Egész élete a színpadról szólt

Rendhagyó módon nyitották meg csütörtökön Őze Lajos színművész emlékkiállítását Balassagyarmaton, a Madách Imre Városi Könyvtár emeleti galériájában. Őze Áron a közönség soraiból érkező kérdésekre válaszolva tekintett vissza édesapja pályájára.

Lengyelné Zsoldos Emőke hangulatos hárfajátéka vezette fel a rendezvényt. Amikor a Szentesről, Őze Lajos szülőföldjéről útjára indult, és Nógrád megyében Mohora után immár második „megállójához” érkezett vándortárlatot a gyermek, Őze Áron Jászai Mari-díjas színművész, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatója méltatni kezdte, szinte azonnal azt mondta, inkább beszélgetés keretében emlékezzenek ezúttal az édesapjáról. Így került szóba a gyermekkor, és egy érdekes adalék: Őze Lajos gyűlölte a fegyvereket, még játék alakjukban sem tűrte. Egy alkalommal, amikor Áron és bátyja, Gábor a fürdőszoba kádjában heves vízipisztolyozást rendeztek, a hazaérkező apa rögvest kikapta a gyerekek kezéből a játékfegyvereket és ízzé-porrá törte azokat.

Természetesen a legendás színpadi szerepek is előtérbe kerültek: a Rómeó és Júliában például Lőrinc barátot játszotta Őze Lajos, és remek ötletként mezítláb alakította a papot. Kikerülhetetlen ilyen visszatekintés alkalmával a Tanú Virág elvtársa, és szállóigévé vált mondatai, valamint a „Hány az óra vekker úr?” című film, aminek főszerepét már súlyos betegen, a gyógyíthatatlan kórra küszködve vállalta el, de már Jordán Tamás fejezte be. Őze Áron hozzátette, apja egész élete a színházról szólt, következetesen dolgozott fel minden részletet, amit elengedhetetlennek vélt az adott szerep minél tökéletesebb megformálásához, e tekintetben sosem ismert semmiféle pardont sem. Végül kifejtette, nagyon örül, hogy ez az emlékkiállítás létrejöhetett, és bejárhatják vele az országot, a fiatalabb nemzedékekkel is megismertetve a magyar színjátszás történetének dicsőséges korszakait és híres alakjait.

Hegedűs H.