Egy élet Magyarnándorért

Izgatottan lépkedek. Elveszettnek hitt általános iskolás éveim elevenednek meg. Egykori igazgatónőmhöz tartok, aki Szent István ünnepén "Magyarnándorért" díjban részesült. Giebiszer Gáborné neve szinte egybeforr Magyarnándorral. Valódi példakép ő, akit mindenki szeret és tisztel. A kedves - immár nyugdíjas éveit töltő - hölgy mosolyogva fogad pompás virágokkal övezett otthonában.

- Emlékszem, ötödik osztályos koromban jártam itt először, amikor szeretetünket jelezve felköszöntöttük Nőnapon az éppen betegeskedő "igazgató nénit".

- A magyarnándori iskola a szívemhez nőtt. Életem meghatározó időszaka volt az a 15 év, amíg igazgathattam. Kitűnő tanárok, kimagasló képességű diákok sora fémjelezte azokat az éveket. Orvosok, tanárok, tisztelettudó szakmunkások kerültek ki a padokból. Ma is bárhová megyek, mindenhol találkozom egykori tanítványaimmal, akik rám köszönnek,kedvesek velem. 

- A mohorai szegény család legkisebb "királylánya" hogyan jutott el az iskolaigazgatóságig?

- Szegény,de szeretetteljes gyerekkorom volt. Szüleimtől örököltem művészi érdeklődésemet. Négyéves koromtól színjátszókörben játszottam, szavaltam, zongoráztam. A Szántó Kovács János Gimnáziumot követően az esztergomi tanítóképző intézetben és az egri tanárképző főiskola ének-zene szakán szereztem diplomát. Szülőfalumba kerültem vissza, ahol rövidesen már igazgatóhelyettesként tevékenykedtem.

- 1975-ben váratlanul elhunyt a magyarnándori iskola akkori igazgatója.

- A felkérést, hogy vállaljam el a megüresedett posztot, nagyon nehezen fogadtam el, fiatal korom miatt. Végül mégis úgy döntöttem: belevágok. 

- Ezzel kezdetét vette egy 15 éven át tartó szárnyalás...

- A régi iskolában nehéz körülmények között folyt a munka, ezért szinte rögtön a minisztériumhoz fordultunk egy új iskola építésére vonatkozó kérelmünkkel. Az új épületet 1985-ben már birtokunkba is vehettük. A munkálatokból jómagam személyesen is kivettem a részemet. Előfordult, hogy hétvégéken én főztem és szállítottam az ebédet a társadalmi munkásoknak. Nehéz,de szép idők voltak.

- Jól emlékszem, milyen komoly tanulásra ösztönöztek bennünket tanáraink.

- Igen. Az iskolában - amely a megye referencia intézménye lett - magas szintű oktató-nevelő munka folyt. Tanulóink megyei és országos tanulmányi versenyeken öregbítették jó hírünket. Fontosnak tartottam a szakmai, módszertani kulturáltságot, a folyamatos önképzést. Én magam is elvégeztem a mentorképzőt, bemutató órákat tartottam, szakdolgozatokat véleményeztem.

- Pezsgő kulturális élet is folyt akkoriban a faluban.

- Hiszem, hogy a lelkeket is kell nevelni. Németh Lászlóval én is vallom: „Azért vagyok pedagógus, hogy a természet nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba”.A művelődési házzal együttműködve például Nyolcadikosok Klubját, Szülők Akadémiáját, háztartási és népi gyermekjáték szakkört szerveztünk, 1982-ben sikerült a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola kihelyezett tagozatát elindítani a nándori iskolában, és a Filharmónia bérletsorozat egyetlen falusi helyszíne mi voltunk.

- A sor már eddig is hosszú, pedig a Mohora-Magyarnándor Pávakörről még nem is esett szó.

- Csaknem harminc éven át vezettem ezt a szívemnek oly kedves csoportot, amely minden országos szakmai minősítésen arany fokozatot kapott. 1977-ben saját nagylemezünk készült "Palóc lakodalmas" címmel. Szinte egész Magyarországot bejártuk, sikereink messze földre elvitték Magyarnándor hírnevét.

- Ez a lelkiismeretes munka nem is maradt elismerés nélkül. 1989-ben a Magyar Pedagógia Társaságban végzett munkájáért tüntették ki, 1998-ban a Magyar Kulturális Örökség Minisztere „Népművelésért” díját vehette át, Magyarnándor közössége pedig most köszönte meg több évtizedes munkáját. 

- Büszke vagyok minden díjra, de mindez nem sikerülhetett volna, ha nem áll mögöttem a családom, akik mindig mindenben támogattak. Férjem, Gábor nyugdíjas szakoktató, nagyobbik lányom, Beáta szintén pedagógus, Gyöngyi pedig dalszerző-énekes.

- Ennek a sokrétű életútnak hogyan telik jelenlegi fejezete?

-A ’90-es évek elején visszahívtak Mohorára igazgatónak, hat év múlva pedig visszakerültem a nándori alsósokhoz. Önkormányzati képviselőként is igyekeztem hozzájárulni a szívemnek oly kedves falu fejlődéséhez. Nyolc éve már nyugdíjas vagyok. Két évig még tanítottam a nyírjesi Ridens iskolában, jelenleg pedig a Balassagyarmati Törvényszék ülnöke vagyok. De legjobban a gyermekeimnek és unokáimnak örülök. Bennük és a rengeteg egykori tanítványomban látom életem értelmét.

Egykori igazgatójával Bellér Annamária beszélgetett
Foto: Galbács Tamás és archiv