Több részletben, több helyszínen
tartották meg Balassagyarmaton, az 1956-os forradalom és szabadságharc
hatvanadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeket.
Délelőtt tizenegy órakor kis csoport
gyülekezett a Mártírok és Nyírjesi utcák találkozásánál lévő játszótérrel
szemközt. A kis köz, ami innen egészen a Kandó Kálmán utcáig vezet, eddig
névtelen volt, de mostantól a táblán ez áll: dr. Magyar Pál utca. A korabeli
helyi események egyik vezéregyéniségének, a Balassagyarmati Járási és Városi
Forradalmi Bizottság titkárának alakját Medvácz Lajos polgármester idézte fel.
Kiemelte, hogy az 1956. október huszonhetedikén megalakult szervezet olyan
nagyfokú rendet teremtett a településen, hogy egyetlen pofon sem csattant, és a
békés állapotok kialakításában elévülhetetlen érdemei voltak dr. Magyar Pálnak.
Aki viszont később nem kerülhette el a felelősségre vonást. A következő év
februárjában az éj leple alatt egy pufajkás osztag hatolt a telkére, de a házba
már nem jutottak be, mert az ügyvéd nem engedte be őket, és a zár feltörésére
hívott lakatos is megtagadta a parancsot. A hatalom akkor még nagyon vigyázott
arra, hogy a törvényesség látszatát keltse, és nevetséges módon, miután
bejutottak dr. Magyar Pál otthonába, bizonyítékként csak egy rozsdás, törött
kardot tudtak felmutatni. A pribékek azonban „saját közegükbe” jutva már nem
kegyelmeztek. Többször véresre verték a jogászt, halálos ítéletének kimondása
előestéjén pedig olyan brutálisan bántalmazták, hogy kis híján belehalt az
ütlegelésbe. Később három hónapig várt a siralomházban, míg Nagy Imre és társai
kivégzésének másnapján bírálták el a kegyelmi kérvényét, de így is nyolcévnyi fogházra
ítélték. Az 1962-es amnesztiarendelettel szabadulhatott ki a fogságból, de
ezután is állandóan rendőri ellenőrzés alatt állt, kitéve a hatósági
zaklatásoknak. Fizikai munkát végzett, és csak a nyolcvanas évek elején
térhetett vissza a jogi pályára. A rendszerváltás után több elismerést kapott,
Balassagyarmat díszpolgárának választotta, majd közvetlenül halála előtt Nógrád
Megye Közgyűlése is hasonló kitüntetésben részesítette.
A rendezvénysorozat következő állomása
délután három órakor a Palóc-ligetben található emlékhely volt, ahol
Regéczy-Nagy László nyugalmazott dandártábornok tekintett vissza 1956-os
személyes emlékeire. A tömeg ezután átsétált a Bajcsy útra, az egykori Pénzügyi
Palota, a mai városi rendőrkapitányság épületéhez. Itt alakult meg hatvan éve a
fentebb már említett forradalmi bizottság, Daróczi Gusztáv vezetésével.
Előbb Balla Mihály országgyűlési
képviselő mondott köszöntőt, tisztelegve mindazok előtt, akik az 1956-os helyi
megmozdulásokban részt vettek, és a rövid életű demokratikus intézményrendszer
kialakításában, az utcák békés rendjének fenntartásában tevékeny szerepet
vállaltak.
Medvácz Lajos először az új emlékhely
kialakításának előzményeit ecsetelte. Az önkormányzat az ’56-os
Emlékbizottságtól ötmillió forintos pályázati támogatást kapott a célra, és az
1996-ban emelt márványtábla mellé, azt kiegészítve, saját ötletek alapján öntették
formába a hősök és áldozatok tiszteletére emelt mementót. Ezen név szerint
emlékeznek meg arról a harmincegy balassagyarmati polgárról, akiket a kádári
kommunista megtorlás a forradalomban való helyi részvételükért
börtönbüntetéssel, vagy távollétükben halállal sújtott. A polgármester
hozzátette, az emléktáblák elé az antik hagyományoknak megfelelően egy süttői
márványból készült sztélét állítottak. Maga az emlékmű formájában igyekszik
utánozni az 1914-ben emelt Pénzügyi Palota ablakdíszeit, stílusában igazodva az
épület nyugati homlokzatához, és jelképezve, hogy a forradalom idején a
közigazgatás a nép közé, az utcára költözött, vagyis elérkezett a demokrácia
pillanata és reménye. A sztélé utcai oldalán a „devictus vincit”, vagyis
„legyőzetve győztek” latin jelmondata olvasható, ami arra utal, hogy az
önkénynek csak a szabadságharcosokat sikerült meggyilkolnia, a szabadság
eszméjét nem tudta kiirtani, hiszen 1956 lett mai demokráciánk alapköve. A
gyalogjárda felőli oldalra pedig Ábel Lajos neve került fel. Ő volt ugyanis az
1956 utáni megtorlások egyetlen balassagyarmati halálos áldozata, akit a
rendőrhatósági őrizetben vertek halálra fogvatartói. Temetését teljesen
titokban intézték, testét többszörösen lezárt koporsóba tették, hogy a család
se tudhassa meg milyen körülmények között vesztette életét – említette a
szomorú történetet Medvácz Lajos.
Az új emlékhely leleplezésére Varga
Lajost, a Balassi Bálint Gimnázium egykori tanárát (akit ’56-os tevékenységéért
szintén perbe fogtak), illetve Ábel Györgyöt, néhai Ábel Lajos fiát kérte fel a
polgármester.
A balassagyarmati megemlékezés a
vármegyeháza nagytermében a város által adományozott szakmai díjak és
elismerések átadásával árult.
H.H.
Fotó 1: Sümegi Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése