Jelképpé vált mártírhalál

A nyugat-nógrádi térségben viszonylag kevés településen rendeztek központi ünnepséget október hatodikán, az aradi vértanúk tiszteletére. Ezek egyike volt a rétsági városi megemlékezés.

A művelődési központ oldalfalán elhelyezett, és az 1849. július 17-én a város térségében lezajlott csata és a szabadságharcban, a honvédseregekben fegyvert fogó rétsági katonákra emlékező márványtábla előtt tartott rendezvényen előbb a helyi általános iskola négy diákja versekkel, monológokkal idézte fel a több mint másfél évszázada lezajlott dicső, majd tragédiába forduló eseményeket, míg egy kis énekkar eldalolt egy Kossuth-nótát.

Ünnepi beszédében Hegedűs Ferenc polgármester kifejtette, az 1849. október 6-án egy koncepciós eljárás után igazságtalanul kivégzett és meggyilkolt főtisztek mártírhalála mára egy nemzet jelképévé vált. Emlékeztetett arra is, amit kevesen tudnak, hogy Damjanich Jánoson és tizenkét társán, valamint a pesti Újépületben agyonlövetett Batthyány Lajos miniszterelnökön kívül a következő esztendő, 1850 tavaszáig további három magas rangú katonai vezetőt, köztük a híres irodalmár, Kazinczy Ferenc fiát is kivégezték Aradon. Néhány mondatban felsorolta azokat a folyamatokat is, amelyek a világosi fegyverletételtől a szomorú októberi napig vezettek, majd érdekes párhuzamot emlegetett: nem véletlenül időzítették Rajk László és társai újratemetését 1956-ban éppen október hatodikára, amely mintegy előhangja volt a forradalomnak. Végül hangsúlyozta, nem csupán időben esik a mához nagyon messzire már az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, hanem eszmei és erkölcsi értelemben is. Hiszen ma már jobbára ismeretlenné vált az összefogás olyan jellegű fogalma, ami annak idején a felkelések, a nemzetvédő harcok során megvalósult. Hiszen például az aradi vértanúk is hat nemzet fiaiból tevődtek össze, ami hatásosan mutatja, hogy a cél érdekében minden nyelvi, szokásbeli különbséget félre lehet és kell is tenni – ez a mai kor társadalma számára már a múlt ködébe veszett, de példázatukból, sorsukból a huszonegyedik század feltörekvő nemzedékeinek is illik tanulni, és a kitartás, tisztesség, becsület, erő emberi jelzőket a mindennapok gyakorlatában is büszkén alkalmazni.

Befejezésként előbb az iskolások, majd a hivatalok és civil szervezet képviselői helyezték el a virágokat és koszorúkat az emlékfal talapzatánál.

Hegedűs H.