyre nagyobb léptékű eltávolodását a
társadalom alsóbb rétegeitől – megjósolva már-már Trianont és következményeit.
Dr. Praznovszky Mihály mindezek alátámasztására egy konkrét példát is említett:
amikor Theodore Roosevelt egykori amerikai elnök Budapestre látogatott, és ott
találkozott Mikszáthtal, a beszélgetést követően az újságírók megkérdezték a
híres politikust, miről szólt a társalgás, mire az elnök szűkszavúan felelt:
„nem nyilatkozhatom erről”. Ez is bizonyítja, mennyire kényes kérdéseket tárt a
messziről jött ember elé. Az irodalomtörténész hozzátette, a bölcs derűvel
összegző ember túl sokat tudott, és ezeket az ismereteket nem az országgyűlési
padsorokban, sokkal inkább a képviselői klub kártyaasztalainál és a különböző
belső eszmecseréken szippantotta a magába, így alkotva meg egyre lesújtóbb
véleményét saját koráról.
Az
éles bírálatok ecsetelése után kicsit enyhébb hangvétel következett, amikor
Herczegné Varga Ilona, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium igazgatója olvasta
fel Mauks Ilona kellemes modorú visszaemlékezését, amely a házaspár horpácsi
mindennapjairól szól, a férj életének utolsó időszakáról, a birtok ügyes-bajos
dolgairól, a környéken tett kirándulásokról.
Az
író szobrának megkoszorúzását követően az ünnepség résztvevői kis községi
sétára indultak, amelynek során útba ejtették a közelmúltban elkészült turisztikai
központot és a felújított és megszépített katolikus templomot, majd megálltak
Szontagh Pál és Mauks Ilona egymás mellett lévő síremlékénél. Itt a társaság
alelnöke, Pásztor Sándor, illetve neje, a Kazinczy-díjas tanár, Pásztor Éva
felváltva olvasott szöveggel idézték fel a Nagy Palóc hitvesének életútját,
hangsúlyozva, hogy a férj és a feleség pályaíve csak együtt látható a maga
teljességében, mert a mikszáthi műhöz szorosan hozzáidomul a háttérben a
családi tűzhely melegét óvatosan, nagy gonddal őrző asszony alakja.
A
horpácsi irodalmi kirándulás utolsó „láncszeme” a község kultúrházában tartott,
előadással egybekötött taggyűlés volt, aminek során dr. Praznovszky Mihály
nógrádi irodalmi kalandjairól beszélt megszokott színes, humoros stílusában.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése