Horváth Endre emléke

Napfénytelen, szomorkás, megszokott őszi idő. A balassagyarmati temető katolikus ravatalozójánál csütörtökön kora délután gyülekeznek az emlékező emberek. Ahogy minden október közepén, most is Horváth Endre előtt tiszteleg az utókor.

Először a szervezők nevében Vas Ágnes helytörténész beszél. Kerek évfordulóhoz érkeztünk, hiszen éppen százhúsz esztendeje született a pénzjegynyomda neves grafikusa, aki annyi és annyi magyar bankóra tette oda a névjegyét, különböző alakok formájában. De egy másik személyiség is előtérbe kerül most: Kovalcsik András, a Honismereti Kör néhai elnöke nyolcvanöt esztendős lenne idén.

Horváth Endre egyéniségét Csemniczky Zoltán, a képzőművész „kolléga”, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ nemrégiben nyugállományba vonult igazgatója idézi fel. Néhány személyes élménnyel vegyítve tárja a hallgatóság elé, mi mindent tett Horváth Endre, aki halála percéig fáradhatatlanul dolgozott, s akinek örökségét hűen őrzi a város, amely nyughelyet ad neki. A felvidéki Bazinból göröngyös utak vezettek a pénzjegynyomdai asztalhoz, ahol szép formákba öntődtek a korabeli papírpénzeken látható alakok, például az egykori tízpengős hátlapját díszítő palóc menyecske.

Kovalcsik Andrásra is meleg szavakkal emlékezik Arató János, a Szondi György Szakközépiskola korábbi igazgatója. A tanári tevékenység során együtt töltött tizenhárom év fontosabb mozzanatait emeli ki. Amikor az intézmény első szakközépiskolai osztályának főnökségét elvállalta, és a sok helyről jött, különböző háttérrel érkezett fiúkból egységet kovácsolt, törődött velük, tanulmányi versenyekre készítette fel a diákokat, és nem egy esetben az általa „istápolt” tanulók még a gimnáziumi iskolásokat is lekörözték, amire Kovalcsik András csak annyit mondott: „szerencsénk volt”. Ilyen szerencsés pillanatnak nevezi Arató János azt is, amint épp a Honismereti Kör néhai vezéregyénisége kezdeményezésére a Városi Képtár újra benépesült a balassagyarmati és a településhez ezer szállal kötődő művészek nagyszerű alkotásaival.

A hivatalos köszöntők után kis temető sétára indul a közönség. Először a ravatalozótól pár lépésre, Horváth Endre sírjánál koszorúznak, amit a közelmúltban újított fel az önkormányzat. Aztán egy távolabbi pont következik: Kovalcsik András kopjafájára kerülnek a megemlékezők virágai.

A Horváth Endre Emléknap második állomása minden évben a Helytörténeti Gyűjtemény épülete. Itt a későbbiekben a grafikusművész pályáját bemutató, megújított tárlatot Medvácz Lajos polgármester nyitotta meg, hangsúlyozva, milyen büszke is lehet Balassagyarmat, hogy egy ilyen karizmatikus, kiváló személyiség örökségét őrizheti. Vagyóczky Károly, a Pénzjegynyomda nyugalmazott művészeti osztályvezetője pedig azt ecsetelte, milyen erős hatással volt Horváth Endre munkássága a modern kori magyar művészettörténetre, míg Kliment Éva, a CSEMADOK nagykürtösi választmányának elnöke Ipolyszécsényke díszpolgárának, Cziglényi Ádám bélyegtervező grafikusnak pályaívét rajzolta meg az érdeklődőknek.

Hegedűs Henrik