1999-ben jártunk. A mohorai általános
iskolában tanítottam, töris létemre biológiát és földrajzot a hatodikos és
nyolcadikos nebulóknak, hetente kétszer, kedden és csütörtökön jártam ki
Mikszáth szeretett falujába. A matematika érettségi napján is letudtam az
óráimat, felültem az egyórai buszra, hazajöttem Gyarmatra, megebédeltem, majd
úgy gondoltam, leugrok egy kicsit a Makk Ász kocsmába.
Ahol már vártak. Pontosabban egyvalaki
nagyon várt, Fűrész István matematika tanár barátom, aki ahogy lelépdeltem a
lépcsőn, máris elébem állt és közölte:
- Jó hogy jössz, Henrik! Nagy feladat
vár rád!
Nem tudtam mire vélni ezt a buzgalmat,
de mentem utána. Az egyik asztalnál már ott voltak a „kellékek”. Toll, papír,
és egy feladatsor. Pista leültetett és azt mondta:
- Itt
a mai matek érettségi példasor. Kezdj neki, másfél órát kapsz. Csak azt csináld
meg, amit elsőre megértesz, a többit hagyd. Szólj, ha készen vagy.
Aztán szépek kikért nekem egy korsó sört
és elment biliárdozni.
Magam is meghökkentem, milyen gyorsan
haladok. Talán három feladattal lehettem kész, a többihez hozzá se fogtam, s bő
egy óra múltán befejeztem. Pista röpke negyedóra alatt kijavította a „dogát”,
majd gratulált, és azt mondta, ez bizony hármas érdemjegyet ér.
Akkor esett le a tantusz! Fűrész tanár
úr engem egyfajta referenciaként használt. Mármint arra, hogy bebizonyítsa,
olyan könnyű ez a matematika érettségi, hogy az élet más területéről érkező,
teljesen felkészületlen, de azért a matematikához legalább egy kis általános
műveltség szinten konyító ember is minimum közepesre megírhatja.
Ezek után nem tudom, miként kezeljem azt
a tényt, hogy nyolc évvel korábban, 1991-ben jómagam kettesre érettségiztem
„hivatalosan” matematikából – igaz, az meg egy rendkívül nehéz feladatsor volt.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése