Késő estig tartó fergeteges eseménysorozattal köszöntötték
szombaton Balassagyarmaton, hogy a „Palóc Agóra” program keretében elkészült a
Jánossy Képtár és a Palóc Színpad korszerűsítése.
Szombat délután. A verőfényes napsütésben
tíz perc híján hármat mutat a főtéri nagyóra. Szemben, a képtári
lépcsőfeljáróban kis, de egyre bővülő embercsoport gyülekezik. Kívülről, első
látványra igazán impozáns képet mutat az egykori kaszinó megszépült épülete,
amely innentől a Jánossy Képtár nevet viseli, tisztelegve a nagy mester,
Jánossy Ferenc, azaz „Firinc” emléke előtt.
Nemsokára megérkezik az utolsó várt hivatalos személyiség,
Medvácz Lajos balassagyarmati polgármester is, így kezdődhet az ünnepség,
először még kinn, a szabadban. A város vezetője rövid bevezetőjében elsősorban
azt hangsúlyozza, hogy a városközpont megújulása során fokozatosan
korszerűsítik a patinás épületeket, a létesítményeket, nem csupán az itt élők,
hanem az idegenforgalom szolgálatában is.
Ezután átadná a szót Balla Mihálynak, ám kiderül, ő majd a
szalagátvágás után a belső térben mond beszédet. Jöhet tehát az olló, és a
„nyisszantási” művelet.
Az épületben rögtön az első, amin megakad a szem, a balra
található nagyméretű kép: a „Bázeli karnevál”, Jánossy Ferenc talál
legismertebb alkotása. A honatya kis anekdotával kezdi mondandóját: egy
fővárosi NATO-értekezletről érkezett, s amikor Budapestről indult, kérdezték
tőle az ismerősök, hová megy. Amikor megtudták, hogy egy korabeli úri kaszinó
helyén létesült képtár megnyitójára, meghökkentek, hiszen manapság közéleti
körökben egész más, újkeletű megközelítést kapott a kaszinó fogalma.
Visszatérve a rendes kerékvágásba, a képviselő rövid kitérőt tesz a
százesztendős épület közeli – és távoli múltjára, majd kiemeli, az első perctől
kezdve támogatta, és szorgalmazta, hogy a gyarmati belváros megújuljon, és ha
még a régi vármegyeháza, illetve az Ipoly Szálló is megszépülne, akkor válhatna
teljessé a gyarmati „patina”.
Csemniczky Zoltán szobrászművész, a Mikszáth Kálmán
Művelődési Központ igazgatója, egyben a képtár nyitó-tárlatának berendezője
elmondja, 1975 óta létezik már Balassagyarmaton kiállító-tér, de sokáig igen
mostoha körülmények között tették közszemlére az alkotásokat. 1991 óta működik
jelenlegi helyén a képtár, de csak most érhettek el odáig a folyamatok, hogy
kívül-belül teljesen megújuljon, és minden egyes termet megfelelően
kialakíthassanak. A Jánossy Képtár hivatásánál fogva elsősorban a névadó,
valamint a városban élő, a településhez szorosan kötődő művészek munkásságát
mutatja be, de azoknak a személyiségeknek a műveit is láthatják itt az
érdeklődők, akik a közelmúltban kiállítottak a városban, és egy-egy alkotásukat
a képtár rendelkezésére bocsájtották.
Egy kis bejárást követően átruccanunk a szomszédos Palóc
ligetbe. Négy óra előtt nem sokkal még meglehetősen kicsi a nyüzsgés, talán a
meglepően meleg időnek és a korai időpontnak tudható be ez. Aki bizony évekkel
ezelőtt járt utoljára itt, most meghökken, olyan mélyreható a változás. A piros
és zöld színekben pompázó új kiszolgáló épület homlokzatán lévő feliraton már
az új név olvasható: Palóc Színpad. A város eme ékessége még nem befejezett. A
régi székeket szépen faragott padsorra cserélték, a liget felőli oszlop-kerítés
is kijavítva áll. A túlsó oldalon még akad munka, ez majd a következő
pályáztatási „lépcső” része lesz, de egyértelműen jobb hangulatban időzik itt
az ember, és minden lokálpatrióta büszke lehet, hogy ez a létesítmény is immár
fogadhatja a látogatókat. Az első fellépő, a Smoking Sofa Trió szólógitárosa,
Olicsek Ádám minden különösebb körítés nélkül közli, a Palóc Színpad ezennel
megnyitja kapuit, és a banda belevág egy örökzöld blues-indulóba: a Cream
együttes legendás száma, a „Crossroads” csendül fel.
Miközben néhány ismerőssel találkozunk-beszélgetünk, nem
győzzük a fejünket forgatni. Amint a trió befejezi a zenélést, a kiszolgáló
épület melletti kis-színpadon (egykor itt volt a Cimoskaréjnak nevezett rész) a
Vadóka néptáncegyüttes pergő lábú apróságai ropják a verbunkost, a kék
"egyenpólóba" öltözött papák és mamák pedig vastapssal jutalmazzák a
gyerekek műsorát.
Aztán séta vissza a nagyszínpadra. Itt az Ősi Láz jön sorra,
Homuth „Öcsi” János formációja, az érctorkú énekes és társai a kemény rock
világába csalogatják a nézőket, némi „Ossian-tribute” jegyében. És a forgatag
nem áll meg: Kecskeméthy Lilla és Táborszky Richárd gitár-ének kettősét a nap
egyik fénypontja váltja, a közelmúltban megjelent Balassagyarmat Dalai dvd-lemez
számait játssza a soktagú zenekar, amint pedig felhangzik Horváth Ádám
szerzeménye, a „Balassagyarmat” dal, több száz ember zengi vissza a refrén
szövegét. A Say My Name csoport nagy tömeget vonzó modern-tánc előadása után, a
Charlie-koncert kezdetén mi elköszönünk a kavalkádtól, és kifelé haladva látjuk,
egyre többen és többen igyekeznek befelé. Most indul az igazi buli...
***
Programok a moziban is
A képtár – és színpadnyitó majális központi programjai
mellett a Madách Filmszínházba is várták a látogatókat. Itt az új 3D-s
vetítőteremben egymás után peregtek a filmek, illetve itt rendezték a Liza a
rókatündér díszelőadását is – Gubik Ágnes színművésznő részvételével.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sümegi Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése