Acélgyári mártírok új emlékműve

Eddig egy közös tőről eredő kettős fejfa állított emléket a hugyagi temető szomszédságában a falu határában 1956. decemberében kegyetlenül kivégzett két acélgyári nemzetőr-mártírnak, Hadady Rudolfnak és Hargitay Lajosnak. Mostantól egy szép kivitelezésű, kőből készült díszes emlékhelynél tiszteleghet az utókor.

Csütörtökön kora délután, esőre hajló időben kezdődött az ünnepség Hugyagon, aztán menet közben el is eredt az égi áldás. Az alkalmi ponyvatető alatt létesített szónoki „emelvénynél” előbb Borda Attila, a házigazda polgármester idézte fel a salgótarjáni sortüzet követő napokat, amikor az acélgyári forradalmárokat az Ipoly-menti faluba szállították a pribékek, akiket megkínzásukat követően egy hajnali órán a határfolyó partján orvul meggyilkoltak. Kiemelte, 1956 minden magyar számára szellemi mércét jelentsen, amely minden politikai pártállástól függetlenül egységbe kovácsolja a nemzetet, mert csak egy egységes nemzet képes kilábalni a válságból, és szembenézni a jövő kihívásaival. A hatvan évvel ezelőtti eseménysor a tettek és a gondolatok forradalma volt, s nekünk, a ma nemzedékének feladta e nemes eszmék megtartása és továbbörökítése.

Miután Bérczesi Mihályné, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Nógrád megyei szervezetének elnöke Balla Mihály országgyűlési képviselő társaságában leleplezte, majd Zachar Béla plébános, püspöki tanácsos megszentelte az új emlékművet, amelynek talapzatánál özvegy Hargitay Lajosné, két unokája kíséretében elhelyezett egy mécsest, a honatya emelkedett szólásra. Kifejtette, Hugyagon járva mindenkinek, akik azokhoz a nemzedékekhez tartozik, amelyek koruknál fogva nem élhette meg a forradalmat, át kell érezniük, mit jelentett 1956 szabadságvágya a magyaroknak, Európának és az egész világnak. A felnövekvő fiatalság pedig tökéletesen legyen tisztában azzal, milyen erős történelmi súlya van a szabadságharcnak, amely olyan irodalmi nagyságokat is megszólalásra és szolidaritásra serkentett, mint a híres francia író, Albert Camus. A mostani, hatvanadik évforduló immár a méltó megemlékezéseké, ellentétben az ötvenedikkel, amikor a békés emberek megmozdulását karhatalmi erővel, gumibotokkal és egyéb rendszabályzó eszközökkel verték szét. A fideszes politikus hangsúlyozta, 1956 nem volt bukás, nem volt kudarc, sőt, a huszadik század egyik jelentős világtörténeti mozzanata, amely során a magyarság megmutatta egységét és erejét, mint ahogy ma is ez a feladata, amikor új veszélyek leselkednek Európára.

A Bátonyterenyén tanuló diák, Lőcsei Gergő szavalatát követően a Hargitay család nevében az unoka, Kiss Márton mondott beszédet. Ő elsősorban arra tért ki, hogy az 1956-os forradalom a rend forradalma volt, mert a betört kirakatüvegek mögül senki sem lopta el az árukat, sőt, az utcán kirakott bőröndökben gyűltek az áldozatok és sebesültek számára az adományok és senki sem nyúlt rossz szándékkal hozzájuk. Salgótarjánban is ez mutatkozott meg, amikor a nemzetőrök és a munkástanácsok irányították a mindennapokat, és ezt a békés szándékot törte meg az új kommunista hatalom durva beavatkozása, a leszámolás, a sortűz, a megtorlások. Aztán a rendszer az emberek testéből mindent kivett, kiölt, pusztán a kezet hagyta meg, matériává, szolgává süllyesztve, hogy aztán a társadalom tagjai a rendszerváltáskor úgy érezzék magukat, mint aki a barlangból hirtelen a fényre jut, és szemét elvakítja a napsugár. Lelki megújulás nélkül nem lehet felemelkedés, ezért fontos az elődöktől örökölt hit, a bizalom és a megbocsátás, még ellenségeinknek is – fejezte be gondolatait Kiss Márton.

A szónokok sorát Bérczesi Mihályné zárta, aki Hadady Rudolfot és Hargitay Lajos becsületes, tisztességes munkásemberekként jellemezte, akik reménykedtek egy jobb világban, de a borzalom megfosztotta őket az életüktől is, a családjukat kitaszítottá tette, a gyermekek apa nélkül nőttek fel, és az édesanyákat minden tisztelet megilleti azért, mert igaz emberekké nevelték az utódokat. A POFOSZ megyei elnöke sajnálatosnak nevezte, hogy a balassagyarmati temetőben bármilyen lelkesen, odaadóan és tudományos megalapozottsággal végezték a két acélgyári mártír földi maradványainak felkutatását, nem jártak szerencsével, és lehet, már sohasem bukkannak rájuk. A szervezet nevében, Sulyok Lászlóval együtt a hatvanadik évforduló alkalmából kitüntetéseket is átnyújtott: Hargitay Lajosnénak, Balla Mihálynak, Borda Attilának, Medvácz Lajos balassagyarmati polgármesternek és Majcher Tamás régész-muzeológusnak, köszönetül azért a fáradozásért, amivel a Hadady-Hargitay emlékkört ápolják és segítik. A díjazások közben pedig Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere is elismerést adott át Hargitay Lajos özvegyének.

A hugyagi ünnepség – immár egyre zuhogóbb esőben – az új emlékmű koszorúzásával ért véget.

Hegedűs Henrik