Facsemeték a Rákóczi-sétányon

A templomkertből aszfaltozott út vezet a domboldalon lévő temetőbe. Ennek mentén ültették el szombaton kora délután azokat a csemetéket, amelyeket tizenöt magyarországi, Rákóczi-emlékfát ápoló település képviselői helyeztek a földbe a romhányiak kezdeményezésére.

Az ötletgazda Hajdú István tanár, helytörténész, aki úgy gondolta, hogy a vezérlő fejedelem eddig meglévő kultuszát még szélesebbre lehet tárni, illetve szorosabb kapcsolatokat létesíteni azon községek és városok között, akik hűen őrzik a háromszáztizenhárom esztendővel ezelőtt kezdődött és nyolc éven át tartó Habsburg-ellenes szabadságharc emlékét.  Így jött létre a Rákóczi-emlékfával rendelkező települések találkozója.

Pontban tíz órakor a polgármesteri hivatal melletti kis parkban kuruc hagyományőrző legények puskalövésével kezdődött az ünnepi eseménysorozat, majd a Romhányi Dalárda öblös torkú férfiakból álló kara „gyújtott rá” néhány korabeli nótára, míg Hugyecz Boldizsár verset szavalt. Vezér Attila polgármester köszöntőjében elmondta, nem az pusztán a lényeg most, hogy néhány fát elültetnek, sokkal inkább azokra a szimbólumokra hívta fel a figyelmet, amit a fa jelent az emberek, sőt az egész emberiség számára. Hiszen az egyéni sorsok egy fa fejlődéséhez hasonlítanak. Az erős gyökérzet egyenesen tartja a törzset, és nem engedi, hogy az élet lombkoronája szétcsússzon. Az elültetett csemeték pedig nagyra növekedve négy-öt emberöltő múltán is méltón őrzik majd a Rákóczi-sétányon a nevezetes szabadságharc emlékét.

Miután a vezérlő fejedelem nevét viselő helyi általános iskola diákjai osztályonként bemutattak egy-egy fafajtát, a szomszédos utcába begördült egy kis, közúti „turista-vonat”, és a házigazdák, valamint vendégeink bebarangolták a község fontosabb pontjait.

A rendezvény nemsokára a falu átellenes részén található művelődési házban folytatódott. Itt elsőként Balla Mihály országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Kifejtette: ez a mai faültetés többszörösen is fontos ügy, mert példát szolgáltat arra, milyen jó együttműködés jöhet létre egy különleges kezdeményezés által, és ebből az összefogásból minden félnek komoly haszna lehet. Hozzátette, a fa a magyar történelemben mindig meghatározó szimbólummal bírt, utalt a mitológiai égig érő változatára, amely az ősök iránti személyes tiszteletet is mutatja: a gyökér a múltat jelképezi, a törzs a jelent, a lombozat pedig a jövő felé mutat, akár elérhetetlen távolságokba, a „hetedik felhőszint” feletti világba. A legendák szövődhetnek néhány kiemelkedő egyéniség köré is, mint látható ez jelen esetben II. Rákóczi Ferencnél, annak ellenére, hogy elképzelhető, a szabadságharcos fejedelem az említett hely közelében sem járt. Végül elmondta, reméli, hogy ez a most ültetett fasor két-háromszáz év múlva sem szárad ki, hanem friss hajtásokkal boldogítja az elkövetkező nemzedékeket.

A beszédek sorában Hajdú István következett: egy erdélyi élményt elevenített fel. Kalotaszegen járva minden portán, a tiszta szobákban ott függ a falon II. Rákóczi Ferenc portréja, és sajnálatos, hogy az anyaországban nem törődnek ennyire mély gyökereikkel. De ez ráébreszthet bennünket, most tehetnek is arról az utódok, hogy másként legyen, és a három megvívott szabadságharcunk legkorábban lezajlott küzdelmeiről is minél méltóbban emlékezzünk.  Romhány a Rákóczi-kultusz ápolásában az egész Kárpát-medencében az egyik leggazdagabb hagyománytárral rendelkezik, és ahol ezek a hagyományok élnek, ott a jövő is biztató.

Ezt követően ábécé-sorrendben szólította a mikrofonhoz a vendég települések képviselőit, akik Bácsborsódtól Dabason, Károlyfalván, Parádfürdőn és Süttőn keresztül egészen Zilizig bemutatták a hallgatóságnak, hogy a náluk ültetett és ápolt Rákóczi-emlékfák milyen sorsot „éltek” át: van, amelyik azóta kidőlt, vagy kiszáradt, de a legtöbb ott terebélyesedik egy kis parkban, avagy a dombtetőn, évszázadok óta.

A Rákóczi Szövetség nevében Martényi Árpád alelnök beszélt. Kiemelte, a vezérlő fejedelem nem véletlenül kapta a „szabadság szentje” jelzőt, és személye nem csupán példát nyújt mindenkinek, hanem eszmei köteléket is jelent a fiatalok felé. Molnár Péter felolvasta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek a rendezvényt üdvözlő levelét, és elhangzott egy érdekes novella is, amely a Rákóczi halála utáni rodostói órákat-napokat mutatja be Mikes Kelemen főszereplésével.

A művelődési házi program dr. Szanyi Zsolt érdekes előadásával zárult, amely a középkori Magyarország főúri családjainak kertészeti szokásait taglalta. Az ebéd elfogyasztását követően pedig a házigazdák é a meghívottak felsétáltak a temető kapujához, ahol elültették hazánk első Rákóczi-sétányának facsemetéit.

Hegedűs H.-Sztranyovszky B.